A brit alsóházi parlamenti képviselőknek technikailag tilos a lemondás. A tiltás megkerüléséhez egy jogi fikciót alkalmaznak. A kinevezés „bevétellel járó koronahivatalba” összeférhetetlen a parlamenti képviselőséggel. A képviselőket a pénzügyminiszter általában a következő két hivatalba szokta kinevezni, hogy a gyakorlatban lemondhassanak a székükről:

Steward or Bailiff of Her Majesty's Three Chiltern Hundreds of Stoke, Desborough and Burnham in the county of Buckingham és Crown Steward and Bailiff of the Manor of Northstead

Számos egyéb hivatalt is használtak a múltban, de ma már csak a Chiltern Hundreds és a Manor of Northstead hivatalaiba való kinevezést használják.

A hivatalok kizárólag névleges juttatással járnak. Általában addig tartják meg ezeket a hivatalokat a képviselők, amíg azokra nincs újra szükség egy másik képviselő lemondásához. A Chiltern Hundredst általában felváltva használják a Manor of Northsteaddel, ami lehetővé teszi, hogy egyszerre két képviselő is lemondjon. Amikor több, mint két képviselő mond le egyszerre, mint ahogy történt 1985. december 17-én, amikor egyszerre 15 ulsteri unionista képviselő mondott le az angol-ír egyezség ellen tiltakozva, lemondások elméletben nem egyszerre történtek, hanem szétoszlatva az egész napra, mely során minden képviselő csupán rövid ideig birtokolta a két hivatal egyikét. A hivatalok viselőit később újra lehet választani a parlamentbe.

Történelem 1623-ban egy szabály kijelentette, hogy a parlamenti képviselőkre bizalmat ruháztak, hogy képviseljék választókörzetüket, és így nem áll jogukban lemondani róla. Azokban az időkben a parlament gyengébb volt, a képviselőségre inkább nemkedvelt kötelességként és nem hatalmi és megtisztelő pozícióként gondoltak. Azonban ha egy képviselő elfogadott a koronától egy „bevétellel járó hivatalt”, nem lehetett többé képviselő, mert féltek, hogy a függetlensége megsérülhetne, ha a király fizetésében állna. Ezért kitalálták a lemondani szándékozó képviselők számára azt a jogi fikciót, hogy a posztjáról lemondani szándékozó képviselő jelentkezett a királynál a „Steward of the Chiltern Hundreds” vagy a „Steward of the Manor of Northstead” elavult és gyér fizetéssel járó, mégis a király kegyével járó hivataláért. A Chiltern Hundredst először 1751. január 17-én használták ürügyként a lemondásra, amikor John Pitt le szeretett volna mondani Wareham körzetében szerzett székéről, hogy indulhasson Dorchesterben. A Manor of Northsteadet lemondási ürügyként először 1842. április 6-án használta Patrcik Chalmers, a burghsi Montrose választókerület képviselője.

A tiltás arra vonatkozott, hogy egy képviselő elfogadjon a koronától egy bevétellel járó hivatalt, de nem diszkvalifikálta az ilyen hivatal viselőit az alsóházba való megválasztástól. Ennek eredményeképpen időközi választást kellett tartani, amikor valaki miniszter vagy miniszterelnök lett. A törvényt részben megváltoztatták 1919-ben és végül 1926-ban azzal a céllal, hogy a kormány tagjainak ne kellejen végigmenniük az újraválasztáson kinevezésükkor.

Az ugyanerre a célra korábban a következő hivatalokat is használták: Steward and Bailiff of the Manor of East Hundred, vagy Hendred, Berks (magyarul, East Hundred [vagy Hendred Berks] uradalmának helytartója és tiszttartója). Ezt a helytartóságot parlamenti célokra először 1763 szeptember 14-én használta William Hamilton, és azóta többé kevésbé folyamatos használatban volt 1840-ig, ezután megszűnt. Az uradalomhoz tartoztak örökhaszonbérletek, a szokások bíróságokat megtartották és a helytartóság egy valódi és aktív hivatal volt. Az uradalmat 1823-ban nyilvános aukción eladták, de a korona valamilyen módon megtartotta a helytartó kinevezésének a jogát még tizenhét évig. Steward of the Manor of Hempholme, Yorkshire (magyarul a yorkshirei Hepholme uradalom helytartója). Ez az uradalom úgy tűnik ugyanarra a célra volt használva, mint a northsteadi. 1835-ih bérbe volt adva, parlamenti célokra 1845 és 1865 között alkalmazták. 1866-ban eladták. Escheator of Munster. Az escheatorök feladata volt a korona jogainak biztosítása azon birtokok felett, amelyek törvényesen ráháramlottak a megvádoltaktól és elítéltekről. Írországban már 1256-ban történik említés escheatorökről. 1605-ben az Írországi escheatorshipet négy részre osztották, minden tartományhoz rendeltek egyet, de a kötelességek hamarosan névlegessé váltak a gyakorlatban. A munsteri escheatorshipet parlamenti célokra 1793 és 1800 között használták az ír parlamentben, az egyesült parlamentben pedig (24-szer ír képviselői helyekre és egyszer egy skótra) 1801 és 1820 között használták. 1820 után már nem használták és 1838-ban meg is szüntették. Steward of the Manor of Old Shoreham, Sussex (magyarul a sussexi Old Shoreham uradalom helytartója). Ez az uradalom a Cornwall hercegséghez tartozott és nehéz megérteni hogyan tekintették koronakinevezésnek. Parlamenti célokra 1756-ban használták először és utáni időnként egészen 1799-ig, mely évben a hercegség eladta Norfolk hercegének. Steward of the Manor of Poynings, Sussex (magyarul a sussexi Poynings uradalom helytartója). Ez az uradalom Lord Montague 1804 körüli halálával visszaszállt a koronára, de körülbelül 1835-ig bérbe volt adva. Parlamenti célokra csupán kétszer használták, 1841-ben és 1843-ban. Escheator of Ulster. Ezt a kinevezést az egyesült parlamentben háromszor használták, mindig ír képviselői helyeknél; utoljára 1819-ben. 1801. február: William Talbot (Kilkenny) 1804. március: John Claudius Beresford (Dublin City) 1819. február: Richard Nevill (Wexford Town)

A popkultúrában Amikor Jeffrey Archer politikai regényének a First Among Equals szereplője, a tory képviselő Simon Kerslake a lemondást fontolgatja nagyon közel kerül a Steward of the Chiltern Hundreds kinevezés elfogadásához.

A The Amazing Mrs Pritchard című BBC drámában egy ellenzéki képviselőnek jelentkeznie kell a Steward of the Chiltern Hundreds posztért miután egy légibiztonsági vitán elaludt és emiatt egy hibás utasszállító felrobbant London északi része fölött.

Jegyzetek

Fordítás

Külső hivatkozások Parliamentary Factsheet on the Chiltern Hundreds

Kategória:Brit parlamentarizmus