Bill Gates (hivatalos nevén William Henry Gates III; KBE) (Seattle, 1955. október 28. –) amerikai üzletember, szoftverfejlesztő, feltaláló, filantróp, a világ negyedik leggazdagabb embere. Vagyonát 2013-ban körülbelül 72 milliárd dollárra, 2018-ban 97,4 milliárd dollárra becsülték, 1987 óta szerepel a Forbes magazin világ leggazdagabb embereit felvonultató listáján.Index.hu: Így keresett Bill Gates tízmilliárd dollártBill Gates Retakes World’s Richest Title From Carlos Slim
A Microsoft cég alapítójaként és tulajdonosaként Bill Gates fontos szerepet játszott a 20. század végén felvirágzó mikroszámítógép-ipar történetében, olyan széles körben elterjedt szoftverek fűződnek a nevéhez, mint az MS-DOS vagy a Microsoft Windows. A cég vezérigazgatói posztjáról 2000-ben, az elnöki pozícióról 2014-ben köszönt le, tanácsadóként tevékenykedik a cég jelenlegi igazgatója, Satya Nadella mellett. Gates idejét leginkább a feleségével, Melinda Gates-szel létrehozott jótékonysági alapítványának szenteli.
Fiatalkora Édesapja, William Henry Gates, Sr. bankelnök, édesanyja, Mary Maxwell Gates, a First Interstate Bank elnökségi tagja. Angol, német, skót-ír származású. Két testvére van, nővére, Kristiane 1954 januárjában, húga, Libby 1964 júniusában született. Fiatalon családjával rendszeresen jártak protestáns gyülekezetekbe. Gates énekelt a kórusban, részt vett a cserkészmozgalomban is, de egyik elfoglaltság sem kötötte le.
Szülei sikeres üzletemberek voltak, s mindez egyfajta példaképet jelentett az ifjú Gatesnek. Későbbi pályája szempontjából meghatározó, hogy általános iskolai tanulmányai kezdetekor szülei a Lakeside magániskolába íratták, mivel az iskola az elsők között vezette be – 1968 nyarán – a számítástechnikai képzést. Saját számítógépek vásárlása helyett gépidőt béreltek a General Electrictől, a képzés keretében a tanulók megismerkedhettek a PDP–10 miniszámítógéppel. Gates már nyolcadikos korában programozni tanult, BASIC nyelven, amely tevékenységet lenyűgözőnek találta. Első programja egy amőbajáték volt. A játékot futtató számítógépnek nem volt képernyője, az eredményeket nyomtatóra küldte, lassú volt és nagy, de a fiatal Gatest lenyűgözte a tény, hogy ő, aki még hosszú ideig nem ihat alkoholt vagy vezethet autót, utasításokat adhat egy hatalmas gépnek, és az végrehajtja őket. Akkoriban ismerkedett meg Paul Allennel, a Microsoft későbbi társalapítójával, aki iskolatársa volt, és osztoztak a számítástechnika iránti elkötelezettségben.
Az iskolai gépidő korlátozott volt, így Gates és programozás iránt érdeklődő iskolai barátai más megoldás után kutatva újabb lehetőséget találtak a Computer Center Corporation (CCC) nevű cégnél. A vállalkozás a PDP–10 szoftverét tesztelte a DEC részére, gépidőért cserébe. A munkának köszönhetően Gates magas szinten elsajátította a programozást. A CCC csődje után dolgoztak az ISI-nél (Information Science Inc.), szintén szoftverfejlesztési területen: bérszámfejtő programot írtak. Később iskolájuk megbízást adott nekik órarendkészítő szoftver programozására.
Gates egyetemi tanulmányait a Harvard Egyetemen kezdte meg, matematika szakon, 1974-ben, itt ismerkedett meg Steve Ballmerrel, a Microsoft egyik későbbi vezérigazgatójával. Tanulmányai nem kötötték le, 1976-ban a halasztás mellett döntött. Később sem szerzett diplomát.
Első vállalkozása bélyegkép|jobbra|Altair 8800 Gates első vállalkozása a Paul Allennel közösen alapított Traf-O-Data, amely a seattle-i utakon végzett forgalommérés adatait dolgozta fel mikroszámítógép segítségével. 1973 őszén több ezer dollárt kerestek a statisztikák segítségével, de nem sokkal később kénytelenek voltak felfüggeszteni ezt a tevékenységet, mivel annak állami konkurenciája akadt.
1975-ben az Altair elnevezésű új mikroszámítógép keltette fel az érdeklődésüket. A MITS termékét a Popular Electronics című folyóirat hirdette, mint az első házilag összeállítható PC-t. Gates és Allen felkereste Ed Robertset, a MITS főnökét egy együttműködési ajánlattal: az Intel 8080-as processzorral működő géphez kifejlesztenének egy BASIC-et. A megállapodás megkötéséhez 1975 júliusában új céget alapítottak, melynek a Micro-SoftA cégnévből lassan elkopott a kötőjel, de számos korai marketinganyagon látható. nevet adták, a „micro” mint mikroszámítógép, és a „soft”, mint szoftver szavak egymáshoz illesztésével. A cégnek 60%-ban Gates lett a tulajdonosa, a BASIC szerzőjeként.
A Microsoftnál
BASIC bélyegkép|jobbra|Az Altair BASIC szalagja Az Altairra kidolgozott BASIC fordítóprogramot és értelmezőt Gates sorra értékesítette a mikroinformatikai piacon próbálkozó számtalan kisebb-nagyobb konstruktőr számára: A Microsoft BASIC-je került az Apple első gépére, a Tandy és a Commodore gépekre is.
Eleinte Gates és Allen az Altair gyártójával szoros együttműködésben fejlesztette a nyelvet. Az Altair minősége azonban sok kívánnivalót hagyott maga után, sok volt a hibás példány. Az elégedetlen felhasználók között felütötte a fejét a szoftverkalózkodás, egymás között kezdték másolni a BASIC-et. Gates itt nézett először szembe ezzel a jelenséggel, amely ellen szenvedélyes hangú levélben kelt ki az Altair információs bulletinjében, 1976 februárjában. A levél felháborodást szült, amelyet később békülékenyebb hangú levélben igyekezett elsimítani, de továbbra is határozottan kiállt a szoftverkalózkodás ellen.
A MITS-et Ed Roberts nem sokkal később eladta a kaliforniai Pertec vállalatnak. Az új tulajdonos úgy vélte, a BASIC-et a Microsoft nem értékesíthetné más konstruktőrök számára. A peres eljárásban a Microsoftnak adtak igazat.
MS-DOS 1977-ben megjelent az Apple II. Ez idő tájt kezdett kitisztulni a mikroinformatikai piac, a számos kisebb-nagyobb sikerrel próbálkozó amatőr konstruktőr helyét apránként átvették a nagyobb és tőkeerős cégek. Megszületett az első standardizáltság irányába törekvő operációs rendszer, a Digital Research által fejlesztett és értékesített CP/M, amely felváltotta a korábban konstruktőrönként különböző felületeket. A Microsoft és a Digital Research gyakorlatilag felosztották egymás között a piacot: a Microsoft a nyelvek piacán volt domináns, míg a Digital Research az operációs rendszerek értékesítésével ért el szép eredményeket.
Az IBM, az amerikai számítástechnikai óriáscég egészen 1981-ig nem készített mikroszámítógépet, korábban nem vették komolyan a trendet. A legnagyobb titokban fogtak hozzá saját konstrukciójuk kialakításához. Amikor operációs rendszert kezdtek keresni tervezett termékükhöz, megfordultak a Digital Researchnél is, de a tárgyalások megakadtak. Az IBM végül Gates cégét bízta meg a rendszer elkészítésével. A szerződést 1980. november 6-án írták alá, ennek keretében a Microsoft a BASIC-et, a Fortrant és az MS-DOS névre keresztelt operációs rendszert szállította az óriáscég számára. Az MS-DOS alapjául a QDOS névre keresztelt, Seattle Computer Producttól vásárolt felhasználói rendszer szolgált. A QDOS a „Quick and Dirty Operating System” rövidítése, a program egy gyorsan összedobált rendszer volt, Tim Patterson készítette, Paul Allen régi ismerőse.
Az IBM gépét és vele az MS-DOS-t nem fogadta osztatlan lelkesedés: a gép drága volt, az operációs rendszer pedig nem jobb, mint az akkor uralkodó CP/M. Az MS-DOS-t alacsony árral és körutakkal igyekeztek népszerűsíteni, nagy sikerrel: 1984 végére a piac 80%-át birtokolta a Future Computer felmérése szerint. Ebben szerepet játszott az, hogy az MS-DOS fejlődött (eszközmeghajtókat, hierarchikus fájlrendszert kapott), és az IBM PC nyílt architektúrája: más konstruktőrök is készíthettek az IBM-nél olcsóbb, de azzal kompatibilis gépeket. Különösen a nyílt architektúra miatt az MS-DOS gyorsan terjedt, sokan kezdtek szoftvert fejleszteni rá.
Multiplan bélyegkép|jobbra|Korai Multiplan lemez Az Apple II esetében komoly vonzerőt jelentett a rajta futó VisiCalc nevű táblázatkezelő rendszer. Egy becslés szerint 25 ezer példányt kizárólag emiatt vásároltak meg. A program fejlesztője, a Software Arts más konstruktőrök számítógépeire is adaptálta a szoftvert, de nem kezelték prioritással az IBM gépét. Gates elhatározta, hogy a Microsoftnak is készíteni kell egy táblázatkezelő rendszert, mert ez az a rendszer, amely képes a PC-t nagy tömegek számára ellenállhatatlanná tenni. A projekt először az „Electronic Paper”, később pedig a Multiplan nevet kapta. Ekkor került a céghez Charles Simonyi. A magyar származású szoftverfejlesztő 1981. február 6-án lépett be a Microsofthoz, és első feladatául a Multiplan létrehozásában való részvételt kapta. Simonyi fő szószólója volt a menüs-ablakos felhasználói felületnek.
A Multiplant 1982 augusztusában dobták piacra, először Apple II-re. A rendszer nem volt képes megszorongatni a VisiCalcot, inkább Európában terjesztették sikeresen. Bár a VisiCalc fejlesztői nem vették komolyan piaci pozíciójuk megőrzését, a Multiplan ennek ellenére sem lett igazán sikeres az Egyesült Államokban. Az 1983. január 26-án megjelent Lotus 1-2-3 nevű táblázatkezelő rendszer viszont óriási sikerrel debütált. Gates kísérletet tett a Lotus megvételére, de az üzlet kudarcba fulladt. 1984-ben a Lotus megelőzte árbevétel szempontjából a Microsoftot: 157 millió dolláros bevételre tettek szert, szemben a Microsoft 125 milliójával. A Multiplan Európában ugyan roppant sikeres lett (Franciaországban a személyi számítógépeken 90%-án Multiplant használtak), de az Egyesült Államokban Gates elvesztette a csatát.
A Multiplan sikertelenségét látva a Gates új táblázatkezelő rendszeren kezdett dolgozni, ez lett később a Microsoft Excel.
Word A szövegszerkesztők piacán az első vetélytárs a WordStar fejlesztője, a MicroPro volt. Bár a Microsoft Word első verziója, amely az első személyi számítógépekre tervezett, egérrel is kezelhető szövegszerkesztő volt, a megjelenése (1983. november 15.) utáni első hónapban tisztes, 18 ezres példányszámban fogyott, a WordStart nem volt képes megszorongatni. A Word 2.0 esetében Gates már ragaszkodott hozzá, hogy a szövegszerkesztő támogassa az akkoriban terjedő lézernyomtatókat, és hogy az általa előállított dokumentumok nyomdai minőségűek legyenek, igyekezett kialakítani a konkurenciától megkülönböztető tudást. Ezzel az 1985 februárjában kiadott változattal sem sikerült az áttörés. A WordStar fejlesztője ugyan elkövetett egy hibát – kiadott egy olyan új verziót a szövegszerkesztőből (WordStar 2000), amely nem volt kompatibilis az előző változattal –, de a piacon keletkező rést nem a Wordnek, hanem a WordPerfectnek sikerült betöltenie. A Microsoft Word a Multiplanhez hasonlóan Európában sikeres volt. A 3.0 jelzésű változat, amely 1986-ban jelent meg, az amerikai szoftverpiacon ugyan kedvező fogadtatásban részesült, az ötödik helyre került, de az elsőséget ezúttal sem sikerült Gatesnek megszereznie.
Érdekesség, hogy a szövegszerkesztő programok esetében szinte megismétlődtek a Multiplannel történtek: a meggyengülő vetélytárs helyett nem a Microsoft, hanem egy másik, új versenyző szerezte meg az elsőbbséget. A Multiplannel ellentétben a Word a windowsos időkben is megmaradt a Microsoft kínálatában, a vállalat fő szövegszerkesztő alkalmazását tartósan ezen a néven forgalmazza.
A grafikus interfész forradalma