bélyegkép|jobbra|250px|Régi könyvek A könyvkereskedelem az iparnak az az ága, mely az irodalmi termékek előállításával és terjesztésével foglalkozik. – Ezt a meghatározást A Pallas nagy lexikona szócikke adja (1893–1897).
A Révai nagy lexikona (1915) szerint a könyvkereskedelem „sokszorosított irodalmi termékeknek előállításával, forgalombahozatalával és terjesztésével iparszerüleg foglalkozik.” Magyarországon német mintára szerveződött a könyvkereskedelem, melynek főágai között említi a lexikon a könyvkiadást is. Teljesen eltérő és lényegében másként alakult az angol és a francia könyvkereskedelem.
A könyvkereskedelem kislexikona (1973) könyvkereskedelem szócikkében azonban már egyáltalán nincs szó „előállítás”-ról. Itt külön, rövid szócikk foglalkozik a könyv előállításával, ami magában foglalja a kiadói és a nyomdai munkákat is, de könyvkereskedelmet természetesen nem. A kislexikon könyvkiadás szócikke hangsúlyozza, hogy a könyvkiadás, a könyvnyomtatás és a könyvkereskedelem a fejlődés során váltak szét, és Magyarországon a „bolti keretek között tevékenykedő, szervezett könyvkereskedelem” csak a 18. században, német nyomdászok letelepedésével jelent meg.Torzsai Tamás és Zala Imre: KÖNYV A-Z. – A könyvkereskedelem kislexikona (Tankönyvkiadó, Budapest, 1973)
A múlt század végén Kókay György foglalkozott részletesen a magyarországi könyvforgalom és könyvkereskedelem történetével, és ebben megjegyezte: „Témánkat azért szükséges a „könyvforgalmazás” fogalmával kiegészíteni, mert a középkorban nálunk sem volt érdemleges könyvkereskedelem.”Kókay György: A könyvkereskedelem Magyarországon
A könyvekkel való kereskedésen kívül a zenemű-, mű- és térképkereskedésre is kiterjed. „A könyvkereskedelem az iparnak az az ága, mely az irodalmi termékek előállításával és terjesztésével foglalkozik.”
Könyvkereskedelem ágai könyvkiadóüzlet szortiment könyvkereskedelem bizományosi üzlet antikvár könyvkereskedelem
Könyvkereskedelem Magyarországon A nyomtatott könyv forgalmazásának kezdetei hazánkban (1473-1526) Hess András budai műhelyében 1473 pünkösdjének vigíliáján, előestéjén, vagyis június 5-én fejezte be az első Magyarországon nyomtatott könyv, a Chronica Hungarorum előállítását. Az 1477-1480 közötti években egy második, közelebbről ismeretlen nyomda is működött az ország területén, de az ott készült nyomtatványok értékesítési formája szintén kérdéses. A forrásokban különböző névformájában - 'librarius','bibliopola','Buchfürer' - szereplő könyvesek a szabad királyi városokban, mindenekelőtt Budán éltek. Egy részük Németországból érkezett Magyarországra és különféle német nyomdák megbízottjaként tevékenykedett. Művelődés- és könyvtártörténeti szempontból a Budán működők a legjelentősebbek. A budai könyvkiadás és -kereskedelem kialakulásában fontos volt Mátyás király 1479-es utasítása, amelyben elrendelte az egyházmegyék szerkönyveinek nyomtatott kiadását. A következő években megkezdte működését az első névről ismert kiadó kereskedő, Theobald Feger (Feger Tibold). Ő jelentette meg Augsburgban Thuróczi János Chronica Hungarorumának második, híresebb kiadását. Mint kereskedő, a maga korának legjelentősebb német vállalkozójával, a nürnbergi Anton Kobergerrel állt kapcsolatban. Nála jelent meg 1493-ban a nevezetes Schedel-krónika (e kötetben található a Budát ábrázoló első fametszet). A nürnbergi cég fennmaradt irataiból ismert, hogy a könyvből több tucatot szállítottak Budára bizományba; Koberger 1509-es zárszámadásában Feger 56 forint adósaként szerepel. A budai kereskedő akkor már nem élt, 1498 körül halt meg, nem tudjuk, hogy a német nyomdász megkapta-e a könyvek ellenértékét. Az adalék mindenesetre rávilágít arra, hogy Buda és Magyarország bekapcsolódott ebben a korszakban az európai könyvkereskedelem vérkeringésébe, másrészt kiderül, hogy a könyvterjesztés ma is meghatározó formája, a kiadótól bizományba történő átvétel már ekkor bevett gyakorlat volt. Budán összesen kilenc kiadó kereskedő működéséről tudunk: Feger, Joannes Paep, Urbanus Kaym, Georgius Rüm, Joannes Hertzog, Michael Milchner, Stephanus Heckel, Jocobus Schaller és Michael Prischwitz. A budai könyvkiadó kereskedők közreadásában 61 nyomtatványról tudunk, ezek nagyobb része liturgikus könyv, de akad köztük tankönyv és történelmi munka is. A korszakból hazánk különféle városaiból is maradtak fenn könyvkereskedelemre vonatkozó szórványos adatok. Késmárkon az 1480-as évekből ismert egy Ambrosius nevű személy, aki rendszeresen hozott be külföldről, talán Krakkóból könyveket; Kassáról Joannes Prewsz neve olvasható a forrásokban mint eladósodott könyvkereskedőé, Eperjesen Marcus 'bibliopola' működéséről rendelkezünk szerény adatokkal, Szebenben pedig Johannes 'Buchfürer'-ről emlékeznek meg a rendelkezésükre álló dokumentumok. Ezek a könyvesek nyilván a helyi közösség - iskola, plébánia - könyvszükségletét elégítették ki, feltehetően egyéb kereskedelmi jellegű tevékenység mellett. Közvetlenül a Mohácsot megelőző évekből maradtak fenn adalékok arról, hogy a hatalom megkísérelte szabályozni a könyvforgalmat. Luther tanai az 1520-as évek elején Magyarországon is megjelentek, II. Lajos 1524-ben elrendelte, hogy az "eretnek" írásait senki se merészelje árusítani, megvenni vagy olvasni. A Nagyszeben városának szóló utasítást ugyanabban az évben követte a Sopron magisztrátusát figyelmeztető, a következő évben pedig a bártfaiakat szólította fel a lutheri tanok kerülésére. Az uralkodói rendelet a tiltott könyvek megsemmisítéséről is intézkedett: a források a budai, brassói, soproni és szebeni könyvmáglyákról tudósítanak.
A 18. századig Magyarországon a régi könyvekben fellelhető könyvárusjegyek alapján az első könyvkereskedés a 15. század végén nyílt meg, ezt a 16. század közepéig, Buda török megszállásáig mintegy 6-7 üzlet követte. A török megszállás alatt az üzletek megszűntek, de a hódoltságon kívül eső városokban (Pozsony, Nagyszombat, Temesvár stb.) a könyvkereskedelem folyamatosnak mondható. A kereskedelem igazi fellendülése a 18. század elején kezdődött. Mint a legtöbb európai könyvkereskedelem, ez is a német mintájára fejlődött, erre utal a könyvek bizományba történő szállítása is. Az önálló könyvkereskedelem Erdélyben is ekkor bontakozott ki. Az első könyvkereskedést Josef Franz Kollmann bécsi nyomdász alapította Kolozsváron 1774-ben. Ő főként tankönyvekkel foglalkozott. Nála jelentősebb kereskedő volt id. Martin Hochmeister szebeni nyomdász, aki 1778-ban kapott szabadalmat könyvkereskedés létesítésére. Ő már újságokat is forgalmazott. Ez idő tájt bontakozott ki igazán az irodalmi élet is.
Könyvkereskedők és könyvkötő kereskedők A 17-18. században a könyvkötő - korabeli latin elnevezéssel compactor - gyakran vett át a nyomdáktól kész, kinyomtatott ívekben, úgynevezett krúdában kiadványokat, amelyeket azután környezetében értékesített, egyúttal a vásárló igényeinek megfelelően bekötötte; a könyvnyomtatás kézműipari korszakában a könyvek nagyobb része ugyanis kötetlenül, krúdában hagyta el az officinát, így közreműködésük eleve megkerülhetetlen volt.
Az első könyvkötő céh Pozsonyban alakult meg 1658-ban, majd követte Nagyszombat, Kassa, Debrecen, Lőcse mestereinek céhalapítása.
A 19. század kezdetétől az első világháborúig
A magyar reformkor idején még jobban felélénkült az irodalmi élet, főleg Pest-Budán. Ennek következtében a könyvkereskedők száma is nőtt. A magyar könyvkereskedelem és könyvkiadás történetében jelentős volt Heckenast Gusztáv fellépése, aki 1833-ban vette meg sógorától annak könyvesboltját. Közel 40 év alatt több mint 900 magyar és 100 külföldi kiadványt hozott forgalomba. 1839-ben kölcsönkönyvtárat alapított, hogy felkeltse az érdeklődést az olvasás iránt. 1841-ben egyesítette vállalatát Landerer Lajos nyomdájával. A főváros mellett a vidéki könyvkereskedelem egyre inkább háttérbe szorult.
Az 1848/49-es események után, a Bach-korszakban, átmenetileg jelentősen visszaesett a könyvkereskedelem. A rendszer bukása után a kereskedelem és kiadás ismét fejlődésnek indult, még ha nehezebben tudott is kibontakozni. A nehézségek főként a vidéki kereskedőket érintették. Az 1867-es kiegyezést követően újra lehetővé vált a bekapcsolódás az európai kulturális életbe.
Az első világháborútól a második világháborúig Az I. világháborút követően, a trianoni békeszerződés értelmében, az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlott. A Magyarországon kialakult politikai rendszerek a könyvkereskedelemre is hatással voltak. Az 1920-as években hozott törvény értelmében, a régi könyvek luxusjavaknak számítottak. Ez azt jelentette, hogy jelentős adót kellett utánuk fizetni. Ez több szakmában (legfőképp az antikváriusok és magángyűjtők körében) is nagy felháborodást keltett. Ezért az 1930-as években a törvényt úgy módosították, hogy bizonyos szakmák kivételt képezhettek a rendelkezés alól. Ebben a korban Stemmer Ödön mellett a másik jelentős antikvárius Lantos Adolf volt, aki különböző folyóiratokat adott ki (Bibliofil Szemle, Literatura, Lantos Magazin) és könyvárveréseket rendezett. Szintén megemlíthetjük itt Ranschburg Gusztáv nevét is.
A második világháborútól a forradalomig A második világháború a könyvkultúra terén is súlyos károkat okozott. A háború következtében nagy veszteségek érték a magyar nyomdaipart és könyvkiadást. A könyvpusztulás a hazai könyvtárak egy részén kívül főként a könyvkereskedelmet sújtotta. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány intézkedett a fasiszta és szovjetellenes sajtótermékek beszolgáltatásáról, illetve megsemmisítéséről. Három kötetben foglalták össze a beszolgáltatandó művek jegyzékét. A beszolgáltatás hajszolása miatt sok nem fasiszta kiadvány is megsemmisült.
Azonban szerencsére a nagy egyházi könyvtárak közül az érseki, püspöki, egyházmegyei és kollégiumi gyűjtemények állományai viszonylag épségben úszták meg a háborús viszontagságokat.
1945-1948 között a könyvkereskedelem jelentős része magánkézben volt. A háborús pusztítások miatt a régi könyvesboltok csak nehezen tudtak újból kereskedelemmel foglalkozni. Az első megújuló fővárosi könyvkereskedés a Magyar Kommunista Párt József Attila könyvesboltja volt a Teréz körúton. Megnyitották kapuikat országszerte a kisebb könyvesboltok és antikváriumok is. A könyvkultúrának e viszonylag szabad és sokszínű újjáéledése és kibontakozása nem sokáig tartott: a nagy könyvkiadókat államosították, valamint a könyvterjesztés a Belkereskedelmi Minisztérium felügyelete alá került. 1952-ben történt meg a magán könyvkereskedelem teljes felszámolása. Ez méltán váltott ki felháborodást mind a hazai, mind a nemzetközi közvéleményből. Ugyanis a könyvkereskedők és antikváriusok állományának jelentős részét teherkocsikkal zúzdába szállították. Ezek olyan szerzőket tartalmaztak, mint Cervantes, Dumas, Rudyard Kipling, Jonathan Swift, Gárdonyi Géza, Benedek Elek, Babits Mihály, Fekete István.
A forradalomtól a rendszerváltásig A forradalom után a Magyar Szocialista Munkáspárt a könyvkiadás és a könyvkereskedelem terén számos újítást vezetett be. Nyitottabbá vált a könyvkiadás a nyugati szép- és szakirodalom, valamint a magyarországi nem marxista művek számára is. 1969-ben megalakult a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete. A fővárosban a bolti és az üzemi könyvterjesztést az Állami Könyvterjesztő Vállalat, vidéken pedig a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat végezte. A könyvek és folyóiratok exportját, importját kizárólag a Kultúra Könyv- és Hírlapkereskedelmi Vállalat bonyolította le. Közvetlenűl a rendszerváltás előtti években egyre több negatív jelenség rontotta le a korábbi kulturális eredményeket. A könyvek iránti érdeklődés és az olvasás a nyolcvanas évek során egyre jobban háttérbe szorult. Okai: kedvezőtlenül alakuló gazdasági helyzet, lakosság életszínvonalának csökkenése, munkával eltöltött idő növekedése, jövedelem-kiegészítő tevékenységek bővülése, televízió, közműveltség romlása, az iskolázás általános színvonalcsökkenése, a könyvtárak látogatottságának hanyatlása.