A házi kecske (Capra aegagrus hircus) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és a kecskeformák (Caprinae) alcsaládjába tartozó vadkecske (Capra aegagrus) egyik alfaja; bár egyes rendszerezők önálló fajnak tekintik Capra hircus név alatt. A házi kecske legvalószínűbb őse a bezoárkecske (Capra aegagrus aegagrus).
Az ókori görögök szent állatnak tartották, mivel tőle „tanulták el” a szőlő metszését. Magyarországon a szegényebb néprétegek tartották, ezért a szegényember tehene néven is illetik, de a jobban tejelő szarvasmarhafajták térhódítása előtt gyakran olyan gazdák is tartották, akiknek rideg marhája gulyában volt.
A kecske tágabb értelemben több állatot is jelöl, így a vadkecskét és a bezoárkecskét, a kőszáli kecskéket (több faj összefoglaló neve) és a havasi kecskét (Oreamnos americanus). Szócikkünkben „kecske” alatt a házi kecskét értjük.
Mára több mint 500 fajtáját tenyésztették ki.Hirst, K. Kris. "The History of the Domestication of Goats". About.com. Accessed August 18, 2008. Az egyik legrégebben háziasított faj, aminek hasznosítják tejét, húsát, bőrét. 2011-ben több mint 914 millió házi kecske élt világszerte az UN Food and Agriculture Organization becslései szerint.
A kecsketenyésztés múltja, jelene
A Balkánon és Afrikában nem volt szabályozva a kecsketartás. Ez vezetett oda, hogy a túllegeltetés következtében nagy terület elkarsztosodott, illetve elsivatagosodott. A szabályozatlanság és ez a tartásmód ma is jellemző a primitív népekre. Nyugat-Európában szabályozták a kecsketartást. Például az erdőtelepítésekben és fiatal erdőkben tilos volt a legeltetés, míg a lábas erdőben nem, ugyanakkor az erdőszegélyeket tervszerűen tisztogatták kecskékkel. Államilag segítették a nemesítést, aminek eredménye sok kultúrfajta születése. Korán felismerték, hogy a kecsketenyésztés fejlesztésére és a kecsketartók képzésére fordított energia nemcsak az egyéneknek, hanem a társadalomnak is hasznos.
Magyarországon a kecsketartás a tiltások történetéből és a tiltások szabályozásából állt. A tiltások kezdete a 13. századra nyúlik vissza, amikor Nyugat-Európát megelőzve erdőtelepítéseket rendeltek el, ahonnan kitiltották a kecskéket. Később a kecskéket még a lábas erdőkből is kitiltották. Így lett háborúság 1570 körül az egri kecskés gazdák és Balassi Bálint között. Kőszegen 1649-ben, amikor a kecskék nagyon elszaporodtak "...a város elrendeli, hogy csak azoknak szabad kecskét tartani, akik egészségi szempontból rá vannak szorulva." 1654-ben Thökölyt is beperelték Késmárkon, mert kecskéi bitangba jártak. Kőváron 1801-ben előírták, hogy csak a "szegénységnek engedtessék meg, hogy egy-két kecskét tartson a mezőn." Ettől kezdve a jómódúaknak tilos volt kecskét tartaniuk. E néhány idézetből is megállapítható, hogy a Thökölyt követő időben a vagyonosokat eltiltották a kecsketartástól. Így lett a kecsketartás társa a szegénységnek. Ebből többen azt a következtetést vonták le, hogy ha akadályozzák a kecsketartást, akkor egyúttal csökken a szegénység és megindul a vagyonosodás. Ezzel kapcsolatban Károlyi Rezső 1910-ben a következőket írta: "Némelyek annyira mentek a kecskével szemben, hogy a kecskeállomány csökkenését a vagyonosodás jelének hitték. Ha azonban így lenne, akkor hazánkat igen gazdag országnak kellene vélni, mert a kecskék száma már ugyancsak nem nagy, az utolsó években 250 000 darabra rúgott. Németország pedig szegény volna, mert kecskeállománya 3 500 000 darabot is meghaladja, ami még akkor is tekintélyes szám, ha tekintetbe vesszük, hogy Németország területe kétszer akkora, mint hazánk. A valóság az, hogy Németország nagy kecskeállományával is gazdagabb, mint mi és gazdagsága nem akadályozza a kecsketenyésztés fejlesztését, sőt arra igen nagy gondot fordít."
Ezen kívül értékesíti a ház körül keletkezett hulladékot, gyomokat, trágyája a kertészetben jól hasznosítható.
Állomány
Legnagyobb kecsketartók2021(Számok millió darab) 1. 148 2. 133 3. 80 4. 76 5. 59 6. 47 7. 43 8. 32 9. 32 10. 29 – 136. 0,04.. Föld összesen 1110Forrás: FAOhttp://www.fao.org/faostat/en/#data/QC|publisher=United Nations, Food and Agriculture Organization, Statistics Division (FAOSTAT)
A kecske az egyik legfontosabb mezőgazdasági állat a világon, amelyet több szempontból is hasznosítanak. A kecskék tejtermelése és húsának fogyasztása mellett gyapjújukat, bőrüket és szőrüket is felhasználják. 2021-ben a kecskéből több mint 170 országban tartottak, és az éves állomány nagysága meghaladta az 1,1 milliárd darabot.
A világ legnagyobb kecske tartói közé tartozik India, Kína, Pakisztán, Nigéria és Banglades. Ezek az országok a 2021-es állományuk alapján az első öt helyen álltak. 2021-ben Indiában volt az éves világ kecske állományának a 13%-a.
A kecske elnevezései
bélyegkép|250px|jobbra|Kecske a Jászberényi Állatkertben
A kecske neve nem és életkor szerint: Bak – kifejlett hím kecske Anya, kápra – kifejlett nőstény kecske Kecskegida, illetve gida – hím kecske ivarérésig Gödölye – nőstény kecske ivarérésig
További tenyésztési kifejezések: Caff, ürü, Erdélyben cáp – herélt kecske Korcs – nem fajtatiszta szülőktől származó (keverék) egyed Basztard – ismeretlen származású, fajtajelleg nélküli egyed Hibrid – céltudatos keresztezésből származó egyed Buga vagy suta – szarvatlan kecske, általában melléknévként
A kecske háziasítása
A kecskét – mint a többi Európában hagyományosan tartott háziállatot – a termékeny félhold területén, vagy attól nem messze háziasították már a történelem előtti időkben. Az egyik legkorábban háziasított állat. Legvalószínűbb őse a Zagros-hegység bezoárkecskéje (Capra aegagrus aegagrus), amit régészeti leletek mellett a legújabb genetikai elemzések is megerősítettek.
Felteszik, hogy a háziasítással együtt járt a testméret csökkenése, a csontváz is megváltozott, különösen a szarvak környékén. Az állati csontok nem és kor szerinti eloszlása is segít megkülönböztetni a vadászott és a háziasított fajtákat.
Több lelőhely is korai háziasításra utal: Ganj Dareh, Irak, Kr. e. 9000–7500: A korösszetétel és a testméret alapján. Mivel kevesebb bakra volt szükség, mint anyára, a fölösleges gidákat leölték. Ali Kosch, Irak, Kr. e. 7500–5500: Főként fiatal állatok maradványai, a szarvtő keresztmetszetének módosulásával.
A neolit forradalom terjedésével haszonállatként vittek kecskéket Európába. Ennek jelei megtalálhatók például Krétán és Cipruson.Gila Kahila Bar-Gal, Patricia Smith, Eitan Tchernov, Charles Greenblatt, Pierre Ducos, Armelle Gardeisen, Liora Kolska Horwitz: Genetic evidence for the origin of the agrimi goat (Capra aegagrus cretica). In: Journal of Zoology. Band 256, Nr. 3, 2002, S. 369–377, DOI:10.1017/S0952836902000407. Közép-Európában először a Körös-kultúra (6200-5600) tartott kecskét, amit csontleletek mellett edényekbe karcolt kecskefejek is megerősítenek. A mai német nyelvterületen a szalagdíszes kerámia kultúrájában is jellemző volt a juh- és kecsketartás. Klasszikus anatómiai eszközökkel nem lehet elkülöníteni egymástól a két fajt, úgyhogy genetikai módszerekkel kellene megvizsgálni arányukat.
Az ókori rómaiaknál fontos háziállat volt. Ma különös jelentőséggel bír Kis-Ázsiában, Közép-Ázsiában és Mongóliában.
Kecskét Amerikába először a spanyolok vittek a 16. században.
Kecskefajták thumb|right|250px|Barna színű házi kecske thumb|right|250px|A Girgentana kecske Szicília szigetéről származik
A kecskéket több szempontból csoportosíthatjuk. Gazdasági megfontolások szerint vannak tej-, szőr-, valamint vegyes hasznosítású (tej és hústermelő) fajták. Ezek a kategóriák részben átfedik egymást.
Magyar kecskefajták magyar parlagi kecske Nemesített fehér kecske Nemesített őzszínű kecske Svájci kecskefajták Saanen-völgyi kecske Appenzeller kecske Toggenburgi kecske Wallis-völgyi kecske Zergeszínű kecske Német kecskefajták Lagensalza-i kecske Nemesített német kecske Harzi kecske Schwarzwaldi kecske Barna Wālder kecske Spanyol kecskefajták Murciai kecske Malagai kecske Francia kecskefajták Alpesi kecske Poltou-i kecske Angliai kecskefajták Anglo-núbiai kecske Orosz kecskefajták Don melléki kecske Orenburgi kecske Orosz gyapjas kecske Ázsiai kecskefajták Szőrkecske Angórakecske Tibeti szőrkecske Kambing kacang kecske Jamnapari kecske Bengáli fekete kecske Afrikai kecskefajták Afrikai törpekecske Kameruni törpekecske Vörös sokoto kecske Boer kecske Szudáni kecske Máltai kecske
A tenyésztők gyakran tartanak kiállításokat. A bírálatnak sok szempontja van, többek között küllem (testfelépítés, alkat, szín, szőrzet, testrészek formája), valamint teljesítmény, a fajtától függően: tejhasznú fajtáknál tejhozam, húshasznúaknál izomzat, gyapjútermelőknél a gyapjú mennyisége és minősége. Továbbá minden fajtánál vizsgálják a szaporaságot, valamint az ősök élettartamát.
A kiállításon szereplő állatokat regisztrálni kell. Ha pozitívan bírálják el őket, akkor a kecskék és utódaik értéke megemelkedik, a díjnyerteseké csillagászati értéket érhet el, de a vásárló biztos lehet abban, hogy mit vásárolt. Van olyan kiállítási osztály, amiben a kecskét gyerek vezeti, és az általuk bemutatott show-t díjazzák.
A kecskék könnyen visszavadulnak, ha lehetőségük van rá. Olyan gyorsan térnek vissza a vadon élésbe, mint a macskák. A hajósok tették ki őket, hogy ha visszatérnek, akkor legyen számukra tej és hús. Visszavadult kecskék sok helyen jelen vannak, mint Ausztrália, Új-Zéland, Egyesült Királyság, és Galapagos. Ahol nincsenek nagy termetű ragadozók, és elegendő víz is rendelkezésre áll, ott a vadkecskék invazív fajként kárt okoznak a helyi élővilágnak. Konkurenciát jelentenek a helyi növényevőknek, és növényfajokat is eltüntethetnek a területről. Ausztráliában különösen sokan vannak.It is believed that there are over 50,000 feral goats in the Australian Outback. "The feral goat (Capra hircus) – Invasive species fact sheet". , environment.gov.au Ha azonban vannak nagy ragadozók, ott beilleszkednek a helyi táplálékláncba.
Anatómiája
A kecskék megjelenése, köztük mérete, színe, és más jellemzői fajtára jellemzők. Törpe fajtáknál, mint a Boer, a nőstények testsúlya 20–27 kg, a nagytestű fajtáknál a bakok akár a 140 kg-ot is elérhetik.Taylor, R.E. and Field, T.G., "Growth and Development" Scientific Farm Animal Production: An Introduction to Animal Science, 6th Ed. Prentice-Hall (1999) Upper Saddle River pg 321-324. A fajtákon belül leszármazási ágakra is jellemzőek a méretek. Az afrikai pigmeus törpekecske vállmagassága 41–58 cm.Belanger, J & Bredesen, S. T, "Basic Information about Goats" Storey's Guide to Raising Dairy Goats, 2nd ed. Storey Publishing (2010) North Adams, pg 14 Felnőttkori testméretét a fajta mellett az elérhető tápanyag mennyisége is befolyásolja. Növendék korban a tápanyagnak 10–14% fehérjét és elegendő kalóriát kell tartalmaznia, hogy elérje a genetikája szerinti testméretet.Pugh, D.G. and Rankins, D. L. Jr, "Feeding and Nutrition" Sheep and Goat Medicine, 2nd Ed. Elsevier (2012) Maryland Heights, pg 40-42. A nagytestű fajták 36–42, kisebb testű fajták 18–24 hónap alatt érik el felnőttkori méretüket.Taylor, R.E. and Field, T.G., "Growth and Development" Scientific Farm Animal Production: An Introduction to Animal Science, 6th Ed. Prentice-Hall (1999) Upper Saddle River pg 324-325.
A legtöbb egyed szarvalt, egy pár szarvuk formája és mérete fajtajelleg. Szarvalt lehet bak és nőstény; sőt, a szarvatlanság kapcsoltsága miatt aránylag több nőstény szarvalt mint bak.