bélyegkép|jobbra|250px|Mamutfenyő a Kossuth utcában Nova község Zala vármegye nyugati részén, a Lenti járásban.
Fekvése Nova a Keszthely–Lenti–Rédics között húzódó 75-ös főút mentén terül el, így jó összeköttetése van Budapesttel és az említett városokkal. Zalaegerszeggel az ott induló és Nagylengyelen át idáig vezető, a 75-ös főútba betorkolló 7401-es út biztosít közvetlen összeköttetést a település számára. Továbbá kisebb utak indulnak Novából Szilvágy (7415) és Mikekarácsonyfa-Csömödér (7547) felé.
Autóbuszjáratok sűrűn érintik a települést: Zalaegerszeg, Lenti, Keszthely és Budapest könnyen elérhető a faluból.
Zágorhida Ez a községrész Nova központjától keletre található; első írásos említése 1256-ból ismert, Zagur néven. A terület nagy részén a patakok szabályozása előtt mocsaras területek voltak. Az 1400-as évektől kezdődően szereztek itt birtokokat a Hahold nemzetbeli Bánffyak, illetve a kapornaki apátság. A település elpusztult a török alatt, majd a víz miatt gyorsan helyreállították a malmokat és újra benépesült. Nova külterületi lakott helyei közül mára egyedüliként maradt meg. Zágorhida környezetében is a dűlőnevek őrzik a régi lakott helyek elnevezéseit. A falurész északi részén szoknyás harangláb áll.
Története A község ókori és középkori története A község környezete korai lakott helyként ismert, amelyet a falumúzeumban látható leletek is bizonyítanak (kőbalta, őrlőkő, tűzkutya stb... A község határában ősi telephelyek alakultak ki, többek között Pap-domb délnyugati, zágorhidai út északi, a lenti út északi részén, a Központi major területén.Nova története - Vaska Miklós: 1997-2001. Római korból is találtak maradványokat. A honfoglaláskor a történelmi adatok szerint a zalai területeket a Kál horka törzse szállta meg. Nova is beletartozott az itt húzódó gyepűvonalba, amelyek közül a belső és régebbi gyepűvonal Zágorhida és Nova között húzódott. Nova első írásos említése 850-ben a salzburgi érsek egyházszentelésében található. 1190-ben egy írásban Novát a veszprémi püspökség kúriájaként említi. Ekkor már megvolt a veszprémi püspöknek az itteni birtoka, ahol nagyobb kényelmesebb kúriája is létezett, ezt 1267-ben, mint tartózkodási helyet meg is említik.
A fejlődő települést 1446-ban már mezővárosnak nevezte a püspök, gyarapodó lakossággal és kézművesekkel, főleg fazekasokkal. A 15. század végén a püspökség gazdatisztjei székeltek itt, akiket a sümegi várnagy rendelt ki. A településnek volt külön bírája is. A Novakés a püspöki tizedkerület központjaként szerepelt. 1524-ben az urbárium szerint 20 egész és 4 fél telken 33 jobbágy lakott, puszta volt 2 és fél telek, valamint 4 püspöki uradalmi malom.
A település újkori időszakának története 1550-ben a novai esperesi kerület 23 plébániával működött. Szigetvár 1566. évi eleste után Göcsej is a török uralom alá került. A feljegyzések szerint ekkor zsugorodott össze Zágorhida. E korban sorra eltűntek a Nova környékén emlegetett helységek: pl. Salamonfa, Kondorfa, Lőrincfa, Felső-alsó Csapófa, Babath, Fácáni, Dancs, Szántóháza, Petőfa, amelyek ma dülők Nova határában.
A török kor tárgyi emlékei a Szurkos-szeren (Néphadsereg utca ma) előkerült ágyúgolyó, nyílhegyek, kardtöredékek. A folyamatos török dúlás miatt az 1600-as évekre a környező településekkel együtt elnéptelenedett. 1622-ben a püspök a lakatlan Nova megszállásért 6 esztendő szabadságot ígért. A 17. században még tartott a török dúlás időszaka.
A község a 18-19. században Az 1700-as években azonban fejlődésnek indult a település, növekedett a népessége, mezőgazdasági területeit használták, jelentős szőlőterületekkel, majorokkal, malmokkal, amelyek közül az egyik a Zágor folyón lévő 3 kerekű fűrészmalom. A Szombathelyi egyházmegye megalakulásával a települést is leválasztották Veszprémtől. 1778-ban készült el a templom, és plébánia is működött itt. Az 1780-as évben jelentek meg a településen az első zsidók, akik egészen 1944-ig itt lakhattak. 1870. január 1-jén megalakult a közigazgatási reform keretében a Novai járás. A településen kezdetben három vásárt, később már hatot tartottak, helyszíne a Fő utca volt. Állatvásártér a temető mellett létesült.
A 20. századi Nova története 1901. január 1-jén döntöttek a helyi kórház felépítéséről. 1905-ben kérte a képviselő-testület a község városi jellegű településsé nyilvánítását. Ebben az évben elkészült a Fő utcán az iskola épülete. 1905. szeptember 8. – Rendelet a helyi építés szabályairól: „…az építés szabályozási vonala a novai plébániaépület és a novai uradalmi épület egy vonalában, vagyis az út és utca szélességét 48 méterben állapítja meg. A szurkos-szeri részben Kovács Miklós és a pásztorház közti út és utca szélességét 14,0 m-ben állapítja meg, mint szabályozási vonalat. A házak előtt az épülettől 2 m szélességben a kiskertek használtassanak.”
1900. december 10. és 1914. október 1. között dr. Mayer István (1855–1928), Zala vármegye törvényhatósági bizottságának tagja, a novai járás főszolgabírája volt; közkedvelt és becsült járási vezetőnek tekintették, aki szorgalmasan dolgozott hivatala alatt. 1920-as évektől megkezdődött a Kossuth utca keleti részének beépítése. 1903. január 15-én létrejött a "Novai Gazdakör", melynek alapító elnöke gróf Batthyány Zsigmond lett.Zalamegye, 1903 (22. évfolyam, 1-26. szám)1903-01-25 / 4. szám Az egyik tiszteletre méltó novai földbirtokos idősebb Stádel János, aki aktívan vett részt a Novai Gazdakörben, melynek az elnökhelyettese is volt. 1925-ben számos iparos és mesterember élt itt, 2 téglaégető, 1 deszkametszőtelep, 1 vízimalommal. Ebben az időszakban helyben működött három kocsma, egy panzióval, két orvos és egy gyógyszertár. 1928-29. új plébánia épület épült a korábbi földszintes helyett. 1931. május 31-én megindult az autóbuszjárat Bak felé és elkészült a busz garázsa is. 1934. szeptember 30-án felavatták a hősi emlékművet. 1936-ban megnyílt a Persay család által részben finanszírozott strand a Kerta-patak jobb partján, amely egészen 1946-ig működött. 1940-ben megkezdte működését a szeszfőzde, mely egészen 1975-ig üzemelt. 1949-ben rendeletileg megszüntették a Fő utcán a házak előtt lévő kiskerteket. Megkezdődött a tüdőbeteg-gondozó építése.Boldogfai Farkas Ákos András. A Persay család. (In: Szerk: Gudenus János József. Nobilitas 2021. XVII. Évfolyam. Budapest.) 191.o.
1950-ben megszűnt a Novai járás, Lenti átvette a település szerepét, így a fejlesztések is elmaradtak. 1951-ben szülőotthon létesült (1978-ig működött), amely mellé mentőállomást is kialakítottak. 1957-ben épült meg az új kultúrház a volt grófi kastély egy részének helyén. 1971-ben a Központi majorban megkezdődött a szociális létesítmények építése, bővült a 108 férőhelyes istálló, és új szolgálati lakás épült. 1982-ben avatták az új iskolaépületet. A községben működik a Nova Bútor Bútorgyár Kft, több kertészet és mezőgazdasági vállalkozó. A falu határában lévő kiterjedt erdőségek állami kezelésben vannak.
A helyi történelmi családok A Batthyány család bélyegkép|250px|A gróf németújvári Batthyány család címere 1897-ben a zalaszentgróti születésű gróf németújvári Batthyány család sarja, gróf Batthyány Zsigmond (1856-1939)http://genealogy.euweb.cz/hung/batth3.html megvásárolta a püspök novai birtokát. Ezzel megszűnt a püspökség évszázadokon át tartó gazdasági uralma. A hatalmas uradalom (az összesen 6439 holdból 3911 holdat foglalt el) mellett alig volt életképes paraszti föld. A jelenlegi Batthyány vadászkastély 1933-ban épült és az "Olgamajor" nevet kapta gróf Batthyány Zsigmond felesége után, Olga Maria Kladziwa (1873-1935)https://familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-DT8Q-FBT?mode=g&i=77&wc=M6WK-YWL%3A101520801%2C104767701%3Fcc%3D1542666&cc=1542666 után, aki alig pár évvel később hunyt el.
Batthyány Zsigmond aktív szerepet vállalt felsőházi tagként, és erélyesen támogatta a Justh féle függetlenségi pártot annak érdekében, hogy létrehozzák az önálló magyar bankot az Osztrák-Magyar Monarchia alatt.http://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_ZALA_GZ_Sk_1930_ZalavmFeltamadasaTrianonUtan/?query=SZO%3D(Nova%20%C3%A9s%20Vid%C3%A9ke)&pg=365&layout=s 1898. május 28-án tartották az alakuló közgyűlést a "Nova és Vidéke Takarékpénztár Részvénytársaság" létrehozására, amelynek Batthyány a tulajdonosa maradt élete végéig. Az alapítók között Kovácsics Ferenc, Tornyos Gábor, bezerédi Bezerédy István, malatini Malatinszky Lajos, az akkori novai főszolgabíró, persai Persay Gyula, és Farkasovszky Endre voltak.http://library.hungaricana.hu/hu/view/Zalamegye_1898_1/?query=SZO%3D(Nova%20%C3%A9s%20Vid%C3%A9ke)&pg=126&layout=s
Egy „kastélynak" nevezett földszintes ház alkotta a gróf rezidenciáját a novai község központjában. A püspökség idejében tiszttartólakás volt egyik része, a másik istálló. Az utóbbit átalakították, és ez is a kastély részévé vált. Emiatt az átalakítás miatt, csak később költözött át Csendlakról az új tulajdonos. 1919-től a gróf Batthyány Zsigmond Novára tette át székhelyét, majd a háború elől Németújvárra költöztek. A Tanácsköztársaság alatt, az 1919. április 3-án megjelent földbirtok szocializálási rendeletnek megfelelően a grófi földeket szocializálták, az egyházéval együtt. Batthyány Zsigmond gróf több ezer holdja tehát „szocialista gazdaság" lett. Vezetését egy Mérei nevezetű gazdatiszt vette át. Földeket nem osztották szét, a cselédek maradtak, és gondozták az állatokat annyi kommencióért, amennyit előzően kaptak. 1919. július végén a kommunista direktórium a Batthyány kastélyba tette át székhelyét az iskola melletti épületből, ám csak néhány napig tartózkodott ott, mert bekövetkezett a Tanácsköztársaság megdöntése. A kommunista uralom után a gróf Batthyány család visszaszerzett minden jogát a novai földjei és kastélya fölött. Batthyany Zsigmond elnöke volt a a "Zalamegyei Gazdasági Egyesület"-nek, és igyekezett méltó aktív szerepet vállalni a vármegye mezőgazdasági életében is. Batthyány Zsigmond fia, gróf Batthyány Miklós (1892-1969), novai földbirtokos, 1935. július 5-én vette feleségül Szombathelyen gyulai Gaál Anna (1910-?) kisasszonyt. a második világháború után, Miklós Magyarországon maradt, bátyja, ifjabb gróf Batthyány Zsigmond (1891-1966) elhagyta az országot és Németújváron hunyt el.
A Persay család thumb|right|200px|A persai Persay család címere A Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei nemesi származású persai Persay családból való persai Persay Gyula (1855-1924), okleveles gyógyszerész, novai földbirtokos 1886-ban megalapította a helyi "Őrangyal" nevű gyógyszertárt, amely a majdani Batthyány vadaskastély mellett helyezkedett el.