A VIII. kerület, vagy hivatalos nevén Józsefváros (németül: Josefstadt) a magyar főváros, Budapest egyik kerülete, amely a Duna bal partján, Pesten fekszik. Északon a VII. kerület és a XIV. kerület, nyugaton a V. kerület, délen a IX. kerület, míg keleten a X. kerület határolja. A főváros egyik legváltozatosabb területe, amely gazdag történelmi, kulturális és társadalmi háttérrel rendelkezik. A 2010-es évektől kezdve komoly városfejlesztési beruházások zajlottak, eredeti nevét II. József magyar királyról kapta.
A kerületnek jelenleg 11 városrésze van: a Corvinnegyed, a Csarnoknegyed, a Ganznegyed, a Losoncinegyed, Kerepesdűlő, a Magdolnanegyed, a Népszínháznegyed, az Orczynegyed, a Palotanegyed, a Századosnegyed és a Tisztviselőtelep. Jelentősebb terei közt szerepel többek között a Blaha Lujza tér, a Rákóczi tér illetve a Kálvária tér. Főbb közlekedési csomópontjai az előbb említett Blaha Lujza tér, valamint a Keleti pályaudvar.
A kerület 1873. november 17-én jött létre Budapest megalapításakor. A 19. század során Pest egyik fontos ipari és munkásnegyedévé vált, amelyben számos gyár és lakótelep épült. A 20. század folyamán a kerület sokféle társadalmi csoportnak adott otthont, de az 1980-as évektől kezdve lecsúszó kerületté vált, ami az ingatlanok állapotának romlásához és a szociális problémák felerősödéséhez vezetett.
Területe 6,85 km², lakosainak száma a 2023-as becslések szerint körülbelül 71 000 fő, népsűrűsége pedig mintegy 11 000 fő/km². Ezzel a főváros közepes méretű kerületei közé tartozik, és a sűrűbben lakott budapesti kerületek közé sorolható. Lakossága szociálisan és kulturálisan is rendkívül sokszínű. A kerületben található elegáns, felújított részek, mint például a Palotanegyed, valamint olyan területek, amelyek még mindig küzdenek a szociális problémákkal és a lakásállomány leromlásával. Itt található a Semmelweis Egyetem, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, valamint több kisebb felsőoktatási intézmény.
Története A középkortól a török hódoltságig A pesti városfalon kívül, a Hatvani kapuból induló kerepesi- és a Kecskeméti kapuból induló szolnoki országutak közé eső terület már 12. században is lakott lehetett. A mai Szent Rókus-kápolna helyén egy, a 11. században épült temetőkápolna állt, körülötte pedig a pestiek temetője terült el. Nagyjából a SOTE területén lehetett Ákosnyíre település, amely a tatárjárás alatt valószínűleg elpusztult, bár utána a Nyulak-szigete kolostorának adományozta IV. Béla. A Rákos-mezőn (ez a mai Astoria és az ELTE BTK területe) a ferencrendű szerzetesek a 13. század folyamán telepedtek le. Veronai Szent Péter vértanú tiszteletére szentelt templomukat és kolostorukat 1250—1260 között építtették. 1298-ban III. Endre koronázása alkalmával itt hallgattak misét az ország nagyjai. 1307-ben Károly Róbert megválasztása szintén a „Szent Péter-templom mellett", tehát a Rákoson történt. A ferencesek temploma tehát mai helyén kellett, hogy álljon, mivel a Rákos-mező abban az időben kb. a mai Kossuth Lajos utca végénél kezdődött. A templomot a törökök 1541-ben elvették a ferencesektől és mecsetté alakították át. Temetőjükben a szerzeteseken és a világiakon kívül a Szt. Ferenc harmadik rendjéhez tartozó begina-apácák temetkeztek. A török hódoltság idején a törökök is ide temetkeztek.Fehér Jolán Antónia: Budapest székesfőváros temetőinek története (80. old.), mek.oszk.hu – 1933 A mai Kálvária tértől délre eső területeken – beleértve a Füvészkert és az Orczy-kert területét is – volt Mátyás király vadaskertje.
17–18. század A terület a törökök elűzése után, egészen a mai Dózsa György út vonaláig Pest város Törvényszékének hatálya alá tartozott, így Pest külterületének számított. Az első, városfalakon túli építkezésre szóló engedélyek 1690-ből ismertek.
A Szent Rókus-kápolna Az 1710-es pesti pestisjárvány után 1711. szeptember 4-én avatták fel a Szent Rókus Fogadalmi Kápolnát, amely Pest első kápolnája volt a városfalakon kívül.
Az első betelepülők Mária Terézia idején a Pacsirtamező (Lerchenfeld) és a Tavaszmező (Frühlingsfeld) közötti területre frankok, svábok és bajorok települtek be. Emléküket őrzi a Német utca elnevezése. A Tavaszmező utcát szlovákok, a Koszorú utca környékét magyarok, az attól keletre eső területeket rácok (szerbek) lakták, akik utóbbiak főleg szőlőt termesztettek errefelé. Erre utalt a Dankó utca régi elnevezése a Szőlőkert utca.
A városi tanács 1766-ban a külterületeket a Kerepesi (ma Rákóczi) út vonalával két részre osztva, közigazgatásilag megszervezi a Felső- (északi) és a (déli) Alsó-külvárost.
A névadás A 18. század második felére a Pacsirtamező – Tavaszmező – Keresztúri út (a mai Népszínház utca) – Rákos-árok közötti területen falusias település alakult ki, melynek 1777. november 7-én Mária Terézia engedélyezte, hogy fiáról Josephinumnak neveztessék(sic!) el.
A Szent Rókus-kórház építése A következő nagyobb járvány idején (1739–40), a város tanácsa szükségesnek látta Pest városfalain kívül járvány-barakk-kórház létesítését, amely a pestis elmúltával is fennmaradt és évről évre bővült. Az 1777-ben elhunyt Tausch Anna-Mária a városra hagyta a vagyonát azzal, hogy abból a város szegényházat építtet. Ő a Szent Rókus-kápolna bejárata feletti domborművön látható, ruhátlan beteget ápoló, idősebb nőalak. 1781-ben azután Jung József tervei alapján, Kardetter Tamás kivitelezésében el is kezdték építeni az épületet, melyhez Pintér Fülöp királyi tanácsos is nagyobb adománnyal járult hozzá. Az eredeti terveket folyamatosan bővítették, először 75 ágyas kórházzá, amely 1794-re készült el, majd újabb épületrész hozzáépítésével 1798-ra 207 ágyasra bővítették. A Pesti Polgári Köz Ispotály, melynek első igazgatója dr. Haffner Mihály lett, és aki tisztiorvosként maga is részt vett a tervezésben, jelenleg is működik – a Szent Rókus-kórház Európa egyik legrégebbi, nagy múltú egészségügyi intézménye, 2001 óta a Magyar Örökség része.
Az egykori Rákos-árok partján, a Rókus-mező déli részén, nagyjából azon a területen, ahol ma a Gutenberg tér és a Rákóczi tér helyezkedik el, téglavetők és -égetők működtek.Alpár Ágnes: Az István téri Színház 1872–1874 (26. oldal) Színháztörténeti füzetek 76., Budapest, Bevezető a „Kültelki színházak műsora" című sorozathoz – 1986 A Szent Rókus-kórház és a Palotanegyed azon házainak, melyek a 18. század végén, a 19. század elején épültek, a nagy része ebből a téglából épült.
1785-ben a városfal északnyugati csücske alól (a mai Erzsébet tér) a mai Teleki tér – II. János Pál pápa tér – Rózsák tere által elfoglalt területre költöztették az állatvásárt.
A Szent József Plébánia A Pacsirtamező keleti oldalán (ma Horváth Mihály tér) Batthyány József hercegprímás Szent József titulussal 1777-ben plébániát alapít. Előzőleg domonkos és pálos szerzetesek miséztek a néhány száz, szétszórtan élő hívőnek a különféle (Rókus, Kálvária, Óhegyi) kápolnákban. Az új plébánia első temploma a mai helyén fából készült. A kőtemplom építését 1797-ben kezdik meg Tallher József terve alapján és 1798-ban már használatba vették. A tornyok 1810-ben készültek el. Kasselik Fidél (1814), majd Barcza Elek (1891–95) az előzőleg klasszicista stílusú templomnak a millenniumra adja meg gazdag, neobarokk díszbe öltöztetett, mai alakját.
A Nemzeti Múzeum és a Palotanegyed Az 1802-ben alapított Nemzeti Múzeum az 1832–36-os országgyűlés határozatára Pollack Mihály tervei alapján 1837 és 1847 között épült meg. Mögötte, az északon a Rákos-mező, keleten a Rókus-mező és a Rákos-árok, délen a Steinbruch- (Kőbánya) árok által határolt területen, főképp vályogból épült, földszintes porták álltak. Az 1838-as árvíz ezek nagy részét elmosta, ill. romba döntötte. Ezután kezdődött meg a felszabaduló telkeken, a később sokáig "mágnásnegyednek" csúfolt területen a paloták és nagypolgári bérházak építése. A Józsefváros 1850-re egy tizenhét és félezer lakosú kisvárossá nőtte ki magát. A parcellázásokból befolyt összegekből feltöltötték és rendezték a régi téglavető és téglaégető területeket, betemették a Rákos árkot. 1873-ban, a főváros egyesítésekor Józsefvárosnak 8 tere és 62 utcája volt.
A Ludovika Az 1808. évi 7. tc. határozott a Magyar Hadi Akadémia alapításáról. A királyi tanács a hadsereg egységét féltve ott gáncsolta az akadémia ügyét, ahol csak tudta. 1829-ben a báró Orczy-család kedvezményes áron eladta az Üllői út mentén fekvő parkszerű kertjét, amelyben üvegházak és kerti épületek is álltak. Festetics Antal gróf olcsón, Pest városa pedig ingyen engedte át szomszédos telkét. Az összesen 27 hektáros területen az 1830. június 28-án tartott ünnepélyes alapkőletétellel indult meg az építkezés. A terveket Pollack Mihály készítette, a kivitelezést Gömöry Károly építőmester vezette. 1836 végén elkészült a 124 szobát, 37 tantermet, 17 konyhát, 62 éléskamrát, lovardát és kápolnát magában foglaló épületkomplexum. Az angolpark-jellegű Orczy-kert, benne a több mint egy holdas tóval, továbbra is nyitva állt a sétálók előtt. Az 1838-as nagy pesti árvíz idején az üres házba menekítették a saját épülettel még nem rendelkező Nemzeti Múzeum gyűjteményeinek egy részét, és átmenetileg itt szállásolták el a hajléktalanná vált pestiek ezreit is. A következő országgyűlések újra és újra követelték az akadémia megnyitását, de mivel az oktatási rendszer és a tanítási nyelv kérdésében mindkét fél mereven ragaszkodott álláspontjához, egy lépést sem haladt előre az ügy. Végül csak 1872. november 1-jén, nyolc évtizedes huzavona után kezdte meg működését falai között a Magyar Királyi Honvédségi Ludovika Akadémia, amely a közös hadsereg kiegészítő részét alkotó honvédség számára képzett tiszteket.
Nemzeti- és Népszínház, valamint Színészeti Tanoda Az első Nemzeti Színház (ekkor még Pesti Magyar Színház néven) az Astoria Józsefvárosi sarkán nyitotta meg kapuit 1837. augusztus 22-én. 1840-ben az addig Pest vármegye által fenntartott Pesti Magyar Színház országos intézmény lett, és Nemzeti Színház néven működött tovább. A színházépületet 1875-ben átalakították, és kibővítették, 1908 nyarán azonban bezárták, mivel tűz- és életveszélyesnek nyilvánították. 1908-ban, miután a főváros végleg megtagadta a nyitási engedélyt, a Vallás- és Közoktatási Minisztérium határozata alapján a társulat számára „átmenetileg” a Népszínházat bérelték ki. A mai Blaha Lujza téren felépült Népszínház 1875. október 15-i ünnepélyes avatását személyes jelenlétével tüntette ki Ferenc József király és Rudolf trónörökös is. Megnyitása után húsz évig virágzott itt a népi színjátszás, majd a közönség igényét követve, helyét a színház repertoárjában az operett vette át. Máder Rezső, a m. kir. operaház igazgatója a színház bérleti jogát 1907. október 1-én kapta meg, azonban fél év után sehogy nem tudta költségeit kitermelni, így a bérbeadó bizottmány elfogadta a kormány ajánlatát és a 10 éves időszakból fennmaradó időre a Nemzeti Színházzal kötött bérleti szerződést úgy, hogy az mind a csődbe jutott igazgatóknak, mind az színházat tulajdonló alapítványnak is előnyös volt. A bérletet ezután többször meghosszabbították, egészen 1947-ig, amikor a színházat államosították. A társulat végül 56 éven át játszott itt, majd 1965-ben az épületet lebontották. I. Ferenc József 1863. május 10. napján elrendelte a művészi erők gyarapításának céljából egy Színészeti Tanoda felállítását. Ez az akkori Nemzeti Színház melletti bérházban kezdte meg működését, majd hosszas hányattatás után 1905-ben költözhetett állandó otthonba az ekkor már Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémiának nevezett intézmény.
VIII. kerület Pest, Buda és Óbuda 1873-as egyesülésekor az Alsó-külváros Józsefvárosra eső része a VIII-as számozást kapta a kialakított tíz kerület között. A kerület számozása és határai ezután, ellentétben a többi kerülettel, már sem az 1930-as, sem az 1950-es bővítés és átszabás során sem módosult.
Egyetemek a Józsefvárosban