Az 1978-as labdarúgó-világbajnokság volt a 11. világbajnokság, amelyet Argentínában rendeztek 1978. június 1. és 25. között. Argentínát 1966-ban választotta ki a FIFA házigazdának.

A 16 részt vevő válogatottat először négy 4 tagú csoportba sorsolták. Ezekből a csoportokból az első 2 helyezett juthatott a második csoportkörbe. Ennek végén a csoportmásodikok játszhattak a bronzéremért, a csoportelsők pedig a döntőbe kerültek.

A döntőben Argentína hosszabbítás után 3–1-re legyőzte Hollandiát, ezzel történetük során először diadalmaskodtak, emellett ők lettek az ötödikek (Uruguay, Olaszország, Anglia és az NSZK után), akik rendezőként győzni tudtak.

Rendező

Argentínát a FIFA 1966. július 6-án választotta ki rendezőnek Londonban. Argentína mellett Mexikó jelezte rendezési szándékát, de később visszalépett, mert megkapta az 1970-es labdarúgó-világbajnokság rendezési jogát.

Selejtezők

bélyegkép|jobbra|350px|Részt vevő országok Ez volt az első alkalom, hogy több, mint 100 ország válogatottja vett részt a selejtezőkben. A kvalifikációk végén, nagy meglepetésre Anglia sorozatban másodszor nem tudott kijutni a világbajnokságra. Az angolokon kívül az Európa-bajnoki címvédő Csehszlovákia, valamint a Szovjetunió, Uruguay és Jugoszlávia sem jutott ki a tornára. Először szerepelhetett a világbajnokságon Irán és Tunézia, valamint Franciaország, Spanyolország és Magyarország 1966 után először jutottak ki a vb-re.

Résztvevők

Afrika (CAF)

Dél-Amerika (CONMEBOL)

Észak- és Közép-Amerika (CONCACAF)

Ázsia (AFC) és Óceánia (OFC)

Európa (UEFA)

Összegzés Első csoportkör

A torna előtt 2 évvel katonai puccs történt Argentínában, emiatt sok részt vevő válogatott, például Hollandia azt fontolgatta, hogy visszalép a tornától. Végül azonban minden válogatott feltétel nélkül részt vett a világbajnokságon. A holland válogatott akkori legnagyobb sztárja, Johan Cruijff egyes feltételezések szerint politikai okokból maradt távol, ám ezt később Cruijff cáfolta.

A világbajnokság lebonyolítása ugyanaz maradt, mint 1974-ben: a 16 részt vevő válogatottat először négy 4 fős csoportba sorsolták. A 8 továbbjutó csapatot a második fordulóban újra 4 fős csoportokba osztották. Ennek végén a 2 csoportelső a döntőbe jutott, a 2 csoportmásodik pedig a bronzéremért játszhatott. A tornán a házigazda argentin csapat mindig később játszotta a mérkőzéseit. Ennek az volt az előnye, hogy így tudta, mi lett a csoport másik mérkőzésének végeredménye, és így, ha lehetősége volt rá, taktikázhatott is. Miután ez a probléma előkerült a következő, spanyolországi világbajnokságon is, a FIFA arról rendelkezett, hogy a soron következő világbajnokságokon az utolsó 2 csoportmérkőzést párhuzamosan rendezzék.

Az első forduló több meglepetést is hozott. Az egyik meglepetés az volt, hogy Lengyelország nyerte a 2. csoport küzdelmeit, miután először gól nélküli döntetlent játszott az NSZK-val, majd legyőzte Tunéziát és Mexikót is. Az NSZK a 2. fordulóban 6-0-ra kiütötte a mexikói csapatot, majd ismét gól nélküli döntetlent játszott,ezúttal Tunéziával, így a második helyen jutott tovább. Tunézia újoncként rögtön történelmet írt, ugyanis Mexikó 3–1-es legyőzésével ők lettek az első afrikai csapat, akik mérkőzést nyertek világbajnokságon.

A 4. csoportban is izgalmasan alakultak a mérkőzések. Itt Peru lett az első, a 2. helyre szorítva a végső győzelemre is esélyesnek tartott Hollandiát. A dél-amerikai válogatott legjobbja Teófilo Cubillas volt, aki először Skócia 3:1-es legyőzésekor duplázott, majd az Irán elleni utolsó mérkőzésen mesterhármast szerzett, ekkor Peru 4:1-re nyert. Rajta kívül a holland Rob Rensenbrink is lőtt 3 gólt ebben a csoportban, amikor Iránt az ő góljaival győzték le 3–0-ra. Skócia a Peru elleni vereség után először 1–1-es döntetlent játszott Iránnal, majd az utolsó fordulóban, egy már mindkét csapat számára tét nélküli mérkőzésen győzték le 3–2-re Hollandiát, ám ez is kevés volt a továbbjutáshoz. Az újonc Irán győzelem nélkül búcsúzott a tornától.

A legnagyobb meglepetés azonban a 3. csoportban történt, ugyanis arra senki sem számított, hogy Ausztria megelőzi Brazíliát. Míg Ausztria legyőzte Spanyolországot és Svédországot is (2–1-re és 1–0-ra), addig Brazília mindkét csapat ellen csak döntetlenre volt képes. Az utolsó csoportmérkőzésen Brazíliának győznie kellett az osztrák csapat ellen. Ez sikerült is, Roberto Dinamite góljával 1–0-ra győztek. Az első 2 helyen Ausztria és Brazília állt ugyanannyi ponttal és azonos gólkülönbséggel. végül több lőtt góljának köszönhetően Ausztria végzett a 3. csoport élén.

A legerősebb csoportnak az 1. csoportot tartották, ugyanis itt szerepelt az 1966 után ismét kijutó Magyarország, a házigazda Argentína, valamint Franciaország és Olaszország. A 2. forduló után már megvolt a 2 kieső, miután Argentína és Olaszország is legyőzte mind Magyarországot, mind Franciaországot. A 3. fordulóban már csak a csoportelsőség volt a kérdés. Az olasz csapat végül Roberto Bettega második félidő közepén szerzett góljával 1–0-ra legyőzte Argentínát.

Második csoportkör

Az A csoportban, ahol csak európai csapatok szerepeltek, Hollandia kezdett a legjobban, miután 5–1-re kiütötte Ausztriát. Itt Johnny Rep 2 gólt szerzett. Az 1974-es vb-döntő „visszavágóján” Hollandia 2–2-es döntetlent ért el az NSZK ellen, amely azelőtt gól nélküli döntetlent játszott az olasz válogatottal. A 2. fordulóban Olaszország 1–0-s győzelmet aratott Ausztria felett, így az utolsó forduló döntött a csoportelsőségről, egyben arról, melyik csapat jut a döntőbe, és melyik küzdhet a bronzéremért. Az első félidő 18. percében Ernie Brandts öngóljával az olasz csapat szerzett vezetést. A második félidőben Brandts jóvátette hibáját, ugyanis az 50. percben az ő góljával egyenlített az „Oranje”. 15 perccel a vége előtt Arie Haan is betalált, így 2–1-re módosult az állás a hollandok javára. Ez maradt az állás egészen a mérkőzés végéig, ez pedig azt jelentette, hogy Hollandia zsinórban másodszor jutott be a világbajnoki döntőbe.

A B csoport főleg Argentína és Brazília küzdelméről szólt. Az első mérkőzésen Brazília Peru ellen győzött 3–0-ra, Argentína pedig Lengyelországot múlta felül 2–0-ra. A második fordulóban a csoport 2 esélyese 0–0-s döntetlent játszott egymással, így az utolsó forduló előtt mindkét válogatott 3 ponttal állt. A harmadik fordulóban először Brazília-Lengyelország mérkőzést rendeztek, ahol a „Seleção” 3–1-re győzött, így Argentínának minimum 4 gólos különbséggel kellett legyőznie a perui válogatottat. A félidei 2–0-s vezetést követően végül az argentinok 6–0-ra lépték le a perui csapatot. A brazilok szerint valószínűleg csalás történt (ezt arra alapozták, hogy például a perui válogatott kapusa, Ramón Quiroga Argentínában született), ám mivel ez nem nyert bizonyítást, a brazilok kénytelenek voltak beletörődni, hogy „csak” a bronzéremért játszhattak. A bronzmérkőzésen végül a brazil válogatott hátrányból fordítva legyőzte Olaszországot, így a sokak szerint erkölcsi győztes Brazília szerezte meg a bronzérmet.

A döntő

A döntő az egész tornához hasonlóan ellentmondásos volt. A holland csapat azzal vádolta meg a házigazda argentinokat, hogy minden apró trükköt elkövetnek, hogy késleltessék a mérkőzés kezdését, kizökkentve őket ezzel a nyugalmukból. Ilyen apróságok voltak, hogy például később jöttek ki, mint ahogy a mérkőzés eredetileg kezdődött volna, vagy René van de Kerkhof csuklószorítóját kifogásolták. A döntőt, többek között Mario Kempes 2 góljával, aki egyben a torna gólkirálya is lett, hosszabbítás után Argentína 3–1-re nyerte Hollandia ellen. Ezzel Hollandia egymás után második vb-döntőjét veszítette el, másodszor a rendező ország ellen (1974-ben az NSZK győzte le őket). Miután Hollandia elvesztette a döntőt, úgy döntöttek, nem vesznek részt a díjátadó-ünnepségen.

Kabala

A világbajnokság kabalája Gauchito, egy argentin-mezbe és tipikus gaucho ruhába öltöztetett fiú volt.

Helyszínek Buenos Aires Buenos Aires Córdoba Estadio Monumental Estadio José Amalfitani Estadio Chateau Carreras Férőhely: 76 000 Férőhely: 49 540 Férőhely: 46 083 160px 160px 160px Mar del Plata Rosario Mendoza Estadio José María Minella Estadio Gigante de Arroyito Estadio Ciudad de Mendoza Férőhely: 43 542 Férőhely: 41 654 Férőhely: 34 875 160px 160px 160px

Játékvezetés Játékvezetők

Afrika Youssou N’Diaye

Ázsia Farouk Bouzo border|22px Dzsafar Námdár Ávráhám Klein

Európa Ferdinand Biwersi Charles Corver Jean Dubach Ulf Eriksson António Garrido John Gordon Sergio Gonella Alojzy Jarguz Erich Linemayr Dušan Maksimović Ángel Franco Martínezz Palotai Károly Patrick Partridge Adolf Prokop Nicolae Rainea Francis Rion Clive Thomas Robert Wurtz

Észak- és Közép-Amerika Alfonso Gonzales Archundia

Dél-Amerika Ramón Barreto Arnaldo Coelho Ángel Norberto Coerezza César Orozco Juan Silvagno Cavanna

Partbírók Anatolij Ivanovics Ivanov Werner Winsemann Luis Pestarino Arturo Ithurralde Miguel Comesaña Hédi Seoudi Tesfaye Gebreyesus

Sorsolás

1. kalap 2. kalap 3. kalap 4. kalap (rendező) (címvédő) (1974-es döntős)

Keretek

Eredmények

Minden időpont helyi idő szerinti (UTC−3)

Első csoportkör 1. csoport

CsapatMGyDVLgKgGkP330062+46 Argentína320143+1431025502300338–50

2. csoport

CsapatMGyDVLgKgGkP321041+35 NSZK312060+64311132+133003212–100

3. csoport

CsapatMGyDVLgKgGkP320132+14312021+14 Spanyolország31112203301213–21

4. csoport

CsapatMGyDVLgKgGkP321072+55311153+23311156–13border|22px Irán301228–61</div>

Második csoportkör A csoport

CsapatMGyDVLgKgGkP321094+5531112203302145–12310248–42

B csoport

CsapatMGyDVLgKgGkP Argentína321080+85321061+55310225–323003010–100

Egyenes kieséses szakasz

Bronzmérkőzés

Döntő

Díjak

Az 1978-as labdarúgó-világbajnokság győzteseArgentína 1. cím

FIFA Fair Play-díj: Argentína

Gólszerzők

6 gólos Mario Kempes

5 gólos Rob Rensenbrink Teófilo Cubillas

4 gólos Leopoldo Luque Hans Krankl

3 gólos Dirceu Roberto Dinamite Karl-Heinz Rummenigge Paolo Rossi Johnny Rep

2 gólos Daniel Bertoni Nelinho Heinz Flohe Dieter Müller Roberto Bettega Ernie Brandts Arie Haan Zbigniew Boniek Grzegorz Lato Archie Gemmill

1 gólos René Houseman Daniel Passarella Alberto Tarantini Erich Obermayer Walter Schachner Reinaldo Zico Marc Berdoll Bernard Lacombe Christian Lopez Michel Platini Dominique Rocheteau Rüdiger Abramczik Bernd Hölzenbein Hansi Müller Csapó Károly Tóth András Zombori Sándor border|22px Iraj Danaeifard border|22px Haszan Rovsan Romeo Benetti Franco Causio Renato Zaccarelli Víctor Rangel Arturo Vázquez Ayala

Dick Nanninga René van de Kerkhof Willy van de Kerkhof César Cueto José Velásquez Kazimierz Deyna Andrzej Szarmach Kenny Dalglish Joe Jordan Juan Manuel Asensi Dani Thomas Sjöberg Mohtár Dzúíb Nédzsíb Gommíd Ali Kábí

Öngól Berti Vogts (Ausztria ellen) border|22px Andranik Eskandarian (Skócia ellen) Ernie Brandts (Olaszország ellen)

Érdekességek A magyar válogatott tablóképe Argentína már az 1970-es világbajnokságra is pályázott, de mivel 2 évvel azelőtt Mexikóvárosban rendezték az olimpiát, és ez alkalomból új labdarúgóstadiont építettek a városban, az 1970-es világbajnokság rendezési jogát Mexikó kapta. A magyarok nyitómeccsén Magyarország vezetett Argentína ellen, majd Argentína egyenlített és a végjátékban fordított. Az utolsó percekben a játékvezető Nyilasit és Törőcsiket is kiállította. Ezzel nem csak az egyenlítés vált esélytelenné, hanem a válogatott két meghatározó játékosa nem játszhatott a következő mérkőzésen, nagyban hozzájárulva a magyar válogatott dicstelen szerepléséhez az egyébként nagyon erős csoportban.Aki „feláldozta” Nyilasiékat Argentínának A holland Rob Rensenbrink a Skócia elleni mérkőzésen megszerezte a világbajnokságok történetének 1000. gólját.