Jakucs László (Sarkad, 1926. január 21. – Szeged, 2001. december 1.) magyar geológus, tanszékvezető egyetemi tanár. Öccse Jakucs Pál akadémikus, botanikus, ökológus professzor.
Életrajza
1926. január 21-én született Sarkadon. Apja Jakucs László tanító, Debrecen és Hajdú vármegye tanfelügyelője, anyja Csató Margit általános iskolai tanár. Szülővárosában töltötte élete első kilenc évét, ezután Debrecenbe költöztek, a középiskolát is ott végezte el. Egyetemi tanulmányait 1945-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen kezdte, ahol földrajzot, kémiát, biológiát majd földtant hallgatott.
Már az egyetemi évei alatt barlangokkal kezdett foglalkozni, legelső – kis híján végzetes – barlangi élményei a Budapest határában lévő Hét-lyukhoz, majd pedig a solymári Ördöglyuk-barlanghoz fűződtek. 20 éves korában néhány hallgatótársával együtt, külső segítség nélkül – ez volt első komolyabb szakmai eredménye – feltérképezték az esztergomi Sátorkőpusztai-barlangot, ezt a bükk-vidéki Létrás-tetői-barlang követte. Habár Vadász Elemérnek volt aspiránsa, egyetemi doktori címét Kádár László debreceni geográfusnál szerezte meg. 1949 és 1953 közt a Magyar Állami Földtani Intézet geológusa volt. Az itt töltött ideje alatt, korábbi kutatási pontatlanságokból kiindulva kimutatta, hogy az aggteleki Baradla-barlangrendszer üreghálózata mellett léteznie kell a területen egy másik, önálló barlangrendszernek is. E felismerése nyomán fedezte fel 1952-ben a mai ismeretek szerint 7 kilométer hosszú aggteleki Béke-barlangot. Ez volt a világ első olyan barlangfelfedezése, amely nem a véletlen műve, hanem tudományos kutatás eredménye volt. Az ott szerzett tapasztalataira építve írta meg Az Aggteleki cseppkőbarlang (1952) és a Béke-barlang felfedezése (1953) című műveit. 1953-ban feltárta a Pénz-pataki-víznyelőbarlangot és az aggteleki rövid Alsó-barlang egy rövidebb szakaszát is. Ezen szakmai érdemei miatt még abban az évben kinevezték az Aggteleki-cseppkőbarlang igazgatójának. Ezt a tisztséget tíz éven át, 1963-ig látta el. Ez idő alatt is számos publikációja volt, főleg a barlang- és karsztkutatásról.
1961-ben kandidátusi minősítést nyert az Általános karsztgenetikai, morfológiai és hidrográfiai problémák vizsgálata az Aggteleki-karszton című értekezésével.
A tudományos előrelépés újabb állomásaként 1963-ban elfogadta a szegedi József Attila Tudományegyetem felkérését: 1964-ben megszervezte a Természeti Földrajzi Tanszéket, amit 28 éven át vezetett. Tudományos kutatásai célkeresztjében továbbra is főleg a karsztjelenségek álltak: 1971-ben jelent meg összegző műve A karsztok morfogenetikája – a karsztfejlődés varienciái címmel, amellyel elnyerte a földrajztudományok doktora tudományos fokozatot. A művet angol és orosz nyelvre is lefordították, számos országban kiadták. Ez a mű számít külföldön a legtöbbször idézett hazai földrajzi munkának mind a mai napig.
Utolsó éveiben Korzika gránitterületeivel és hazai karsztterületek őskarsztos (paleokarsztos) sajátságainak feltárásával foglalkozott, de még élete utolsó évében is szervezett tanulmányutat, ezúttal Kubába. 2001. december 1-jén, munkavégzés közben érte a halál, utolsó útjára családtagok, kollégák, barátok és tanítványok hatalmas serege kísérte a szegedi Belvárosi Temetőbe.
Ismeretterjesztő, tudománynépszerűsítő munkássága is kiemelkedő volt. Mintegy 120 tudományos közleményén kívül számos ismeretterjesztő természetfilmet is készített. Az általa jegyzett tankönyvekből földrajzosok több generációja tanult és tanul most is.
Szervezeti, bizottsági tagságai bélyegkép|<center>Jakucs László emléktáblája a szülőházán, Sarkadon.
Csongrád megyei TIT - elnök Enviromental Change on Karst Area Bizottság Magyar Földrajzi Társaság Szegedi Osztálya - elnök Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat MTA Földrajzi Tudományos Bizottság Nemzetközi Földrajzi Unió Nemzeti Bizottsága TMB Földrajz-Meteorológiai Szakbizottsága
Kitüntetései Felsőoktatás Kiváló Dolgozója díj Munka Érdemrend arany fokozata Vásárhelyi Pál kitüntetés (1948) Herman Ottó-érem (1961) Kadić Ottokár-érem (1974) Lóczy Lajos-emlékérem (1985) Professzor Emeritus (JATE, 1992) Teleki Sámuel érem (1995) Sarkad díszpolgára (1997) Pro Natura díj (1998) Aggtelek díszpolgára (1999) Eötvös József-koszorú (1999) Szent-Györgyi Albert-díj (2000) Vass Imre-érem (2001) Világ legjobb barlangfilmje aranyserleg
Tudományos könyvei
A karsztok morfogenetikája : a karsztfejlődés varienciái. Földrajzi monográfiák (8). Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971. Morphogenetics of karst regions. Variants of karst evolution. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1977.
Emlékezete
Róla nevezték el a Jakucs László-barlangot. Sarkadi szülőházán emléktáblát helyeztek el tiszteletére. Emlékére egykori tanszékén a Szegedi Tudományegyetem minden évben megrendezi a Jakucs László Nemzetközi Középiskolai Földrajzversenyt.
Nevét őrzi az 591964 Jakucs kisbolygó.
Jegyzetek
Források Tóth József (szerk.): Jakucs László, a tudós, az ismeretterjesztő és a művész; Komló, Rotari nyomda, 2002 -sand- (Hegedűs András): Solymárról indult a hazai barlangkutatások atyja. Szólj Már III. évfolyam 12. szám, 2006. december
További információk pte.hu: Jakucs László rövid életrajza Népszabadság online: Jakucs László halálára, 2001. december 11. Sragner Mária: Jakucs László (1926-2001) karsztkutató, barlangkutató, geológus, egyetemi tanár irodalmi munkássága. (Magyar Elektronikus Könyvtár) Jakucs László Barlangkutató és Természetvédő Egyesület honlapja
Az interneten elérhető könyvei
A Békebarlang felfedezése. Bp. 1953. (html változat a régi barlang.hu-n) A Békebarlang felfedezése. Bp. 1953. (karakteres és képfájlos változat is az új barlang.hu-n) A faggyúfáklyás expedíció. Bp. 1962. Jakucs László - Kessler Hubert: A barlangok világa. (Barlangjárók zsebkönyve). Bp. 1962. (képfájlos PDF 1. rész), (képfájlos PDF 2. rész), (karakteres PDF) Baradla cseppkőbarlang. Miskolc, 1979. Szerelmetes barlangjaim (Akadémiai Kiadó, 1993.)
További könyvei
Cseppkőország mélyén (Móra, 1964, ismeretterjesztő könyv fiataloknak)
További irodalom Nyári Diána – Csuták Máté – Keveiné Bárány Ilona szerk.: A karsztok bűvöletében. Rendhagyó emlékezés Jakucs Lászlóra. GeoLitera – Földrajzi és Földtani Tanszékcsoport, Szeged, 2011. 190 p.
Kategória:Magyar geológusok Kategória:Magyar pedagógusok Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:Magyar barlangkutatók Kategória:Eötvös József-koszorúsok Kategória:Szent-Györgyi Albert-díjasok Kategória:Herman Ottó-érmesek Kategória:Teleki Sámuel-érmesek Kategória:Magyarok, akikről kisbolygót neveztek el Kategória:Sarkadiak Kategória:Debreceniek Kategória:1926-ban született személyek Kategória:2001-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar földrajztanárok Kategória:Magyar magyartanárok