Klaus Heinrich Thomas Mann (München, 1906. november 18. – Cannes, 1949. május 21.) német író, Thomas Mann fia, az 1933 utáni emigráns német irodalom egyik legfontosabb képviselője.
Élete Klaus Mann nagypolgári környezetben született Münchenben, Thomas és Katharina Mann második gyermekeként illetve legidősebb fiaként. Az apa beházasodott a jómódú Pringsheim családba és maga is nagy sikert könyvelhetett el A Buddenbrook ház című regényével. Klaus Mannt „Eissi” néven szólították, amelyet eredetileg nővére, Erika adott neki. Ez a név később megjelent a levélváltásokban illetve Thomas Mann naplójában is. upright=0.5|bélyegkép|balra|Thomas Mann, 1937. Klaus Mann úgy emlegette származását, mint „életének legkeserűbb problémakörét”,Kind dieser Zeit, 220. oldal mivel írói munkásságát mindig a híres apjáéhoz mérték, aki egyébként segített fiának abban, hogy 18 éves korában megjelentethesse első műveit a Die Weltbühne című hetilapban.
Kapcsolata távolságtartó apjával igen ambivalens volt. Már korán felpanaszolta naplójában „Z. (Thomas Mann) teljes hidegségét velem szemben.”Napló 3, 110. oldal Thomas Mann, akit a családban „varázslónak” neveztek, azonban így írt röviddel Klaus halála után:
„Bármennyi hirtelenség és könnyedség róható is fel munkájának, én komolyan hiszem, hogy ő a nemzedékének legtehetségesebbjei közé tartozott, talán a legtehetségesebb volt.”Klaus Mann zum Gedächtnis, előszó
Édesanyjával és Erika nővérével, akivel ikrek módján összetartoztak, ezzel szemben szoros bizalom fűzte össze, ami megmutatkozik számtalan levelében, amelyeket hozzájuk írt. Gyermek- és ifjúkora bélyegkép|Az újjáépített egykori Mann-villa Münchenben, a Herzogpark városrészben Klaus Mann München Schwabing nevű negyedében született, 1910-től a hattagú család és a személyzet a Mauerkircher Straße 13 alatt lakott két egymással összekötött négyszobás lakásban. 1914-ben a család a Herzogparkba költözött, az utca nevéről Poschi-nak keresztelt villába.
A nyári hónapokat leginkább Bad Tölzben töltötték egy 1908 körül épült vidéki házban. 1907 körül az apa eladta a tölzi házat egy hadikölcsön javára. 1918-ban megszületett a család ötödik gyermeke, Elisabeth („Medi”), majd egy évre rá hatodikként Michael („Bibi”). A család gyarapodását Klaus Mann így írta le: „Az apró teremtényekkel összehasonlítva méltóságteljesnek és megfontoltnak tűntünk fel önmagunk szemében, majdhogynem nagybácsik és nagynénikként”Der Wendepunkt, 101. oldal
A szülői ház sokrétű kulturális hatást nyújtott. Olyan írók vendégeskedtek itt mint Bruno Frank, Hugo von Hofmannsthal, Jakob Wassermann és Gerhart Hauptmann, együtt Thomas Mann kiadóival. A szomszéd Bruno Walter a klasszikus zenét és operát hozta közel a testvérekhez. A szülők a világirodalomból olvastak fel a gyermekeknek, később az apa saját műveit adta elő. A tizenkét éves Klaus Mann saját bevallása szerint naponta egy könyvet kiolvasott. Kedvenc szerzői tizenhat évesen már ígéretes irodalmárok voltak: bélyegkép|upright=0.5|Stefan George, 1910 „Csorbítatlan dicsőségben ragyogott az a négyes csillagzat, amely ebben az időben az égboltomat uralta és amelyre ma is szívesen rábízom magam: Szókratész, Nietzsche, Novalis és Walt Whitman.”Der Wendepunkt, 144. oldal
Stefan George költőhöz is közel érezte magát: „A fiatalságom Stefan Georgeban a templomos lovagot tisztelte, aki verseiben küldetését és tetteit írta le. Mivel a nihilizmus fekete hulláma a felemésztéssel fenyegette a kultúránkat, … ő lépett színre – a militáns látó és ihletett lovag” Később mindazonáltal elfordult a nacionalista kultusztól, amit a költő körül műveltek.Der Wendepunkt, 158. oldal Későbbi írói pályafutására nagy hatással voltak apja, és nagybátyja, Heinrich Mann művei, akik irodalmi és politikai példaképeivé kellett válniuk.
1912 és 1914 között Klaus Mann és Erika nővére egy magániskolába jártak, majd két évig a népiskolába. Nővérével és Ricki Hallgartennel, egy zsidó értelmiségi család fiával együtt 1919-ben megalapították a Laienbund Deutscher Mimiker-t. A két fiatalabb testvér, Golo és Monika mellett a szomszéd gyermekek voltak a játszótársaik. A csoport három évig létezett és nyolc előadást állítottak színpadra, többek között Klaus Mann Kékszakáll lovag című darabját 1921-ben. Az előadások szűk körben zajlottak; a résztvevők nagy hangsúlyt fektettek a professzionalizmusra. Klaus ebben az időben színész akart lenni és több füzetet teleírt színdarabokkal és versekkel. A naplójába ezt írta: „Híresnek kell, kell, kell lennem.”Der Wendepunkt, 112. oldal
A népiskola után a müncheni Wilhelmsgymnasium következett. Közepes és rossz tanuló volt és csak a dolgozatok fogalmazásában nyújtott nagyon jó teljesítményt. Az iskolát ostobaságnak és értelmetlennek tartotta, „terhes szükségszerűség”-nekDer Wendepunkt, 102. oldal 1922. április és július között Erikával együtt internátusba került, egy reformiskolába. Mivel a felsőbb osztályokat a nagyobb diákok „anarchisztikus” engedetlensége miatt feloszlatták,Nicole Schaenzler: Klaus Mann, 30. oldal Erika Mann visszatért Münchenbe, míg Klaus egy másik iskolába került. Ott „önelégült, koraérett és tehetséges ifjú” benyomását keltette, és szüleinek egy újabb reformiskolát javasoltak.
1922 szeptemberétől 1923 júniusáig az Odenwaldschule-ban sok kellemes élménnyel lett gazdagabb és új barátságokat kötött. Itt élte át az első homoerotikus fantáziákat. Amint azt második önéletírásában írta, beleszeretett Uto Gartmann nevű osztálytársába: „A homloka magas és hűvös volt. Magányos és gondtalan volt, mint az állatok és az angyalok. Egy papírszeletre azt írtam: 'Szeretlek'.”Der Wendepunkt, 166. oldal Az Odenwaldschule-ban fejlesztette ki magában a művész önismeretét és érzelmi kívülállását. Ez az érzés jön elő például az iskola vezetőjének írt búcsúlevelében: „Mindenhol jövevény leszek. Egy magamfajta ember mindenhol és mindenkor egyedül van”Briefe und Antworten, 15. oldal Visszatérve a szülői házba, magántanulóként készült az érettségire, mivel 1924-ben már nem akart visszatérni.
A gazdasági és politikai válsággal terhes 1923-as év azt az érzést keltette a fiatal nemzedékben. hogy kicsúszott a talaja lábuk alól, és hogy a szülők értékrendje már semmit nem jelent számukra. Az „elveszett generáció” tagjaként Klaus Mann gyakran járt berlini és müncheni kabarékba és lokálokba és így jegyezte fel naplójában élményeit: bélyegkép|A neuburgi apátság „Mivel a schwabingi kocsmák nem tűntek számunkra vonzónak, kialakítottuk saját bohéméletünket, egy könnyed, ugyanakkor kissé gyermekes kört. A kirándulásainkat egy Theo nevű fiatalember finanszírozta; ő volt az, aki a drága vendéglőkbe és mulatókba bevezetett minket, akik addig csak vágyakozva figyeltük kívülről. … Theo álarcosbálokat szervezett, éjszakai szánutazásokat, luxushétvégéket Garmischban vagy a Tegernseenél.”Der Wendepunkt, 177. oldal
1924. húsvéttól Klaus Mann több hetet töltött Alexander von Bernusnál, apja egyik barátjánál, a Heidelberg melletti neuburgi apátságban, ahol a Vor dem Leben című novelláskötetén, kabarédalokon és verseken dolgozott. Szeptember elején Klaus Erika után utazott Berlinbe. 18 évesen állandó állást kapott színikritikusként a 12 Uhr Blatt-nál, de csak néhány hónapig maradt ott. Ezt követően szabadúszó íróként élt, időnként állandó lakhely nélkül.
Első sikerei 1924 júniusában Klaus Mann eljegyezte fiatalkori barátnőjét, Pamela Wedekindet, a drámaíró Frank Wedekind lányát, aki szoros kapcsolatban állt Erika Mannal is. Az eljegyzést 1928 januárjában felbontották. Pamela Wedekind 1930-ban Carl Sternheimhoz ment feleségül, közös barátnőjük, Thea Sternheim apjához.
Első színdarabját, az Anja und Esther-t, amelynek a témáját a kollégiumi időszakából választotta, 1925. október 20-án mutatták be Münchenben és október 22-én Hamburgban. Hamburgban a főszerepeket Klaus és Erika Mann, Pamela Wedekind illetve Gustaf Gründgens játszották. A darabot a közvélemény botrányosnak értékelte, mivel két leszbikus nő szerelmét ábrázolta. A kritikák ellenére a darab telt ház előtt ment.Der Wendepunkt, 224. oldal
Klaus Mann első nyomtatásban megjelent könyve az 1925-ben kiadott Vor dem Leben című novelláskötet volt. Ugyanabban az évben nyilvánosan felvállalta homoszexualitását, amikor kiadta a Der fromme Tanz regényét, amely egyik első homoszexuális témájú regény a német irodalomban. A regény első hosszabb külföldi útja után keletkezett, amelyet 1925 tavaszán tett Anglia, Párizs, Marseille, Tunézia, majd visszafelé Palermo, Nápoly és Róma útvonalon. Ugyanabban az évben jelent meg apjának Über die Ehe (A házasságról) című esszéje, amelyben a homoszexualitást „fonákság” és „átok” névvel illette. Thomas Mann ezzel saját homoszexuális hajlamaira utalt, amelyek kiélését nem engedte meg magának és életében nem is került nyilvánosságra. Mindazonáltal tolerálta gyermekeinek ilyen irányú kapcsolatait, így például Klaus Mann gyakran vitte magával partnerét a szülői házba. bélyegkép|upright=0.5|André Gide, 1901 bélyegkép|upright=0.5|balra|100px|Jean Cocteau, 1919 Klaus Mann ezt követően sokat utazott. 1925-ben Párizsban tartózkodott, ahol több francia íróval ismerkedett meg; az egyik Jean Cocteau volt, akinek Les Enfants terribles című művét 1930-ban Geschwister címmel dramatizálta. Intellektuális és erkölcsi példaképe André Gide volt. Barátja volt René Crevel szürrealista író és rajta keresztül ismerkedett meg a párizsi szürrealistákkal. A mozgalom iránti rokonszenve utóbb elutasításba fordult, amely a Die Avantgarde – gestern und heute (1941) és Surrealistischer Zirkus (1943) című esszéiben csapódott le. Az elutasítás fő oka a kommunista politizálás és az a vezérkultusz volt, amit André Breton körül műveltek.Armin Strohmeyr: Klaus Mann, 130. oldal
Erika Mann 1926. július 24-én férjhez ment Gustaf Gründgenshez. 1927-ben Klaus Mann Revue zu Vieren című színdarabjának ősbemutatóját Gründgens rendezte a Lipcsében, ugyanabban a felállásban, mint az Anja und Esther-t, majd turnéra indultak Erikával és Pamela Wedekinddel. A rossz kritikák miatt Gründgens féltette hírnevét, a hamburgi és berlini bemutatókon még játszott, de a turné további állomásain Cottbustól Koppenhágáig már nem lépett fel. Itt kezdődött Klaus Mann és Grundgens eltávolodása.
Az 1927-ben megjelent Heute und Morgen. Zur Situation des jungen geistigen Europas című esszéjében Klaus Mann azt a meggyőződését írta le, hogy Európának egyidejűleg kell teljesítenie a békével szembeni és szociális kötelességeit. Az erotikus témák után, amelyben kifejezte a testiség szeretetét, először került sor önkritikus megnyilvánulásokra, mivel a szociális kötelezettségeit addig elhanyagolta. A kölcsönös megértés politikájára szólított fel, mert számára ez volt a tanulság az 1914-es keserves tévedésből, amellyel a legtöbb értelmiségi „áldozatául esett a győzedelmes tébolynak, ahelyett, hogy átkozták volna.”Die neuen Eltern, 139. oldal Az esszében hivatkozott Heinrich Mann Diktatur der Vernunft (A józanság diktatúrája) című művére, Coudenhove-Calergi gróf páneurópai eszméjére és Ernst Bloch szocialisztikus elgondolásaira.
1927. október 7-én Klaus és Erika Mann több hónapos világ körüli útra indultak, amely 1928 júliusáig tartott, melynek során megfordultak az Egyesült Államokban Hawaiit is beleértve, Japánban, Koreában és a Szovjetunióban. A saját nemzetközi kapcsolatai és apjának hírneve által a szellemi élet sok hírességével találkoztak, mint például Emil Jannings és Upton Sinclair. A figyelemfelhívás érdekében a The Literary Mann Twins (az irodalmár Mann ikrek) álnevet választották maguknak és ikrekként mutatkoztak be. Az utazás fedezetét előadásokból próbálták megteremteni, de a bevételük igen alacsony volt, ezért az út végére komoly adósságokba keveredtek, amelyet Thomas Mann egyenlített ki, miután 1929-ben megkapta a Nobel-díjat. Közös útibeszámolójuk 1929-ben Rundherum címmel jelent meg.