A Ten-gó hadművelet (japánul: ; てんごうさくせん, kiejtve tengó szakuszen, magyarul „Mennyország” hadművelet), más néven Ten-icsi-gó volt a második világháború a csendes-óceáni hadszínterén a Japán Császári Haditengerészet utolsó nagyszabású hadművelete.
1945 áprilisában a japán Jamato csatahajó, a világ legnagyobb csatahajója 9 másik hadihajó társaságában elindult a Japán Birodalomból, hogy öngyilkos támadást hajtson végre az okinavai csatát vívó szövetséges flotta ellen. A hajókat még Okinava elérése előtt amerikai repülőgép-hordozókról felszálló harci gépek megtámadták, és 4 romboló híján az egész flottát elsüllyesztették, minimális saját veszteségek mellett.
A hadművelet egy racionális szempontból teljesen értelmetlen, szimbolikus kamikaze-támadás volt: a flottának semmiféle esélye nem volt a jelentős légi és tengeri fölényben lévő szövetségesekkel szemben. Ez nyilvánvaló volt a támadást elrendelő japán parancsnokok számára is: a hajókat csak az odaútra elegendő üzemanyaggal töltötték fel.
Előzmények
1945 elejére, a Salamon-szigeteki hadjárat, a Fülöp-szigeteki csata és a Leyte-öbölbeli csata sorozatos kudarcai után az egykor félelmetes Japán Császári Haditengerészetből már csak egy maroknyi bevethető hadihajó és fájdalmasan kevés repülőgép és légi személyzet maradt. A legtöbb megmaradt hadihajó japán kikötőkben horgonyzott, és a flotta legnagyobb egységei a Hirosimához közeli kurei hadikikötőben állomásoztak.Hara, 274.
1944-ben a szaipani partraszállással megkezdődtek és 1945 áprilisára az Ivo Dzsima-i csatával végső fázisba jutottak a japán anyaország elleni szövetséges inváziót előkészítő hadműveletek. Ivo Dzsima után Okinava következett. Márciusban, amikor a japán hadvezetés beszámolt Hirohito császárnak az Okinava megtámadása esetére tervezett japán válaszintézkedésről, semmi mást nem tudtak mondani, csak azt, hogy nagyszabású légitámadásokkal (köztük kamikazék bevetésével próbálják majd megállítani az amerikaiakat. A császár állítólag megkérdezte, mivel fog a haditengerészet hozzájárulni a hadműveletekhez. Ennek hatására az admiralitás is úgy érezte, neki is kötelessége egy öngyilkos támadásban harcba vetni maradék jelentősebb egységeit, köztük a Jamato csatahajót.Feifer, 7.
A terv Szoemu Tojada admirális, a japán egyesített flotta főparancsnoka irányításával született meg. A Jamatónak és kísérő hajóinak át kellett volna törni a Okinava szigetéig, ott partra futtatni magukat, és tüzérségi ütegekként illetve az ágyúk pusztulása után a személyzetnek gyalogságként harcolni a végsőkig az amerikai partraszállás ellen. A hadművelethez érdemleges légi fedezet nem állt rendelkezésre, így a hajók kezdettől fogva ki lettek volna téve a nagy fölényben lévő amerikai repülők támadásának. A kijelölt hajókat március 29-én Tokujama kikötőjében vonták össze. A különítmény parancsnoka, Ito Szeiicsi admirális, bár végrehajtotta a hajók felkészítésére vonatkozó utasításokat, jelezte, hogy meg fogja tagadni a támadás megindítására vonatkozó parancsot mert értelmetlennek tartotta a tervet.Yoshida, 6–7., 62.
bélyegkép|jobbra|275px|A Jamato főtisztjei 1945. április 5-én, két nappal a csata előtt. Kuszaka admirális a főparancsnokságról április 5-én Tokujamába repült, hogy meggyőzze a flotta kapitányait és Ito admirálist. A kapitányok, amikor megismerték a tervet (eddig előttük is titok volt), egy emberként Ito mellé álltak és elutasították a támadást. Ekkor Kuszaka azzal állt elő, hogy a haditengerészet támadása egyben elterelő hadművelet is, és amíg az amerikai repülők a hajókat támadják, a partraszálló flottára le fog csapni a japán szárazföldi hadsereg légiereje. Elmondta azt is, hogy Japán vezetői, különös tekintettel a császárra, elvárják, hogy a haditengerészet minden lehetségest tegyen meg Okinava védelme érdekében. Ezt hallván a kapitányok beadták a derekukat és jelezték, részt fognak venni a támadásban. A legénységnek is elmondták mit várnak tőlük, valamint hozzátették, hogy a küldetésben csak önként jelentkezőkre számítanak – bárki, aki nem akar részt venni, elhagyhatja a hajókat. Senki nem választotta a parton maradást. Az újonc, beteg, vagy sebesült tengerészeket a partra parancsolták,Hara, 277. majd még egyszer begyakorolták, mi a teendő a hajók sérülése esetén.Yoshida, 15. Éjfélkor feltöltötték a flottát üzemanyaggal. Annak ellenére, hogy a hajókat csak az odaútra elegendő üzemanyaggal kellett volna feltölteni, megkapták a tokujamai kikötő teljes üzemanyagkészletét, bár valószínűleg ez sem lett volna elég a visszatérésre Okinaváról.Spurr, 162-165
A csata bélyegkép|balra|250px|A japán (fekete vonal) és az amerikai kötelékek (piros) útvonalai Április 6-án 16 órakor a Jamato, Ito admirálissal a fedélzetén, a Jahagi könnyűcirkáló és 8 romboló kifutott Tokujama kikötőjéből és megkezdte a haditerv végrehajtását.Yoshida, 30. Két amerikai tengeralattjáró, a Threadfin és az Hackleback észlelte a japán különítményt amint az áthajózott a Bungo-szoroson. A tengeralattjáróknak nem sikerült támadásra alkalmas pozícióba manőverezni, de rádión értesítették az amerikai flottát észlelésükről.Skulski, 12.
Április 7-én a japán flotta elhajózott az Oszumi-félsziget mellett és a nyílt tengerre érve délre fordult Okinava irányába. A kötelék 20 csomós sebességet vett fel és védekező alakzatba rendeződött: a Jahagi elöl, a Jamato utána, és a 8 romboló gyűrű alakban körülvéve a két nagyobb hajót, a hajók között 1500m távolságot tartva.Yoshida, 47–49. Egy romboló, az Aszasimo meghibásodott és visszafordult. Felbukkantak az első amerikai felderítőgépek, és elkezdték követni a köteléket. 10 órakor a hajók nyugatnak fordultak, hogy azt a látszatot keltsék, visszavonulnak Japán felé, de 11:30-kor, két további amerikai PBY Catalina felderítő hidroplán felbukkanása után visszafordultak dél felé. A Jamato 460 mm-es ágyúiból speciális légvédelmi lőszerrel egy sortüzet adott le a két hidroplánra.Hara, 277
bélyegkép|jobbra|200px|Amerikai repülők megkezdik támadásukat a Jamato ellen (középen balra). Középen jobbra egy japán romboló látható.
Április 7-én 10 óra körül az amerikai haditengerészet 58-as harccsoportja 11 hordozóról több hullámban kb. 400 harci gépet indítását kezdte meg, Marc A. Mitscher admirális, a kötelék parancsnoka utasítására. A hordozók, a Hornet, Bennington, Belleau Wood, San Jacinto, Essex, Bunker Hill, Hancock, Bataan, Intrepid, Yorktown, és Langley a harccsoport részeként Okinavától keletre cirkáltak. A felszálló kötelékek F6F Hellcat vadászgépekből, SB2C Helldiver zuhanóbombázókból, és TBF Avenger torpedóbombázókból álltak. Az 58-as harccsoport többi hajója, a Massachusetts, Indiana, New Jersey, South Dakota, Wisconsin és Missouri, csatahajók és számos cirkáló (köztük az Alaska és a Guam) valamint rombolókíséretük szintén készen állt arra, hogy ha szükséges, harcba lépjen a japán kötelék ellen.
Mivel a japán hajóknak nem volt légifedezetük, az amerikai repülők a légvédelmi tüzérség hatótávolságán kívül körözve zavartalanul kiválaszthatták a legelőnyösebb támadópozíciót. A repülők igyekeztek a hajók bal oldalára kerülni, mivel az itt elért torpedótalálatok nagyobb eséllyel vezetnek a hajó felborulásához.Yoshida, 74.
Az amerikai repülők első csoportja 12:30-kor indította meg támadását. A japán hajók 25 csomóra növelték sebességüket, kitérő manőverekbe kezdtek és tüzet nyitottak légvédelmi ágyúikból és géppuskáikból. A Jamato a fő fegyverzetét kitevő 460mm-es ütegeken kívül kb. 150 kisebb légvédelmi eszközzel rendelkezett.
bélyegkép|balra|225px|A japán Jahagi könnyűcirkáló támadás alatt 12:46-kor torpedótalálat érte a Jahagi gépházát, amely megölte a teljes hajógépész-személyzetet és megállította a hajót. Az álló cirkálón a több hullámban támadó repülők még legalább további 6 torpedó- és 12 bombatalálatot értek el. A Jahagi segítségére siető Iszokaze rombolót is több találat érte, és nemsokára elsüllyedt. 14:05-kor a Jahagi felborult és a víz alá merült. Az elsüllyedést túlélő tengerészek a vízben úszva még látták a Jamatót a repülőgépek ellen harcolva dél felé száguldani.Hara, 298.
Annak ellenére, hogy a Jamato folyamatos kitérő manőverei hatására a legtöbb ellene indított bomba és torpedó célt tévesztett, már az első hullámban támadó gépek elértek két páncéltörő bomba-találatot és egy torpedó is eltalálta a csatahajót.Yoshida, 66. A találatok nem okoztak komolyabb sérülést, de az egyik bombatalálat hatására tűz ütött ki a felépítmény hátsó részén, amelyet nem sikerült eloltani. Az első hullám gépei súlyosan megrongálták a Hamakaze és a Suzutsuki rombolókat. A Hamakaze később el is süllyedt.
bélyegkép|jobbra|250px|Az égő és balra dőlő Jamato csatahajó. 13:20 és 14:15 között a második és harmadik amerikai hullám gépei is végrehajtották támadásaikat, elsősorban a Jamato ellen. A csatahajót legalább 15 bomba és 8 torpedótalálat érte. A bombák súlyos károkat okoztak a hajó felépítményében, többek között megszakadt a központi tűzvezető rendszer áramellátása. Ennek következtében át kellett térni a légvédelmi eszközök kézi irányzására, ami messze nem volt olyan hatékony, mint a központi vezérlés. A torpedótalálatok hatására a hajó olyan erősen megdőlt, hogy félő volt bármelyik pillanatban felborul. A hajótestbe ugyan beépítettek – pontosan ilyen esetekre – egyenként elárasztható cellákat, amelyek ellensúlyozni tudták volna a dőlést, de ezek vezérlőterme bombatalálatot kapott és megsemmisült. A kárelhárító csoport ezért 13:33-kor lezárta és elárasztotta a jobb oldali kazánházat és a jobb oldali gépházat, anélkül, hogy előzetesen kiürítették volna a helyiségeket. A kétségbeesett intézkedés következtében az ezekben a helyiségekben szolgálatot teljesítő több száz tengerész benn rekedt és megfulladt. A hajógépek felének kiesése és a beengedett víz súlya kb. 10 csomóra lassította le a hajót.Yoshida, 78.-83.
A lelassult, és ezért könnyebb célpontot nyújtó hajót további torpedótalálatok érték. Az amerikai gépek a csatahajó kormányberendezését igyekeztek eltalálni, hogy irányíthatatlanná tegyék a hajót, ami 14:00 körül sikerült is. 14:02-kor, miután nyilvánvalóvá vált, hogy a hajó kormányozhatatlan és süllyed, Ito admirális törölte a kötelék többi hajója számára is a támadás folytatására vonatkozó parancsot, és elrendelte a hajó elhagyását. A többi hajót a túlélők felvételére utasította. Mivel a Jamato rádiója már nem működött, a parancsokat jelzőzászlókkal továbbították.Yoshida, 108.
14:05-kor a Jamato leállt és lassan elkezdett az oldalára fordulni. Ito admirális és a csatahajó kapitánya a fedélzeten maradtak és a csatahajóval együtt merültek hullámsírjukba. 14:20-ra a hajó teljesen átfordult és gyorsan süllyedni kezdett (). 14:23-kor a roncs váratlanul felrobbant. A robbanás akkora volt, hogy még a 200 km-re lévő Kagosimán is lehetett látni és hallani, a detonáció gombafelhője pedig a jelentések szerint csaknem 6.700m magasra tört fel. Japán beszámolók szerint a robbanás megsemmisített több, a Jamato elsüllyedését figyelő és a roncs felett köröző amerikai repülőgépet.Yoshida, 118. A robbanás valószínűleg akkor következett be, amikor a hajó belsejében tomboló tűz elérte a fő lőszerraktárt.Skulski, 13.
bélyegkép|balra|250px|A Jamato felrobbanása
A kikötőbe visszajutni próbáló Aszasimo rombolót amerikai gépek bombázták, a hajó a teljes legénységével együtt elsüllyedt. A csata során az amerikai repülők elsüllyesztették még a Kaszumi rombolót, és eltalálták a Szuzucukit is. A romboló orr-részét levitte a bomba, de még így is sikerült visszatérnie a szaszebói hadikikötőbe. A sérült hajó – hiányzó orr-része miatt – a teljes visszautat hátramenetben tette meg.
A maradék három kevésbé sérült japán romboló (Fuyuzuki, Jukikaze, és Hacusimo) 280 túlélőt mentett ki a Jamato 2700 fős legénységéből, 555 főt a Jahagiról (legénység: 1000 fő) és kb. 800 tengerészt a 3 elsüllyesztett rombolóról. A kimentett túlélőket a rombolók Szaszebóba vitték. A csatában összesen 3700 japán tengerész veszett odaYoshida, 140.