Az öt sola vagy öt sola (latinul gyakran: quinque solae) a protestáns teológiai hagyományban használt összefoglaló elnevezés. Az öt formula: sola Scriptura („egyedül a Szentírás”), sola fide („egyedül hit által”), sola gratia („egyedül kegyelemből”), solus Christus vagy solo Christo („egyedül Krisztus”, illetve „egyedül Krisztus által”) és soli Deo gloria („egyedül Istené a dicsőség”). A formulák a reformáció korának teológiai vitáit foglalják össze: a Szentírás tekintélyét, a megigazulás módját, az üdvösség kegyelmi jellegét, Krisztus közvetítő szerepét és Isten dicsőségét.Anna Vind: „The Solas of the Reformation”, in David M. Whitford (szerk.): Martin Luther in Context. Cambridge University Press, Cambridge, 2018, 267–271.Alister E. McGrath: Reformation Thought: An Introduction. 4. kiadás. Wiley-Blackwell, Oxford, 2012, 91–124.

A kifejezések a 16. századi protestáns–katolikus vitákban gyökereznek, de az „öt sola” mint egységes lista későbbi összefoglalás. A reformátorok nem minden esetben pontosan ezzel az öttagú felsorolással használták őket, de a formulák jól jelölik a lutheri, református és későbbi evangelikál teológia több központi tételét.Carter Lindberg: The European Reformations. 2. kiadás. Wiley-Blackwell, Oxford, 2010, 68–95.

Az öt sola több ponton eltér a római katolikus egyház tanításától. A katolikus teológia szerint a keresztény hit forrása és értelmezése nem választható el a Szentírástól, a Szenthagyománytól és az Egyház tanítóhivatalától; a megigazulás pedig nemcsak igaznak nyilvánítás, hanem kegyelemből fakadó belső megújulás is.II. vatikáni zsinat: Dei Verbum, 9–10. Magyar szöveg: https://www.vatican.va/archive/hist_councils/ii_vatican_council/documents/vat-ii_const_19651118_dei-verbum_hu.htmlTridenti zsinat: Decretum de justificatione, 1547. A tridenti határozatok szövegét lásd: Heinrich Denzinger – Peter Hünermann: Hitvallások és az Egyház Tanítóhivatalának megnyilatkozásai. Örökmécs – Szent István Társulat, Bátonyterenye–Budapest, 2004. A 20–21. századi ökumenikus párbeszédben több vitapont értelmezése árnyaltabbá vált, különösen a megigazulás tanáról szóló katolikus–lutheránus közös nyilatkozat után.Lutheránus Világszövetség – Katolikus Egyház: Közös Nyilatkozat a megigazulás tanításáról, 1999. Magyar szöveg: https://wesley.hu/wp-content/uploads/2018/06/kozos_nyilatkozat_a_megigazulas_tanitasarol_1999.pdf

Az öt sola áttekintése

Latin formula Magyar fordítás Klasszikus protestáns hangsúly Főbb vitapontok sola Scriptura egyedül a Szentírás A Szentírás a hit és élet egyedüli tévedhetetlen és végső normája. Szentírás, Szenthagyomány, egyház, zsinatok és Tanítóhivatal viszonya. sola fide egyedül hit által A bűnös ember megigazulása Krisztusért, hit által történik, nem saját érdemei alapján. Megigazulás, hit és szeretet, jó cselekedetek, érdem, szentségek. sola gratia egyedül kegyelemből Az üdvösség Isten ingyenes kegyelméből ered, nem emberi önerőből. Kegyelem, szabad akarat, együttműködés, predestináció, megszentelődés. solus Christus / solo Christo egyedül Krisztus / Krisztus által Krisztus az egyetlen Megváltó és közvetítő Isten és ember között. Szolgálati papság, szentségek, szentek közbenjárása, Mária-tisztelet. soli Deo gloria egyedül Istené a dicsőség Az üdvösség végső forrása, célja és dicsősége Istené. Isten imádása, szentek tisztelete, ereklyék, vallási képek és egyházi tekintély.

A latin alakok nyelvtanilag nem teljesen azonos szerkezetűek. A sola Scriptura, sola fide és sola gratia gyakran határozói értelmű formulaként szerepelnek: „egyedül a Szentírás által”, „egyedül hit által”, „egyedül kegyelemből”. A solus Christus alanyesetű személyes megjelölés, míg a solo Christo ugyanennek eszközhatározói változata. A soli Deo gloria dativusos formula: a dicsőség „egyedül Istennek” jár.Derek Cooper: Basics of Latin: A Grammar with Readings and Exercises from the Christian Tradition. Zondervan Academic, Grand Rapids, 2020, 38.

Történeti háttér

A reformáció vitái a késő középkori nyugati egyház több kérdéséhez kapcsolódtak: a pápai tekintélyhez, az egyházi hagyomány szerepéhez, a búcsúkhoz, a purgatórium tanához, a szentségek számához és hatásához, a papi hivatalhoz, valamint a megigazulás értelmezéséhez. A reformátorok ezekre a vitákra a Szentírás tekintélyének, Krisztus egyedüli közvetítő szerepének és a kegyelem elsődlegességének hangsúlyozásával válaszoltak.Philip Schaff: History of the Christian Church. Volume VII: Modern Christianity. The German Reformation. Oak Harbor: WA Logos Research Systems, 1997. http://www.ccel.org/ccel/schaff/hcc7.titlepage.html

A sola Scriptura elvéhez hasonló gondolatok már a reformáció előtt is megjelentek. A Közös Élet Testvérei körében nevelkedett Johann von Goch (1400–1475) szerint a legfőbb tekintély a Biblia, az egyházatyákat pedig annyiban kell követni, amennyiben tanításuk a kanonikus Írással összhangban áll.Philip Schaff: History of the Christian Church. Volume VI: The Middle Ages. A.D. 1294–1517, „Doctrinal Reformers”. http://www.ccel.org/ccel/schaff/hcc6.ii.x.iv.html A késő középkori előzmények közé szokás sorolni John Wycliffe és Husz János Biblia- és egyházkritikai hangsúlyait is, de nézeteik nem azonosak a későbbi lutheri vagy református tanítással.

Luther Márton 1517-es fellépése eredetileg a búcsúgyakorlat körüli vitához kapcsolódott (→ búcsúgyakorlat), de rövid időn belül szélesebb teológiai és egyházi konfliktussá vált. Az 1521-es wormsi birodalmi gyűlésen Luther a Szentírásra és a világos érvekre hivatkozva kérte tanai megcáfolását, míg V. Károly és a katolikus oldal az egyház hagyományos tanítására és intézményi tekintélyére hivatkozott. A jelenet a protestáns emlékezetben a lelkiismeret, a Szentírás és az egyházi tekintély viszonyának egyik jelképes eseménye lett.Jos Colijn: Egyetemes egyháztörténet. Iránytű Kiadó Alapítvány, Budapest, 2001, 132.

A „három”, „négy” vagy „öt sola” rögzült listái későbbi protestáns összefoglalások. Az egyes reformátorok nem mindig ugyanazt a formulakészletet használták, és egyes elvek eltérő hangsúlyt kaptak a lutheránus, református, anglikán, baptista, metodista vagy evangelikál hagyományokban.

Sola Scriptura

A sola Scriptura, azaz „egyedül a Szentírás” elve szerint a Biblia Isten kánonba foglalt, ihletett és hiteles szava, amely a keresztény tanítás egyedüli tévedhetetlen normája. A klasszikus protestáns értelmezés szerint a Szentírás önmagát magyarázza (scriptura sui ipsius interpres), és az üdvösséghez szükséges tanítás alapvető világossággal megtalálható benne.A Második Helvét Hitvallás, II. rész. Eredeti magyar online szöveg: http://www.reformatus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1166 ; újabb református hitvallási gyűjtemény: https://reformatus.hu/isten-szolt/hitvallasaink/

Az elv eltér a római katolikus tanítástól. A katolikus felfogás szerint a Szentírás és a Szenthagyomány együtt alkotja az egyetlen hitletéteményt, amelynek hiteles értelmezése az Egyház tanítóhivatalára van bízva, vagyis a püspökök testületére a pápával való közösségben.Magyar Katolikus Lexikon: „sola Scriptura”. http://lexikon.katolikus.hu/S/sola%20Scriptura.html A katolikus teológia ezért a Biblia kánonjának felismerését, liturgikus használatát és tanbeli értelmezését az apostoli hagyomány és az Egyház történeti életének összefüggésében tárgyalja.A Katolikus Egyház Katekizmusa, 80–87. Magyar szöveg: https://archiv.katolikus.hu/kek/kek00074.html

A reformátorok számára a sola Scriptura gyakorlati következménye az volt, hogy nem fogadtak el kötelező tanításként olyan egyházi hagyományokat, amelyeket nem láttak a Szentírásból igazolhatónak. Ilyen vitatott terület volt a pápai egyetemes joghatóság, a búcsú, a purgatórium, a halottakért való imádság, a szentek és ereklyék katolikus tiszteletének több formája, valamint a kötelező papi cölibátus.Catholic Encyclopedia: „Protestantism”. http://www.newadvent.org/cathen/12495a.htm A protestáns egyházak többsége a szentségek számát is a Szentírás alapján értelmezte újra, és rendszerint két szentséget vagy sákramentumot ismert el: a keresztséget és az úrvacsorát.

A protestáns hagyományon belül a sola Scriptura nem minden esetben jelenti az egyházi hagyomány teljes elutasítását. A lutheri és református teológia különbséget tett a Szentírással egyező, hasznos egyházi hagyományok és a kötelező erejű, üdvösségi tanításként előírt hagyományok között. A reformátorok tehát nem minden régi gyakorlatot vetettek el, hanem azokat a tanokat és szokásokat bírálták, amelyeket szerintük a Szentírás nem igazol.

Kálvin János az Institutio Christianae religionis című művében az Írás istenismeretre vonatkozó vezető szerepét hangsúlyozta: „Egyedül az Úr igéje az az út, amely bennünket annak kutatására vezet, amit Őróla tudni szabad, és egyedül ez a világosság, mely nekünk világít, hogy meglássuk azt, amit Őróla tudni kell.”Jos Colijn: Egyetemes egyháztörténet, 168.

A katolikus teológia a sola Scriptura elvét azért bírálja, mert szerinte maga a Szentírás kánonja, átadása és hiteles értelmezése az Egyház apostoli hagyományának történeti közegében vált felismerhetővé. A katolikus álláspont nem azt állítja, hogy a Szentírás tekintélye az Egyháztól ered, hanem azt, hogy az Egyház a Szentírást az apostoli hagyománnyal együtt őrzi, olvassa és értelmezi.

Sola fide

A sola fide, azaz „egyedül hit által” elve szerint a bűnös ember megigazulása nem saját érdemein vagy jó cselekedetein alapul, hanem Krisztus érdemén, amelyet az ember hit által kap. A klasszikus protestáns tanítás szerint a jó cselekedetek nem a megigazulás oka vagy előfeltételei, hanem a hit gyümölcsei és bizonyítékai.Philip Schaff: History of the Christian Church. Volume VII, „Justification by Faith”. http://www.ccel.org/ccel/schaff/hcc7.ii.i.vii.html

A lutheránus hagyomány a hit általi megigazulást a reformáció egyik központi tanának tekinti. A későbbi lutheránus teológiai összefoglalásokban gyakran szerepel az articulus stantis et cadentis ecclesiae kifejezés, vagyis az a tan, „amelyen áll vagy bukik az Egyház”. Luther a Római levél értelmezéséből kiindulva hangsúlyozta, hogy az ember nem törvénycselekedetekből, hanem Krisztusba vetett hit által igazul meg.

Luther tanításában a hit nem pusztán emberi vélemény, hanem Isten munkája. A Kis káté harmadik hitágazatának magyarázata szerint: „Hiszem, hogy saját eszemmel vagy erőmmel nem tudnék Jézus Krisztusban, az én Uramban hinni, sem őhozzá eljutni, hanem a Szentlélek hívott engem az evangélium által.”Dr. Luther Márton: Kis káté, „A harmadik hitágazat a megszentelésről”. Archivált magyar szöveg: https://web.archive.org/web/20080501142157/http://www.freeweb.hu/iratok/egyhtori/luther/irasok/LUT_KISK.HTM

Luther megigazulástanát gyakran a simul iustus et peccator formulával írják le: a hívő ember Krisztus miatt igaznak számít Isten előtt, miközben önmagában továbbra is bűnös marad. A protestáns értelmezés szerint a megigazulás elsődlegesen Krisztus igazságának tulajdonítása. A katolikus tanítás szerint a megigazulás nem csupán igaznak nyilvánítás, hanem a belső ember megújítása is: a kegyelem megtisztítja a bűntől, Isten gyermekévé teszi az embert, és képessé teszi a szeretetben való életre.Magyar Katolikus Lexikon: „megigazulás”. http://lexikon.katolikus.hu/M/megigazul%C3%A1s.html

A katolikus szentségtan szerint a megigazulás rendes kezdete a keresztség. A szentségek hatásmódját a katolikus teológia az ex opere operato kifejezéssel írja le: a szentség hatékonysága elsődlegesen Krisztus ígéretéből és cselekvéséből fakad, nem a kiszolgáltató vagy a befogadó érdeméből. Ezért a katolikus felfogás szerint a csecsemőkeresztségben is valóságos kegyelmi ajándék történik, jóllehet a személyes hit és a kegyelemmel való tudatos együttműködés később bontakozik ki.Magyar Katolikus Lexikon: „ex opere operato”. http://www.lexikon.katolikus.hu/E/ex%20opere%20operato.htmlA Katolikus Egyház Katekizmusa, 1213–1284. Magyar szöveg: https://archiv.katolikus.hu/kek/kek01213.html