II. Amenemhat (uralkodói nevén Nubkauré; kb. i. e. 1929 – i. e. 1895) az ókori egyiptomi XII. dinasztia harmadik fáraója. I. Szenuszert fia. Hosszú, 34 éves uralkodása alatt elődei jól bevált politikáját követte a trónon.
Családi háttere I. Szenuszert és testvér-felesége, III. Noferu gyermekeként született. Első említése Beni Hasszán nomarkhosza, Amenemhat önéletrajzi szövegében található, itt szerepel egy Ameni nevű herceg, aki minden bizonnyal azonos a későbbi II. Amenemhattal. Négy lánytestvérét említik apjuk sírkomplexumában, egy ötödiket egy, a királyi családtagok neveit felsoroló szentélyben a Sínai-félszigeten., p.93
Amenemhat síregyüttesében több családtagját is említik, bár némelyik sír datálása vitatott, lehetséges, hogy a dinasztia uralkodásának későbbi szakaszára tehető. Úgy tűnik azonban, hogy ezek a sírok is Amenemhat sírkomplexumához tartoznak, bár elképzelhető, hogy némelyik családtag jóval később halt meg, ezért temetésükre is csak valamelyik Amenemhatot követő fáraó idejében került sor. Köztük található Keminub, a fáraó egyik felesége a két ismert közül, illetve legalább négy lánya, a kettős sírokba temetett Ita és Henemet, illetve Itaweret és Szithathormerit. További családtagjai ismertek más leletekről: Kaneferu királyné feltehetőleg a fáraó másik felesége; Itakajet és Henemetnoferhedzset nevű lányait egy-egy hengerpecséten említik apjukkal együtt, Amenemhatankh herceg pedig, akinek sztéléje töredékeit megtalálták Amenemhat sírkomplexumában, valószínűleg a fáraó fia volt, de az is lehet, hogy a testvére.Dodson & Hilton, op.cit., p.94
II. Amenemhat és utóda, II. Szenuszert kapcsolatára nincs közvetlen utalás. Hogy utóbbi a fia volt az előbbinek, csak egy valószínű feltételezés. Szenuszert felesége, Nofret viseli a „király leánya” címet, valószínűleg ő is Amenemhat gyermekei közé sorolható.
Uralkodása Apja halála előtt 3 évvel már társuralkodóként gyakorolta a hatalmat - erről tanúskodik Szimontunak a British Múzeumban található sztéléje – és elődei vívmányait tovább folytatva az egyre virágzó mezőgazdaság, vadászat, halászat, bányászat és természetesen a Núbiából beáramló arany, biztosította az ország töretlen fejlődését. Hadjáratot vezetett a Vörös-tengerhez és uralkodásának 28. évéből származó feljegyzések szerint Punt földjére is.
Aktív kereskedelmi és diplomáciai jelenlétről tanúskodnak a Bübloszban, Szíriában, Palesztinában, valamint Krétán és Cipruson is megtalált egyiptomi, illetve az ezen országokból származó használati- és ajándéktárgyak egyiptombeli előfordulása.
Sírja Dahsúrban épült piramisa az ókorban az „Amenemhatról gondoskodtak” nevet kapta, eredeti méretéről nincsenek adatok és romos állapota miatt következtetni sem lehet rá. Sajnos burkolóköveit elhordták és így láthatóvá váltak a piramis belső szerkezetét alkotó sugárirányú mészkő „bordák” - amit homokkal és törmelékkel töltöttek ki később – és ennek a színére utalva hívják ma „Fehér Piramisnak”. Egyike a legkevésbé feltárt és dokumentált egyiptomi műemlékeknek, 1894-ben Jacques de Morgan által végzett ásatáskor a nyugati oldalánál feltárt sírokban a középbirodalom csodálatos ékszereit találta meg Khnumit és Ita hercegnők érintetlen sírjában.
Név, titulatúra
Források
Egyiptom, a fáraók világa. Vince kiadó, 2001. Kákosy László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája. Budapest, Osiris kiadó, 1998. Peter A. Clayton: Fáraók krónikája. Budapest, Móra kiadó, 2007. Rosalie David: Élet az ókori Egyiptomban. Debrecen, Gold Book, évsz. nélk. Joyce Tyldesley: Egyiptomi királynők krónikája. Budapest, Móra kiadó 2008. Rosalie David: Az egyiptomi birodalmak. Helikon kiadó, 1986.
További információk Amenemhat (II) Nubkaure (1914-1879/76 BCE) Touregypt.net – Amenemhet II
Amenemhat 2 Amenemhat 2 Kategória:Az i. e. 20. században született személyek Kategória:Az i. e. 19. században elhunyt személyek