Daruvár (, , , ) város és község Horvátországban, Belovár-Bilogora megyében. A horvátországi cseh nemzeti kisebbség politikai és kulturális központja, mely több mint kétezer éves balneológiai és borászati hagyományokkal rendelkezik.
A község települései A községhez Daruváron kívül Daruvarski Vinogradi, Doljani, Donji Daruvar, Gornji Daruvar, Lipovac Majur, Ljudevit Selo, Markovac és Vrbovac falvak tartoznak.
Fekvése Belovártól légvonalban 45, közúton 53 km-re délkeletre, Verőcétől légvonalban 29, közúton 47 km-re délnyugatra, Nyugat-Szlavóniában, a Papuk-hegység lábánál, a Toplica-folyó mentén fekszik.
Nevének eredete Neve a magyar daru (madár) és vár szavak összetétele. Nevét gróf Jankovics Antal adta, aki 1745-ben vásárolta meg a birtokot.
Története Az itt talált kőbalta tanúsítja, hogy Daruvár területe már az őskorban is lakott volt. A római uralom előtt az itteni őslakosok a pannonok egyik törzse a jasik voltak, akik 9-ben az illír felkelés leverése után lettek végleg a rómaiak alattvalói. 37-50 °C-os radioaktív gyógyvizét már a rómaiak is ismerték, akik „Aqua Balissae” néven üdülőtelepülést alapítottak itt. Erre a korra emlékeztet az az előkerült három téglasír, melyet mozaiktöredékek, faliképek borítanak. Várossá fejlődése 124-ben Hadrianus császár idejében történt, amikor municipiumi (Municipium Iasorum) rangot kapott. A városhoz tartozó terület a Szávától a Dráváig, mintegy 50 km sugarú körben terjedt ki. Gazdasági fejlődéséhez a gyógyvíz mellett valószínűleg nagyban hozzájárult a város kedvező fekvése. Itt haladt át a Sisciából Mursára, a Salonáról Aquincumra és a Sirmiumból Poetoviora vezető kereskedelmi út is. A fennmaradt források szerint falai között több császár, köztük Hadrianus, Marcus Aurelius, Commodus, Septimus Severus és Nagy Constantinus is megfordult. A város fórumát a császárok bronzszobrai és több templom díszítették. A fürdő mellett egy Silvanusnak szentelt templom állt. Valószínűleg egy kisebb amfiteátrum is állt a városban. A leghíresebb itteni ókori régészeti lelet egy harangalakú üveghálós, fonaldíszes (vasa diatreta) borospohár, melyet ma a bécsi Kunsthistorisches múzeumban őriznek.
A 11. századtól ez a terület a zágrábi püspökséghez és közigazgatásilag Kőrös vármegyéhez tartozott. A gyógyforrások felett a 15. század második felében a Nelipić család felépítette Kővár (Kuwar) várát. A vár alatti Daruvári-medencében négy vásáros hely alakult ki, Toplica (magyar nevén Hévíz), Četvrtkovac (magyarul Csütörtökhely), Dimičkovina (magyarul Dimickföld) és Podborje (magyarul Hévízkővár) a maga Szent László király tiszteletére szentelt ferences kolostorával. Toplica, Četvrtkovac és Podborje a Nelipić családé, Dimičkovina pedig a Kastelanović családé volt. A középkori Toplica település Szűz Mária egyházát 1334-ben a Zágrábi egyházmegye tizedjegyzéke említi először „Item beate virginis de Thoiplica” alakban.Josip Buturac: Popis srednjovjekovnih župa zagrebačbe županije 1334. i 1501. godine A középkorban bencés apátság volt itt, melynek falfestményekkel díszített hatalmas falmaradványait 1777-ben említik. A források gyógyító ereje a középkorban is ismert volt, különösen a nőgyógyászati betegségekre volt hatásos.
bélyegkép|jobbra|250px|A Jankovics-kastély. A virágzó települések fejlődését a török hódítás törte derékba. A lakosság elvándorlása már a 15. században megkezdődött, majd 1543-tól a teljesen kicserélődött. A podborjei ferences kolostort a török erődítménnyé építette át. Az addig zömében katolikus városba nagyszámú szerb ortodox érkezett. A török kiűzése után a határőrvidék települése lett, 1699-ben a bécsi kamara igazgatása alá került, majd 1745-ben a podborjei uradalmat Szirccsel és Pakráccal együtt gróf Jankovics Antal vásárolta meg. Ő változtatta meg a település nevét Daruvárra, de a helyi lakosság körében a régi horvát név is használatban maradt egészen a 20. század közepéig. A település további fejlődése a Jankovicsoknak köszönhető. 1771-ben a család egy nagyméretű kastély építésébe kezdett, később ekörül alakult ki a város központja. Horvátországi, csehországi és magyarországi birtokaikról az itteni földek megműveléséhez földműveseket telepítettek, de jöttek főként Németországból kézművesek, kereskedők is. Gyógyfürdőjét is a Jankovicsok kezdték kiépíteni a 18. században. Elsőnek 1772-ben az Antal fürdő épült meg a római maradványok alapjain, majd 1810 és 1818 között felépült a János fürdő is.
Jankovics Gyula gróf bőkezű mecénása volt az illír mozgalomnak és számos horvát intézményt alapított. Támogatta a Horvát Tudományos Akadémiát, a Nemzeti Múzeumot, több humanitárius és művelődési alapítványt hozott létre, de támogatta a vármegye oktatását és egészségügyét is. 1821-ben a településnek 42 háza volt 263 lakossal, közülük 163 katolikus, 80 görögkeleti, 20 zsidó vallású volt. Utóbbiak főként Nyugat-Magyarországról érkeztek. 1860-ban már saját egyházközségük volt, ekkor építették a zsinagógát és létesítették temetőjüket. A telket mindkettőhöz Jankovics Gyula adományozta. A zsinagógát 1872-ben szentelték fel, a rabbi Brassóból érkezett. 1870-ben nyílt meg az irgalmas nővérek itteni iskolája. A helyi gazdaság fő ágát az erdészet és a faipar adta. Ezen kívül ruhagyár és 1840-től sörfőzde működött a településen. A gazdaság növekedésével fejlődött a kereskedelem, a gyógyfürdőnek köszönhetően pedig a vendéglátás is. 1897-ben felavatták a Banova Jaruga - Daruvár – Barcs vasútvonalat. A városi fejlődés csalhatatlan jelei voltak az újonnan épített reprezentatív épületek: A Terasa étterem, a Švicarska vila, a Vila Arcadia és a gyógyfürdő új központi, nagy kupolás épülete, mely a város egyik szimbóluma lett. 1910-ben 2644 lakosából 990 horvát, 559 magyar, 406 német és 188 szerb volt. A trianoni békeszerződésig Pozsega vármegye Daruvári járásának székhelye volt.
bélyegkép|jobbra|250px|Daruvár védőinek emlékműve A délszláv háború 1991. július 19-én kezdődött Daruváron, amikor Szircs felől behatoló fegyveresek megtámadták a különleges rendőri erőket, majd másnap a Janković-park közelében három rendőrt meggyilkoltak. A város elleni általános támadásra augusztus 19-re virradó éjjel került sor, amikor lázadó szerb rendőrök a szerb szabadcsapatokkal gyalogsági és aknatámadást intéztek az autóbusz-állomás, a vasútállomás és a városi piac térségében azzal a szándékkal, hogy a rendőrség épületét elfoglalják és kirabolják. (Közben folyt a szerb falvak lakosságának felfegyverzése.) A város különleges rendőri egységei ellenállást fejtettek ki. 20-án szerb aknatámadás érte a várost. A cseh nemzetiségű lakosság, mely az akkori népesség 30%-át tette ki a város védőihez, míg a szerb lakosok többsége a támadókhoz csatlakozott. A támadás harmadik napján Damir Barbarić vezetésével megérkeztek a szentgyörgyvári és kaproncai rendőri egységek, melyekkel a védelem lényegesen megerősödött. A harcok során a városra több száz gránát, rakéta és bomba hullott. A szerbek a város keleti részét és a Vezmarova kula városrész tágabb térségét tudták elfoglalni, de szeptember 29-én a horvát erők ezeket a részeket is felszabadították. Az élet normális működését 1991 végére sikerült helyreállítani.
2001-ben a hozzátartozó településekkel együtt 13 243, magának Daruvárnak 9811 lakosa volt. A település a horvátországi csehek kulturális központja, 2011-ben a város lakosságának 21%-a vallotta magát cseh nemzetiségűnek.
A 2011-es népszámlálás alapján 114 fős2011-es népszámlálás nemzetiségi adatai (Hozzáférés: 2015.08.01.) magyar kisebbség lakja, ami nagyjából a város 1%-át jelenti.
Lakossága Lakosság változása- Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001 1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011 616 1.101 1.283 1.663 1.846 2.644 2.761 3.460 4.812 5.117 6.139 8.097 9.193 9.748 9.815 8.567
Nevezetességei bélyegkép|jobbra|200px|A pravoszláv templom. A barokk Jankovics-kastélytÖrökségvédelmi jegyzékszáma: ROS-0038-1970. 1771 és 1777 között építette gróf Jankovics Antal. A bécsi építész tervei szerint épített 60 szobás épület ma is a város egyik fő nevezetessége. A kastéllyal párhuzamosan került kialakításra az azt övező szép park is. U-alaprajzú emeletes épület, szélessége 57, hosszúsága 38 méter, a két szimmetrikus oldalszárny négyszög alakú belső udvart zár közre. A főhomlokzat délre néz. Központi helyisége az emeleti nagyszalon, melyről a főhomlokzat oldalán nagyméretű terasz nyílik. A kastélyt 1868 és 1870 között Koenig bécsi építész tervei szerint bővítették. Ekkor teljesen új berendezést is kapott. Sajnos mára ez a berendezés nem maradt fenn, csak az 1896-ban készített fényképekről alkothatunk képet róla. A kastély déli bejárata előtt két páfrányfenyő áll. Közülük az egyik példány terebélyes lombkoronájával, hét méter vastag törzsével védett botanikai ritkaság. Az ország legnagyobb és legrégibb ilyen példánya, de Európában is a második helyet foglalja el. A városközpontban található Julijev park az egyik legrégibb gyógyhelyi díszkert a kontinentális Horvátországban. Ma mintegy hatvanféle különböző növényfaj található benne. Kialakítása alapvetően barokk, de megtalálható benne historizáló elemek és az angol stílus jegyei is. A parkban találhatók az itteni gyógyvíz kiépített forrásai, melyek épületei a 18. és a 19. századból valók. A parkban álló „Gola Maja” című nőalakos szökőkút Antun Augustinić munkája 1927-ből. A női meddőség gyógyítását szimbolizálja. Tőle keletre terül el a 20 hektáros Rimska šuma, azaz római erdő gazdag növény és állatvilágával. Kiépített sétautak vezetnek a Júlia-forráshoz (erről a hagyomány azt tartja, hogy aki iszik belőle szerelmes lesz), a zsidó temetőhöz és a fasiszta terror áldozatainak emlékművéhez. A barokk Szentháromság plébániatemplomÖrökségvédelmi jegyzékszáma: Z-2106. 1764-ben épült. Harangtornyát később építették hozzá. Különleges formája miatt a század több utazója megemlékezik róla. A 19. században a hívek számának növekedésével szükségessé vált a befogadóképesség növelése. Ennek megtervezésével az ismert építészt, Herman Bollét bízták meg. Az oltár, mely egykor a templom közepén állt átkerült a mai helyére és két új mellékoltár is épült. Megépült a kórust tartó hét oszlop, a kupola és a két oldalsó torony. 1892-ben megépítették a nagy harangtornyot, ahova az északi kisebb toronyból került át a harang. 1912-ben az eredeti helyére tették vissza a templom melletti felújított keresztet. 1923-ban újabb felújítási munkák kezdődtek a templomban. 1925-ben építették be a Venceslav Holub pozsegai mester által készített hat regiszteres új orgonát. A templomot 1999-ben teljesen megújították. Az Első Ökumenikus Zsinat Szentséges Atyja tiszteletére szentelt ortodox parochiális templomÖrökségvédelmi jegyzékszáma: Z-2114. 18. századi eredetű. A mai templom előtt a régi Gornji Podborjén, a mai Dolnajin állt egy Szent Illés fatemplom. Toplicán a Gornji Podborje alatti településen egy szintén fából épített Szent Nedelja templom volt, melynek a helyén 1753-ban új, falazott templomot építettek. Mivel idővel ez is kicsinek bizonyult 1870-ben jelentősen bővítették. A református templomotÖrökségvédelmi jegyzékszáma: Z-2104. 1880 és 1885 között építették a Daruvárra települt magyarok, akik főként Somogy vármegyéből, Kaposvár környékéről érkeztek. A helyi református egyházat 1891-ben alapították. A templom nyugati tájolású, egyhajós épület. Hosszúsága 15, magassága 8 méter. Az utcai homlokzat felett áll a mintegy 20 méter magas harangtorony. Mivel a hívek főként magyarok voltak, a szocializmus idejében nagyrészt szétszóródtak. Sokáig rossz állapotban állt, de nemrég felújításáról döntöttek. A pravoszláv Szent Krisztina temetőkápolnát 1914-ben építették a Donji Daruvári városrészen Isidor Dobrović adományából.