Aš (németül Asch) város Csehországban a Karlovy Vary-i kerület Chebi járásában. Külső településrészei: Dolní Paseky, Doubrava, Horní Paseky, Kopaniny, Mokřiny, Nebesa, Nový Žďár, Vernéřov.
Fekvése Az Aši-kiszögellés nyugati részén, a Smrčiny hegység részét képező Aši-hegyvidéken (csehül Ašská vrchovina), Cheb-től 20 km-re északnyugatra, 666 m tengerszint feletti magasságban fekszik. Területének északi peremén húzódik az Aši-patak (Ašský potok), amely Podhradí közelében a Weiße Elster folyóba torkollik. Területén ered a Selbbach (patak).
Nevének eredete Első írásos említése Aska néven 1270-ből származik, ezt követően oklevelek Ascha valamint Asche néven is említik. A második világháború végéig hivatalos elnevezése Asch volt. Német lakosságának kitelepítését követően döntés született nevének megváltóztatásáról. A lehetséges névváltozatok egyike Dukla volt, de végül eredeti német elnevezésének cseh írásmód szerinti névváltozata mellett döntöttek.
Elnevezése a német Äsche, magyarul pér (halfajta) kifejezésből ered, mely már több mint két és fél évszázada hivatalos címerének fő motívumaként a város jelképe. Címerének közelmúltbeli ünnepélyes megerősítése 2004. október 21-én történt. Tudományosan nem bizonyított feltételezések szerint jelképének gyökerei első írásos említése idejére vezethetők vissza.GROSS, A.: Dějiny karlovarského kraje, Karlovy Vary 1954 Ezzel szemben Karl Alberti elismert aschi történész szerint jelképe bizonyíthatóan a harmincéves háború idején jelent meg,ALBERTI, Karl: Beiträge zur Geschichte der Stadt Asch und der Ascher Bezirkes, Aš 1934 a város 1635-ből származó első ismert pecsétjét díszítette a jelenlegitől kissé eltérő ábrázolással, egymást keresztezve. A párhuzamosan egymás felett fekvő három pér jelenleg is használatos ábrázolásmódja a városháza 1765-ből származó dombormű-címerén jelent meg elsőként.
Története
A 12. században német telepesek alapították. Első írásos említése 1270-ből származik. Ezt követően oklevelek 1281-ben említik ismét, I. Rudolf cseh királytól Vögte von Weida vásárolta meg. 1331-ben Luxemburgi János cseh király tulajdonában. Végül a 15. század kezdetén a Zedtwitz-család tulajdonába került. A reformáció tanai az 1530-as években kezdtek elterjedni a településen és annak környékén. Az új evangélikus templom 1622-ben épült fel. bélyegkép|bal|Asch 1825-ben W. Kreizinger alkotásán bélyegkép|262px|jobb|A város közigazgatási területe 1629-ben az ellenreformáció ugyan elüldözte evangélikus lelkészeit, de a harmincéves háború befejeződése után 1648-ban lelkészei visszatértek, s a község ismét protestáns lett. 1749-ben felépült a 2500 személy befogadására alkalmas evangélikus temploma. 1775-ben Mária Terézia a Habsburg Birodalomhoz csatolta, mely nagyfokú autonómiát biztosított számára. A csatlakozás egyúttal e térség gazdasági fellendülésének kezdetét is jelentette. Katolikus templomát 1781-ben építették. Postakocsiforgalma 1783-ban indult, s a Cheb-Asch út a 19. század elejére épült ki, valamint textilipara is ekkor alakult ki. Az 1814-es nagy tűzvészben kiégett a Zedtwitz-kastély, a városháza, 167 lakóház és további 80 épület vált a lángok martalékává. Az 1850-es években bevezetett közigazgatási reform autonómiájának jelentős részét megszüntette. Vasútvonalát 1865-ben adták át. 1872. augusztus 2-án városi rangra emelték. A helyi textilgyárak munkásainak 1877-es sztrájkját a csendőrség oszlatta fel, melynél egy tüntető életét veszítette. Iparosodásának következtében lakosainak száma a 19. század második felében nagymértékben megnövekedett, s 1910-ben már elérte a -at. Az 1873-ban felépített kórháza 1907-től már röntgen-készülékkel is rendelkezett. Textilipari tanintézményét 1904-ben létesítették. bélyegkép|bal|A német hadsereg 1938. október 3-i bevonulása a városba Az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlását követően a létrejövő Csehszlovákiához tartozott. Az 1930-as évek második felében a város legerősebb politikai pártja a Szudétanémet Párt (németül Sudetendeutsche Partei), melynek tevékenysége következtében a várost és környékét még a müncheni egyezmény aláírása előtt, 1938. szeptember 22-én a Német Birodalomhoz csatolták. A Wehrmacht csapatai 1938. október 3-án szállták meg a várost, s a csapatok bevonulását követően néhány órával később Hitler is a városba érkezett. A várost az Egyesült Államok hadserege 1945. április 20-án szabadította fel.
A második világháború befejezését követően német nemzetiségű lakosságát kitelepítették. Lakosainak száma ekkor megközelítőleg -el csökkent. Ezt követően a városba csekély számú, önkéntesen áttelepülő romániai és magyarországi illetve Csehszlovákia belső területeiről átköltöző, cseh és szlovák nemzetiségű telepes érkezett. A kitelepített németek megüresedett házait, a város lakóházainak 60%-át, néhány év leforgása alatt lebontották. Ipari üzemeinek jelentős része a munkaerőhiány miatt működésképtelenné vált. Az ipar átszervezése az 1950-es évekig folytatódott, ekkor alakultak a szocializmus évtizedei alatt fennálló vállalatai, többek közt a Tosta, Textilana, Krajka, Kovo, Metaz valamint a számítástechnikai és irodai berendezéseket gyártó Aritma állami vállalatok. A szocializmus évtizedei alatt panellakások százai, bevásárlóközpont, vasúti pályaudvar, uszoda, sífelvonó, szennyvíz-tisztító épült. A város egyik legjelentősebb műemlékét, az evangélikus templomot 1960-ban tűzvész semmisítette meg. Az 1990-es években, az egykor rendkívül jelentős textilipara leépült. A várost elkerülő autóutat 2002-ben adták át. A régi városházát 2003-ban, városi úthálózatát 2004 és 2009 között újították fel. Lakótelepének rekonstrukciós munkálatai 2008-ban kezdődtek.
Nevezetességek bélyegkép|200px|jobb|Városháza bélyegkép|200px|jobb|Aši Múzeum bélyegkép|200px|jobb|A Háj-hegyi Bismarck-kilátó bélyegkép|200px|jobb|Az egykori Szentháromság templom (Traugott Alberti, akvarell) Városháza. Barokk stílusban építették 1733-ban. 1814-ben leégett, de az eredeti tervrajzok alapján 1816-ban ismét felépítették. A 19. század végén egy újabb emelettel bővítették. A szocializmus évtizedeiben múzeum, majd városi könyvtár működött falai között. 2003-tól ismét városháza. Aši Múzeum. 1892-ben alapították a Zedtwitz-család egykori kastélyában. Európában egyedülálló, párt számláló kesztyűgyűjteménnyel rendelkezik. A kőkeresztek országos nyilvántartását is itt vezetik. Szent Miklós tiszteletére szentelt római katolikus templom. A Miklós-hegyen (csehül Mikulášsky vrch, németül Niklasberg) 1780-ban épített barokk stílusú templomot 1867-ben lebontották. Annak helyén építették fel 1867 és 1871 között az új, egyhajós templomot. Friedrich Schwarzenberg szentelte fel 1872. szeptember 24-én. A K. Wiedermann építész tervei alapján emelt építmény 42 méter hosszú, 13 méter széles, hajója 13,5 méter magas, tornyának magassága 48 méter. Szent Miklóst ábrázoló oltárképét 1869-ben festették. Az templom 1780-ban épített elődjének emléktábláját a toronyban helyezték el. A templombelsőt Szűz Mária-szobor és Jézus keresztútjának tizennégy festményen történő ábrázolása is díszíti. Toronyóráját az evangélikus gyülekezet adományozta, azonban ezt 1925-ben korszerűbbre cserélték. Harangjait az első világháborúban elkobozták, a jelenlegieket 1922-ben České Budějovice-ben öntötték. Tetőszerkezetét 2009-ben újították fel. Salva Guardia. A császári jelképeket ábrázoló dombormű felmentette a 18. századi települést a hadsereg ellátásának kötelezettsége alól. Az Aši Múzeumban tekinthető meg. A Háj-hegyi Bismarck-kilátó. Szentháromság evangélikus templom. A város egyik legjelentősebb műemléke volt. 1749-ben építették. Orgonája Gustav Geipel aschi polgár adománya. A templom 1960-ban teljesen leégett, maradványait később lebontották. Az egykori templomra egy 2003-ban felállított kereszt emlékeztet. Goethe-emlékmű. Az emlékművet 1932-ben, J. W. Goethe halálának századik évfordulóján avatták fel az egykori Piactéren (ma Goethe-tér, csehül Goethovo náměstí). Johannes Watzal alkotásának felszentelése azonban egy későbbi időpontban, a költő születésének évfordulóján 1932. augusztus 28-án történt. A talapzaton található évszámok a költő aschi látogatásainak időpontjait örökítették meg. Az emlékművet először 1974-ben restaurálták. A 2008-ban elkezdett felújításakor a szobor talapzatát is restaurálták, ekkor bukkantak rá a talapzatba rejtett vasládára, amelynek üvegládája az emlékmű építéséről és az adományozókról beszámoló, 1932-ből származó dokumentumokat, képeslapokat, pénzérméket, korabeli lapokat tartalmazott. Az értékes leletet szakértők vették kezelésbe. Luther Márton emlékmű (a városháza mellett). J. Rössner alkotását, mely Csehország egyetlen Luther Márton emlékműve, 1883-ban avatták fel. Az 1848 és 1869 közötti években zajló háborúk áldozatainak emlékműve. Az obeliszk emlékmű a temetőben található. A második világháború áldozatainak emlékműve a temetőben. Szovjet katonák emlékműve. Edvard Beneš emlékmű az Okružná utcában, az általános iskola épülete előtt. A várost felszabadító amerikai hadsereg emlékműve a Masaryk-tér sarkán. Gustav Geipel emlékmű. Gustav Geipel aschi polgár életében adományaival, illetve végrendeletében a városra hagyott nagy értékű hagyatéka által járult hozzá a város fejlesztéséhez. A jómódú textilgyáros nevéhez fűződik többek között a város úthálózatának fejlesztése is. Halálának 10. évfordulóján, 1924. július 14-én emlékművet avattak fel tiszteletére, az Okružní utcai parkban. A park szintén adományainak egyike. A város mecénásának arcképét ábrázoló domborművel díszített emlékmű, Johannes Watzal alkotása. A II. világháborút követően a domborművet eltávolították, helyére a „Sady prvního Máje v Aši” (magyarul „Május elseje park Ašban”) feliratot helyezték. A dombormű alatt elhelyezett, Geipel érdemeit méltató felirat szintén hasonló sorsra jutott. Az 1990-es években a város egyik forgalmas utcáját Gustav Geipelről nevezték el. Robert Schumann német zeneszerző emléktáblája a zeneiskola épületén. Tűzoltószertárát 1930-ban építették Emil Rösler építész tervei alapján. Az épületet 2009-ben kulturális műemlékké nyilvánították.
A város ma már nem létező egykori emlékművei: II. József szobra egykoron az 1960-as években lebontott iskolaépület előtt állt. Friedrich Schiller domborművel díszített emléktáblája egykoron a Háj-hegyi Bismarck-kilátó közelében volt elhelyezve. Az emléktábla domborműve eltűnt. Az első világháború aschi áldozatainak egykori emlékművét eltávolították, s helyén emelték fel a szovjet katonák emlékművét. A Vörös Hadsereg további két emlékművének egyikét ismeretlenek megrongálták, másikát a rendszerváltás után távolították el, s jelenleg az Aši Múzeumban tárolják.
Lakossága + Lakossága számának alakulása 1850 és 1989 közöttObce Ašska v proměnách času, Kolektiv autorů, 2008Év1850193019471961197019751976198019851989Lakosok száma 6825 22930 11378 9667 11622 11963 13954 14054 13419 13229
+ Lakossága számának alakulása 1990 és 1999 közöttA Cseh Statisztikai Hivatal adatai alapjánÉv1990199119921993199419951996199719981999Lakosok száma 13193 12298 12314 12445 12516 12486 12377 12340 12302 12285
+ Lakossága számának alakulása 2000 és 2007 közöttÉv20002001200220032004200520062007Lakosok száma 12264 12590 12582 12676 12866 12814 12840 12957
A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott:
jobb|bélyegkép|200px|A Kamenná utcai 1-es számú általános iskola jobb|bélyegkép|200px|Az Okružní utcai 3-as számú általános iskola
Tanintézmények négy általános iskola A Kamenná utcai 1-es számú általános iskola. Az 1890-ben alapított iskola épülete a városközpontban fekszik. A helybéliek által Kamenka-ként nevezett intézményt a 2008-as tanévben 456 tanuló látogatta.Aš városának 2008-as évkönyve alapján Az iskola tornateremmel, étteremmel, tanműhelyekkel, könyvtárral és informatika-tanteremmel is rendelkezik. Ezenkívül informatikai- és oktatási eszközök széles skálájával is rendelkezik.