bélyegkép|265px|Eszék Luigi Ferdinando Marsigli Mappa Generalis térképén (1726) Eszék (, , ) város Horvátországban. Szlavónia legnagyobb és Horvátország negyedik legnagyobb városa, Eszék-Baranya megye közigazgatási, gazdasági, kulturális és oktatási székhelye. A Diakovár-Eszéki főegyházmegye társszékvárosa.
Fekvése Szlavónia északkeleti peremén, a Dráva jobb partján ősi folyami átkelőhelynél fekszik, az eszéki híd az évszázadok során a Dráva legfontosabb átkelőhelye volt. Itt halad át az egyik fontos észak–déli irányú közlekedési útvonal, amely Budapestet Eszéken át Szarajevóval és a tengerparti Ploče kikötőjével köti össze. Eszék fontos vasúti csomópont is, ahol a Dráva menti és Száva menti vonalak találkoznak a Bosznia-Hercegovina és Magyarország felől érkező vonalakkal. A város nemzetközi repülőtere innen 20 km-re délkeletre található.
Eszék hét városrészre oszlik: Erőd (Tvrđa), Felsőváros (Gornji grad), Alsóváros (Donji grad), Újváros (Novi grad), Iparnegyed (Industrijska četrvt), Rétfalu (Retfala) és Dél II. (Jug II.)http://www.osijek.hr/index.php/cro/Mjesna-samouprava/Mjesni-odbori-i-gradske-cetvrti Mjesni odbori i gradske četvrti u Osijeku Eszék a legzöldebb horvát város a maga -ével (kb. 40 hektár).
Nevének eredete Kiss Lajos szerint neve a szláv „osek” (= akol, vagy lejtő) főnévből származik,Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára, Budapest, 1978 de horvát források általában a horvát „oseka” főnévből magyarázzák, amely a környező vizes területből kiemelkedő olyan száraz helyet jelöl, amely alkalmas a házépítésre. A középkori magyar oklevelek „Eszek”, vagy „Ezeek”, a későbbi német iratok „Essegg”, vagy „Essec” alakban említik. Latin neve az illír „murs” (= mocsár) főnévből való.
Története Eszék története a középkorig Eszék területe a legősibb idők óta lakott. Az itt előkerült őskori régészeti leletek között megtalálhatók a neolitikum kő-, agyag- és csonteszközei, valamint réz- és a bronzkori szekercék is. A vaskort a La Tène-kultúra leletei képviselik. A római hódítást megelőző időben a kelta Mursa volt itt a legjelentősebb település. Helyét főként a mai Alsóváros területén az i. e. 2. századból származó kelta szentély lelete erősíti meg. A rómaiak több hadjáratban az 1. században törték meg végleg a térség kelták törzseinek ellenállását, majd a kelta település helyén Mursa néven légiós tábort építettek. A tábor védőfalainak kettős árkai és a földsáncok maradványai a felszínen egészen a 18. század közepéig voltak láthatóak, amikor nyugati részüket a térképi ábrázolások is rögzítették mielőtt az Alsóváros bővítésével végleg eltűntek. A szabályos négyszög alaprajzú légiós tábor falait a Dráva felé hosszabbították meg, ahol a folyami kikötőt és a közelében épített hidat is védték. Ennek a hídnak a kőpillérei alacsony vízállásnál ma is láthatók a Dráva medrében. A híd után a folyó másik oldalán a mai Kopács felé a mocsaras területen át hidakkal ellátott hosszú töltés vezetett. Hadrianus császár ideje alatt Mursát Colonia Aelia Mursa néven (124-ben vagy 133-ban) colonia rangjára emelték, egyúttal a város területét nyugatra, a castrum falain kívül jelentősen kiterjesztették. Ennek a területnek a kutatását jelenleg is folytatják a Szlavónia Múzeum munkatársai és máris jelentős eredményeketKöztük egy nagyméretű Silvanus-szentélyt és több reprezentatív épület maradványait tárták fel. értek el a római város feltárásában.
351. szeptember 28-án Mursa falainál dúlt az ókor egyik legvéresebb csatája Constans császár korábbi hadvezére, majd gyilkosa, a trónbitorló Flavius Magnus Magnentius és II. Constantius között a trónért folytatott harcban, melyben II. Constantius győzött.Pecz A csatában több mint negyvenezer katona esett el. A győzelem után Constantius a városban diadalívet emeltetett.Ennek nyomait eddig még nem találták meg. A római várost 441-ben eltörölte a népvándorlás.
Eszék a középkorban Már I. István idején itt vezetett a várakat összekötő hadi út. Ez az út volt az útvonala a szentföldi zarándokoknak és a keresztes hadaknak is. Ehhez kapcsolódik a település első lehetséges középkori említése az 1030 és 1043 között készült jeruzsálemi itinerárium, a „Via Hireosolymitana” latin szövegében „ad civitatem, quae vocatur Duldumast” alakban található szövegrész. A Duldumastban nem nehéz felismerni a szláv „dolgo most” (hosszú híd) kifejezést, amely vonatkozhatott a Dráva itteni átkelőjére is. Azonosítása azonban nem egyértelmű.Györffy György például Baranyavárral azonosítja 1963-ban megjelent „Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza” című művének Baranya megyéről szóló részében.
Eszék minden kétséget kizáró első írásos említése Imre király 1196-ban kelt oklevelében történt „Ezeek” alakban, melyben a cikádori egyházat megerősíti a Géza, István és Béla királyok által tett adományok birtokában elrendelve, hogy az eszéki vásáron és az egyházhoz tartozó valamennyi révben az izmaeliták, besenyők és mások is vámot fizessenek.Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke I. kötet 1. füzet 1001-1270 Eszék piaca és révje tehát a cikádori apátságéi voltak, ahol a király rendelete szerint a besenyők, a böszörmények és mások is kötelesek voltak vásár- és révvámot fizetni az apátságnak. Ez a dokumentum nagyon fontos, mert azt bizonyítja, hogy a 12. században Eszék már fontos vásárhely volt annak az ókori római útnak a vonalán, amely összekötötte Délkelet-Európát a Pannon-síksággal. Sajnos a 13. századból nem őrződtek meg a várost említő dokumentumok, csak a mai ferences kolostor udvarán megtalált román stílusú Szentháromság plébániatemplom alapfalai adnak némi támpontot a város akkori nagyságáról és jelentőségéről. Egy későbbi gótikus bővítésselValószínűleg a 15. században. Eszék egy viszonylag nagy, háromhajós templomot kapott, amelybe a Kórógyi család tagjait temették el. Tudjuk, hogy Eszéken egy ágostonrendi kolostor is volt, ez pedig a hely városi jellegének további megerősítése.
300px|jobbra|bélyegkép|Eszék várának tervrajza (1861) 1332-ben a pápai tizedjegyzék szerint plébánosa 1 márka, 1335-ben 22 garas pápai tizedet fizetett. 1339-ben Baranya vármegye közgyűlése a bellyei nemesek kérésére elrendelte, hogy ezután az eszéki rév vámja felerészben a baranyai ispánt, felerészben pedig a bellyei nemeseket illesse. A 14. században a város birtokosai az akkori Szlavónia egyik legbefolyásosabb urai, a Kórógyiak voltak. Nekik köszönhető, hogy Eszék a Dráva és Száva közének egyik legfontosabb helyévé fejlődött. A 14. században megyei vásárát említik. Mivel urai gyakran a baranyai ispáni és a macsói báni feladatokat is ellátták a város fontos közigazgatási központi szerepet is betöltött. Eszék és környéke 1469-es adóösszeírása szintén fejlett városi életről tanúskodik, amelyből a városi igazgatás szerkezete, valamint a polgárság gazdasági és demográfiai viszonyai is kiolvashatók. Ebben a dokumentumban Eszékre mint városra (civitas) hivatkoznak, míg más források mezővárosra (oppidum) utalnak. Ez alapján elmondható, hogy Eszék tipikusan középkori kereskedő- és kézművesváros volt, ahol túlnyomórészt magyar lakosság élt. Néhány történész szerint a Kórógyiak Eszékje már városfalakkal is rendelkezett, ennek azonban ellentmond, hogy a város védműveit csak a török korban említik. Biztosra vehető, hogy már a Kórógyiak felépítettek itt egy kisebb castellumot, amely városi lakóhelyük volt. A család kihalása után 1472-ben Mátyás király az itteni birtokot Ungor Ivánnak és Csupor Miklósnak adta. Ezt követően Eszék mint a Boldogságos Szűzről nevezett budai káptalan birtoka lett. 1490-ben Mátyás rokonának Geréb Péternek a birtokában találjuk, majd 1517-ben már újra a budai káptalané.
A török uralom alatt Az I. Szulejmán szultán vezette török sereg 1526. augusztus 14-én érkezett a városba, melyet harc nélkül foglalt el, de Ibrahim pasa mégis földig romboltatta. 1526. augusztus 22-én itt kelt át a folyón, utána a hidat felégette. Később Szulejmán teljesen újjáépíttette, és a Dráván, valamint a környező mocsaras területen át 8 km hosszan húzódó hidat ácsoltatott, mely egészen Dárdáig ért. Eszéket a 160 évig tartó török uralom alatt is a kézművesség, a kereskedelem és a nagy vásárok tették híressé. 1537-ben itt aratott győzelmet a török a császári seregeken. 1566-ban útban Szigetvár felé itt kelt át a Dráván I. Szulejmán szultán. 1599-ben a hidat Pálffy Miklós égette fel. 1664. február 2-án Zrínyi Miklós sikeres téli hadjárata során ismét felgyújtotta. 1683. június 7-én itt fogadta Kara Musztafa nagyvezír a tisztelgő látogatásra érkező Thökölyt. A török korban a település központi részét félkör alakú tornyokkal erősített kőfalakkal övezték és a Dráva vizével elárasztott széles sáncokkal vették körül. A város magja körül, déli és nyugati irányban, egy kevésbé jelentős településrész alakult ki, melynek védőövét, helyenként félkör és négyzetes tornyokkal ellátott paliszád alkotta.
300px|bélyegkép|jobbra|A vár látképe a Dráva felől Eszéket 1687-ben Szent Mihály napján foglalták vissza a császári csapatok, majd a városba német telepeseket hoztak, akik 1945-ig a lakosság többségét alkották. 1690-ben a török ostrom alá vette, melyben csaknem teljesen lerombolta, de elfoglalni nem tudta. Eszék vára 1712 és 1721 között épült, ma egyike Horvátország legnagyobb erődítményeinek. A török kori erődítéseket megtartva a nagyobb hatékonyság érdekében, a Dráva partjára két félbástyát, míg a város déli oldalára, három bástyát emeltek. A Dráva túlsó partján egy kisebb, új erődítményt emeltek, melynek hídfővédelmi szerepe volt. A falakon belül barokk házak épültek. Katonai okokból a lakosság a falaktól nyugatra és keletre telepedett le, ezáltal új negyedeket hozva létre. Nyugaton, a Dráva folyásával ellenkező irányban alakult ki a Felsőváros, míg a vártól a folyás irányában az Alsóváros.
A városi fejlődés útján A 18. század elején az Alsó- és a Felsővárosban külön magisztrátust alakítottak, ennek következtében ez a két egység önálló városi önkormányzatként működött. Így az Eszék eredeti magjával már három település birtokosa egyaránt az udvari kamara volt. A vásárok tartásával kapcsolatos viták miatt a három részt csak 1786. december 2-án egyesítették II. József rendeletével. A 18. század folyamán Eszék Szlavónia legfontosabb politikai, gazdasági és kulturális központjává nőtte ki magát, számos kézműves és kereskedő, a könyvtár, a színház mellett 1729-ben a jezsuita középiskolát is megnyitották. 1735-ben a ferencesek nyomdát hoztak létre, majd filozófiai és teológiai iskolát alapítottak. 1809. augusztus 28-án Eszéket ünnepélyesen szabad királyi város rangjára emelték és ezzel a város történetének új korszaka kezdődött. Eszék gyors fejlődésének ideje – különösen a Felsővárosban – a 19. század közepe volt. Az Alsóvárosban 1874-ben felépítették Európa egyik legnagyobb és legszebb kórházát. 1846-ban felépítették a megyeháza palotáját, majd 1866-ban ezzel szemben a Horvát Nemzeti Színház épületét. A 19. század vége felé több középiskola nyílt – ipari, reál, tanító és kereskedelmi képzéssel. A Vártól a Felsővárosig terjedő szakaszon villákat és más szecessziós stílusú épületeket építettek. 1882-ben a vasúti fahíd leszakadásakor 26 huszár és 2 vasúti munkás lelte halálát.timelord.blog.hu 1883-ban emlékkövet állítottak az emlékükre.Pécsi Figyelő 11/17 (1883. április 28.) Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter és Nagy Ferenc akkori kereskedelmi államtitkár bizalmából Strausz Farkas MÁV főellenőr 22 hitelszövetkezetet, valamint Bródban és Eszéken Julián-iskolákat szervezett az ottani magyarság számára.
350px|bélyeg|A Dráva-parti sétány
Eszék a 20. században