bélyegkép|240px|jobb|Hieronymus Bosch: "Mennybemenetel" (Vlucht naar de hemel) című festménye
A halálközeli élmények (angolul: Near-Death Events, NDE vagy Near-Death Experience NDE) olyan emberi tapasztalatok, melyekről a klinikai halálból visszatért személyek számolnak be.
Mottó
A tudományos kutatás kérdése a halálközeli élmények esetében
Ezen élmények nagy része túlmutatni látszik a tudomány jelenlegi ismereti körén, ezzel együtt az NDE tudományos módszerekkel is megközelíthető, azaz nem utasítható a vallási eszmék és misztikumok tárgykörébe. Megállapodás szerint a tudományos vizsgálatok alapját olyan jelenségek képezik, amelyek egymástól függetlenül, tértől és időtől függetlenül is megismételhetők vagy megismétlődnek (pl. a felhők villámait nem tudjuk megismételni, mégis mindannyian tapasztaljuk), rendszeresen, bizonyos gyakorisággal bekövetkeznek és modellezhetők, valamint valamilyen rendszert, belső logikát követnek. Az NDE esetek egészére nézve ezen definíciók teljesülnek. Másrészt a halálközeli élmények vizsgálata nagyon korlátozott, mivel kísérletes úton nem idézhetők elő, számos morális, etikai megfontolás és józan emberi belátás miatt. Ennek ellenére a "visszatért" személyek beszámolóinak tudományos igényű gyűjtése és elemzése folyamatos vizsgálatok tárgya és jelenleg a főbb pszichológiai és neuropszichológiai iskolák többsége elfogadja a jelenség létezését, szemléletük különbözőségei miatt azonban más és más interpretációkkal találkozhatunk. ”
A jelenség ismeretének története
bélyegkép|240px|Thomas Cole festménye („A kereszt zarándoka utazásának végső állomásán” )
A halálközeli élmények modern kori fogalmának atyjának Raymond Moody (1944–), amerikai pszichiátert tartják. Elisabeth Kübler Ross (1926–2004) és Carl Gustav Jung (1875–1961) munkássága legalább annyira meghatározó volt, mint Moody alapvetően figyelemfelkeltő és népszerűsítő munkássága.
A jelenségkör története azonban sokkal régebbi, mint amióta a nyugati világ tudatában él. Az egyiptomi halottaskönyv vagy a Tibeti halottaskönyv (Tanácsok Haldoklóknak és születőknek, ZAB-CHOS ZHI KHRO DGONGS-PA RANG-GROL. BAR-DO THOS-GROL CHEN-MO, Kr. u. VIII. században keletkezhetett, de sokkal korábbi szájhagyományok és későbbi toldások útján) már több ezer évvel a jelen előtt részletes leírást adtak a ma NDE-nek nevezett jelenségről, a haldoklásról és a halálközeli állapotról. Ezen leírások legfontosabb érdekessége az, hogy számos elemükben megegyeznek a "modern" kori NDE-beszámolók elemeivel. (→lásd alul Történelmi beszámolók valószínűleg halálközeli élményekről)
A jelenségről személyes élmények formájában beszámolt többek között a híres krimi-regényíró, Sir Arthur Conan Doyle, a tanatológia létrehozójaként ismert svájci pszichiáternő, Dr. Elisabeth Kübler-Ross, a (számos más elmélet mellett) kollektív tudat elméletének megalkotója, Carl Gustav Jung (Emlékek, álmok, gondolatok), Katherine Anne Porter (Fakó ló fakó lovasa), Móra Ferenc (Amikor én az égben jártam), a sarkkutató Richard Byrd (Egyedül) és maga Raymond Moody is, valamint Dawa Drolma és Lingza Csokji lámák, s sokan mások.
Számos személy esete vált híressé az angolszász nyelvterületen, akik más szempontból "ismeretlen", hétköznapi emberek voltak (lettek volna). Az alábbiakban egy csokorra való név olvasható:
Allan Kellehear, John Jay Harper, David San Filippo, Susan Blackmore, Kenneth Ring, David Oakford, George Ritchie, Howard Storm, Mellen Benedict, P.M.H. Atwater, Christian Andréason, Jayne Smith, Lynnclaire Dennis, Ned Dougherty, Dianne Morrissey, Juliet Nightingale, Guenter Wagner, RaNelle Wallace, Josiane Antonette, Laurelynn Martin, Grace Bubulka, Ricky Randolph, Linda Stewart, Karen Schaeffer, Kimberly Sharp, Brian Krebs, Daniel Rosenblit, Tiffany Snow Bruce Greyson, Melvin Morse, Michael Sabom, Peter Fenwick, Sam Parnia, Pim van Lommel, Jeff és Jody Long, Harold Widdison, Barbara Rommer, Barbara Harris Whitfield, Kimberly Clark Sharp, Ian Stevenson, Ken Vincent, Evelyn Elsaesser-Valarino.
A halálközeli élmények állandó elemei
bélyegkép|240px|jobb|„Fény az alagút végén” („Licht am Ende des Tunnels“)
A klinikai orvostudomány, az intenzív terápia fejlődésével párhuzamban egyre többen élnek túl olyan állapotokat, amelyekbe korábban belehaltak volna, továbbá egyre több időt töltenek el emberek olyan mély eszméletlenségben (lásd: kóma), amely állapotokból a korábbi évszázadokban nem lett volna visszatérés. Ami a jelenség alapos vizsgálatát elindította, hogy felfigyeltek arra, hogy a klinikai halál állapotából visszatérő személyek nagyban hasonló tapasztalatokról számolnak be korra, nemre, vallási-világnézeti beállítódásra tekintet nélkül. A beszámolók az alábbi állandó elemekből építkeznek (kivételek mindig akadhatnak):
1. testenkívüliség élménye, a "meghalás" tényének tudatosodása, a kórházi személyzet vagy a baleseti körülmények és a saját test külső megtapasztalása. Tiszta tudat, szikrázóan éles érzékelés, "anyagtalan test" állapot, lebegés, esetleg időnélküliség érzete.
2. áthaladás egy sötét alagúton, melynek végén egy „fénylény”, azaz egy szikrázóan fénylő szellemi lény, entitás vár rájuk. Vallástól függően értelmezik személyét vagy egyszerűen egy "sugárzó szeretetű" lény jelenlétéről számolnak be. Hieronymus Boschnak létezik egy gyakran idézett képe, amire jól illik ez a leírás.
3. találkozás elhunyt rokonokkal, ismerősökkel, minden rettegés, szorongás nélkül, euforikus állapot.
4. az "életfilm" megtekintése, egyfajta panorámaszerűen megjelenő folyamatként, ahol az illető megtekintheti és ténylegesen át is élheti életét és tetteinek következményeit - mások szemszögéből is.
5. ennél tovább legtöbben nem jutnak el, a visszatérés mellett döntenek vagy felszólítják őket erre, aminek nem szívesen tesznek eleget és végül a testükben térnek magukhoz.
Raymond Moody: Élet az élet után (Life after life) c. könyvének felsorolása több fázisra tagolja a jelenséget, de a lényege ugyanaz:
Kellemetlen hang/zaj hallása az első észlelet. A halál állapotának felismerése. Boldogság és nyugalom. Testenkívüliség élménye, a lélek a halott test felett lebeg. Egy csatornában való elmerülés, nagy sebességgel való zuhanás egy fényes kijárat felé, amelynek a végén egy csodálatos kert ragyog. Halott rokonok és más szellemi lények jönnek az elhunyt szellemét üdvözölni. Az énérzet megváltozása, feloldódás a szeretettel teli fényben, "fénylénnyé" válás. Az életfilm panorámaszerűen lepereg az elhunyt előtt, esetenként kérdéseket intéz a fény az elhunythoz. Az elhunyt elér egy határt, amit az élet és halál mezsgyéjeként fogalmaz meg. Kellemetlen visszatérés a testbe, valami visszahúzza a lelket a testbe. Felébredés és fájdalom, hideg érzete, s amennyiben az emlék megmarad az eseményről, azzal a "visszatért" nehezen tud mit kezdeni.
Megjegyzendő, hogy személyenként a tapasztalatok köre az egyes szinteken tágulhat-szűkülhet, bizonyos részek kimaradhatnak a memóriákból. Ennek ellenére jellemzően a történet általános váza hasonló.
Többlet tapasztalatok, a szeretet motívuma
A halál közeli élményekről szóló beszámolók egyik legfontosabb és állandóan visszatérő motívuma egy határtalan szeretettől áradó isteni lény jelenléte, akinek jelenlétében olyan szeretetet élnek meg az érintett személyek, ami nem írható le pusztán az eufória szóval, nem azonos az orgazmus során tapasztalt átéléssel sem. Ez az egyik legfontosabb többlet tapasztalat, ami hiányzik a hallucinogén drogok és az endogén opioidok ingerléséből vagy akár a központi idegrendszer területeinek károsodásából, epilepsziás gócokból vagy közvetlen kontakt elektródás ingerléséből következő eufória vagy moria érzetéből is. Egy másik fontos jelenség, hogy az "életfilm" értékelése morális és etikai szempontok szerint életepizódonként (ha a személy eljut ebbe a stádiumba) és az egyébként erkölcsileg az átlagnál nem fejlettebb személyek is olyan erkölcsi tapasztalatokkal gazdagodnak, amelyek szinte idegenek az élő személyiségtől, de mégis helyes felismeréseket hordoznak magukban (ha konkrétumokra a személy egyáltalán vissza tud emlékezni). Egy másik érdekes jelenség, hogy a személyek tapasztalatai nincsenek tele a hallucinatív tapasztalatokra jellemző félelmetes álomképekkel vagy éppen élénk érzéki tartalmakkal. Az átéltek sem irracionálisak, csak nem felelnek meg a mindennapi világunkban tapasztaltaknak, ugyanakkor bírnak belső logikával. Érdekes, hogy az akusztikus, illetve a kombináltan akusztiko-vizuális hallucinációkban előforduló alakokkal ellentétben a "fénylény" és az "elhunytak szellemei" mindig telepatikusan érintkeznek a klinikai halál állapotába jutott személlyel, amit azok észlelnek és beszámolójukban gyakran hangsúlyozzák is ennek különösségét.
Az öngyilkosság és az NDE
bélyegkép|240px|jobb|„Dante és Beatrice a legfelső mennyben” Gustave Doré illusztrációja az Isteni színjátékhoz
Az öngyilkossági kísérletekből visszatértek beszámolói jelentik az egyetlen kivételt, a földrészenként egymástól nem sokban különböző halálközeli élménysorokból. Az öngyilkosságot elkövetett személyek egyáltalán nem élnek át kellemes érzéseket a halálközeli élmények észlelése során, bár a testenkívüliség érzése megmarad. Ezek az emberek arról számolnak be, hogy először nem értették, miért vannak tudatuknál, majd frusztrációt éreztek és tehetetlenséget, mert nem tudtak kapcsolatba lépni az élőkkel. Más beszámolók arról emlékeznek meg, hogy az öngyilkosok lelkei a bardó állapotában maradnak a Földön, s nem tudnak szabadulni tettük következményeitől. Néhány személy arról számolt be, hogy ezek a lelkek hiábavalóan esedeznek bocsánatért még élő hozzátartozóiktól és eközben pokolian szenvednek tettük etikai súlyától. Azok a személyek, akik sokáig voltak mély kóma vagy klinikai halál állapotában, ritkán azt is elmondták, hogy az életükben függőségben szenvedő személyek szellemei esetében is hasonlókat tapasztaltak.
A jelenség függése kortól, nemtől, kultúrától
A tapasztalatok szerint a halálközeli élmények ugyanolyan gyakran érintenek ateistákat, vallásos keresztényeket, muzulmánokat, buddhistákat vagy bárki mást, teljesen függetlenül nemtől, kortól, hittől és világnézettől vagy attól a kortól, amelyben a személy él. Az viszont megfigyelhető, hogy az élmény elmondási módját, a beszámoló értékelését sokban befolyásolhatja az adott személy környezetének világnézete és belső elgondolása a világról. A "fénylény" említése Jézusként, Mohamedkét, Buddhaként, Istenként vagy egyszerűen fényt sugárzó szellemként egyaránt megjelenik a leírásokban.
Elméletek a jelenség magyarázatára Organikus magyarázatok
A hivatalos tudomány az anyag létét tekinti elsődlegesnek és alapfeltevésként elveti minden elsődleges szellemi létezését. A tudomány világfelfogása miatt a halálközeli élmények kutatása az adatgyűjtésre, az agy működésének vizsgálata és pszichológiai elméletalkotásokra terjed ki. (Lásd még: a neuroteológia c. szócikket)
Temporális és frontális lebeny epileptikus zavara
bélyegkép|balra|Agyi kéregterületek