Krisztinaváros () Budapest egyik városrésze az I. és a XII. kerület területén. A Pasaréttől a Tabánig, illetve a Budai-hegység keleti nyúlványaitól a Várig terjedő városrész öt kisebb részre osztható: Belső-Krisztinaváros, Nyugati-Várlejtő, Naphegy, a Vérmező és Városmajor.
Földrajz A Várhegytől nyugatra, a Tabántól északnyugatra fekszik az Ördög-árok széles völgyében. A pesti oldallal a Széchenyi lánchíd köti össze, amelynek budai hídfőjéhez vezet az Várhegy alatt haladó Alagút.
Határai Szilágyi Erzsébet fasor a Városmajor utcától – Széll Kálmán tér – Várfok utca – a várfal a Bécsi kapu nyugati oldalától a Dózsa György tér 9.-ig – Pásztor-lépcső – Gellérthegy utca – Czakó utca – Hegyalja út – Avar utca – Kiss János altábornagy utca – Ugocsa utca – Böszörményi út – Kék-Golyó utca – Ráth György utca – Roskovics utca – Bíró utca – Alma utca – Gaál József út – Határőr út – Városmajor utca a Szilágyi Erzsébet fasorig.
Történelem
bélyegkép|balra|250px|A templom jobb oldalán az 1787-ben alapított iskola épülete
A Nyugati-Várlejtőn, a Vár Logodi- (más néven Zsidó-) kapujának közelében feküdt a középkorban Logod falu. A település a török uralom alatt elpusztult, emlékét a Logodi utca őrzi. Templomának romjai ma is megtalálhatók az Attila út fölött.
A Várhegy alatti városrész, amely egykor a budai hegyvidék nagy részét magába foglalta, csak mezőgazdasági művelés alatt állt a 18. század végéig, mivel hadászati okokból megtiltották állandó épületek emelését ezen a területen. Egyedül a Francin Péter kéményseprő által emelt kápolna (a mai Havas Boldogasszony-templom elődje) állt itt. 1769-ben Mária Krisztina főhercegnő, Mária Terézia leánya, Albert Kázmér szász–tescheni hercegnek, Magyarország helytartójának a felesége érte el, hogy ezt a tilalmat feloldják – hálából az ő nevét kapta a terület.
Krisztinaváros területe a 18. század végétől kezdve folyamatosan beépült. 1787-ben létrehozták a Krisztina Téri Iskolát. 1842-ben a mai Horváth-kertben megalakult a Budai Színkör. Az Alagút 1856-os megépülése Pest felé is megteremtette a városrész kapcsolatát. A hajdani külváros az 1873-as egyesítés óta Budapest része.
Látnivalók Említésre méltó műemléke a copf stílusban épült Krisztinavárosi plébániatemplom. Itt tartotta esküvőjét 1836-ban gróf Széchenyi István és 1857-ben Semmelweis Ignác. További nevezetessége, hogy 1940-ben a szentély görgőkre helyezésével és eltolásával tették lehetővé a kereszthajó megépítését és a templom bővítését.
A modern építészet egyik jelentős alkotása az Árkay Aladár és fia, Árkay Bertalan építette vasbeton szerkezetű Városmajori Jézus Szíve plébániatemplom (1932–1933) és harangtorony (1937).
Közlekedés A Krisztinavárosban található a Déli pályaudvar, melynek megközelítése a 17-es, az 56-os, az 56A, az 59-es, az 59A, az 59B és a 61-es jelzésű villamossal, a 21-es, a 21A, a 39-es, a 102-es, a 139-es, a 140-es, a 140A, a 221-es, 960-as és a 990-es busszal, valamint az M2-es metróval lehetséges. Ezenkívül a városrész szélén található a Széll Kálmán tér, ami Budapest egyik legforgalmasabb tömegközlekedési csomópontja.
Főbb útvonalak: Attila út Krisztina körút
Kultúra Tabán mozi Krisztinavárosi könyvtár
Személyek Itt hunyt el Csontváry Kosztka Tivadar (1853–1919) festőművész. Itt hunyt el Kosztolányi Dezső (1885–1936) író, költő. Itt élt Márai Sándor (1900–1989) író. Itt élt Roszmusz András (1944–2013) gépészmérnök, cserkésztiszt.
Képgaléria
Jegyzetek
További információk Krisztinaváros az utazom.com honlapján Krisztinavárosi Havas Boldogasszony Plébánia Meyers Lexikon – Krisztinaváros 1905 Hofecker Ferencz, Budapest Krisztinavárosi Iskola Százéves Története Saly Noémi: A Krisztinaváros és a Philadelphia, Budapesti Negyed
Kapcsolódó szócikkek Horváth-kert
Kategória:Budapest városrészei Kategória:Budapest I. kerülete Kategória:Budapest XII. kerülete