A vadászok kezdetben szubjektív alapon, "szemre" hasonlították össze az agancsokatmajd egyre inkább előtérbe került a mérhető módon való kifejezés igénye. Erre szolgál a trófeabírálat egységesítésének kidolgozása. Előzmények A szarvasagancsok bírálati képletét 1925-re Nadler Herbert dolgozta ki, és ez 1937-ben nyerte el végleges formáját (Nadler-Képlet). Rendszerét a percentuális egyensúly jellemzi az egyes szépségtényezők súlyozott figyelembevételével. Ez a képlet szolgált a későbbi nemzetközi bírálati képlet alapjául is, amelyet az 1937-ben Berlinben rendezett Nemzetközi Vadászati Kiállításon a Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács (Conseil International de la Chasse et du Conservation du Gibier, rövidítve: CIC) javaslatára fogadtak el CIC-képlet néven. Ezt a képletet 1952-ben módosították, majd 1954-ben a düsseldorfi kiállításon véglegesítették, s nemzetközi bírálati képletté nyilvánították.
Egyben a CIC a düsseldorfi nemzetközi kiállításon minden vadfajra nemzetközi bírálati képletet állapított meg, amelyeket kisebb módosításokkal azóta is használnak. Magyarországon – a szarvasagancsot kivéve – az ott megállapított képletekkel bírálnak el minden trófeát, kivétel a szarvasagancs, melynek hivatalos bírálata a nemzetközi és a Nadler-képlettel is megtörténik.
Az első hazai trófeakiállítást 1871-ben rendezték a budapesti Lovardában, majd ezt követően évente rendeztek őszi trófeabemutatót. Kiemelkedő az 1891. évi kiállítás, amelyen az előző 10 év díjazott trófeáit mutatták be és ugyancsak jelentős a Millenniumi kiállítás is (1896). A trófeabemutatók sorát az első világháború megszakította, majd 1925 és 1944 között újra éledtek a kiállítások. A második világháborút követően Magyarországon csupán egy igazán nagy kiállításra került sor, ez az osztatlan sikert arató 1971-es Vadászati Világkiállítás volt.
Híres nemzetközi kiállítások voltak a következő városokban: Bécs (1910), Berlin (1937) és Düsseldorf (1954).
Magyarországon 1958-tól kezdődően az Erdészeti Tudományos Intézet keretében kezdett működni egy trófeabíráló bizottság. Az Országos Trófeabíráló Bizottság 1963-ban alakult meg, majd 1969-ben jöttek létre a Megyei Trófeabíráló Bizottságok. Az összes elejtett és elhullott gím-, dám- és őzagancs, mufloncsiga és 12 cm-nél hosszabb vadkan trófea kötelező bemutatást 1970-től rendelet írja elő. A trófeabírálati adatokat az Országos Vadgazdálkodási Adattár gyűjti.
A dámszarvas bírálata 1. A szárhosszakat az őz- és a szarvasagancshoz hasonlóan a koszorúk alsó peremétől mérjük, a külső oldalon, a középvonalban, egészen a zárt lapát legmagasabb pontjáig. Az agancsszárak hosszába tehát nem mérhető bele a csipkézet, és azok a keskeny lapátrészek sem, amelyeknek a szélessége nem haladja meg a lapát legnagyobb szélességének a felét. Miután többszöri próbaméréssel megállapítottuk a zárt lapát legmagasabb pontját, a két szár cm-ben mért átlaghosszának a fele adja a pontértéket. (Zárt lapát alatt a csipke nélküli lapos agancsrész értendő): 2. A szemágak mérését a szarvasaganccsal azonos módon végezzük. A koszorúk felső pereme alól kiindulva vezetjük a mérőszalagot az ágak külső görbületén az ághegyek végéig. A cm-ben mért átlaghosszúság egynegyede a pontérték. 3. A lapát hosszának a méréshez meg kall állapítani a lapát kezdetét. Ez a pont általában a sarkantyúk alatt található, ott, ahol a szár körmérete legalább 1 cm-rel nagyobb, mint a szár legvékonyabb részén mért körméret. Ettől a ponttól kiindulva vezetjük a mérőszalagot a lapát hajlásának megfelelően az előbb megállapított zárt lapát legmagasabb pontjáig. A tized centiméter pontossággal kiszámított átlaghossz adja a lapáthossz pontszámát. 4. A koszorúk (rózsák) a középvonalban körbemérjük, az esetleges beöblösödéseket meghúzott mérőszalaggal áthidaljuk. Az átlagkörméret centimétereinek száma a pontszám. 5. –6. A szemág és a középág közötti körméretet a száruk legvékonyabb helyén mérjük. A tized centiméter pontossággal mért körméretek külön-külön adják a pontértékeket. 7. –8. A középág és a lapát közötti szárkörméreteket ugyancsak a legvékonyabb helyen mérjük: külön-külön adják a pontszámot. Ha a körméret nem mérhető, mert a lapátalakulás közvetlenül a középágtól indul, akkor a felső körméret értékét úgy állapítjuk meg, hogy az alsó körméret értékéhez hozzáadunk 1 cm-t. 9. A lapát szélességén a zárt lapát legszélesebb helyén mért kerületének felé értjük. Ezt a csipkék között – erősen rászorított szalaggal – állapítjuk meg, a hossztengelyre merőleges vonalban. A centiméterben mért átlagszélességet megszorozzuk 1,5 –del, az eredmény adja pontértéket. 10. A tömeget kg-ban mérjük és a kiskoponyás tömeget vesszük alapul az őz- és szarvasagancshoz hasonlóan. A száraz nagykoponyás tömegből 0,25 kg-ot kell levonni. A frissen lefőzött nagykoponyás agancs tömegből 24 órás száradás után a következő értékeket kell levonni: 2 kg agancstömegig 0,30 kg 2-3 kg agancstömegig 0,35 kg 3-4 kg agancstömegig 0,40 kg 4,1 kg-tól felfelé 0,45 kg A helyesen megállapított tömeg kétszerese adja a pontértéket. 11. A színre 0-2 pontig adható szépségpont tizedpontokban, attól függően, hogy a lapát színe fakó, világos, átlagos barna vagy szép sötétbarna. 12. Az ágvégekre (csipkézet) 0-6 pont adható tizedpontokban. A csipkézet akkor szép, ha a közepes hosszúságú ágak egyenletesen szegélyezik a zárt lapátrészt. 13. A tömeg, az alak szabályosságra 0-5 pont adható tizedpontokban, attól függően, hogy a lapátok mennyire szimmetrikusak, terebélyesek és azért a lapátok hosszúsági és szélességi méretei arányosak-e. 14. A terpesztést a zárt lapátok belső középvonalában mérjük, a koponyatető síkjával párhuzamosan. A legnagyobb belső távolság általában a felső harmadban mérhető. A jó terpesztésért külön szépségpont nem adható, viszont büntetőpont jár az elégtelen terpesztésért a következő adatok alapján amit az összpontszámból le kell vonni. Levonás a terpesztésre (a szárhossz százalékában): 85% alatt 1 pont 80% alatt 2 pont 75% alatt 3 pont 70% alatt 4 pont 65% alatt 5 pont 60% alatt 6 pont 15. Hibás lapátért levonandó 0-10 pont, attól függően, hogy a lapát erősen öblös, formátlan, erősen hasadó stb. 16. A hibás, pudvás, töredezett lapátélekért további 0-2 pont vonható le. 17. Az egyéb szabálytalanságokért, ághiányért, bántó aszimmetriáért, szabálytalan kinövésekért levonható még 0-6 pont. A gímszarvas bírálata 1. A szárhosszak mérését a koszorúk (rózsák) alsó peremétől kezdjük, és a mérőszalagot szorosan a szárhoz szorítva végigvezetjük a szár középvonalában – külső oldalon – egészen a leghosszabb koronaág hegyéig. A tized centiméter pontossággal mért szárhosszak átlagának a fele adja a pontszámot. 2. A szemágak hosszát a koszorúk felső peremétől kiindulva mérjük – a külső oldalon – az ágak hegyéig. Ha a tized centiméter pontossággal megállapított átlaghosszat elosztjuk néggyel, az eredmény adja a pontszámot. 3. A középágak hosszát a szártól való kiindulás helyétől kell mérni – a külső oldalon – az ágak hegyéig, tized centiméter pontossággal. Ha az átlag hosszat elosztjuk néggyel az eredmény adja a pontszámot. 4. A koszorúk (rózsák) körméret a perem középvonalán kell mérni tized centiméter pontossággal. A két körméret átlaga adja a pontszámot. 5. –6. A szárak alsó körméretét a számág és a középág közötti a legvékonyabb helyen kell mérni, függetlenül a jégág elhelyezkedésétől. (Néhány próbaméréssel határozhatjuk meg a legkisebb körméret helyét.) A két (tized centiméter pontossággal mért) körméret – külön-külön – adja a pontszámot. 7. –8. A szárak felső körméretét a középág és a korona között a legvékonyabb helyen kell mérni. Az esetleges vendégág jelenléte esetén a középág és a vendégág közötti legvékonyabb helyen mérjük a körméretet, mivel minden középág fölötti ág a koronához számít. A pontértéket – az alsó körmérethez hasonlóan – a két legkisebb körméret adja. 9. A képletben kiskoponyával mért agancstömeg szerepel. Egész koponya esetén a tömegből 0,7 kg-ot kell levonni. Ha a bírálat a kifőzést követő 8 napon belül történik, a beszáradásra ajánlatos még a következő levonást alkalmazni: 4-6 kg agancstömegig 0,3 kg 6-8 kg agancstömegig 0,4 kg 8-10 kg agancstömegig 0,5 kg 10 kg-nál nagyobb agancstömegnél 0,6 kg 10. Minden ág egy pontot ér. Az ágak számának megállapításakor minden 2 cm-nél hosszabb ágképződmény ágnak minősül, még akkor is, ha az egy letört ág 2 cm-nél hosszabb maradványa. 11. A mesterségesen festett vagy háncsban levő agancs színe: nulla pont. 12. A gyöngyözés akkor szép, ha a középnagy gyöngyök körben egyenletesen borítják a szárakat és az ágak alsó harmadát. 13. A terpesztés méretét a koponyatető síkjával párhuzamosan kell végezni, a szárak legnagyobb belső távolsága között. Ellentétben az őzaganccsal, a terpesztés az ághegyek között nem mérhető, hanem csak az első korona elágazásánál. A pontszámot úgy számítjuk ki, hogy a cm-ben mért terpesztést megszorozzuk 100-zal és elosztjuk az átlagszárhosszal. A kapott százalékból a képlet segítségével megállapítható a pontérték. 14. A koronát szubjektív módon értékelik. Gyilkos vagy kétoldali villás koronáért nulla pont jár. A maximális 10 pont csak a kivételesen nagy, a legalább 5-5 hosszú ágú koronával rendelkező agancs kaphatja. 15. A jégág pontszáma nem számítás eredménye, hanem szubjektív módon ítélhető meg. Ha egy jégág van, és ez 20 cm-nél hosszabb vagy két jégág van, de egyik sem hosszabb 10 cm-nél, legfeljebb 1 pont adható. A két hosszú, a szem- és középággal arányos jégág értéke 2 pont. 16. Az egészséges, fényes, fehérre csiszolt ágakért adható meg a 2 pont. Ha az 1-16 pontok alatt kiszámított értékeket összeadjuk, megkapjuk az agancs pontértékét. Ebből 0-3 pont levonható a feltűnően szabálytalan formáért vagy torzulásért stb.
A muflonkos bírálata 1. A csigák hosszának méretét a homlokcsonttól kiindulva vesszük fel. A külső görbület középvonalában, a legnagyobb köríven végigvezetett mérőszalaggal, a szarv hegyéig. 2. –4. A szarv körméretének méréséhez a két csiga hosszából meghatározzuk a harmadokat (mindkét csigánál külön-külön) és krétával megjelöljük. A harmadolást a bázistól, vagyis a homlokcsonti széltől kiindulva végezzük, a hosszméréshez hasonlóan. A tized centiméter pontossággal megállapított hat körméretértéket harmadonként átlagoljuk, és az így kapott három eredmény adja a pontszámot. (A számítást század centiméter pontossággal végezzük.) 5. Terpesztés alatt a két szarv külső pontja között mért legnagyobb távolságot értjük, függetlenül attól, hogy ez a két pont a szarvak külső felületén vagy körívén, vagy a kiforduló szarv végén van. Leghelyesebb a terpesztés tolómércével (subler) vagy faátlalóval mérni. 6. A szín megítélése szubjektív alapon történik, és maximum 3 ponttal értékelhető. Világos (sárgás) szín 1 pont Barna (sárgás) szín 2 pont Sötétbarna (feketés) szín 3 pont Természetesen tizedespontokat is adhatunk. 7. Gyűrűződés alatt a szarvon haránt irányban futó barázdák alakulását értjük. Ezt a leghelyesebb a második harmad barázdáltsága alapján elbírálni. Támpontként javasolható hogy számoljuk meg ebben a harmadban egy 5 cm-es szakaszra jutó barázdák számát. 4-5 barázdás gyenge, 5 8 barázdásig közepes, 8 barázda fölött szép sűrűnek ítélhetjük meg a barázdáltságot, amelyre 1-3 pont adható, 0,5 pont különbséggel. Természetesen nemcsak a barázdák száma, hanem mélysége, szép futása és egyöntetűsége is befolyásolja az adható pontszámot. 8. A csavarodottság a szarvak ívelését és növekedési irányát jelenti. Ideális a csavarodottság, ha az ívben kettős törés van, tehát spirálvonalat ír le a szarv, a nyaktól kellő távolságra és a szarvhegy kifelé irányul. 9. Az 1-8. pont alatt felsoroltak számértékének összege adja a muflontrófea pontértékét. Ebből a pontszámból különböző hibás szarvalakulások aszimmetria vagy sérülés esetén azonban le kell vonni 0,5-5,00 pontot. A kicsi, egy-két centiméteres törés nem hiba. A vadkanagyar bírálata