Friedrich Wilhelm Heinrich Alexander von Humboldt (Berlin, 1769. szeptember 14. – Berlin, 1859. május 6.) német földrajztudós, felfedező, természettudós, tudománynépszerűsítő és -szervező. Ő volt a modern földrajztudomány és a biogeográfia egyik megalapítója, valamint szorgalmazta a meteorológiai és földmágnesességi mérőállomások első hálózatainak létrehozását. Bátyja, Wilhelm von Humboldt neves filozófus és nyelvész volt.
1799 és 1804 között beutazta Dél-Amerikát és Mexikót, részletesen kutatva az addig csak hiányosan feltérképezett vidékeket. Aimé Bonpland francia botanikussal közösen több ezer kilométert tett meg úttalan dzsungeleken és hegyvidékeken keresztül. Kimutatta az Orinoco és az Amazonas folyórendszereinek kapcsolatát és megmászta az akkor legmagasabb hegynek tartott ecuadori Chimborazo vulkánt. Útjának leírását számos kötetben adta ki a következő 21 éven keresztül. 1829-ben oroszországi úton vett részt, amely során eljutott a kínai határig. Útjai során fizikai, geológiai, ásványtani, botanikai, növényföldrajzi, állattani, klimatológiai, oceanográfiai és csillagászati kutatásokat, méréseket egyaránt végzett. Munkája kiterjedt a gazdaságföldrajzra, az etnológiára, a demográfiára, az élettanra és a kémiára is. Alexander von Humboldt számos szakterület kutatóival levelezett és egyedülálló tudományos hálózatot hozott létre.
Nagy népszerűségre tett szert ismeretterjesztő művei, elsősorban a kor tudományos eredményeit összefoglaló Kozmosz révén. Már életében is nagy tiszteletnek örvendett, „korának legnagyobb természettudósának” Zur Tagesgeschichte. In: Troppauer Zeitung, 10. Mai 1857, S. 3 és az „Új Arisztotelésznek” tartották.
Holisztikus és interdiszciplináris szemlélete miatt az ökológiai gondolkodás úttörőjének, az ökológia és a környezetvédelem atyjának tartják.The Father of Ecology"The Forgotten Father of Environmentalism" The Atlantic. 23 December 2015.
Származása 170px|thumb|A Humboldt-család címere Alexander von Humboldt apja, Alexander Georg von Humboldt pomerániai származású katonatiszt volt, akit a hétéves háborúban szerzett érdemeiért kineveztek a porosz trónörökös feleségének kamarásává.Stammtafel für Alexander Georg von Humboldt 1766-ban feleségül vette az özvegy Marie-Elisabeth von Holwedét (lánynevén Colomb), aki egy részben hugenotta származású, jómódú család sarja volt,Stammtafel für Marie-Elisabeth von Humboldt és első házasságából jelentős vagyont örökölt, többek között a tegeli kastélyt és egy berlini házat. Házasságukból két fiú született, Wilhelm és Alexander.
Alexander von Humboldt nevéhez néha hozzáteszik a bárói (németül Freiherr) címet. Ez már életében is így volt és Humboldt maga sem tiltakozott ellene, sőt ritkán ő maga is használta a bárói címet. Legtöbbször a „von” szócska nélkül írta alá a nevét.Kurt-R. Biermann: War Alexander von Humboldt ein „Freiherr“ (oder „Baron“)? In: Humboldt im Netz Band 12, Nummer 23 (2011). Nagyapját „von Humboldt” néven nemesítették, de a bárói cím jogilag is érvényes elismertetését csak bátyja, Wilhelm leszármazottai tudták elérni 1875-ben.Website: von Humboldt
Ifjúsága thumb|180px|balra|A 15 éves Alexander von Humboldt (Johann Heinrich Schmidt képe, 1784) Alexander 1769. szeptember 14-én született Berlinben. Apja pozíciójának köszönhetően egyik keresztszülője a trónörökös volt. A herceg azonban még abban az évben elvált feleségétől, akivel kölcsönösen megcsalták egymást, von Humboldt kamarás pedig – állása megszűntével – visszavonult a tegeli kastélyba. Innentől azt a célt tűzte ki maga elé, hogy fiainak a lehető legjobb oktatást biztosítsa és a felvilágosodás eszméit valló magántanárokat keresett számukra. 1769-1773 és 1775-1777 között a Rousseau pedagógiai elveit követő Joachim Heinrich Campe volt a két fiú nevelője és magántanára, akit Gottlob Johann Christian Kunth követett, aki egyúttal id. Alexander von Humboldt, majd annak 1779-es halála után özvegyének legközelebbi bizalmasa is volt.Andreas W. Daum: Alexander von Humboldt. C.H. Beck, München 2019, S. 13.
Alexandert nevelői sokáig tehetségtelennek tartották.Meyer-Abich 19. Auflage 2008, S. 80. Ugyanazt, a korra jellemzően meglehetősen absztrakt módon átadott tananyagot a két évvel idősebb Wilhelm viszonylag könnyen megértette, Alexandert azonban inkább a természeti tárgyak érdekelték. Szeretett rovarokkal, kövekkel és növényekkel játszani és hamarosan megkapta a „kis patikus” becenevet. Szobájában rendszerezte és címkézte gyűjteményét, tíz évesen pedig a Naprendszer és Amerika térképeit rajzolgatta.Schaper 2018, S. 28 und 30. Mivel emellett még a tanárok óráit is kellett látogatnia, hamarosan nagyobb tananyagot sajátított el Wilhelmnél. Ezenkívül tehetségesen rajzolt és festett és Daniel Chodowiecki irányításával megtanult rézkarcokat és metszeteket készíteni. Műveit 1786-ban a berlini Akadémia első művészeti kiállításán a nyilvánosság elé is tárta. Valószínűleg innen eredeztethetőek későbbi útikönyveinek lenyűgöző illusztrációi.
Másodszor is megözvegyült anyjuk igyekezett a fiúk képzését úgy összeállítani, hogy minél alkalmasabbak legyenek az állami szolgálatra és viszonylag szerény életmódjuk ellenére jelentős összegeket fordított erre a célra. A két fivérnek meg kellett tanulnia több élő és holt nyelvet, és Kunth körültekintő irányításával az egyes területek szakértőitől egyetemi szintű oktatásban részesülhettek. Tanáraik között volt a gazdasági tudományokkal foglalkozó Christian Konrad Wilhelm von Dohm titkos tanácsos, Ernst Ferdinand Klein kamarabíró, a természetjog szakértője, valamint Johann Jakob Engel filozófus; ezenfelül mindketten részt vettek Marcus Herz orvos kísérleteken alapuló filozófiai-fizikai előadásain. A Humboldt fivérek így szerzett kapcsolataik révén bejutottak Henriette Herz szalonjába, ahol megismerkedtek a Moses Mendelssohn filozófus által erőteljesen befolyásolt berlini felvilágosodás eszméivel.
Tanulmányai Anyjuk 1787-ben fiait a brandenburgi frankfurti egyetemre (a Viadrinára) küldte, amely ekkor Berlinhez legközelebbi felsőoktatási intézmény volt. Wilhelm jogot, Alexander pedig a kevésbé rangos kameralisztikát (államgazdaságtant) hallgatott, de Alexander eljárt ókortudományi, orvostudományi, fizikai és matematikai előadásokra is. Az egyetem színvonalát azonban nem tartották megfelelőnek és egy szemeszter után otthagyták. Alexander visszatért Berlinbe, ahol egy ideig Carl Ludwig Willdenow tanította botanikára, majd 1789 tavaszán testvérét követve, beiratkozott a göttingeni György Ágost Egyetemre. Itt meghatározónak bizonyultak számára a fizikus Georg Christoph Lichtenberg, valamint az anatómus és zoológus Johann Friedrich Blumenbach előadásai. Utóbbi a kutatóexpedíciókat az antropológia és a biológia fontos ismeretforrásának tartotta, és maga köré gyűjtött egy ambiciózus fiatal tudósokból álló kört. 1789 őszén Humboldt Steven Jan van Geuns holland orvos társaságában tanulmányutat tett Poroszországtól nyugatra fekvő területekre és a Rajna-vidékre. Mainzban megismerkedett Georg Forsterrel, aki világ körüli úton járt természettudósként valószínűleg példaképül szolgált számára.Andreas W. Daum: Alexander von Humboldt. C. H. Beck, München 2019, S. 17–19. 1790 márciusa és júliusa között Humboldt és Forster közösen utaztak Mainzból a Rajna mentén Angliába, ahol Humboldt találkozott Sir Joseph Banksszel, a Royal Society elnökével, aki részt vett Cook kapitány útján. Banks számos, a Csendes-óceán déli térségéből származó növénypéldányt adott HumboldtnakM. Nicolson: Alexander von Humboldt and the Geography of Vegetation. In: A. Cunningham, N. Jardine (szerk.): Romanticism and the Sciences. Cambridge University Press, 1990, XVI. o. Barátságuk Banks 1820-as haláláig tartott, rendszeresen leveleztek és cserélgették gyűjteményük növényeit., majd a forradalmi Párizson keresztül hazatértek. Mindketten rokonszenveztek a forradalmi eszmékkel, de míg Forster Mainzban jakobinussá vált és a forradalom lelkes híveiként végül Párizsba költözött, Humboldt viszonya a forradalomhoz ambivalens maradt.Andreas W. Daum, A ‘Temple of Liberty’? Alexander von Humboldt and the French Revolution. In Annals of Science 82 (2025). doi.org/10.1080/00033790.2024.2433232. Ezt követően Hamburgba költözött, ahol Johann Georg Büsch akadémiáján folytatta kameralisztikai képzését, hazai és nemzetközi kereskedelmet és gazdaságtant tanult, erős hangsúllyal a földrajztudományon.
Tanulmányai befejeztével 1791 májusában jelentkezett Friedrich Anton von Heynitz porosz főbányamesternél, hogy szeretne a bányaigazgatásban dolgozni. Ehhez azonban először el kellett végeznie a Freibergi Bányászati Akadémiát, amelyet a szokásos három év helyett nyolc hónap alatt abszolvált.
Állami szolgálatban (1792–1796) thumb|200px|Önarckép (1814) 1792. márciusában Humboldt megkapta bányafelügyelői kinevezését és nem sokkal később megbízták a nem sokkal azelőtt Poroszországhoz csatolt Bayreuthi Hercegségben bányászott lotharheileri pala felmérésével. Útja során megvizsgálta a Kamsdorf-Könitz-i bányákat és megújította az alumpala kitermelésének módszereit a schmiedefelderi vitriolüzemben. Szakszerű jelentése alapján fél év szolgálatot követően főbányamesterré léptették elő és azt a feladatot kapta, hogy mérje fel a bányákat a Fichtel-hegységben és a Frankenwaldban. Humboldt modernizálta az ezüst, nikkel, ón és vas, valamint az alumpala kitermelési eljárásait.Wilhelm Kießling: Alexander von Humboldt – Ein Gast in unserer Stadt. Hrsg.: Friedrich Wilhelm Singer. Arzberg 1999. A csődközelbe került goldkronachi aranybányák is hozzá kerültek, ahol a kohászati eljárások elmaradottak voltak; nem megfelelő kemencéket és rossz minőségű szenet használtak, amihez túl sok meszet adagoltak. Új teléreket kellett találnia (ami a régi feljegyzések tanulmányozásával sikerült is), fejlesztenie kellett a rossz állapotban talált biztonsági eljárásokat és ő szervezte meg a bányászok képzését is.Alexandra von Ascheraden: Alexander von Humboldt – Wissenschaftsfürst bringt Licht in die Unterwelt. In: Baublatt Ausgabe 15 2019. 11. April 2019 Az aranybányákat sikerült újra nyereségessé tennie és azok egészen 1861-ig működtek tovább. Szintén sikereket ért el a stebeni rézbányákban, ahol újjáépíttette a vízelvezető Frigyes Vilmos-alagutat és jelentősen növelni tudta a bánya bevételeit, amelyek egy részét a bányászok segélypénztárába utalta át.Rudolf Endres: Alexander von Humboldt und Franken. In: Uta Lindgren (Hrsg.): Alexander von Humboldt. Weltbild und Wirkung auf die Wissenschaften. (= Bayreuther Historische Kolloquien, Band 4), Böhlau Verlag Köln, Wien 1990, , S. 40–59, S. 51–54.
A bányagázok kémiai analízise segítségével kifejlesztett egy olyan lámpát, amely jobban világított az oxigénszegény levegőjű bányákban.Ernst H. Berninger: Humboldts technische Erfindungen und Neuerungen für den Bergbau. In: Uta Lindgren (Hrsg.): Alexander von Humboldt. Weltbild und Wirkung auf die Wissenschaften. Köln, Wien 1990, , S. 133–150. Kísérletezése közben a mérgező gázok miatt elvesztette eszméletét, de a lámpa segített megmenteni az életét.Humboldt an Karl Freiesleben: Jugendbriefe. Bayreuth 20. Oktober 1794. Kitalált egy maszkot is, amelyet a mentés során lehetett volna használni. Egyik találmánya sem terjedt el.Rudolf Endres: Alexander von Humboldt und Franken. In: Uta Lindgren (Hrsg.): Alexander von Humboldt. Weltbild und Wirkung auf die Wissenschaften. (= Bayreuther Historische Kolloquien, Band 4), Böhlau Verlag Köln, Wien 1990, , S. 40–59, hier S. 51–54.