bélyegkép|250px|Wilhelm Humboldt emlékműve a berlini egyetem előtt Báró Wilhelm von Humboldt, teljes nevén Friedrich Wilhelm Christian Carl Ferdinand von Humboldt (Potsdam,Projekt Gutenberg 1767. június 22. – Tegel (Berlin), 1835. április 8.) porosz államférfi, korszakalkotó nyelvész, esztéta, Alexander von Humboldt bátyja.
Élete Apja Georg Alexander von Humboldt kamarás, II. Frigyes Vilmos porosz király bizalmasa volt. Az Odera menti Frankfurtban és Göttingenben kezdetben jogi tanulmányokat folytatott, illetve ókori tudományokkal és a Kant-féle bölcsészet tanulmányozásával foglalkozott. 1789-ben egykori házitanítójával, Joachim Heinrich Campéval Párizsba utazott, majd a következő telet Weimarban töltötte, ahol Schillerrel ismerkedett meg. 1790 tavaszán Berlinbe ment s filológiai tanulmányokba fogott.
Házasságkötése után többnyire feleségének türingiai birtokán lakott; 1794 óta pedig Jénában, ahol élénk eszmecserében állt Schillerrel s később Goethével. 1797-ben elhagyta Jénát, és családjával 1801-ig Párizsban lakott, ez idő alatt meglátogatta Spanyolországot. Ott tett nyelvtanulmányainak eredményét Prüfung der Untersuchungen über die Urbewohner Hispaniens vermittelst der baskischen Sprache című munkájában foglalta össze (Berlin, 1821). 1801-ben visszatért hazájába, miniszterrezidens, majd 1808-ig követ lett Rómában, de ezen állása mellett elég ideje maradt tudományos és művészeti tanulmányainak folytatására. 1808-ban osztálytanácsossá nevezték ki a vallás- és közoktatási minisztériumba. 1809-ben megalapította a később róla és öccséről elnevezett berlini egyetemet. 1810-ben bécsi nagykövetté nevezték ki, ahol hivatalos teendői mellett baszk tanulmányait is folytatta.
1813-ban ő képviselte a Porosz Királyságot a prágai béketárgyalásokon, melyeknek eredménye lett Ausztria hadüzenete Franciaország ellen. A lipcsei csata után Franciaországba kísérte a főhadiszállást, és képviselte Poroszországot az 1814-es eredménytelen châtilloni kongresszuson. 1816. november 5-én Frankfurt am Mainban a szövetségi gyűlés megnyitásán szintén ő volt Poroszország képviselője. A következő évben követként Londonba ment, majd 1819-ben a kétfelé oszlott belügyminisztérium egyik felének vezetését vette át, mely a rendi ügyek elintézésével foglalkozott. Mivel Boyen és Beyme miniszterekkel szövetkezett a karlsbadi határozatokkal megkezdett konzervatív fordulat ellen, egy december 31-ei kabineti rendelettel elbocsátották. Ezzel végképp búcsút vett a közélettől; csak 1830-tól hívták meg ismét az államtanács üléseire. Visszavonulása után többnyire tegeli kastélyában élt. A Magyar Tudományos Akadémia külső tagja volt. 1884-ben a berlini egyetem előtt neki és Alexander öccsének márvány emlékművet állítottak.
Munkássága bélyegkép|250px|Adolph Müller: Schiller, Wilhelm und Alexander von Humboldt und Goethe in Jena bélyegkép|250px Irodalmi munkái közül a legelsők összegyűjtve Ästhetische Versuche címmel jelentek meg (Braunschweig, 1799), ezek Goethe és Schiller néhány művéről való bírálatok. Néhány más jeles esztétikai értekezésén kívül görögből való műfordításokat is adott ki: Aiszkhülosz Agamemnónját, Pindarosz két olimpiai ódáját stb. Jellemzően azonban az általános és összehasonlító nyelvtudomány területén munkálkodott. Kiemelkedő a Spanyolország őslakóiról a baszk nyelv alapján írt műve (Prüfung der Untersuchungen über die Urbewohner Hispaniens vermittelst der baskischen Sprache, Berlin, 1821).
Több értekezése a szanszkrit nyelvvel s irodalommal való foglalkozása eredménye (Über d. Dualis, 1828; Über die Ortsadverbien, 1830 stb.). Főmunkája ezen a téren az Über die Kawisprache auf der Insel Java, amely csak halála után 1836–40 között jelent meg. Korszakalkotó volt e munkának bevezetése: Über die Verschiedenheit des menschlichen Sprachbaus und ihren Einfluss auf die geistliche Entwicklung des Menschengeschlechts (Berlin, 1836).
Egy barátnőjéhez intézett leveleiben esztétikai és filozófiai moralistaként jelenik meg (Lipcse, 1847). Irodalomtörténeti értéket képvisel Humboldt és Schiller levelezése, amelyet Humboldt maga adott ki (Stuttgart, 1830). Goethével való levélváltása 1876-ban jelent meg.
Művei Sokrates und Platon über die Gottheit, 1787–90 Ideen zu einem Versuch, die Gränzen der Wirksamkeit des Staats zu bestimmen, 1791 Ideen zu einem Versuch, die Grenzen der Wirksamkeit des Staats zu bestimmen; Hörbuch gemeinfrei, LibriVox Über den Geschlechtsunterschied, 1794 Über männliche und weibliche Form, 1795 Plan einer vergleichenden Anthropologie, 1797 Das achtzehnte Jahrhundert, 1797 Ästhetische Versuche I.: Über Goethe's Hermann und Dorothea , 1799 Latium und Hellas, 1806 Geschichte des Verfalls und Untergangs der griechischen Freistaaten, 1807‒1808 Über den zukünftigen Zustand Deutschlands, 1813 (Denkschrift) Pindars „Olympische Oden“. Übersetzung aus dem Griechischen, 1816 Aischylos’ „Agamemnon“. Übersetzung aus dem Griechischen, 1816 Über das vergleichende Sprachstudium in Beziehung auf die verschiedenen Epochen der Sprachentwicklung, 1820 Über die Aufgabe des Geschichtsschreibers, 1821 Über die Entstehung der grammatischen Formen und ihren Einfluss auf die Ideenentwicklung, 1822 Über die Buchstabenschrift und ihren Zusammenhang mit dem Sprachbau, 1824 Bhagavad-Gitá, 1826 Über den Dualis, 1827 Über die Sprache der Südseeinseln, 1828 Über Schiller und den Gang seiner Geistesentwicklung, 1830 Rezension von Goethes Zweitem römischem Aufenthalt, 1830 Über die Verschiedenheit des menschlichen Sprachbaus und seinen Einfluss auf die geistige Entwicklung des Menschengeschlechts, 1836 Magyarul Wilhelm von Humboldt válogatott írásai; jegyz., utószó Telegdi Zsigmond, ford. Rajnai László; Európa, Budapest, 1985
Jegyzetek
Források
További információk Trócsányi Dezső: Humboldt Vilmos nyelvbölcselete; Pfeifer, Bp., 1914 (Német philologiai dolgozatok) Halász Hajnalka: Nyelvi differencia megkülönböztetés és esemény között. Jakobson, Luhmann, Humboldt, Gadamer, Heidegger; Ráció, Budapest, 2015
Kategória:Német nyelvészek Kategória:Német filológusok Kategória:Német diplomaták Kategória:MTA-tagok Kategória:Potsdamiak Kategória:1767-ben született személyek Kategória:1835-ben elhunyt személyek