A zsolozsma bizonyos keresztény közösségek rendszeres, az eucharisztián kívüli összejövetele a nap bizonyos óráiban;Verbényi-Arató: Liturgikus lexikon, Ecclesia az imaórák liturgiája (→hórák), a tagok hivatalos és közösségi imája. Végzése egyes egyházak legfontosabb feladatainak egyike, melyre a klerikusok a diakónus szentelésben kötelezettséget kaptak. Végzése alól a püspök csak különleges (általában egészségügyi) okok miatt mentheti fel az adott személyt. thumb|right|300px|Zsolozsmázó amerikai bencés szerzetesek Nevei: breviárium, ‘rövidítmény’, ismétlődő részeinek rövidítése alapján a 11. sz-tól; missa vespertina ‘esti mise’, a szentmisével való kapcsolata alapján;officium divinum ‘isteni kötelesség’, officium ecclesiasticum ‘egyházi kötelesség’,agenda ‘elvégzendő imádság’ kötelező volta alapján; opus Dei ‘Isten műve’, opus divinum ‘isteni mű’, divina psalmodia ‘isteni zsoltározás’ Istenre irányultsága alapján;preces horariae ‘hóránkénti (3 óránkénti) imádság’ az idővel való kapcsolata alapján;preces canonicae ‘kánoni imádságok’, horae canonicae ‘kánoni imaórák’ szabályozottsága alapján; sacrificium laudis, hostia laudis, ‘dicséret áldozata’;sacrificium labiorum ‘ajkak áldozata’ a Zsid 13,15 alapján; szünaxis–collecta (ti. collectio fidelium) ‘imádságos összejövetel’ a közösségi jellege alapján.
Etimológia Czuczor Gergely szerint a szó a latin/görög celeusma/xλευσμα (parancs, cselekvésre nógatás) szóból származik.A magyar nyelv szótára
Változatai A zsolozsma változatai: szerzetesi zsolozsmák (amelyek szerzetesrendenként változnak, de csak a benedekrendieké és a dominikánusoké különbözik lényegesen) egyházmegyei zsolozsmák, amelyek közül néhány (pl. a Mozarab zsolozsma Toledo környéken és Szent Ambrus zsolozsmája Milánó környéken) fennmaradt az első évezredből. Az egyházmegyei zsolozsmákat Szent V. Piusz pápa egységesítette és adatta ki 1568-ban Quod a nobis kezdetű bullájával.
A Breviarium rövidített kiadást jelent és arra utal, hogy az ismétlődő részekből csak a kezdőszót nyomtatja ki.
A zsolozsma hagyományosan formailag napi 8 imaórából állt: éjszakai imádság (Matutinum), hajnali imádság (Laudes), imaórák a nappal minden szakaszára (Prima, Tertia, Sexta, Nona), vecsernye (Vespera) és a napot befejező imádság (Completorium). Az 1970-es változat az első nappali óra imádságát (Prima) eltörölte, és az éjszakai imaórát (Matutinum) jelentős rövidítésekkel bármikor elmondható olvasmányos imaórára cserélte.
Tartalmilag a napi zsolozsma (officium) vagy az egyházi év szakaszait követő vasárnapi illetve hétközi zsolozsma, vagy a naptári évhez igazodóan egy Szent illetve az Úr ünnepének a zsolozsmája, illetve a kettő keverékéből összeállított zsolozsma.
A zsolozsma története
Kezdetek Az imádság egyidős az emberiséggel. Zsolt 119.164 Napjában hétszer zengem dicséreted, mert rendelkezéseid mind jogosak. Zsolt 92:2-3 Nevednek, ó Fölséges, éneket zengeni; reggel hirdetni irgalmadat, éjszaka meg hűségedet.
Az apostolok és az első keresztények rendszeresen imádkoztak a nap kilencedik órájában (d.u. 3) (Ap.Csel 3:1, 10:30) valószínűleg Jézus halálának emlékére. Hasonló időhöz kötött imádság volt az éjszakai vigília, amikor Jézus újra-eljövetelét vártak, a Szentírást olvasva, zsoltárokat énekelve, könyörgéseiket közösen elmondva (De anima #9). A zsolozsma máig ez a szerkezet: zsoltárok, szentírási olvasmányok, könyörgések.
Szent Benedek Regulája Az első dokumentum, amely leírja a zsolozsmát, lényegében abban a formában, ahogy Szent X. Piusz pápa idejéig fennállt (Szent Benedek Regulája 8–20. fejezete). A regula tartalmazza a zsolozsma minden elemét, beleértve a nyolc imaórát, zsoltárokat antifonával es gloriával, szentírási olvasmányokat, himnuszokat, válaszos imádságokat és könyörgéseket. A regula utal az egyházi évhez igazodó vagy a szentek ünnepeihez igazodó zsolozsmákra. Abban az időben valószínűleg nem több mint egy tucatnyi szentet ünnepeltek zsolozsmával.
Nagy Szent Gergely (540–604) Nagy Szent Gergely pápa (540-604) szabályozta a zsolozsma éneklését és írt jelentős számú himnuszt saját maga.
Tridenti Zsinat és Szent V. Piusz pápa A zsolozsma viszonylagos egysége a könyvnyomtatás elterjedésével megbomlott, minden szerzetesrend és egyházmegye nyomtatta a saját liturgiáját, egyesek jelentős változtatásokkal. Szent V. Piusz pápa állította le a különböző új változatokat Quod a nobis bullával 1568-ban, és rendelte el az egységes formát. Ezzel együtt elrendelte a Vulgata kötelező használatát a zsoltárok és a szentírási olvasmányok vonatkozásában.
Szent V. Piusz pápa a szentek zsolozsmáit, amelyek száma akkorára 118-ra növekedett, az egyházmegyékre bízta. Mivel a szentek zsolozsmája a matutinumban csak 9 zsoltár volt, szemben a vasárnapi 18 zsoltárral és a hétköznapi 12 zsoltárral valamint mindenki szerette saját ünnepeit a világegyház ünnepeként látni, a szentek zsolozsmáinak száma a gyarapodó oktávák nélkül 243-ra nőtt 1911-re. A 17 részben átfedő oktávával együtt ez azt jelentette, hogy hetente átlagosan 6 nap szentek zsolozsmája volt, és a 150 zsoltárból csak kb. harmada szerepelt a zsolozsmákban hetente. A kérdést sem XIV. Benedek pápa sem Szent X. Piusz pápa nem tudta megoldani.
Szent X. Piusz pápa Annak érdekében, hogy az Egyház újra imádkozza mind a 150 zsoltárt minden héten, X. Piusz pápa elrendelte a zsoltárok rendjének újraelosztását. A Breviárium mint könyv mindenki számára elérhetővé és könnyen hordozhatóvá vált, így többé nem volt szükség arra, hogy a napközi órák zsoltára a 118 zsoltár legyen. Az új zsolozsmát a Divino Afflatu encyclica rendelte el. A Matutinum egységesen 9 zsoltár, vasárnap és a szentek ünnepein 9 olvasmánnyal, hétköznapokon (Feria) 3 olvasmánnyal. Ez nem akadályozta meg a szentek ünnepeinek a további növekedését.
XII. Piusz és XXIII. János pápák XII. Piusz pápa 1945-ben opcionálisan megengedte az új zsoltárfordítás használatát és 1955-ben kisebb változásokat rendelt el.
XXIII. János pápa 1961. január 1-jei hatállyal karácsony, húsvét és pünkösd kivételével eltörölte az oktávákat, egyszerűsítette a szentek ünnepeinek a rendszerét, a zsolozsmák többségét 3 olvasmányos zsolozsmává rendelte, elhagyva az Egyházatyák homiliáit. Az átlagos napi zsolozsmaidő 90 percről 60 percre csökkent. Ezzel együtt az új kiadásokban megjelentek a kétnyelvű kiadások: latin és nemzeti nyelv.
VI. Pál pápa VI. Pál pápa a zsolozsmát az ortodox egyházak Horologiuma mintájára Imaórák liturgiájának nevezte át, a 150 zsoltár ciklusát 4 hétre osztatta el, a korábbi egy hét helyett, a hagyományos himnuszokat modernizálta. A Primát eltörölte, a Matutinumot lényegesen lerövidítve napközben bármikor elmondható imádsággá alakította, így csökkent a zsolozsmamondás ideje. Bár a zsolozsma (mint az egyházé is) nyelve a latin, de az új zsolozsmakiadások csaknem kizárólagosan nemzeti nyelvűek.
A zsolozsma mint könyv A középkorban az állandó részeket, beleértve a minden nap azonos zsoltárokat fejből mondták, könyv csak standardként volt szükséges. Külön könyv volt a hét napjai szerint változó éjszakai, hajnali és esti zsoltárok, antifónák számára, külön könyv az időszaki olvasmányok és responsoriumok számára, illetve külön könyvek szolgáltak a szentek zsolozsmáihoz megkülönböztetve a saját és közös részt.
Amikor a technika fejlődése lehetővé tette, hogy a zsolozsma könyvei minden pap és szerzetes számára elérhetőek legyenek, a fenti elosztást megtartották. Praktikus okokból négy kötet volt: Hiemalis = téli, Verna = tavaszi, Aestiva = nyári, Autumnalis = őszi. Ismétlésekkel minden kötetben volt a minden nap azonos állandó rész = Ordinarium, a hét napjai szerint változó rész = Psalterium, az időszaki saját rész = Proprium de tempore, a szentek saját része = Proprium Sanctorum es a szentek közös része = Commune Sanctorum. Egyes kiadások az Ordináriumot beépítették a Psalteriumba és a Commune Sanctorumba.
A napi zsolozsmát ezekből a részekből kellett összeállítani. X. Piusz előtt ez egyszerűbb volt, mert vagy a Commune és a Proprium Sanctorum, vagy a Psaltérium és Proprium de tempore volt a forrás, később a legtöbb napi zsolozsmához valamennyi részből kellett venni valamit: a zsoltárokat a Psalteriumból, az első három éjszakai olvasmányt és a hétköznapi zsolozsmát a Proprium de temporéból, a szentek zsolozsmájának többi olvasmányát és egyéb részeit a Proprium és a Commune Sanctorumból.
1961 után a lényeges rövidítések eredményeképpen a négy kötetet három, illetve két kötetbe foglalták. A rövidítés olyan mértékű volt, hogy ez a kétnyelvűséget is lehetővé tette. Az 1970 utáni imaórák liturgiája általában egy kötetet tesznek ki, mert csak nemzeti nyelvűek.
A mai hivatalos az Imaórák Liturgiája általában nemzeti nyelvű és négy kötetes (Advent Karácsonyi idő, Nagyböjt Húsvéti idő, Évközi idő I.-XVII. hét, Évközi idő XVIII.-XXXIV. hét). 1991-ben adták ki a hivatalos magyar fordítást négy kötetben, de készült egy kötetes változat is (az Olvasmányos imaórák nélküli), hogy a hívek jobban bekapcsolódhassanak az imákba.lexikon.katolikus.hu > Országos Igeliturgikus Tanács
A zsolozsmamondás ideje Általánosan elfogadott nézet, hogy a Matutinum három nokturnusa azt tükrözi hogy a remeték az egyiptomi pusztában éjszaka háromszor fölkeltek a zsolozsmát mondani, és ennek megfelelően nappal is minden 3 órában mondtak egy hórát.
Szent Benedek regulája a Matutinomot éjjel 2 órára vagy a hajnal előtti két órára rendeli, hogy rövid szünet után a Laudest hajnali imaként mondhassák el. A Primát, majd a napközi imákat (Tertia, Sexta, Nona) és a Vecsernyét reggel hattól kezdve három órás időszakonként mondták, a Completoriumot pedig a nap befejezéseként este 8 óra körül. Egyes szerzetesrendek ezt a rendet a mai napig tartják.
Az egyházmegyei zsolozsmát a katedrálisokban általában reggel fél hétkor kezdték a Matutinummal és Laudes-szel, a 10 órai nagymise előtt mondták el a Primát és a Tertiát, a mise után a Sextát és a Nonát; délután négy óra után a Vecsernyét és a Completoriumot.
A káptalanon kívül a napi zsolozsmát bármikor el lehetett mondani a nap 24 órájában megengedve a Matutinum anticipálásat az előző nap délután 2 órájától kezdve. A zsolozsmamondás ma is kötelező a papok és szerzetesek számára, de kifejezetten ajánlják a világi híveknek is.
Jegyzetek
További információk Zsolozsma VI. Pál Laudis Canticum kezdetű apostoli rendelkezése Az imaórák liturgiája, lh.kbs.sk Szunyogh X Ferenc: Szent zsolozsma története, penta.hcbc.hu Sik Sándor himnuszok könyve, penta.hcbc.hu Divinum Officium angolul, sanctamissa.org History of the Roman Breviary angolul, archive.org Breviarium kiadasok scannelt változatai Tradicionális (1960 előtti) napi zsolozsma latinul és részben magyarul, divinumofficium.com Knauz Nándor: A magyar egyház régi mise- és zsolozsmakönyvei; Horák Ny., Esztergom, 1870 Szunyogh X. Ferenc: A szent zsolozsma története, szerkezete, szelleme és magyarázata, 1-2.; Korda, Budapest, 1942 Kis zsolozsma. Reggeli dicséret, napközi imaóra, vecsernye, kompletórium egy hétre; szerk. Török Jenő; Sz. István Társulat, Budapest, 1979 Zsolozsmáskönyv hívek számára; ford. Farkasfalvy Dénes; 2. jav. kiad.; OMC, Bécs, 1986 Zsolozsmáskönyv. Az imaórák liturgiája a római szertartás szerint az Olvasmányos imaóra kivételével; összeáll. Országos Liturgikus Tanács; hivatalos kiad.; Magyar Katolikus Püspöki Kar, Budapest, 1993 Csordás Eörs: A klerikusi zsolozsmázás fejlődéstörténete és kötelezettsége; Központi Papnevelő Intézet, Budapest, 1994 (Seminarium Centrale Budapestinense) Isten népének kis zsolozsmáskönyve; Szent Istvánról Nevezett Ferences Rendtartomány, Kolozsvár, 1998 (Szent Bonaventura. Új sorozat) Szívvel, szóval, tiszta ésszel. Himnuszok, zsolozsmák, intelmek és könyörgések latin nyelvű költészetünkből; vál., ford. Tóth István; Szt. István Társulat, Budapest, 2001 Miklósházy Attila: Találkozás és beszélgetés az élő Istennel. Bevezetés az eucharisztia titkába és a zsolozsmaimádság világába; Szt. Gellért, Budapest, 2009