bélyegkép|jobbra|A képen a fekete doboz tartalma helyettesíthető egy ideális feszültséggenerátorral és egy sorba kapcsolt ellenállással
A villamosságtanban Thévenin tétele a hálózatanalízisben használt tétel, ami azt mondja ki, hogy két pólus felől, bármely, csak áram- illetve feszültséggenerátorokat és ellenállásokat tartalmazó (tehát lineáris) villamos hálózat helyettesíthető egy valós feszültséggenerátorral (egy ideális feszültséggenerátor és egy vele sorba kapcsolt ellenállás). A tétel nemcsak ellenállásokra, hanem egyetlen frekvenciát tartalmazó váltakozó áramú rendszerek esetén impedanciákra is alkalmazható. A tételt tulajdonképpen Hermann von Helmholtz német mérnök fedezte fel 1853-ban, de Léon Charles Thévenin francia telegráfmérnök nevéhez kötjük, aki 1883-ban fedezte fel újból.
A Thévenin-tétel számolása A Thévenin-helyettesítésben a generátor feszültsége megegyezik az eredeti hálózat kijelölt kapcsain mérhető üresjárási feszültséggel (a vizsgált kapcsok közti feszültség, ha nincs terhelő ellenállás bekötve) Az ellenállás nagysága megegyezik a dezaktivizált hálózat eredő ellenállásával (az "AB" oldal felől nézve), ilyenkor a szuperpozíció-tételhez hasonlóan a (független) feszültséggenerátorokat rövidzárnak, az áramgenerátorokat szakadásnak kell tekinteni.
A Thévenin-tétel alkalmazható egyen- és váltóáramú hálózatokra is, azonban váltóáramú hálózatnál figyelembe kell venni az induktív és a kapacitív tagokat is, tehát komplex módon kell számolni.
Példa: framed|balra|Az eredeti kapcsolás framed|jobbra|1. lépés: kiszámítjuk az üresjárási feszültséget framed|jobbra|2. lépés: Kiszámítjuk az eredő ellenállást framed|jobbra|3. lépés: A Thévenin-helyettesítés
1. lépés:
2. lépés:
Konvertálás Norton-tétellé jobbra
A Thévenin-féle helyettesítő áramkör konvertálható Norton-helyettesítéssé, a következő módszerrel:
Jegyzetek
Források Angol wikipédia Budapesti Műszaki Főiskola – Villamosságtan I. tankönyv (Óbuda)
Kategória:Villamosságtan