Szamarkand (üzbégül Samarqand, cirill betűkkel Самарқанд, arabul ) félmillió lakosú nagyváros Üzbegisztánban, a Szamarkandi vilajet székhelye.
Belső-Ázsia és a régi kelet egyik legfontosabb városa, amely meghatározó jelentőségét a selyemúton betöltött központi szerepének köszönhette. 2001-ben az UNESCO Szamarkand 2750 éves városát Szamarkand – Kultúrák találkozása címen a világörökség részévé nyilvánította.Szamarkand – Kultúrák találkozása (világörökség az UNESCO honlapján)
Földrajz Szamarkand az Alaj-hegység nyugati lefutásánál lévő 720 m-es tengerszint feletti magasságú fennsíkon fekszik.
Éghajlat
Történelme bélyegkép|jobbra|250px|Utcajelenet Szamarkandból bélyegkép|jobbra|250px|Afraszijáb, Szamarkand ókori városa. A palotában szép falképek maradtak fenn. A fejedelem és kíséretének vonulása e képcsoport témája bélyegkép|jobbra|250px|Részlet az afraszijábi palota falfestményeiről
Szamarkand, az egyik legrégebbi város a Földön, a görögök Μαράκανδα [Marakanda] néven ismerték, az i. e. 14. században a Zaravsán gyümölcsöző síkságaként említették. Hosszú ideig az Óperzsa Birodalom egy tartománya volt. A jólét sokáig megmaradt a perzsa városban, a selyemút is áthaladt rajta. Nagy Sándor i. e. 329-ben megtette Szogdia fővárosává.
Az iszlám megjelenése után virágzott a város, különösen amikor a Számánidák voltak hatalmon, egészen addig, míg Dzsingisz kán 1220-ban betört az országba. A mongol uralom alól Timur Lenk szabadította föl, aki megtette birodalma fővárosává.
1888-ban az Orosz Birodalom fennhatósága alá került. Először Orosz Türkesztán, majd 1918-tól a Türkesztáni Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság, végül pedig 1925-ben az újonnan alapított Üzbég Szovjet Szocialista Köztársaság fővárosa volt 1930-ig, amikor Taskent lett a főváros.
Üzbegisztán 1991-es függetlenné válásakor a második legnagyobb város volt az országban, egyúttal a térség kulturális központja.
Népessége A lakosság többségének az anyanyelve a tádzsik, a perzsa nyelv közép-ázsiai változata.
Látnivalók A város mintaképe az iszlám építészetnek, az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította. A Regisztán tér és a medreszéi Bibi-Khanum mecset Afriasab múzeum Gúr-e Mir-mauzóleum Shah-i-Zinda épületegyüttes Khodja Doniyor mauzóleum Ulug Bég obszervatóriuma Hodja-Abdu-Darun mauzóleum
Híres személyek Al-Buchari (810-870) Abu Mansur al-Maturidi (893–941) Omar Khajjám (1048–1131) Timur Lenk (1336–1405) Islom Karimov, a független Üzbegisztán első államelnöke
Testvérvárosok Balkh, Afganisztán Merv, Türkmenisztán Buhara, Üzbegisztán Nisápur, Irán Lahor, Pakisztán Lviv, Ukrajna Isztambul, Törökország İzmir, Törökország Cuzco, Peru
További információk Mária Ujfalvy-Bourdon: Ujfalvy Károly utazása Páristól – Samarkandig. A Ferganah, Kuldzsa és nyugati Szibéria. Egy párizsi nő úti élményei; ford. Günther Antalné Kégl Emerika; Révai, Bp., 1885 Vámbéry Ármin: Közép-ázsiai utazás 1863-ban Teheránból a Turkman sivatagon át, a Kaspi tenger keleti partján Khivába, Bokharába és Szamarkandba; 3., jav., bőv.; Athenaeum, Bp., 1892 Üzbegisztán: Bokhara, Szamarkand, Khiva; fotó Gink Károly, szöveg Gombos Károly; Corvina, Bp., 1973 Buhara, Szamarkand, Hiva. Andruskó Károly fametszetei Gerő Gyula fotói alapján; bev. Gerő Gyula; Egyetemi Ny., Bp., 1975
Jegyzetek
Kategória:Üzbegisztán települései Kategória:Üzbegisztán világörökségi helyszínei Kategória:Kulturális világörökségi helyszínek