Deim Pál (Szentendre, 1932. június 29. – Szentendre, 2016. május 9.Adatlapja a www.nemzetmuvesze.hu oldalonElhunyt Deim Pál festőművészMeghalt Deim Pál) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas magyar festőművész, kiváló művész. Az 1960-as években induló magyar neoavantgárd generáció egyik meghatározó alakja. Néhány jellegzetes motívumra épülő vizuális nyelve a magyar geometrikus absztrakt művészet sajátos olvasatát képviseli. Festészete mellett grafikai és szobrászati tevékenysége is jelentős.
Életpályája 1952-ben gimnáziumi tanára, Bánáti Sverák József biztatására jelentkezett a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, de nem nyert felvételt. 1952-1958 között a Honvéd Képzőművész Szakkörbe járt, ahol tanárai Szalatnay József és Koren István voltak. 1958-1963 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola grafika szakos hallgatója volt, ahol tanárai az akadémikus tájképfestészet és a szocialista realizmus képviselői, Pap Gyula és Ék Sándor voltak. Formatív tapasztalatait azonban a progresszív szemléletű diáktársaival kialakult kapcsolata határozta meg – többek között Altorjai Sándorral, Bak Imrével, Baranyai Andrással, Galambos Tamással, Grúber Bélával, Molnár Sándorral és Nádler Istvánnal volt közeli viszonyban. Mestereinek Barcsay Jenőt, Gadányi Jenőt és Vajda Lajost vallotta. 1960-ban a főiskolával ellátogatott Moszkvába és Szentpétervárra. Tanulmányai során a Szentendrei Városi Tanács Deli Antal ösztöndíjában részesült. 1963-1968 a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának tagja volt.
A főiskolai oktatás szocialista realista esztétikai elveit megkérdőjelezve néhány diáktársával együtt önképző tevékenységet folytattak Molnár Sándor műtermében, majd lakásán. A csoporthoz, amelyre ma Zuglói körZuglói kör, Artportal, (1958–1968) néven hivatkozik a művészettörténet, többek között Bak Imre, Deim Pál, Molnár Sándor és Nádler István tartozott. A kísérletező fiatal művészek tevékenységének jelentősége egyrészt abban állt, hogy felvették a kapcsolatot az elhallgatott absztrakt művészet hazai képviselőivel, az Európai Iskola művészeivel: Kassák Lajossal, Korniss Dezsővel és Gyarmathy Tihamérral. Másrészt, a főiskolai oktatásból hiányzó nemzetközi avantgárd művészet, a francia lírai absztrakció, az Art Informel megismerését elősegítő anyagokat gyűjtöttek, fordítottak le, beszéltek meg és terjesztettek.
Tevékenységüket nem nézte jó szemmel a korabeli kultúrpolitika, és kiállításaikat bezáratta a főiskola vezetősége vagy a Képző- és Iparművészeti Lektorátus (Főiskola KISZ klubja, 1963, ÚT-Új Törekvések ’66, Malév KISZ klubja, 1966), illetve előfordult, hogy koncepciózusan kizsűrizték műveiket (Stúdió ’67, Fiatal Képzőművészek Stúdiója, 1967). Ugyanakkor az aczéli kultúrpolitika képlékenységét mutatja, hogy esetenként bemutatkozhattak csoportos kiállításokon (Stúdió ’66, Fiatal Képzőművészek Stúdiója, 1966; Deim Pál, Kósza-Sipos László és Nádler István kiállítása, Szentendrei Művelődési Ház, 1966).
Egyéni kiállításaira a rendszerváltást megelőzően a Mednyánszky Teremben (1965), a Ferenczy Múzeumban (1969), a Műcsarnokban (1974), a Magyar Nemzeti Galéria Műhely Galériájában (Az én holográfom, 1979), az Újpest Galériában (1986), valamint az akkoriban aktív vidéki képzőművészeti központokban (Debrecen, Dunaújváros, Győr, Pécs, Székesfehérvár, Veszprém) került sor. A hetvenes évek közepétől műgyűjtők is keresték munkáit, elsősorban Kolozsváry Ernő, Pogány Zsolt, Vasilescu János és Vass László. A rendszerváltás után az Ernst Múzeum és a MűvészetMalom több életműkiállítást rendezett műveiből (1992, 2006, illetve 2002, 2012). A Magyar Képzőművészeti Egyetem címzetes egyetemi tanárává választotta 1990-ben, valamint a legmagasabb állami kitüntetésekben részesült: 1993-ban Kossuth-díjjal, 2014-ben a Nemzet Művésze elismeréssel (2014) tüntették ki.
Számos, lakóhelyén végzett kulturális, műemlékvédelmi és környezetvédelmi tevékenységéért 1996-ban Szentendre város díszpolgárává avatta. Több helyi művészeti intézmény alapító tagja volt, így fontos szerepet töltött be a Szentendrei Grafikai Műhely (1980), az Artéria GalériaArtéria Galéria (1986) – az 1949 utáni Magyarország egyik első magán műkereskedelmi egysége – és a MűvészetMalom (1999) létrejöttében. A Műemlékvédelmi Bizottság és a Városvédő Egylet tagjaként aktív alakítója volt a helyi közügyeknek. A szentendrei kötődésű Vajda Lajos Stúdió (VLS, 1972-) alternatív életstílust és művészeti gyakorlatokat képviselő művészeit a csoport megalakulásától kezdve támogatta, amiért 2006-ban a VLS Vajda Lajos díjával tüntették ki.
2016. június 3-án temették el a Szentendrei katolikus temetőben. 2024. november 1.jén avatták fel új síremlékét, mely saját alkotásán alapul.Deim Pál és felesége síremléke. Alkotók: Deim Pál, Farkas Ádám, Farkas Zsófia és Máté Krisztián. Köztérkép.hu, Göröntsér Vera műlapja. Gyermekei Deim Péter fényképész és Deim Tamás építőmérnök.
Művészete Egyéni stílusfejlődésében a korai, kísérletező szakasz után fordulópontot jelentett a macedóniai Prilepen készült Feljegyzések egy kolostorban (1968) című sorozat. Ezt 1967-es tanulmányútja előzte meg Párizsba és Brüsszelbe, ahol elsősorban Cezanne, Matisse, Picasso, Francis Bacon, Ben Nicolson művészete volt hatással rá. Kiállítástörténeti szempontból a Ferenczy Múzeumban rendezett, első jelentős egyéni kiállítása jelzi az útkereső időszak lezárulását, amely már felveti az életmű egészét meghatározó filozófiai és festészeti problémákat (1969). Ezután Deim Pál művészetére egyre inkább a térszervezés és plaszticitás felé való elmozdulás vált jellemzővé, a klasszikus avantgárd konstruktív-szürrealista örökségére, illetve az Európai Iskolához és a Szentendréhez köthető festészeti hagyományokra építve, amit elsősorban Barcsay Jenő, Korniss Dezső és Vajda Lajos képviselt.
Németh Lajos így jellemezte művészetét:
"Deimet ambivalens korunk szülte, művészete azonban korántsem ambivalens, lényege az egyértelműség, a tiszta képletekben való gondolkodás. Tudjuk, kiktől tanult – maga is megvallotta. Szentendrei művész, mégpedig a szó minden értelmében, szellemét és illetőségét tekintve is. Vállalta is mindazt, amit e név jelent a magyar képzőművészetben. Mestere Barcsay, de szellemi mesterei között ott van Vajda és Korniss is. Hogy ki kit vall mesterének – ez már önmagában is minősítés, de lehet puszta vágyálom vagy hivalkodás is. Deimnél egzisztenciális a vállalás. Vajdától megtanulta a transzcendencia iránti fogékonyságot, Barcsaytól a konstruktív szemléletet, Kornisstól a tiszta vizuális-plasztikai fogalmazást. Deim nem szereti a zavaros dolgokat, művészete a kristályok szerkezeti logikáját idézi. Egyértelmű művészet, mint volt a contrapostót teremtő kompozíciós elv vagy az ikonfestők vágya, akik a transzcendentális élményt akarták szigorú struktúrává szervezni. Deim képei, grafikái és plasztikái is ilyen logikus struktúrák. Stílusa homogén, összefogott. Ha van rendszerelvű és mégis élettel teli művészet, az övé az."
Németh Lajos: "Kristályszerkezetek. Deim Pál grafikáiról." In: Kortárs, 30. évf. 6. sz.,1986, pp. 117–122
Díjak, elismerések 1974. I. díj a IV. Országos Kisplasztikai Biennálén, Pécs 1978. Budapest Főváros Tanácsának különdíja a IV. Budapesti Nemzetközi Kisplasztikai Kiállításon 1985. Munkácsy Mihály-díj 1987. Szentendre Pro Urbe díja 1990. Kiváló művész 1990. A Magyar Képzőművészeti Főiskola címzetes egyetemi tanára 1991. I. díj a Ferenczy Béni és Noémi emlékkiállítás alkalmával rendezett országos pályázaton 1991. A Művészeti Alap Képzőművészeti éves nagydíja 1993. Kossuth-díj 1996. Szentendre díszpolgára 1999. Aba-Novák életmű díj 2001. Kölcsey Ferenc Millenniumi díj 2002. Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének nagydíja 2003. Prima díj 2004. Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület Herczeg Klára-díj 2006. Vajda Lajos Stúdió Vajda Lajos díj 2007. Magyar Festészet Napja Alapítvány életmű díj 2011. Táncsics Alapítvány életmű díj 2014. A Nemzet Művésze
Egyéni kiállítások 1957. Tisztiklub, Szentendre (Megnyitotta: Imre István) 1963. Petrigalla Pál lakástárlata (Hortobágyi Endrével) 1965. Mednyánszky Terem, Budapest (Megnyitotta: Haulisch Lenke) 1968. Galerie René Süss, Amszterdam 1969. Ferenczy Károly Múzeum, Szentendre (Rendezte és megnyitotta: Petényi Katalin) 1972. Modern Magyar Képtár, Pécs (Rendezte: Romváry Ferenc, megnyitotta: Haulisch Lenke) 1973. Egyetem Galéria, Kossuth Lajos Tudományegyetem, Debrecen (Megnyitotta: Petényi Katalin) 1974. Műcsarnok, Budapest (Rendezte: Maróthy Ibolya, megnyitotta: Németh Lajos) 1974. József Attila Művelődési Központ, Dorog 1975. Uitz terem, Dunaújváros 1976. Megyei Művelődési Központ, Veszprém 1978. Felszabadulás Lakótelepi Klub, Szentendre (Megnyitotta: Hann Ferenc) 1979. Az én holográfom. Magyar Nemzeti Galéria, Műhelygaléria, Budapest 1979. István király Múzeum, Székesfehérvár (Rendezte: Kovács Péter és Kovalovszky Márta, megnyitotta: Hann Ferenc) 1980. Helyőrségi Művelődési Központ, Nagyatád 1981. Krakkó és Varsó 1982. Kaesz Gyula Faipari Szakmunkásképző Intézet, Budapest 1984. Műcsarnok, Győr (Rendezte és megnyitotta: Kolozsváry Ernő) 1986. Újpest Galéria, Budapest (Megnyitotta: Németh Lajos) 1992. Deim Pál retrospektív kiállítása. Ernst Múzeum, Budapest (Rendezte: Frank János, megnyitotta: Kolozsváry Ernő) 1994. Galerie Marika Marghescu, Hannover (Megnyitotta: Erdődy Gábor) 1994. Barcsay Iskola Galéria, Szentendre (Megnyitotta: Páskándi Géza) 1994. Soproni Múzeum, Sopron 1995. Pest Megyei Könyvtár, Miskolc (Megnyitotta: Végváry Lajos) 1996. Akadémiai székfoglaló kiállítás. Barcsay Múzeum, Szentendre 1996. Csepel Galéria, Csepeli Helytörténeti Gyűjtemény, Budapest 2001. Feljegyzések egy kolostorból. Mestermű Galéria, Veszprém (Megnyitotta: Asztalos István és Hegyeshalmi László) 2002. Deim Pál retrospektív kiállítása. Művészetmalom, Szentendre (Rendezte: Deim Pál és Kolozsváry Marianna, megnyitotta: Wehner Tibor) 2006. Deim Pál retrospektív kiállítása. Ernst Múzeum, Budapest (Rendezte: Deim Pál és Uhl Gabriella, megnyitotta: Makovecz Imre) 2007. Deim Pál retrospektív kiállítása. Aulich Art Galéria, Budapest (Megnyitotta: Uhl Gabriella) 2012. Archívum. Deim Pál 80 (retrospektív kiállítás). MűvészetMalom, Szentendre (Rendezte: Deim Pál és Deim Réka, megnyitotta: Kolozsváry Marianna) 2016. In memoiram Deim Pál – alkalmi kiállítás és felolvasás. Barcsay Múzeum, Szentendre 2017. In memoriam Deim Pál. MANK Galéria, Szentendre (Megnyitotta: Bukta Imre) 2022. Deim Pál. Csendek. MűvészetMalom, Szentendre (Rendezte: Deim Réka, megnyitotta Kolozsváry Marianna) 2023. Deim Pál. Csendek – Az életmű új rétegei. Virág Judit Galéria és Ferenczy Múzeumi Centrum (Rendezte: Deim Réka, megnyitotta: Kolozsváry Marianna)
Csoportos kiállítások 1954-től Szentendrei Tárlatok 1964. Szentendrei festészet. István Király Múzeum, Székesfehérvár 1965. Stúdió ’65. Ernst Múzeum, Budapest 1966. Stúdió ’66. Ernst Múzeum, Budapest 1966. ÚT-Új Törekvések ’66, Malév KISZ klubja, Budapest 1966. Deim Pál, Nádler István és Kósza Sipos László kiállítása. Művelődési Ház, Szentendre 1966. Kortárs Magyar Grafika. Bologna, Pesaro 1967. Stúdió ’67. Ernst Múzeum, Budapest 1968. Stúdió ’58–’68. Műcsarnok, Budapest 1969. Kortársaink. Fészek klub, Budapest 1969. Magyar Művészet 1945–69. Műcsarnok, Budapest 1969. Magyar Művészet. Kunstforening, Oslo 1969. Szentendrei Művészet. Csók Képtár, Székesfehérvár 1970. Ausstellung Moderner Ungarischer Kunst. Städtische Galerie, Würzburg 1971. 100 Jahre Kunst in Ungarn. Museum am Ostwall, Dortmund 1971. Új Művek. Műcsarnok, Budapest 1971. Pest Megyei Tárlat. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1972. Hungarian Konstruktivist Art. Łódź 1972. Exhibition of Hungarian Contemporary Prints. Central Museum of Art, Tokyo 1973. VII. Miskolci Országos Grafikai Biennálé. Miskolc 1974. IV. Országos Kisplasztikai Biennálé. Pécs 1974. Kolozsváry-gyűjtemény. Xantus János Múzeum, Győr 1974. L’art hongrois du 20e siècle. Strasbourg