Ez a szócikk a román nyelv alaktanának azzal a részével foglalkozik részletesen, amelyben a névelőkről és a névszókról van szó.

Morfológiai típusát tekintve a román flektáló nyelv, mint a többi újlatin nyelv, azaz toldalékokkal (külső flexió) és tőhangváltásokkal (belső flexió) fejezi ki az alaktani kategóriákat úgy, hogy gyakran egyazon toldalék több kategóriát kifejező morféma.

Akárcsak a többi újlatin nyelvben, a román névszókra is jellemzők olyan kategóriák, mint a szám (egyes szám és többes szám) és a nem. Az utóbbi kategóriát illetően, sajátossága a román grammatikáknak az, hogy a hím- és a nőnem mellett megkülönböztetnek egy harmadik, „semlegesnem”-et (gen neutru) is. Ez úgy értendő, hogy jelentős azon életteleneket megnevező főnevek száma, amelyek egyes számban hím-, többes számban nőneműek, például un cort, două corturi ’egy sátor, két sátor’, de a románban nincs külön semlegesnemű alak, mint például a szláv nyelvekben.

Megkülönbözteti még a román nyelvet a nyugati újlatin nyelvektől az is, hogy nagyobb mértékben flektáló, mint azok, azaz több elem maradt meg benne a névmások ragozásából, és több benne a tőhangváltás, mint azokban, valamint a főnév és a melléknév területén is vannak ragozási maradványok. Ezért a román grammatikák számon tartanak alanyesetet, birtokos esetet, részes esetet, tárgyesetet és megszólító esetet. A személyes és a visszaható névmás kivételével a tárgyeset alakja azonos az alanyesetével, ezért gyakran alany-/tárgyesetről szólnak a grammatikák, részes esetben pedig ugyanazok a ragok léteznek, mint birtokos esetben, ezért a birtokos/részes eset terminust is használják. Amikor arról van szó, hogy egy névszót ragoznak, ez általában úgy értendő, hogy van raggal kifejezett birtokos/részes esete és esetleg megszólító esete.

A számon és a nemen kívül, a személyes és a birtokos névmásokra, ugyancsak mint a többi újlatin nyelvben, a személy kategóriája is jellemző.

A névelők

A határozatlan névelő

Ez a névelő, amely a többi újlatin nyelvben is megvan, részben a latin unus, una számnévből alakult ki:Dexonline, un szócikk.

hímnem és semlegesnem egyes szám – un perete hn. ’egy fal’, un scaun sn. ’egy szék’; nőnem egyes szám – o zi ’egy nap’.Cojocaru 2003, 42. o.

Többes szám alanyesetben és tárgyesetben, mindhárom nemben, a határozatlan névelő niște (< latin nescio quid ’nem tudom, mi’).Dexonline, niște szócikk. Ennek jelentése a ’néhány’-éhoz áll közel, és akkor használják, amikor beleérti ezt a jelentést: Te-au căutat niște studenți ’Valami egyetemisták kerestek téged’.Forăscu 2002 , a betű, articol szócikk.

A niște névelő egyes számú főnévvel is előfordul. Ekkor anyagnévelő (partitivus) funkciója van. Azt jelzi, hogy egy anyag meg nem határozott mennyiségéről van szó: Îmi mai trebuie niște făină ’Kell még (nekem) valamennyi liszt’.

A határozatlan névelőt ragozzák. Egyes számban birtokos/részes esete unui hn., unei nn., többes számban pedig szuppletivizmus esete áll fenn, ugyanis az alany-/tárgyesetű alakja niște, miközben a birtokos/részes eseté mindkét nemben unor (lásd lentebb A főnév és a melléknév ragozása).

A főnév határozatlan jellegét kifejezheti mindenféle determináns hiánya, beleértve a határozatlan névelőét is, de ritkábban, mint a magyar nyelvben. Egyes számban az utóbbit akkor kell elhagyni, amikor például a főnév valaki tartozását fejezi ki egy bizonyos személykategóriához: El este student ’Ő egyetemista’.Cojocaru 2003, 44. o. A niște határozatlan névelő helyettesíthető más determinánssal (Te-au căutat câțiva studenți ’Néhány egyetemista keresett téged’), elhagyható (Îmi mai trebuie făină) sőt, többes számban olykor elhagyandó minden determináns, ha a főnévnek nincs bővítménye: Ei sunt elevi ’Ők tanulók’, Au fost aleși delegați ’Küldötteknek választották meg őket’.Avram 1997, 108. o.

A határozott artikulus

A latin nyelvben nem volt határozott névelő, de az újlatin nyelvek kifejlesztettek maguknak határozott névelőt, a román nyelv a latin ille, illa mutató névmásból. Sajátossága ebben a nyelvben az, hogy majdnem mindig a szó végére kerül, ezzel egybeírva, mint egyes balkáni nyelvekben (bolgár, macedón, albán). Ezért „végartikulus” lenne a helyes magyar elnevezése.Kálmán – Trón 2007, 107. o. A román határozott artikulusok a következők:Cojocaru 2003, 42–43. o. -l: magánhangzóra végződő egyes szám hímnemű és semlegesnemű névszókkal: fiul hn. ’vkinek a fia’, teatrul sn. ’a színház’; amelyet az -u- kötőhangzó előz meg a mássalhangzóra végződő egyes szám hímnemű és semlegesnemű névszókkal: bărbatul ’a férfi’, dicționarul sn. ’a szótár’; -le – az -e-re végződő egyes szám hímnemű és semlegesnemű névszókkal: peretele hn. ’a fal’, numele sn. ’a név’; -a: az -ă-ra végződő (amelyet a névelő helyettesít) egyes számú, általában nőnemű névszókkal: mașină ’gép(kocsi)’ → mașina ’a gép(kocsi)’; az -e-re végződő egyes szám nőnemű névszókkal (közvetlenül hozzájuk adva): legea ’a törvény’; az -a-ra végződő egyes szám nőnemű névszókkal, az -u- [w] kötőhanggal: cafeaua ’a kávé’; a -ie [je]-re végződő egyes szám nőnemű névszókkal, helyettesítve az -e-t: femeie ’asszony’ → femeia ’az asszony’; -i – a többes szám hímnemű névszókkal: fiii ’vkinek a fiai’, bărbații ’a férfiak’; -le – a többes szám nőnemű és semlegesnemű névszókkal: mașinile ’a gépek/gépkocsik’, legile ’a törvények’, cafelele ’a kávék’, femeile ’az asszonyok’, teatrele ’a színházak’, dicționarele ’a szótárak’.

A határozott artikulusos névszók esetében tulajdonképpen majdnem csak azt ragozzák, és egy esetben a főnév elé kerül (lásd lentebb A főnév és a melléknév ragozása).

A magyarral ellentétben, a románban vannak esetek, amikor semmiféle determináns nélkül is határozott a főnév. Ez érvényes az elöljárószóval (kivéve cu ’-val/-vel’) használt jelző nélküli főnevekre. Példa: Cartea e pe masa mare (határozott artikulussal) ’A könyv a nagy asztalon van’ vs. Cartea e pe masă (határozott artikulus nélkül) ’A könyv az asztalon van’.

A birtokos névelő

Ez sajátos, a többi újlatin nyelvből hiányzó névelő. A birtokos névelő is utal a névszó határozottságára és ismertségére, de két más funkciója is van:

Birtokos esetben álló névszókkal a birtokot képviseli, amellyel nemben és számban egyeztetni kell. Példák:Cojocaru 2003, 48. o.

– egyes szám hímnem/semlegesnem: computerul cel nou al fratelui meu ’a fivérem új számítógépe’; – egyes szám nőnem: casa cea nouă a părinților mei ’a szüleim új háza’; – többes szám hímnem: pantofii cei noi ai verișoarei mele ’az unokahúgom új cipője/cipői’; – többes szám nőnem/semlegesnem: cărțile cele noi ale profesorului meu ’a tanárom új könyvei’.

A birtokos determinánsokkal együtt a birtokos névmásokat alkotja: al meu ’az enyém’ hn./sn., a ta ’a tiéd’ nn., ai săi ’az övéi’ hn., ale noastre ’a mieink’ nn./sn. (lásd lentebb A birtokos melléknevek/névmások). Ebben a funkcióban, többes számban van birtokos/részes esetű alakja is : bucuria alor mei ’az enyéim’ öröme, Le-am spus alor noștri ’Megmondtam a mieinknek’.Avram 1997, 99. o.

A mutató névelő

Ez a névelő sem található meg a rokon nyelvekben. Alakjai a távolra mutató determinánsok alakjaiból származnak: cel (e. sz. hn./sn.), cea (e. sz. nn.), cei (t. sz. hn.), cele (t. sz. nn./sn.), birtokos/részes esetben celui (e. sz. hn./sn.), celei (e. sz. nn.), celor (t. sz.).

A határozott névelőéhez hasonló funkciója mellett a mutató névelőnek több más szerepe is van:

A viszonylagos felsőfok képzésére használatos: prietenul cel mai bun vagy cel mai bun prieten ’a legjobb barát’.Avram 1997, 104–105. o. Főnév + jelző szószerkezetben vehet részt. Például azt is lehet mondani, hogy fata harnică vagy fata cea harnică ’a szorgalmas lány’, de az utóbbi jelentése közelebb áll ahhoz, hogy ’az a lány, aki szorgalmas’. A melléknevet főnevesítheti: cei leneși = leneșii ’a lusták’. A számnevet főnevesíti: Au venit deja cele două? ’Megjött már az a kettő?’Cojocaru 2003, 45. o.

A főnév és a melléknév

A főnév neme

A román főnevek hímneműek (hn.), nőneműek (nn.) vagy semlegesneműek (sn.) lehetnek. Ez az egyetlen újlatin nyelv amelyben megmaradt a semlegesnem, de nem úgy, mint a latinban, ugyanis a román semlegesnemű főnevek tulajdonképpen egyes számban hímneműek, többes számban pedig nőneműek. Ez azt jelenti, hogy a melléknevet csak hímnemben vagy nőnemben egyeztetik az őt alárendelő főnévvel.Avram 1997, 47–48. o. nyomán szerkesztett szakasz.

Más nyelvekkel ellentétben, mint amilyenek például a szláv nyelvek, a románban nehéz felismerni a főnevek nemét csupán az alakjukból kiindulva, mert sok a kivétel. Általában hímneműek a férfit, férfifoglalkozást, hónapokat, a legtöbb hegyet és fát, a pénznemeket, az ábécé betűit jelölő főnevek. Nőneműek a nőt, női foglalkozást, a napokat, évszakokat, gyümölcsöket, a legtöbb virágot, országot és a világrészeket megnevező főnevek. Semlegesneműek a tárgyakat, anyagokat megnevező főnevek.

A főneveknek sokféle végződésük lehet, és csak egyesek jellemzőek, azok is kivételekkel, a hímnemre és a nőnemre:

-ă – általában nőnemű: mamă ’anya’; hangsúlytalan -e – hímnemű, semlegesnemű vagy nőnemű: frate hn. ’fivér’, nume ’sn. ’név’, carte nn. ’könyv’; félhangzó -i [j] – legtöbbször hímnemű vagy semlegesnemű: tei hn. ’hárs’, rai sn. ’menny, paradicsom’; hangsúlytalan -o – többnyire semlegesnemű jövevényszavak: radio ’rádió’; hangsúlytalan magánhangzó -u [u] – hímnemű vagy semlegesnemű : ministru hn. ’miniszter’, lucru sn. ’dolog’; félhangzó -u [w] – hímnemű vagy semlegesnemű: leu hn. ’oroszlán’, tablou sn. ’kép’; mássalhangzó – hímnemű vagy semlegesnemű: sac hn. ’zsák’, lac sn. ’tó’; [kʲ], gʲ] – hímnemű vagy semlegesnemű: unchi hn. ’nagybácsi’, unghi sn. ’szög’ (például derékszög).A [ʲ] hasonló a magyar kapj szóban található j-hez.

A főnév és a melléknév többes száma

A román főnév és melléknév többes számának rendszere elég bonyolult. A többes számot jelző végződésekből több van, a nem és az egyes szám végződésétől függően, nem beszélve a kivételekről. Olykor a többes szám jelét hozzáadják az egyes számú alakhoz, máskor a jel helyettesíti az egyes számú szó végződését, megint máskor pedig a többes alak az egyes számú alak -e végződése eltávolítása útján képződik. A legtöbb főnévre és melléknévre az alábbi esetek érvényesek:Bărbuță 2000, 54–57, 94–96. o. nyomán szerkesztett szakasz.

Nem Többes szám jele Egyes szám végződése Példa Hímnem -i [ʲ] mássalhangzó pom – pomi ’gyümölcsfa, -ák’ -e frate cuminte – frați cuminți ’jó(viselkedésű) fivér, -ek’ -u [w] fiu grijuliu – fii grijulii ’figyelmes fiúgyermek, -ek’ -i [ʲ] -i [ʲ] ochi verzui – ochi verzui ’zöldes szem, -ek’Az egyes és a többes számú alak azonos. -i [i] -u [u] ministru ilustru – miniștri iluștri ’híres miniszter, -ek’ Nőnem -e -ă casă modestă – case modeste ’szerény ház, -ak’ -i [ʲ] -ă pisică mică – pisici mici ’kicsi macska, -ák’ -e lume veche – lumi vechi ’régi világ, -ok’ -le hangsúlyos -a stea – stele ’csillag, -ok’A melléknevek esetében nincs meg ez a többes számú alak. -uri -ă ceartă – certuri ’veszekedés, -ek’ -e mătase – mătăsuri ’selyem, selymek’ ∅ i [j] után -e foaie verzuie – foi verzui ’zöldes lapok’ Semlegesnem -e mássalhangzó oraș – orașe ’város, -ok’ -u [u] timbru – timbre ’bélyeg, -ek’ -u [w] muzeu – muzee ’múzeum, -ok’ -uri mássalhangzó val – valuri ’hullám, -ok’ -u [u] titlu – titluri ’cím, -ek’ -u [w] cadou – cadouri ’ajándék, -ok’ i [i] után -i [ʲ] i [j] után -u fluviu – fluvii ’folyam, -ok’

Az egyes szám és a többes szám között számos tőhangváltás is előfordul. Ezek közül gyakoribbak az alábbiak.

Magánhangzó- és kettőshangzó-váltások:

a – ă: mare – mări ’tenger, -ek’; a – e: piatră – pietre ’kő, kövek’; ă – e: măr – mere ’alma, -ák’; â – i: tânăr – tineri ’fiatal, -ok’; ea – e: dimineață – dimineți ’reggel, -ek’; o – oa: camion – camioane ’teherautó, -k’; oa – o: moară – mori ’malom, malmok’.

Mássalhangzó-váltások:

[k] – [t͡ʃ]: cântec – cântece ’ének, -ek’; -d – z: grindă – grinzi ’gerenda, -ák’; [g] – [d͡ʒ]: lung – lungi ’hosszú, -ak’;