A a világ egyik legnagyobb metróhálózata. A 22 vonalból álló rendszer éves utasforgalma meghaladja a 2,6 milliárd főt, 2012-ben a tokiói metró után a legforgalmasabbnak számított. A hálózat Szöulon kívül érinti tartomány egy részét, és eléri Dél- tartomány északi területeit is. Az egyes vonal átnyúlik ba, Dél-Korea harmadik legnagyobb városába, keresztezve az önálló metrót. Az egyes vonalakat több különböző tulajdonos üzemelteti: az 1–9 vonalakat a szöuli önkormányzat, illetve megosztva az állami vasút, öt vonalat egyedül a vasút, a többit pedig magántársaságok.

A szöuli metró kapcsolatot teremt az i és a repülőtérrel, valamint átszállási lehetőségeket biztosít a KTX-re, az ország nagysebességű vasútvonalára is. 2013 decemberéig a világ leghosszabb metróhálózata volt, 537 kilométerrel, ekkor átvette tőle a címet a sanghaji metró. A szöuli metró a világ technikailag egyik legfejlettebb hálózata, mely mobiltelefon-vételt és ingyenes Wi-Fi-kapcsolatot is biztosít az utasoknak.

Története Szöul tömegközlekedését az 1960-as években a villamosok és az autóbuszok szolgálták ki, azonban a szűk utcák és a növekvő népesség miatt egyre gyakoribbá váltak a közlekedési dugók. A város 1966-ban megválasztott polgármestere, szorgalmazta az 1899 óta működő villamospálya felszedését és helyette egy metró építését, amit azonban a kormányban többen is elleneztek, az instabil gazdasági helyzetre hivatkozva. Kim utódja, terjesztette elő a metró konkrét tervét, amit az elnök, először elvetett, majd Korea Japánba delegált nagykövetének, nak a közbelépése nyomán mégis elfogadott.

A szöuli metróhálózat első vonalának építése így 1971-ben kezdődött meg, japán gazdasági és technikai segítséggel. Ázsiában Japán, Kína és Észak-Korea után Dél-Korea lett a negyedik ország (Szöul pedig a nyolcadik város), amelyik metróépítésbe fogott. A tokiói metróhoz való hasonlóság megjelenik a szöuli metróhálózaton is, már az első vonal a vasút-metró kapcsolatra épült: az elővárosi vonatok befutnak a metróalagútba. Az első vonalat 1974-ben nyitották meg, majd az 1980-as, és az 1990-es években egyre intenzívebbé vált a metróépítés.

A metróhálózat Szöulon túl a szöuli agglomerációba tartozó számos települést szolgál ki, köszönhetően részben a vasút-metró kapcsolatnak. A fejlesztések ma is tovább folynak, több építkezés zajlik egyszerre továbbra is közvetlenül a hálózaton, de előfordulnak a metró által indukált más kötöttpályás fejlesztések is az agglomerációban.

A vonalakat színnel és számmal egyaránt megkülönböztetik egymástól, a városi forgalomban résztvevő, a nemzeti vasúttársaság, a Korail üzemeltetésében levő vonalak az 1-es kivételével nevet viselnek.

2007 decemberében egy járművezető hasmenéstől szenvedve a jármű ablakán kihajolva próbált könnyíteni magán, kiesett rajta, és egy másik szerelvény elgázolta. 2008 januárjában bejelentették, hogy a legtöbb vezetői fülkébe telepíteni fognak vécét, és megnövelik az állomásokon található illemhelyek számát is.

A szöuli metró legforgalmasabb 2-es vonalán 2014 májusában két metrókocsi összeütközött, több mint 200 fő sérült meg könnyebben a balesetben, súlyos sérülés nem történt. A balesetet a biztonsági jelzőrendszer meghibásodása okozta.

A vonalak építése

A dél-koreai főváros első metróvonala (a Koraillel közösen működtetett szakaszokat is beleszámítva) ma a leghosszabbnak számít Dél-Koreában. A vonal teljes hossza 200,6 km, melyet a metróvonal vasúthoz való kapcsolódási pontjainak köszönhet. Az eredetileg vörös, ma sötétkék színnel jelzett vonal központi eleme egy, 1974. augusztus 15-én átadott, 7,8 km hosszú alagútszakasz, melyen keresztül a Korail szerelvényei átmérős viszonylatkialakítással tudnak áthaladni a belváros alatt. A föld alatt a szerelvények 1500 V DC, a föld felett pedig  V AC ellátásúak, ami japán jellegzetesség. Az első vonal alagútja nem fúrással készült, hanem árkot ástak, amibe aztán beleépítették az alagutat, ez a módszer jóval olcsóbb.

A vonal három fő ágból áll, letérképezi a Szöult övező agglomeráció jó részét. 2014-es adatok szerint az északi ágon a vonatok ig, a délin ig, a nyugati ág pedig ig közlekedik, keresztezve az metrót. A vonal déli irányban rendelkezik egy további rövid, egy megállós oldalággal ba.; kép A viszonylat túlnyomó hányadát a Korail üzemelteti, ennek megfelelően a szerelvények bal oldalon közlekednek. A belváros alatti alagút a Seoul Metro társaság kezelésében van. A vonalon személy és gyorsított, nem mindenhol megálló vonatok egyaránt közlekednek.

Szöul második metróvonalát 1978-ban kezdték építeni, a teljes átadásra 1984 májusában került sor. A vonalat eredetileg és közé tervezték, azonban a polgármester az utolsó pillanatban egy körgyűrű építése mellett döntött. Az 1990-es években nagyszabású bővítés kezdődött meg, 1990 és 1996 között 33,5 kilométerrel bővült a hálózat az első négy vonalon. Ugyanebben az időben a város megkezdte négy másik vonal építését is, és megalakult az ezeket üzemeltető Seoul Metropolitan Rapid Transit, mely 1995 és 2000 között fokozatosan adta át az 5–8 vonalakat. A Seoul Metro Line9 Corporation által üzemeltetett 9-es vonalat – mely a Kimphói repteret köti össze mal – 2009-ben nyitották meg.

A 100%-ban Korail által üzemeltetett metróvonalak közül a vonalat 1994-ben adták át, a vonalat 2005-ben, a vonalat 2009-ben, a vonalat 2010-ben, a vonalat pedig 2012-ben. Az átadás óta szinte mindegyiket bővítették. 2014. december 27-én megtörtént a vonal egyesítése a vonallal, létrehozva az új vonalat.

Az nemzetközi repülőteret a központi Szöul állomással összekötő AREX vonalat 2010-ben nyitották meg a teljes távon.

A Sinbundang vonalat 2011-ben nyitották meg, ezt volt Dél-Korea első teljesen automatizált, vezető nélküli metróvonala. Az Incshon metróvonal 1 1999-ben készült el, az U vonal 2012-ben, az Everline pedig 2013-ban. Az Everline 2014 szeptembere óta számít hivatalosan is a szöuli metró részének, az U vonal pedig 2014 decembere óta. Ezeket a vonalakat más-más cégek üzemeltetik. Az Ui LRT vonalat 2017. szeptember 2-án adták át.

2017-ben a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal kulturális örökséggé nyilvánította az 1974-ben a szöuli metró által először üzembe állított vonatot. Ugyanebben az évben a Seoul Metro és a Seoul Metropolitan Rapid Transit Corporation összeolvadtak.

2018. június 16-án átadták a vonalat és között 12 állomással. 2020. szeptember 12-én összevonásra került a és a vonal, és megkezdte működését a vonal.

Hálózata

Vonal neve Vonal nevekoreai nyelven Kezdő állomás Végállomás(ok) Állomások száma Teljes hossz (km) Üzemeltető Tulajdonos / / / 98 192,8 (Korail)7,8 (Seoul Metro) Korail / Seoul Metro Dél-Korea / Szöul Városháza / / Sindorim Városháza / / 51 60,2 Seoul Metro Szöul 44 19,2 (Korail)38,2 (Seoul Metro) Korail / Seoul Metro Dél-Korea / Szöul Oido 48 40,4 (Korail)31,7 (Seoul Metro) Korail / Seoul Metro Dél-Korea / Szöul / 51 52,3 Seoul Metro Szöul 39 36,4 Seoul Metro Szöul 51 57,1 Seoul Metro Szöul / / Moran 17 17,7 Seoul Metro Szöul Veteránkórház 38 40,9 Seoul Metro Line9 Corporation Szöul / Seoul Metro Line9 Corporation állomás nemzetközi repülőtér 2 14 63,8 Korail Airport Railroad Dél-Korea 55 121,7 Korail Dél-Korea 24 81,3 Korail Dél-Korea 63 104,5 Korail Dél-Korea 12 31,3 Sinbundang Line & NeoTrans Dél-Korea / Sinbundang Line & NeoTrans International Business District 29 29,4 Incheon Transit 27 29,2 Incheon Transit –Everland 15 18,1 Yongin Rapid Transit Corporation / Yongin Rapid Transit Corporation 15 11,1 Uijeongbu LRT Corporation / Uijeongbu LRT Corporation 11 54,8 Korail Dél-Korea 1311,4Ui Trans Corporation1223,3Korail, Sosawonsi Co., E-RailDél-Korea repülőtér1023,7 Seoul Metro Összesen: 1160,1

Térkép

Fejlesztések A szöuli metrót fokozatosan fejlesztik. Kisebb változtatások, egyes új megállók átadása mellett nagyobb fejlesztések is zajlanak.

2018-ra terveztek elkészülni a metróval, ennek végállomása a repülőtér, és számos más vonalhoz csatlakozik.

A magántársaság által üzemeltetett Sinbundang vonalon egészen 2020-ig tartottak a fejlesztések, szakaszosan hosszabbították meg a vonalat.

Járműpark

thumb|250px|A Sinbundang vonal vezető nélküli Hyundai Rotem vonatai thumb|250px|Korail Class 311000 típusú Hyundai Rotem vonat az 1-es vonalon thumb|250px|Seoul Metro 2000 típusú Hyundai Rotem vonat a 2-es vonalon thumb|250px|SMRT EMU SR002 típusú Rowin vonat a 7-es vonalon A Seoul Metro által üzemeltetett első négy vonalon 1954 kocsi közlekedik (egyenáramú szaggatós, frekvenciaváltós és ellenállásvezérléses egyaránt), öt depó található, az új típusú frekvenciaváltós kocsikat a Hyundai Mobis, a Hyundai Rotem, a Daewoo Heavy Industries és a Hyundai Precision Industry gyártotta; a Seoul Metropolitan Rapid Transit Corporation által üzemeltetett 5–8 vonalakon 1616 kocsi fut és 6 depó található. A 7-es vonalon Rowin Corp által gyártott vonatokat üzemeltetnek. A külön társaság által felügyelt 9-es vonalon 144 kocsi közlekedik, a Korail vonalain összesen 2445, az vonalon pedig 272. A Sinbundang vonalon, a 9-es vonalon és az metróvonalon a Hyundai Rotem kocsijai közlekednek, a Sinbundang vonalon 72 darab vezető nélküli távvezérlésű vonat jár. Az Everline vonalon Bombardier Advanced Rapid Transit járművek közlekednek, az U vonalon pedig VAL208-as vonatok. Az Ui LRT és a Goldline vonalakon a Hyundai Rotem járművei közlekednek.

Kocsiszínek

VonalKiszolgáló depókSeoul Metro: depó, , SzöulKorail: állomás, , Szöul állomás, , Mangu állomás, , SzöulSeoul Metro: depó, , SzöulSeoul Metro: depó, , Seoul metro: depó, , SzöulSeoul Metro: depó, , Szöul Korail: Oido állomás, , , , Szöul, , Szöul, , Szöul, , Szöul, , SzöulMoran állomás, , állomás, , Szöul, állomás, , állomás, , Ori állomás, , Oido állomás, , Ori állomás, , (a vonal depója) állomás, állomás, , , állomás, ,

Biztonsági rendszer thumb|250px|Automata peronkapuk a Városháza állomáson A szöuli metró 1-es és 2-es vonalán automatikus vonatmegállító berendezés (ATS) működik, a 3-as és 4-es vonalon pedig automatikus vonatbefolyásoló rendszert használnak ATC biztosítóberendezéssel. Az 5-8 vonalakon ATC és ATO működik. A 9-es, Sinbundang, Everline és az U vonalak vezető nélkül, automata vezérléssel működnek (ATP/ATO). Az 1-es vonalon ATS-rendszer működik, a Korail által üzemeltetett vonalakon pedig ATC/ATP. A szöuli metróállomások nagy része automata peronkapukkal felszerelt.

A szöuli metró területén kamerarendszer működik, de ezen felül az üzemeltetők számos más eszközzel igyekeznek növelni az utasok biztonságérzetét. Egy mobilapplikáció segítségével például a metró Wi-Fi-hálózatát használva azonnal lehet értesíteni a rendőrséget metrókocsiban történt bűncselekmény esetén.

Akadálymentesítés thumb|250px|Tapintható burkolat a állomáson A szöuli metró állomásainak egy része akadálymentesített, azaz felszerelt a fogyatékossággal élő utasok fogadásához is, több helyen van lift, mozgólépcső, külön mosdó, kerekesszék-emelő, útjelzés tapintható burkolattal, audio- és vizuális tájékoztatás, kerekes székkel használható beléptetőkapu is, a vonatok pedig szinte kivétel nélkül képesek kerekes széket szállítani, a platformok is ennek megfelelően vannak kialakítva. Bár a metró számos állomása akadálymentesített, kisebb vagy régebbi állomásokon még nem történt meg az átalakítás, de itt is elérhetőek emelő szerkezetek, melyeket az állomás személyzete kezel. A metró, illetve a szöuli önkormányzat weboldala tájékoztatást ad az egyes állomások felszereltségéről, az adott szerkezet, létesítmény pontos helyéről térkép segítségével.

Menetrend A szöuli metró körülbelül 5:00–5:40-től 01:00-ig jár, az egyes megállók közötti távolság 2-3 perc. A menetrend vonalanként változik, valamint hétvégén és ünnepnapokon is más. A járatok gyakorisága vonal- és állomásfüggő, a két perctől akár a fél óráig terjedhet napszaktól és időszaktól (például ünnepnap) függően.

Jegyrendszer thumb|T-Money kártya thumb|Beléptetőkapu a 2-es vonalon