Morva Jobst, más néven Jodok, magyarosan Józsa () (1351. január 29. – Brünn, 1411. január 18. 124. oldal) 1375-től morva őrgróf, 1410-től német király a Luxemburg-házból. Tehetséges uralkodóként tartják számon, azonban politikai nézeteit és pártállását a pillanatnyi érdekeinek megfelelően változtatgatta. Családjának sikereit ügyesen fordította a maga javára. 1399-től 1402-ig Zsigmond magyarországi trónjának az örököse.
Élete A korona várományosaként János Henrik morva őrgróf és Opavai Margit fiaként, IV. Károly unokaöccseként született.
1387-ben jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy unokafivére, Zsigmond kerüljön a magyar trónra.
Jobst a IV. Vencel ellen felkelő cseh nemesek élére állt, ám 1394-ben fogságba vetették, és csak a német fejedelmek nyomásának köszönhetően szabadult.
1397-ben megszerezte a Lausitzot.
Mária királynő és megszületett, de pár óráig élt fia halála (1395), valamint IV. Vencel cseh király rövid magyar trónörökösi időszaka után 1399-ben lett Zsigmond magyar király új trónörököse Magyarországon.
A Zsigmond király elleni összeesküvés és a király siklósi fogsága idején 1401-ben betört Magyarországra unokatestvére esetleges trónfosztására számítva mint Zsigmond kijelölt örököse, de nem járt sikerrel. A következő évben, 1402-ben Zsigmond ezért megváltoztatta a magyar trónöröklési elképzeléseit és érvénytelenítette a megállapodást Jobsttal, aki helyett IV. Albert osztrák herceget tette meg a Magyar királyság trónörökösének, amely terv ellen viszont 1403-ban országos felkelés bontakozott ki Magyarországon.
Német királlyá választása Rupert német király halálakor 3 párt alakult ki, amelyek egy dologban egyetértettek: mindnyájan újra egy Luxemburg-házit akartak a trónra emelni. Zsigmond oldalán állt III. Lajos pfalzi és Werner trieri választófejedelem, valamint saját maga mint a brandenburgi őrgrófi cím tulajdonosa. Az 1400-ban német királyként trónfosztott Vencelre szavazott III. Rudolf szász herceg, valamint ő maga mint cseh király. A harmadik pártot II. János mainzi és III. Frigyes kölni érsek alkotta, akik a morva őrgrófot akarták királynak.
Miután Jobst megegyezett Vencellel, a többség meg is választotta 1410. október elsején. Mielőtt azonban megkoronázhatták volna, és még mielőtt kitörhetett volna a harc vetélytársával, Brünnben váratlanul utolérte a halál.
Jobst udvara a korai humanizmus egyik fontos színtere volt.
Házassága Jobst 1372-ben házasodott össze, először Oppelni Erzsébettel (1360 – 1374), gyermekük nem született.
Első felesége halála után Oppelni Ágnest (1348 után – 1413. április 1.) vette el (akinek első felesége unokahúga volt). Ez a házasság is gyermektelen maradt.
Források Európa uralkodói, Maecenas kiadó, Fábián Teréz szerk., 1999, , 122. old. Foundation for Medieval Genealogy/Moravia/Luxembourg
Jegyzetek
Irodalom Berthold Bretholz: Zur Biographie des Markgrafen Jodok von Mähren. In: Zeitschrift des Vereins für Geschichte Mährens und Schlesiens 3 (1899), 237–265. oldal Julius Heidemann: Die Mark Brandenburg unter Jobst von Mähren, 1881 Christian Hesse Synthese und Aufbruch (1346–1410). (= Gebhardt: Handbuch der deutschen Geschichte. 7b)., 10. kötet., teljesen átdolgozott kiadás. Klett-Cotta, Stuttgart 2017, Jaroslav Mezík: Die Finanzen des mährischen Markgrafen Jost (1375–1411). In: Prečan, Vilém (Hrsg.): Acta Creationis. Unabhängige Geschichtsschreibung in der Tschechoslowakei 1969–1980. Bukarest 1980, 69–91. oldal Dennis Majewski: Das Urkunden- und Kanzleiwesen König Jobsts (1410/11). In: Archiv für Diplomatik, Schriftgeschichte, Siegel- und Wappenkunde. 62. kötet (2016), 275–308. oldal
Václav Štěpán: Moravský markrabě Jošt (1354–1411). Brünn 2002. (Biogeográfia)
Kapcsolódó szócikkek Német királyok listája Német királyok és császárok családfája Poroszország és Brandenburg uralkodóinak listája
Kategória:Német királyok Kategória:Luxemburg-ház Kategória:1351-ben született személyek Kategória:1411-ben elhunyt személyek Kategória:Magyarország trónörökösei