|} A Tókaidó Sinkanszen (japánul: 東海道新幹線) a Sinkanszen-hálózat egy nagysebességű vasútvonala Japánban. A vonal kétvágányú, normál nyomtávú, 25 kV 60 Hz-cel villamosított.
Története
A vonal elődje az 1930-as években létrehozott dangan ressa (magyarul: puskagolyó) vasút volt, amely Tokió és Simonoszeki között létezett. A vonal az első része volt egy olyan Kelet-ázsiai vasúthálózatnak, amivel a Japán a tengerentúli területet is kiszolgálta. A II. világháború kezdetével elakadt a projekt, mindössze három alagutat építettek, amit a későbbi Sinkanszen vonalon használtak.
1955-re az eredeti Tókaidó-vasútvonal Tokió és Oszaka között túlterheltté vált. Még annak ellenére is, hogy a vonal villamosítása megtörtént, túlzsúfolt maradt: a kereslet az akkori kapacitás duplája volt. Hosszas tárgyalások után a Japán Vasúttársaság úgy döntött, hogy a meglévő keskeny nyomtávú vonal mellé egy szélesebbet épít, hogy kiegészítse a meglevő vonalat. A vasúttársaság akkori elnöke, Szogó Sindzsi politikusok segítségét kérte a beruházás megvalósítására. Azonban az akkor forradalmian újnak számító technológia nagyon költséges lett volna, ami miatt kevesebb kormányzati támogatást kapott a vonal, mint amire számítottak.
1958. decemberében a japán országgyűlés jóváhagyta a beruházásról szóló tervet, amiben a kormány az 5 éves beruházás 300 milliárd jenes költségéből, 194,8 milliárd jent átvállalt. Az akkori pénzügyminiszter Szató Eiszaku javasolta, hogy a többi pénzt nem kormányzati forrásból kéne biztosítani, hogy a beruházás ne függjön a politikai változásoktól. A vonal építése 1959. április 20-án kezdődött el Sima Hideo főmérnök vezetésével.
1960-ban Szogót és Simát az Egyesült Államokba küldték, hogy a Világbanknál kölcsönhöz folyamodjanak. Eredetileg mintegy 200 millió dollárnyi kölcsönt igényeltek, de ebből csak 80 millió dollárt kapott a projekt. Ez a beruházás teljes költségének 15%-a volt. A kölcsönt pedig nem lehetett "kísérleti technológiára" felhasználni. Ráadásul az építkezés előre haladásával bizonyos költségek megnövekedtek a tervezetthez képest, ami miatt mindkettejüknek le kellett mondania.
Az építkezésre az 1964-es tokiói olimpia miatt komoly nemzetközi figyelem és politikai nyomás irányult. Eredetileg két viszonylat működött: a gyorsabb Hikari, amivel a Tokió-Oszaka vonal négy óra volt, a másik a Kodama vonal, ahol több megálló miatt 5 órás volt az út.
A vonalat az 1964-es tokiói olimpiára nyitották meg. Ez volt a világ első nagysebességű vasútvonala. A vonalon a Sinkanszen 0 sorozat közlekedett.
A Sinagava állomáson 2003 októberében új peronok nyíltak meg a Sinkanszen-járatok számára, amit egy jelentős menetrendváltás kísért, amely növelte a napi Nozomi járatok számát, amely most már nagyobb volt, mint a Hikari vonatok száma. Kezdetben egyes Nozomi és Hikari járatok nem álltak meg az állomáson, néhányan kihagyták Sinagava vagy Sin-Jokohama megállóhelyet, míg a több járat mindkettőn megállt. 2008 márciusától kezdve minden járat megáll mindkét állomáson. 2012-ben egy másik állomás megnyitását tervezték, amely a Maibara és Kiotó közötti Rittó várost szolgálná ki. Az építkezés 2006 májusában kezdődött, de a projektet a következő évben törölték a környező Siga prefektúra kormányának politikai ellenállása miatt, és a Japán Legfelsőbb Bíróság úgy döntött, hogy a 4,35 milliárd jen értékű kötvény, amelyet a város az építkezés finanszírozására bocsátott ki, törvénytelen volt, és törölni kellett.
A következő sebességemelést, amely továbbfejlesztett fékezési technológia alkalmazásával a jelenlegi 285 km/h-ra emelte a végsebességet, 2014-ben jelentették be, és 2015. március 14-én, a legutóbbi sebességemelés 23. évfordulóján vezették be. Kezdetben óránként csak egy járat közlekedett volna ezzel az új sebességgel. Miután 2020 márciusában a régebbi, lassabb 700-as sorozatot lecserélték az N700-as sorozatra, egy új menetrendet terveztek, amely kihasználta a sebességemelést több járattal. A COVID-19 járvány azonban tovább késleltette ezeket a terveket, mivel a szolgáltatást ideiglenesen leállították.
Utasszám 1964 és 2012 között csak a Tókaidö Sinkanszen vonalon mintegy 5,3 milliárd utast szállítottak. 1964-ben a napi 61 000 utasról 2012-re napi 391 000-re nőtt az utasforgalom. 2016-ra az útvonal napi 365 járaton napi 452 000 utast szállított, ami a világ egyik legforgalmasabb nagysebességű vonalává tette.
+ Tókaidó Sinkanszen összesített utasszám (milliárd utas) Év 1967 1976 2004 2007 március 2010 november 2012 Utasok száma (összesített) 0,1 1 4,160 4,5Central Japan Railway Company Annual Report 2007. Retrieved on 28 April 2009. 4,9 5,3
+ A Tókaidó vonal utasforgalma (évente, millió utas) Év 1967 1987 április 2007 április 2008 április 2009 április 2010 április 2011 április 2012 április Utasszám 22 102 151 149 138 141 149Central Japan Railway Company Annual Report 2011. Retrieved 3 June 2013. 143
További információk
JR Central weboldal
Jegyzetek
Kategória:Japán nagysebességű vasútvonalai Kategória:Nagoja