Hawaii (hawaii nyelven: Mokuāina o Hawaii),A név autentikus kiejtésében az jellel elkülönített hangokat nem szabad összeolvasztva kimondani, hanem kissé külön, így: moku-áina o hauaj-i az Amerikai Egyesült Államok egyik exklávé tagállama. (A másik Alaszka.) Az 50. tagállam, 1959. augusztus 21-e óta. Földrajzilag elkülönül az ország törzsterületétől, de még az amerikai kontinenstől is, és lényegében egy Polinéziához (Óceánia) tartozó szigetcsoport a Csendes-óceánon. Fővárosa és egyben legnagyobb települése Honolulu.
Változatos természeti környezete, meleg trópusi éghajlata, nyilvános strandokban való bősége és aktív vulkánjai miatt a turisták, szörfösök, biológusok és vulkanológusok számára egyaránt népszerű célpont.
A szó etimológiája A Hawaii szót a proto-polinéziai Sawaiki szóból származtatják, melynek jelentése „anyaföld”. A szó más polinéziai nyelvekben is megtalálható, úgymint a maori Hawaiki, a rarotongai Avaiki, és a szamoai Savaii. Polinézia más területein Hawaii az alvilág vagy az őshaza neve. Jelentése Hawaiin: az Istenség levegője és vize. (Ha – levegő, wai – víz, I – Istenség).
Történelme
Korai történelem balra|bélyegkép|Őslakos hawaii vallási helyszín (heiau) Hawaii a polinézek nagy vándorlási hullámának részeként népesült be, a pontos dátum sokáig vita tárgyát képezte, de a régészeti leleteken alapuló friss kutatási eredmények azt mutatják, hogy az első lakosok valamikor 1000 és 1200 között érkezhettek a szigetcsoportra a Marquises-szigetekről. A hawaii őslakosok nem rendelkeztek írásbeliséggel, nem ismerték a fémmegmunkálást és a kerámiakészítést, de kéttörzsű hajóikon nagy távolságokat tudtak megtenni az óceánon és fejlett navigációval rendelkeztek. A bennszülött hagyományok szerint történelmük fontos állomása volt a Tahitiről származó hódítók érkezése, akik átvették a hatalmat a szigetcsoport fölött, de ezt régészeti bizonyítékok nem támasztják alá. A hawaii társadalom az indiaihoz hasonló kasztrendszeren alapult, a legmagasabb társadalmi réteget a nemesség (aliʻi) alkotta, aminek legerősebb családjai állandóan harcban álltak egymással. Vallásgyakorlásuk központjai a heiau elnevezésű templomok voltak, ahol emberáldozatokat is bemutattak. Az őslakos kultúra gazdag mítoszokban és legendákban.
Az európaiak érkezése balra|bélyegkép|Cook kapitány halála A szigetcsoportot az egyik legismertebb brit felfedező, James Cook fedezte fel, aki 1778. január 20-án ért partot Kauai szigetén. A hajós a földdarabokat megbízójának, Lord Sandwichnek a tiszteletére Sandwich-szigeteknek () nevezte el. A bennszülöttek először Lono isten reinkarnációjaként tisztelték a felfedezőt, de később, egy lopott dereglye miatt támadt félreértést követő összetűzésben megölték és feldarabolták a brit kapitányt. balra|bélyegkép|I. Kamehameha király, Hawaii első uralkodója A következő évtizedek során gyakorivá váltak az európai és amerikai látogatások a szigeteken, először felfedezők, majd kereskedők és bálnavadászok érkeztek. Az utazók betegségeket hurcoltak be az elzárt területre, az influenza, a himlő és a kanyaró pusztításának következményeként az őslakos népesség 1820-ra 71%-kal csökkent. 1830-ban kínai munkások behurcolták a leprát, ami szintén rengeteg halálos áldozatot követelt. A járványt izolált lepratelepek létrehozásával igyekeztek megállítani, ezek közül a legismertebb Kalaupapa volt Molokai szigetén. Itt végezték munkájukat a szigetcsoport leghíresebb szentjei, Molokai Szent Damján belga szerzetes és Szent Marianne Cope német apáca is, akik a leprásokhoz költözve gondozták a betegeket halálukig.
A területre érkező európai fegyvereket felhasználva Hawaii-sziget egyik jelentős őslakos nemesi családjának tagja, a kiemelkedően tehetséges politikus és hadvezér, I. (Nagy) Kamehameha király (1782-1819) hadjáratok sorozatában legyőzte riválisait és 1795-ben kiterjesztette hatalmát az egész szigetcsoportra, létrehozva a Hawaii Királyságot. Az általa alapított Kamehameha-ház egészen 1872-ig uralta az országot. Utódja, II. Kamehameha (1819-1824) uralkodása alatt amerikai protestáns misszionáriusok érkeztek a szigetcsoportra és keresztény hitre térítették a bennszülötteket, ennek köszönhetően az őslakos szokások és kultúra háttérbe szorultak. Ezzel párhuzamosan elterjedt az írásbeliség használata és iskolák, templomok, valamint európai ültetvények alapultak. A királyt testvére, III. Kamehameha (1825-1854) követte a trónon, aki 1840-ben kiadta az ország alkotmányát és sikerült elismertetnie a királyság függetlenségét Nagy Britanniával, Franciaországgal és az Egyesült Államokkal.
Az Egyesült Államok befolyásának növekedése balra|bélyegkép|Cukornádültetvény Hawaiion 1882-ben A misszionáriusok érkezésével párhuzamosan egy kisszámú, de befolyásos fehér telepes elit alakult ki a szigeteken. Ez a csoport elérte, hogy III. Kamehameha földosztást hajtson végre (Nagy Māhele, 1848) és törvénybe foglalja a Hawaiion addig nem létező magántulajdont. Ennek a folyamatnak az eredményeként az addigi feudális rendszer helyét átvette a nagybirtokos gazdálkodás. Mind a britek, a franciák és az amerikaiak megpróbáltak minél nagyobb befolyást szerezni a szigetország belügyeibe. Ebben az amerikaiak voltak a legsikeresebbek, akik 1875-ben megkötötték Hawaiial a Kölcsönösségi Szerződést, amely gyakorlatilag egy szabadkereskedelmi megállapodás volt a két ország között, Hawaii vámmentesen exportálhatott cukrot Amerikába, az Egyesült Államok pedig különleges gazdasági kiváltságokat szerzett a területen és katonai bázist létesíthetett Pearl Harborban. Ez a lépés a fehér ültetvényesek további megerősödését hozta. Amikor V. Kamehameha király 1872-ben örökös nélkül halt meg, trónviszály robbant ki és brit, valamint amerikai csapatok szálltak partra, hogy fenntartsák a békét. A hatalomra jutó új uralkodó, David Kalākaua megkísérelte visszaállítani az őslakos hagyományokat és fényűző udvartartást tartott fent, ezért elveszítette a fehér elit támogatását. A telepesek egy helyi milícia, a Honolulu lövészezred támogatásával új alkotmány aláírására kényszerítették a királyt, az 1887-es úgynevezett Bajonett Alkotmányban korlátozták a király hatalmát és szavazati jogot adtak a leggazdagabb, elsősorban fehérekből álló rétegnek.
A függetlenség elvesztése balra|bélyegkép|Liliuokalani királynő, az utolsó hawaii uralkodó bélyegkép|Az USA zászlajának felvonása Hawaii annektálásakor, 1899-ben Az utolsó hawaii uralkodó, Liliuokalani királynő erős kézzel igyekezett visszaállítani országa lecsökkent szuverenitását, nem volt hajlandó megújítani a Kölcsönösségi Szerződést és érvényteleníteni szerette volna a Bajonett Alkotmányt is. Ezekkel a lépésekkel feldühítette a telepeseket és 1893-ban amerikai üzletemberek egy csoportja, az úgynevezett Biztonsági Bizottság tagjai a USS Boston hadihajó tengerészgyalogosainak segítségével megpuccsolták az uralkodót. Mivel ebben az időszakban Grover Cleveland elnök vezette az Egyesült Államokat, aki Liliuokalani személyes barátja volt, nem volt hajlandó annektálni a területet, így egy rövid életű oligarchikus egypártrendszerrel működő köztársaság jött létre Hawaii Köztársaság néven, amelyet már teljesen a telepesek irányítottak, kiszorítva az őslakosokat a hatalomból. A szigetcsoportot végül 1898-ban annektálta az Egyesült Államok és 1900-ban tengerentúli terület státuszt kapott Hawaii Terület néven William McKinley elnöksége alatt. A terület lakói adóztak a központi kormányzatnak, de nem rendelkeztek szavazati joggal az amerikai választásokon.
Hawaii az 1940-es évekig tartó időszakban gyors fejlődésen ment keresztül, az ültetvények területe növekedett és nagy mennyiségű cukrot és ananászt exportáltak az amerikai kontinensre. Ebben az időszakban a szigeteket gazdasági súlyukat kihasználva a cukorültetvények tulajdonosai, az úgynevezett „Big Five” (Nagy Öt) cégek mágnásai irányították a háttérből. Felgyorsult a népességnövekedés, elsősorban az ázsiai országokból és Puerto Ricoból az ültetvényekre dolgozni hozott munkásoknak köszönhetően, így az őslakosok kisebbségbe kerültek. A szigeteken kiépült a polgári és a katonai infrastruktúra, Pearl Harbor kikötője pedig az USA csendes-óceáni flottájának legfontosabb bázisává vált. balra|bélyegkép|A Pearl Harbor elleni japán támadás 1941. december 7-én a Japán Birodalom meglepetésszerű támadást hajtott végre a pearl harbori haditengerészeti bázis ellen, amelynek során 20 hadihajót pusztítottak el vagy rongáltak meg és több mint 300 repülőgépet semmisítettek meg. A japánok az akció során több mint 2400 amerikait öltek meg, köztük civileket. A támadás hatására az Egyesült Államok hadat üzent Japánnak és belépett a második világháborúba. A háború során végig az amerikai propaganda meghatározó eleme maradt a Hawaii elleni támadás megbosszulása. Tódzsó Hideki japán miniszterelnök terveiben szerepelt, hogy japán uralom alá veti Hawaiit, Alaszkát és Washington államot.Weinberg, Gerhard (2005): A World In Arms A Global History of World War II. Cambridge: Cambridge University Press. . 329. o.
Az USA tagállamaként Az 1950-es években a szavazati joghoz jutó bevándorlók által támogatott Hawaii Demokrata Párt megerősödött és tagállam státuszt követelt a szigetcsoportnak. Az ültetvényes elit a status quo mellett állt ki, ugyanis amíg Hawaii csak tengeren túli terület státusszal rendelkezett, könnyebben tudtak olcsó munkaerőt hozni Ázsiából. 1959-ben népszavazást tartottak a terület státuszáról, amelyen a lakosok 94,3%-a a szövetségi állammá válás mellett tette le a voksát, a döntést csak 5,7% ellenezte. balra|bélyegkép|Hawaii őslakos tüntetők 2014-ben Az USA tagállamaként Hawaii gazdasága tovább növekedett, megnőtt a turizmus szerepe és nagy mennyiségű tőke áramlott az államba elsőroban az USA-ból és Japánból. Ezzel párhuzamosan az 1990-es években problémák is jelentkeztek: miközben az árak megnőttek, a fizetések relatíve alacsonyak maradtak, így széles tömegek megélhetése került veszélybe. A gazdaságnak a következő évtizedben sikerült talpra állnia, elsősorban annak köszönhetően, hogy az egész világ egyik legfontosabb turisztikai és csillagászati központjává vált.
Komoly társadalmi problémát okozott az őslakosok helyzete is. A korábban bennszülött tulajdonban lévő földek legnagyobb része állami kézbe került, ezeknek a területeknek egy részén nemzeti parkok jöttek létre, máshol azonban beruházásokat hajtottak végre. Az építkezések ellen az őslakos szervezetek tiltakoztak és tüntettek, a megmozdulások a hawaii függetlenségi mozgalom megerősödéséhez vezettek. Bill Clinton amerikai elnök 1993-ban nyilvánosan bocsánatot kért az Amerikai Egyesült Államok nevében a hawaii őslakosokat ért atrocitásokért és a királyságuk erőszakos megpuccsolásáért. A bennszülött jogok egyik legfontosabb képviselője Israel Kamakawiwoʻole énekes volt, a Somewhere over the Rainbow/What a Wonderful Life című dal előadója. A feszültségek később sem csillapodtak, amikor 2019-ben a Harmincméteres Teleszkóp felépítését készítették elő a Mauna Kea vulkánon, a szentként tisztelt hegyen zajló építkezés ellen olyan erős tüntetéshullám kezdődött, hogy szükségállapotot kellett bevezetni az államban.
Földrajz Mintegy 3200 km-re fekszik délnyugatra Észak-Amerika partvidékétől, délkeletre Japántól, és északkeletre Ausztráliától. Az állam magában foglalja szinte az egész vulkanikus Hawaii-szigeteki hegyláncot, ami szigetek százaiból áll, 2400 km hosszan elterülve. A Hawaii-szigetek egy úgynevezett forrópont (köpenyhőoszlop) felett keletkeztek, ezért kizárólag vulkanikus kőzetekből állnak, mindegyikük közepén egy-egy vulkánnal. Az állandó helyzetű forrópont felett az óceáni kéreg fokozatosan elmozdult, így keletkeznek még ma is egymás közelében újabb és újabb vulkáni szigetek. A Hawaii sziget („nagy sziget”) és egyben a szigetcsoport legmagasabb pontja a Mauna Kea.
Szigetek A Hawaii-szigetek mindegyike vulkáni tevékenység során alakult ki.