A Comore-szigetek (teljes nevén: Comore-szigeteki Unió, franciául: Union des Comores, arabul: الإتّحاد القمريّ Al-Ittiḥād al-Qamariyy) Madagaszkártól északra található szövetségi köztársaság. Az országnév nálunk használt alakja francia eredetű, ennek kiejtése [komór-szigetek]. Az ország neve arab eredetű, jelentése: A Hold szigetei.
Földrajz balra|bélyegkép|240px|Út a szigeteken
Domborzat A Comore-szigetek három nagyobb és több kisebb korall- és vulkanikus szigeten helyezkedik el, amelyek közül a legnagyobb szigeten a Kartala vulkán még ma is működik. Legmagasabb pontja: Kartala, 2360 m.
Vízrajz Nincs jelentősebb vízfolyás. A tengerpartok hossza 340 km.
Éghajlat Az év során a trópusi-tengeri éghajlat következtében a hőmérséklet alig ingadozik. Július-augusztus hónapban a legalacsonyabb a középhőmérséklet (22 °C), míg február-március hónapban a legmagasabb (27 °C). A csapadékot hozó északnyugati monszun novembertől májusig uralkodik, utána októberig a délkeleti passzátszél szárazságot okoz. A forró időszakokban gyakran trópusi forgószelek pusztítanak. Az átlagos csapadékmennyiség évi 1000–4000 mm a fekvéstől és a tengerszint feletti magasságtól függően.
Élővilág, természetvédelem Az eredeti növényzetnek számító trópusi őserdőket jórészt mára kiirtották. Az értékes nemesfák szórványosan találhatók csak a magasabban fekvő területeken. A tájra ma már inkább a szavannák és az ültetvények a jellemzőek. Elsősorban mangófák, kókuszpálmák és banánfák nőnek a lapályos vidékeken. A partot helyenként mangrovepálmák borítják.
Állatvilága viszonylag szegényes. A ritka madár- és teknősfajták mellett, a hamvas maki egyik alfaja egyedül itt honos. A parti vizekben igen sok víziállat él. A Comore-szigeteknél fogtak néhány példányt a bojtosúszós maradványhalból.
Nemzeti parkjai bélyegkép|Egy utca a fővárosban, Moroniban A Comore-szigeteken hat nemzeti park található: Karthala, Coelacanth és Mitsamiouli Ndroudi a Grande Comore szigeten, a Ntringui-hegy és Shisiwani az Anjouan szigeten, valamint a Mohéli Nemzeti Park a Mohéli szigeten. A Karthala és a Mount Ntrigui nemzeti parkok a szigetek legmagasabb csúcsait védik, a Coelacanth, a Mitsamiouli Ndroudi és a Shisiwani pedig tengeri nemzeti parkok, amelyek a sziget parti vizeit és a peremzátonyokat védik. A Mohéli Nemzeti Park szárazföldi és tengeri területeket egyaránt magában foglal.
Természeti világörökségei A Comore-szigetek 2000-ben csatlakozott a világ kulturális és természeti örökségének megóvását célzó egyezményhez. 2022 végéig egyetlen helyszín sem szerepel a világörökség listáján.
Környezeti veszélyforrások Erdőirtás; talajromlás és erózió az erdők elvesztése és a megfelelő teraszosítás nélküli lejtőkön történő növénytermesztés következtében; a tengeri biodiverzitás csökkenése, mivel a talajerózió a korallzátonyok eliszaposodásához vezet.
Történelem Az első emberek, akik Comore-szigeteken éltek, valószínűleg polinéziai és melanéziai eredetűek voltak, őket malájok követték. A letelepedés nem régebbi a 6. századnál. Szuahéli telepesek a szigeteket a nagy bantu vándorlás idején érték el 1000 körül.
Portugál felfedezők 1505-ben látogatták meg a szigeteket.
A 16. században arab és perzsa kereskedők érkeztek a szigetekre. Ők afrikaiakat hoztak az ültetvényekre munkásoknak. Később portugál, holland, majd francia kereskedők érkeztek ide, azonban a 19. század közepéig az arab-iszlám hatás jelentős volt.
A 19. század elején a francia és angol érdekszférába tartozott. A francia gyarmatosítás 1841-ben kezdődött Mayotte sziget francia birtokba vételével és 1909-ben fejeződött be, amikor Anjouan szigetének szultánja lemondott, és Mohéli szigetének királynője (szultánája), Szalima Masamba szintén elvesztette a trónját, így ezek a szigetek is francia uralom alá kerültek, de hivatalosan 1912-ben lett francia gyarmat a szigetcsoport.
A második világháború alatt a Vichy-Franciaország része volt, majd a britek megszállták a gyarmatot. 1956-ban Franciaország autonómiát adott a szigeteknek.
A Comore-szigetek a Szuezi-csatorna megnyitásáig a Távol-Keletre és Indiába tartó hajóút fontos állomása volt. Akkor viszont hajóforgalma jelentősen csökkent. Kezdetben az egyetlen exportálható termék a kókuszdió volt. Francia telepesek, francia vállalkozások és gazdag arab kereskedők létesítettek exportorientált ültetvényeket, amelyek elfoglalták a termőföld egyharmadát. Mayotte megszerzése után a franciák a szigetet cukortermelő gyarmattá alakították. A többi sziget gazdasága is átalakult, megkezdték az ylang-ylang, a vanília, a kávé, a kakaó és a szizál termesztését.
A szigetcsoport a francia védnökség évei után 1975. július 6-án Mayotte sziget kivételével elszakadt Franciaországtól. 1999-től katonai uralom következett, elsősorban az Anjouan és Mohéli szigeteken található szeparatista törekvéseinek megakadályozására. 2001-ben kihirdették az új alkotmányt, a választásokat pedig 2002-ben tartották. 2006-ban volt az első békés és demokratikus hatalomváltás a szigetek történetében, rengeteg katonai puccs és Bob Denard francia kalandor akciói után.
Anne Etter, Mohéli (comorei nyelven Mwali) királyi hercegnője, a Comore-szigetek Fejlesztési Társaságának (Association Développement des Îles Comores) elnökeként napjainkban képviseli a királyi házat a Comore-szigeteken mint Szalima Masamba szultána-királynőnek, Mohéli (Mwali) utolsó uralkodójának az unokája.
Államszervezet és közigazgatás Nemzeti jelképek, színek Négy ötágú csillag és félhold; nemzeti színek: zöld, fehér.
Alkotmány, államforma Államforma: iszlám szövetségi köztársaság
2001-ben a Comore-szigeteken új alkotmányt fogadtak el. Ez rögzíti, hogy az ország szövetségi köztársaság és az államvallás az iszlám. Az ország államfőjét 4 évre választják.
Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás 1990 óta az országban többpártrendszer van.
A választójog minden 18. évét betöltő embert megillet. A szigetek tagja az ENSZ-nek, az Afrikai Uniónak és az Arab Ligának.
Pártok Közigazgatási beosztás A Comore-szigetek három szigetből áll. Mindhárom szigetnek külön autonómiája van.
A szigetek:
Anjouan Grande Comore Mohéli
Vitás területek Földrajzilag a Comore-szigetek része Mayotte sziget és a környező kisebb szigetek. Amíg Comore-szigetek francia gyarmat volt, addig Mayotte közigazgatásilag hozzá tartozott. Amikor Comore-szigetek független ország lett, Mayotte népszavazás útján francia gyarmat maradt. Comore-szigetek állama ezt nem ismeri el, saját területéhez számítja Mayotte területét.
A Glorioso-szigeteket a gyarmati korban Comore-szigetekről igazgatták a franciák. A függetlenség megadása erre nem vonatkozott, de a comorei állam követeli a területet.
Van a Glorioso-sziget csoportjában egy korábbi sziget, amelyet mára ellepett a tenger: Banc du Geyser. Comore-szigetek állama szerint kizárólagos gazdasági övezetéhez tartozik, míg Madagaszkár 1976-ban annektálta.
Védelmi rendszer Védelmi erő: nagyjából 600 fő katona, és 500 fő rendőr. (2020-as becslés)
18 éves kortól 2 éves önkéntes férfi és női katonai szolgálat van; nincs kötelező sorkatonai szolgálat.
A katonaság és rendőrség képességei korlátozottak a keresési és mentési műveletek végrehajtására és a belső biztonság fenntartására; a Franciaországgal kötött védelmi szerződés tengeri erőforrásokat biztosít a felségvizek védelmére, a Comore-szigeteki katonai személyzet kiképzésére és légi felügyeletre; Franciaország egy kisebb tengeri bázist és egy idegenlégiós kontingenst tart fenn a szomszédos Mayotte-on.
Emberi jogok A Comore-szigetek a részben szabad országok közé tartoznak, az emberi jogok helyzete szinte hagyományosan rossz az országban. Ahmed Abdallah elnök idején jelentős mértékben korlátozták a szólás- és sajtószabadságot, a nők jogait, a választójogokat és a munkavállalói jogot is. Abdallah 1989-es meggyilkolása után az emberi jogi helyzet valamelyest javult, majd a javulás hamar meg is torpant, amikor az új elnök Szaid Mohamed Dzsohár számos megkérdőjelezhető lépést tett, többek között a vele szemben álló politikusok és bírák ellen, s több kínzás, illetve bírósági ítélet nélküli kivégzés történt.
Az ország alkotmánya szavatolja a vallásszabadságot, a gyakorlatban ennek nincs sok jelentősége, mert a szigetek fő vallása, a szunnita iszlám bír teljes elsőbbséggel, s az állam korlátozza a misszionáriusi tevékenységet a síiták vagy a keresztények számára. Ráadásul a 2009-es alkotmánymódosítás kimondja, hogy az iszlám a Comore-szigetek államvallása. A vallásszabadság korlátozását mutatja, hogy az állam korlátozza olyan küldemények érkezését is, amelyekben vallási kiadványok, ruhák, egyéb tárgyak lehetnek más felekezetektől. A társadalom egyes rétegeiben diszkrimináció és ellenségesség tapasztalható a nem muszlim-vallású személyekkel szemben.
A homoszexualitást a szigetországban börtönnel vagy súlyos pénzbírsággal büntetik.
Népesség Általános adatok Lakosság: 864.335 fő. (2021-es becslés)
Népsűrűség: 386 fő/km² Népességnövekedési ráta: 1,4% Várható átlagos élettartam: 66,9 év Csecsemőhalandósági ráta (igen magas): 58 haláleset / 1000 élveszületés
Népességének változása
Legnépesebb települések
Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás A hivatalos nyelvek: az arab (amit a többség nem beszél) és a francia. Még beszélik a comoreit is, amely az arab és a szuahéli nyelv keveréke.
Népek:
comorei (bantu, malgas, és ezek keveréke) 97% makua 2% francia 1%
Vallások:
szunnita iszlám 98% római katolikus 2%
Szociális rendszer
Gazdaság Gazdasága: agrárország. A Comore-szigetek a világ egyik legszegényebb országa. A szűkös természeti erőforrások és a gyorsan növekvő népesség a gazdaság alapvető megújítását sürgetné. Bár a szigetek fő gazdasági tevékenysége az ültetvényes mezőgazdaság, de ugyanakkor élelmiszerekből behozatalra szorul. Külföldről tekintélyes nagyságú segélyek érkeznek az országba évről évre. Az ország összes GNP-je: 217 millió amerikai dollár, a GNP/fő értéke: 380 USD. A GDP szektorális megoszlása: mezőgazdaság 40%, ipar 4%, szolgáltatás 56%. A fő kiviteli cikkei: a vanília, az ylang-ylang (illóolaj-alapanyag) és a szegfűszeg. A hagyományos gyarmati kapcsolatainak megfelelően forgalmának közel felét Franciaországgal bonyolítja le.
Általános adatok Munkanélküliség: 20% körüli (15-24 éves korosztály). Munkaerő: 278.500 fő (2016-os becslés).
Energiatermelés 42 millió kWh (2016-os becslés). A lakosság 70%-a jut villanyáramhoz.
Energiaforrás: fosszilis tüzelőanyag 96% vízenergia 4%
Gazdasági ágazatok Mezőgazdaság A terület 84%-a mezőgazdasági termelésre alkalmas, ezen belül szántóföld 47%. Öntözött terület 1,3 km². Termékek: kókuszdió, manióka, rizs, banán, hüvelyesek, magvak, tej, taro, édesburgonya, kukorica, szegfűszeg.
Ipar Halászat, turizmus, parfümpárlatok.
Kereskedelem Exporttermékek: vanília, szegfűszeg, illóolaj, kopra, kávé, kakaó. Importtermékek: rizs és élelmiszerek, kőolajtermékek, fémek, járművek, gépek és berendezések, vegyipari termékek. Főbb kereskedelmi partnerek: Franciaország, USA, Szingapúr, Németország, Dél-afrikai Köztársaság, Kenya, Pakisztán. Export célországok: Franciaország 32%, India 23%, Németország 10%, Törökország 9%, Madagaszkár 7% (2019-es becslés). Import: Kína 22%, Egyesült Arab Emírségek 16%, Franciaország 11%, Pakisztán 9%, India 6%. (rizs, csirketermékek, finomított kőolaj, cement, gépkocsik)
Az országra jellemző egyéb ágazatok
Közlekedés Közutak hossza: 880 km (2002-es adatok) burkolt: 673 km burkolatlan: 207 km Repülőterek száma: 4 szilárd burkolatú, 2438 és 3047 m között: 1 szilárd burkolatú, 914 és 1523 m között: 3 (2017-es adat) Kikötők száma: 2 - Moroni, Moutsamoudou
Helyi hajóközlekedés létezik a három sziget között: Grande Comore, Mohéli, Anjouan. A hajók politikai okokból nem járnak Mayotte felé.
Kommunikáció