A nyílfarkú papagáj (Belocercus longicaudus), korábbi nevén hosszúfarkú papagáj, a madarak osztályának papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe és a szakállaspapagáj-félék (Psittaculidae) családjába tartozó Belocercus nem egyetlen faja.
Rendszerezése A fajt Pieter Boddaert holland orvos, biológus és ornitológus írta le 1783-ban. Sorolják a Psittacula nembe Psittacula longicauda néven is.
Előfordulása Dél- és Dél-Ázsiában, Brunei, India, Indonézia, Malajzia, Mianmar, Szingapúr és Thaiföld területein honos.Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők, mangroveerdők és mocsári erdők, valamint ültetvények. Nomád faj.
Megjelenése Testhossza 48 centiméter, testtömege 170–200 gramm.
Természetvédelmi helyzete Az elterjedési területe még rendkívül nagy, de csökken, egyedszáma szintén csökken. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján sebezhető fajként szerepel.
Jegyzetek
Források
Hivatalos magyar neve
További információk Képek az interneten a fajról
Kategória:Szakállaspapagáj-formák Kategória:Madárfajok Kategória:Brunei madarai Kategória:India madarai Kategória:Indonézia madarai Kategória:Malajzia madarai Kategória:Mianmar madarai Kategória:Szingapúr madarai Kategória:Thaiföld madarai Kategória:1783-ban leírt fajok