thumb|Apajpuszta
A füves puszta a mérsékelt öv egyik alapvető biomja, az arid övet északról, illetve délről szélesen szegélyező, szemiarid éghajlatú öv. Ez három területen (Eurázsiában, Észak-, illetve Dél-Amerikában) fejlődött ki.Láng István (szerk), 2002: Környezet- és természetvédelmi lexikon II. Akadémiai Kiadó, Budapest. . p. 357. Eurázsiai változata után tágabb értelemben sztyeppnek nevezzük a mérsékelt öv mindazon területeit, amelyeken a viszonylag kevés (200–500 mm) csapadék miatt fás növényzet már nem tud kialakulni, így felszínt borító vegetációban a fűfélék és más lágy szárú növények dominálnak. A szűkebb értelemben vett sztyepp csak az eurázsiai füves puszta (zömmel Közép-Ázsiában és Kelet-Európában); az észak-amerikai változatot prérinek, a dél-amerikait pampának nevezzük. A trópusi égövben, tehát az arid öv és az egyenlítői esőerdő között kialakult füves puszta a szavanna (Afrika, Dél-és Közép-Amerika, Dél-Ázsia, Észak-Ausztrália).
Növényzet
A füves puszták átmenete a sivatagok felé a félsivatag, az erdőzónák felé az erdőssztyepp, illetve erdős szavanna.
A rendszeres tűz- és legelési stressz ellen a növények föld alatti raktározószerveikkel és gyakran ún. tőhajtás kifejlesztésével védekeznek.
Sok fajra jellemző a mélyre hatoló gyökérzet, mely pázsitfüvek esetén akár 1,5–1,8 m mélyre hatol, míg egyes kétszikűek 5-6 méter mélyre lenyúló karógyökerekkel rendelkeznek.
A vegetációnak kettős nyugalmi állapota van, a téli hideg és a nyári szárazság idején. A sivatagokhoz hasonlóan elég gyakoriak a magállapotban áttelelő efemer növények.
A növényzet besorolása
Megjelenés szerint törpefüvű és magasfüvű pusztákról, talajtani viszonyaik alapján lösz-, homok-, sós (szikes) pusztákról és sziklás talajon élő pusztai gyepekről beszélünk.
Florisztikai és strukturális különbségek alapján mérsékelt övi és trópusi formációkat eurázsiai (sztyepp), észak-amerikai (préri) és dél-amerikai (pampa) mérsékelt övi, másrészt afrikai, dél- és közép-amerikai, dél-ázsiai és ausztráliai trópusi formációkat (szavanna) különítünk el.
A sztyepp fontosabb képviselői Amaranthaceae Árvalányhaj (Stipa sp.) Csenkesz (Festuca sp.) Carex humilis Allium sp. Colchicum sp. Paeonia sp. Adonis sp. Artemisia sp.
A préri fontosabb képviselői Andropogon sp. közül az Andropogon gerardii-Nagy kékszárú prérifű amely a magasfüvű préri meghatározó fűféléje. Stipa sp. Agropyron sp. Kékgrama (Bouteloua)fajok közül elsősorban: Bouteloua gracilis-kék pázsitfű, amely a rövidfüvű préri meghatározó faja. Bouteloua dactyloides-bölényfű, szintén a rövidfüvű préri jellemző faja. Bivalyfű (Buchloe sp.) Oenothera sp. Phlox sp. Sorghastrum nutans- Indián fű a magasfüvű préri egyik jellemző, meghatározó fűféléje. Schizachyrium scoparium-Kis kékszárú prérifű-jellemzően a magasfüvű prérin fordul elő. Vesszős köles (Panicum virgatum)-szintén a magasfüvű préri jellemző faja.
Képek
A pampa fontosabb képviselői sokuk megegyezik a préri képviselőivel Iringó (Eryngium eburneum) Eriocaulon sp. pampafű-Cortaderia selloana Képek
Lásd még Puszta (egyértelműsítő lap)
Jegyzetek
Források
Tuba Zoltán, Szerdahelyi Tibor, Engloner Attila, Nagy János: Botanika III. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2007.
Kategória:Biomok