bélyegkép|jobbra|260px|Betyárok találkozója a csárdánál (Hortobágy, Hessen-Philippstahl akvarellje, 1830 körül) Bogár (Szabó) Imre (Bócsa, 1842. április 6. – Pest, 1862. július 19.) Magyarország talán leghírhedtebb lovas betyárja volt.
Élete Mikor felcseperedett, gulyásbojtárként szolgált. 1860-ban történt, hogy a gulyából hiányzó ökrök miatt gyanúba került, vallatásba fogták és 1861-ig börtönben ült.
Bogár Szabó Imre 1862 nyarán esett fogságba, és azonnal ki is végezték. Az akkor húszéves, „igen szép külsejű és arcú” betyár kivégzése nagy esemény volt Pesten. „Ezernyi ezer nép lepte el az utcákat”, amikor „Virágkoszorúval a kezében a vesztőhelyre szállíttatott”. Nyilván a nagy érdeklődés volt a fő oka, hogy az egyik legszebb betyárballada fűződik nevéhez, amely nagyon hamar kialakult és 1870/71 telén már följegyezték egy változatát.
Zavaros a Tisza, nem akar apadni, Az a híres Bogár Imre által akar menni.
Által akar menni, lovat akar lopni, Debreceni zöld vásárban pénzt akar csinálni.
Pénzt akar csinálni, subát akar venni, Deli Marcsát, a babáját bé fogja takarni.
Nézz ki, Marcsa, nézz ki ablakod firhangján, Most viszik a Bogár Imrét piros pej paripán.
Arany a zablája, ezüst a kantárja, Deli Marcsa a babáját már hiába várja.
Kocsmárosné, hallja, egy icce bort adna, Megkínálom a vármegyét, hogy ne legyek rabja.
Huncut a vármegye, nem iszik belőle, Most viszik a Bogár Imrét a vesztőhelyére.
Harangoznak délre, fél tizenkettőre, Hóhér mondja, Bogár Imre, álljál fel a székre.
Felállott a székre, felnézett az égre: A sok híres rablásaim most jutnak eszembe.
Kiszáradt a Tisza, csak a sara maradt, Meghalt szegény Bogár Imre, csak a híre maradt.
(Bugacmonostor, Pest megye, Vásárhelyi Z. gyűjtése 1933)
De ez a ballada szinte semmiben sem egyezik a megállapítható tényekkel. Az elfogatás körülményeit is másként adja elő, és a dalban emlegetett Deli Marcsáról sincs semmi szó a törvényszéki és csendbiztosi iratokban. Külsejét egybehangzóan szépnek írják le az egykorú újsághírek, és ennek lett a következménye, hogy a balladában aranyos zabláját, ezüstös kantárját emlegetik, vagyis szépségét a népköltészet közvetett-stilizált módján fejezik ki.
Egyik újság szerint a kivégzésre vezetett betyár „arcát látva, talán maga Lavater is csalódott volna”, egy másik „leventei termettel, majdnem gyermeteg ifjúsággal, deli szépséggel – és az Isten képmását viselő arcvonásokkal” írja le a betyárt.
A Bogár Imre-féle banda tagjai öccse Bogár Jakab unokatestvére, Bogár Mihály Zsákai Ferkó Dönti Péter
Bogár Jakab halála
Megjelenése a szépirodalomban Róla szól Móra Ferenc A madarásztói szép asszony című elbeszélése (megjelent az író Göröngykeresés című kötetében).
Irodalom
Héjjas Pál: Az a híres Bogár Imre… A Bogár betyárbanda története. Pest Megyei Levéltári Füzetek 19.
Források
További információk
Bogár Imrét július 11-én kapták el egy tanyán, ahol az eresz alatt aludt, s a pusztázó pandúrok álmában megkötözték. Körmendi Lajos: Az együttleges szellem – Rettegett haramiák
Kategória:Magyar betyárok Kategória:1842-ben született személyek Kategória:1862-ben elhunyt személyek Kategória:Meggyilkolt bűnözők Kategória:Meggyilkolt magyarok