A méter (jele: m) a hosszúság és a távolság alapmértékegysége az SI-mértékegységrendszerben.
A méter 1983-ban elfogadott meghatározása a következő: az a távolság, amit a fény vákuumban megtesz a másodperc 1/-ad része alatt. A méter önmagában egy hagyományosan kényelmes mértékegység, mivel reális összefüggésben van a többi mértékegységgel a fizika törvényei szerint. Magyarországon 1874 óta törvényes. Az 1874. évi méterrendelet bélyegkép|jobbra|Márvány méteremlék a 36 Rue Vaugirard alatt, a Luxemburg-kert közelében A métert ismertető első magyar könyvet Finály Henrik írta.
A méterrendszer története A Föld méretén alapuló mértékegység gondolata már a 18. században felvetődött. Két francia csillagász, Nicolas-Louis de Lacaille és Jacques Cassini (Giovanni Domenico Cassini fia) már belekezdtek a munkába 1739 és 1741 között. A Föld első felmérése Jean Picard és Ole Rømer javaslatára tekintetbe vették a másodpercinga hosszát is új mértékegységként. Ezt a verziót javasolta Talleyrand is a Nemzetgyűlés előtt.A méterrendszer kialakulása (franciául) A Francia Tudományos Akadémia javaslatára mégis a Föld párizsi délkörének felmérése mellett döntöttek. A döntést Joseph Louis Lagrange, Pierre-Simon de Laplace, Jean-Charles de Borda, Gaspard Monge és Nicolas de Condorcet márki hozta meg. Bureau des Longitudes, 1795 (Hosszúságok Hivatala) tíz tudós közreműködéséve A munkát Mechain és Delambre A Delambre által felmért terület el is kezdte 1793-ban. Delambre 1797-ben készült el (Dunkerque-től Rodezig), Mechain 1798 szeptemberére. Az ő munkája volt nehezebb. A távolság ugyanis Barcelonától Rodezig kisebb, de keresztezi a Pireneusokat. A méteretalon első munkapéldánya elkészült sárgarézből, amelyet a Konvent 1795. augusztus elsején fogadott el. Ugyancsak a Konvent döntése alapján 16 márvány métert is készítettek – az egyiket sárgaréz véglapokkal –, mára ezekből csak kettő maradt fenn. Egy a fenti képen látható (a rue de Vaugirard-on), a Luxemburg-kert bejáratánál, a másik az Igazságügyi Palota épületén (11-13 Place Vendôme).http://www.g4g4.com/pMyCD5/HISTORY/GAZ2.DOC Gaezteer 211. oldal (Word dokumentum) Emlékek Franciaországban: A Bureau des Longitudes
A forradalom és a Spanyolországgal vívott háború miatt a felmérések egy időre megszakadtak. Voltak egészen elképesztő problémáik. Így például a háromszögeléshez kitűzött zászlóik fehérek voltak, a királypártiak színe. Delambre hiába próbálta megmagyarázni a feldühödött tömegnek a háromszögelés alapjait, csak egy józan gondolkodású tisztviselő menthette ki. Mechain-nek közben Genovába kellett menekülnie a kalózok elől. Végül négy platina és több vas méteretalont készítettek. 1798. november 28-án a két felmérést összehasonlították, és megegyezőnek találták. 1799. június 22-én helyezték el az állami levéltárba. Ennek a neve Mètre des Archives, megkülönböztetésül az egy évszázaddal később megalkotott International Prototype of Metertől (ez csupán 0,006 milliméterrel rövidebb az ősméternél).
A méteretalon története bélyegkép|jobbra|Régi brit hosszmértékek Greenwichben bélyegkép|jobbra|Az etalon méter a párizsi place Vendôme egyik (az Igazságügyminisztérium) épületén bélyegkép|jobbra|A toscanai mértékegységek és a méter Pistoiában, Olaszország, a tartományi önkormányzat épületén bélyegkép|jobbra|A platina-irídium ötvözet első kísérleti öntése 1874 májusában a párizsi Műszaki Főiskola öntödéjében. A jelenlévő tudósok: Henri Tresca, George Matthey, Saint-Claire Deville és Debray bélyegkép|jobbra|Az Egyesült Államok méteretalonja
A Nemzetgyűlés határozata alapján két csillagász, Jean-Baptiste Delambre és Pierre Méchain felmérte a Föld egyik délkörének a szárazföldre eső részét Barcelona és Dunkerque között. Munkájuk eredményeképp Marc Etienne Janety (XVI. Lajos ékszerésze) 1795-ben négy kilogramm- és négy méteretalont készített finomított platinából. A platina arzénes feldolgozásának története A méter-sztori Ezek közül egyet-egyet jelöltek 1799-ben arra a célra, hogy etalonként használják. Ezeket nevezik általánosságban levéltári kilogramm, illetve levéltári méter (Mètre des Archives) néven. A levéltár ebben az értelemben a Köztársasági Archívum. 1812-ben Napóleon császár engedélyezte a régi mértékegységek használatát 1837-ig, amikor ismét hatályos lett a méter és a kilogramm használata.
1867-ben a párizsi világkiállításon összegyűlt tudósok a Szentpétervári Tudományos AkadémiaMoritz Hermann (Borisz Szemjonovics) von Jacob, aki a galvanoplasztika szakértője volt és a Nemzetközi Geodéziai Szövetség részéről létrehozták a Nemzetközi Méterbizottságot (Commission Internationale du Métre, 1872. augusztus 8-13.).Magdeleine Moureau: Guide pratique pour le système international d'unités) A bizottságnak brit részről három jelentős tagja volt: Sir George Biddel Airy csillagász, Henry Williams Chisholm szabványügyi szakértő, William Hallowes Miller, az ásványtan professzora.
A bizottságba a következő államokat hívták meg: A BIPM dokumentum Római Államnak nevezi a Vatikánt. Olaszország épp ebben az évben annektálta a Pápai Államot.
Amerikai Egyesült Államok, Osztrák–Magyar Monarchia, Bajorország, Belgium, Chile, Kolumbia, Ecuador, Északnémet Szövetség, Görögország, Hollandia, Nagy Britannia, Nicaragua, Peru, Portugália, Poroszország, Olaszország, Oroszország, El Salvador, Spanyolország, Svájc, Svédország, Törökország, Vatikán, Venezuela.
A bizottság munkáját a porosz–francia háború késleltette egészen 1872-ig. Két év tanácskozás után született döntés az új etalonok elkészítéséről. A bizottság előnyben részesítette az eredeti etalonokhoz lehető legjobban illeszkedő új etalonok készítését bármelyik délkör ismételt felmérésével szemben. Eldöntötték azt is, hogy az új etalonok ne „két végén mérhető” (end standard), hanem „vonal menti” (line standard) etalonok legyenek.Centenary of the Convention of the Metre Basil Swindells ( National Physical Laboratory) leírásaAz eredeti szöveg így hangzik: " Mètre et Kilogramme des Archives ". Le mètre est (alors) une règle plate de section rectangulaire, étalon à bouts.
Az X keresztmetszetű formát Henri TrescaHenri Tresca, Conservatoire National des Arts et Métiers (Műszaki Főiskola) javaslatára hozták létre azért, hogy megfelelően nagy legyen az új etalon merevsége. Az ő javaslatára döntöttek arról is, hogy a métert jelentő jeleket az idomon a semleges szál vonalában készítsék el (a méteretalon valóságos hossza 102 centiméter). Mindaddig csupán 100 kilogramm platina–irídium ötvözetet sikerült készíteni (George Matthey metallográfus 1862-ben), de szükségessé vált ennek kiegészítése 250 kilogrammra. Ezt Henri Sainte-Claire Deville és J. Henri Debra pótolták. Az ötvözet három hatalmas darabból állt, amelyet 2 kilogrammos részekre vágtak. Az öntési művelet 1874. május 13-án történt a Conservatoire des Arts et Metiersle CNAM Műszaki Főiskola, Párizs épületében, Henri Tresca, a fia, Gustav Tresca, George Matthey, Deville és Debray felügyelete alatt. Az eredményül kapott öntvény 236 kilogramm lett. Az X forma létrehozása közben néhány munkadarab eltört, így összesen 27 méterrudat sikerült elkészíteni. Amikor Deville ellenőrizte az öntvények sűrűségét, kiderült, hogy az a vártnál kisebb, mert vas- és ruténiumszennyeződés került bele. MattheyGeorge Matthey Nature, 1913 februárban, megemlékezés megállapítása szerint a vasszennyeződés az X formák hideghúzása miatt került a méterrudak anyagába. Ezért felkérték, hogy készítsen két négyszögletes méterrudat is. Ezek hidegalakítása már sikerrel járt, és ezzel vált véglegessé az X formájú változat. A rudak X formába való sajtolása 448 órát vett igénybe. 1876 és 1878 között további méteretalonokat készített, többek között egy négy méter hosszú darabot is a Nemzetközi Geodéziai Társaság megrendelésére.
1882-ben a francia állam további 30 méterrudat rendelt (a cég neve akkor már Johnson és Matthey volt). Az ötvözet összetétele:
89,75–90,25% platina 9,75–10,24% irídium < 0,1% ruténium < 0,1% vas < 0,15% ródium és palládium < 0,02% arany, réz, ezüst, vagy egyéb fém
1892 és 1941 között a BIPM és egyes nemzeti laboratóriumok kilenc alkalommal ellenőrizték a méteretalon méretét, és az eltérések kisebbek voltak három-tízmilliomodnál.
Magyarország számára 1889. szeptember 24-én a 14-es sorszámú méteretalont osztották ki.Információ a MOMMO lapon A magyar méter-példány
A magyar méteretalon története Jogi és mérésügyi háttér A méter használatának jogi háttere onnan származtatható, amikor az Osztrák–Magyar Monarchia aláírta a méteregyezményt. Ezután a Monarchia valamennyi országában törvényt kellett alkotni a méter (és a kilogramm) használatáról. A magyar méteregyezmény tehát szoros kapcsolatban állt a Monarchia országaival: Ausztria Cseh Királyság, Morvaországgal és a Szudétavidékkel együtt Csehország elsődleges etalonja a He-Ne lézer. Bukovina Magyar Királyság (Erdély, Szlovákia, A szlovák B2 típusú He-Ne lézer frekvenciája 632,991 389 231 nm. Kárpátalja, Galícia és Bánát területével együtt) Horvát–Szlavónország és Dalmácia az 1878-as okkupáció után Bosznia-Hercegovina Bosznia-Hercegovina a budapesti etalont használta 1878–1918 között. Szlovákia csak nemrégiben vált el Csehországtól, ott a hélium–neon lézert használják.
Magyarországon utoljára az ingatlan-nyilvántartás vette át hivatalosan is a méterrendszert. Alkalmazását az 1972. évi 31. tvr. rendelte el, amikor a korábbi kataszteri mértékeket – öl, négyszögöl, kataszteri hold – váltotta fel.
Mérésügyi szempontból elsődleges etalon az, amelyet Párizsban őriznek. Ennek mintájára készítik a nemzeti etalonokat, amelyek tehát másodrendű etalonok. Ezek hétköznapi alkalmazása nem célszerű. Így minden országban készítenek ún. használati etalonokat. Az Országos Mérésügyi Hivatal részben egy Hommel gyártású, H keresztmetszetű etalont használ, részben egy szovjet ENYIMSZ gyártmányú invarbólA használati etalon összetétele némileg eltér az invar anyagától, a jobb hőmérsékleti együttható elérése érdekében. készült méterrudat.
A magyar hosszúságmérő eszköz, a 633 nm hullámhosszúságon működő hélium-neon 68902 számú lézer kalibrálását 2001-ben végezték. A magyar hélim-neon lézer kalibrálási időpontja Minőségét tekintve egyenértékű a BIPM 4-es számú lézerével.
Eredeti formája és származása A magyar méterrúd eredetileg 4 × 25,3 milliméter keresztmetszetű mérőléc volt, amelyet eredetileg a párizsi Observatoire A párizsi csillagvizsgáló honlapja számára készített egy párizsi műszerész. Magyarország számára Nagy Károly vásárolta meg a méter- és a kilogrammetalont bicskei csillagvizsgálója számára 1864-ben, amelyet aztán felkínált a Magyar Tudományos Akadémiának. Ezt 1870-ben Párizsba vitték a pontosság megállapítására. A műveletet Kruspér István és Szily Kálmán végezte el. Kruspér István munkáját a párizsi intézet olyan alaposnak és mintaszerűnek találta, hogy egy porcelánvázát adományozott neki. A Kruspér Istvánnak adományozott váza Magyarországra visszatérve az etalonokat és a hitelesítési műbizonylatokat a Magyar Országos Levéltárban helyezték el 1870. július 20-án. A méternek ilyen formában való definícióját az osztrák törvényhozás 1871-ben emelte törvényerőre, Az osztrák törvényhozás a Carl August Steinheil-féle etalont fogadta el.Gesetz, womit eine neue Maß- und Gewichtsordnung festgestellt wird vom 23. Juli 1871. Artikel IV Reichsgesetzblatt 16, 2. März 1872, S. 30, Österreichische Nationalbibliothek) a magyar országgyűlés csak 1874-ben. A cseh állam mérésügye, a 16/1872 sz. törvény címévelA cseh méterrendelet A Cseh Királyság abban az időben az Osztrák–Magyar Monarchia része volt. Az osztrák méter üvegből készült, a kilogrammetalon hegyikristályból. Kidolgozója, C. A. Steinheil úgy gondolta, hogy a fémek oxidálódhatnak, ám az üveg nem.