Kirgizisztán (, , régiesen Kirgizia) közép-ázsiai ország. Nyugatról Üzbegisztán, északról Kazahsztán, délről Tádzsikisztán, keletről pedig Kína határolja. Hivatalos nyelve a török nyelvek közé tartozó kirgiz, továbbá az orosz. Fővárosa és legnépesebb városa Biskek. 1990 óta független, korábban a Szovjetunió egyik tagállama volt. Az országot Ázsia Svájcának is nevezik gyönyörű hegyvidékei miatt.
Az ország többek között a Független Államok Közössége, az ENSZ, az Eurázsiai Gazdasági Unió, a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete, a Sanghaji Együttműködési Szervezet, az Iszlám Konferencia Szervezete, az EBESZ, a Türk Államok Szervezete és a Nemzetközi Török Kulturális Szervezet tagja.
Földrajz Fekvése Délkeleten Kína, délnyugaton Tádzsikisztán, nyugaton Üzbegisztán, északon Kazahsztán határolja. A kazahsztáni határt 215 kilométer hosszan a Chu folyó képezi. Területébe beékelődik a Ferganai-medence, amelynek nagyobb része Üzbegisztánhoz tartozik, de a völgy felső része Kirgizisztán területe. Itt az országhatár igen bonyolult futású, több enklávé és exklávé alakult ki.
Domborzat Kirgizisztán teljes területe hegyvidék. Északon a Kirgiz-hegység, középen és keleten a Tien-san, délen a Turkesztáni-hegység, illetve az Alaj-hegység vonulatai foglalják el az ország területét. Az ország legmagasabb pontja a Győzelem-csúcs, 7439 méter.
Vízrajz
Legjelentősebb folyója a Narin, fő tava az Iszik-köl. Jó közelítéssel mondható, hogy Kirgizisztán területe lefolyástalan, vagyis vizei nem jutnak el a tengerbe. Az Iszik-köl maga is lefolyástalan tó, a Narin pedig a Szir-darja felső folyása, így vízvidéke az Aral-tó vízgyűjtő területéhez tartozik.
Térképen
Éghajlat Ezen a hegyvidéken is nagyban függ az éghajlat a tengerszint feletti magasságtól. A Fergana-völgy éghajlata szubtrópusi, nyáron forró. Efölött a hegyek lejtőinek éghajlata száraz kontinentális, a magas hegyeké pedig magashegyi.
Élővilág, természetvédelem Kirgizisztánban is kiépültek a természetvédelem intézményei.http://www.advantour.com/kyrgyzstan/national-parks.htm
Nemzeti park
Ala-Arcsa Nemzeti Park – a főváros, Biskek közelében egy magashegyi kanyon.
Történelem thumb|160px|A középkori város, Balaszagun egy maradványa a Burana torony.
Korai történet
A legújabb történelmi felfedezések szerint a kirgizek történetét i.e. 201-ig lehet visszavezetni. A régi kirgizek Szibéria központjában a Jenyiszej felső völgyében éltek. 7-12. századi kínai és muszlim források a kirgizeket vörös, sőt szőke hajú népként írják le zöld vagy kék szemmel.
A kirgiz állam legnagyobb kiterjedését akkor érte el, amikor 840-ben leverte az ujgur kánságot. Ezután a kirgizek gyors ütemben a Tien-san hegységhez vándoroltak, ahol a következő kétszáz évben is fenntartották dominanciájukat. A 12. században a kirgiz dominancia területe az Altajra és a Szajánra korlátozódott a mongol terjeszkedés következtében. Amikor a 13. században kialakult a Mongol Birodalom, a kirgizek délre vonultak.
Az orosz befolyás kora A 19. század elején a mai Kirgizisztán déli része a Kokandi Kánság része volt. Ennek területét, amit a oroszok Kirgíziának neveztek, 1876-ban csatolták az Orosz Birodalomhoz. Az oroszoknak számos, a cári hatalom ellen irányuló lázadással kellett szembenézni és sok kirgiz inkább elvonult a Pamírba és Afganisztánba. Az 1916-os közép-ázsiai felkelés leverése után sokan Kínába menekültek. Mivel a régió etnikai csoportjait akkor (és ma is) megosztják az országhatárok, továbbá akkoriban a határok könnyen átjárhatóak és kevéssé szabályozottak voltak, megszokott dolognak számított, hogy az emberek ide-oda mozogtak a hegyeken át, attól függően, hogy éppen hol volt könnyebb az élet; hol esett több eső a legelőkre vagy a kormányzat elnyomása hol volt elviselhetőbb.
Szovjet időszak A szovjethatalmat 1919-ben vezették be a régióban. A terület kezdetben az Turkesztáni Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság része volt. Ennek megszüntetésekor, 1924. október 14-én alakították meg a Kara-Kirgiz Autonóm Területet a mai Kirgizisztánéval megegyező területen. Az autonóm terület elnevezése 1925. május 25-én Kirgiz autonóm terület lett, 1926. február elsején pedig autonómiájának kiterjesztésével átszervezték Kirgiz Autonóm Szovjet Szocialista Köztársasággá. Az 1936. december 5-én elfogadott új ("sztálini") alkotmány alapján az autonóm köztársaság kivált Oroszországból, és a Szovjetunió önálló szövetségi tagköztársasága lett Kirgiz Szovjet Szocialista Köztársaság néven.
A húszas években Kirgizisztánban jelentékeny mértékben fejlődött a kultúra, a közoktatás és a társadalmi élet. Az írástudás kiterjedt, kialakították a standardizált kirgiz irodalmi nyelvet, a 30-as években azonban a szovjet rendszeren belüli nagyorosz nacionalizmus erősödésével az önálló kulturális fejlődés folyamata lelassult. A Sztálin halála utáni évtizedekben a nemzeti fejlődés tovább folytatódott, és a Szovjetunió széthullásakor Kirgizia nemzetállamként vált önállóvá, bár a kirgizek mellett jelentős kisebbségek is lakták.
A glasznoszty kezdeti évei kevéssé hatottak Kirgizisztánban. Azonban a köztársasági sajtó mégis valamivel liberálisabb hangot ütött meg. A nem hivatalos politikai csoportok tiltottak maradtak.
1990 júniusában az Osi területen etnikai összetűzés robbant ki az üzbégek és a tádzsikok között. A tömeges erőszak nyomán rendkívüli állapotot és kijárási tilalmat hirdettek. A rend nem állt helyre augusztusig.
Az 1990-es évek elején jelentős változások következtek be Kirgizisztánban. A Kirgizisztáni Demokratikus Mozgalom számottevő politikai erővé vált a parlamentben. A Kirgiz Tudományos Akadémia liberális elnökét, Aszkar Akajevet 1990 októberében beválasztották az elnökségbe. A következő év januárjában Akajev új kormányzati struktúrát vezetett be, ennek részeként fiatalabb, reformpárti politikusokat nevezett ki a kormányzat posztjaira.
1990 decemberében a Legfelsőbb Tanács megszavazta, hogy a köztársaság új neve Kirgizisztán Köztársaság legyen. (1993-ban Kirgiz Köztársaság lett.) 1991 februárjában a köztársaság fővárosa, Frunze, visszakapta forradalom előtti nevét Biskek. E kozmetikai változások ellenére a gazdasági realitás a Szovjetuniótól való elszakadás ellen szólt. A Szovjetunió fennmaradásáról szóló népszavazáson 1991 márciusában a szavazók 88,7%-a egy megújított Szovjetunió fenntartására szavazott.
1991. augusztus 19-én, amikor Moszkvában az Állam Megmentésének Bizottsága vette át a hatalmat, Akajevet leváltották posztjáról Kirgizisztánban. Amikor a puccs a következő héten összeomlott, Akajev és German Kuznyecov alelnök bejelentette kilépését a Szovjetunió Kommunista Pártjából. Ezt követően a Kirgiz Legfelsőbb Tanács 1991. augusztus 31-én kikiáltotta a Szovjetuniótól való függetlenséget.
Függetlenség 1991 októberében Akajevet ellenjelölt nélkül, a szavazatok 95%-ával választották meg köztársasági elnökké. December 21-én Kirgizisztán négy másik közép-ázsiai köztársasággal együtt belépett az újonnan alapított Független Államok Közösségébe. 1992-ben Kirgizisztán tagja lett az Egyesült Nemzetek Szervezetének és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek.
A 2005 márciusi tulipános forradalom után Akajev elnök kénytelen volt lemondani április 4-én. Ellenzéki vezetők koalíciója alakított kormányt, a köztársasági elnök Kurmanbek Bakijev lett, a miniszterelnök Feliksz Kulov. A fővárosban fosztogattak a szavazás idején.
Azóta is hiányzik a politikai stabilitás. A politikai irányzatok egy része a szervezett bűnözéssel szövetkezett a hatalom megszerzése érdekében. A 75 tagú parlament 2005 márciusában megválasztott tagjai közül hármat meggyilkoltak, egy további tagot 2006 május 10-én gyilkoltak meg, röviddel azután hogy meggyilkolt testvére halála miatt tartott időközi választáson győzött. Mind a négy embert úgy tartották számon, mint aki szoros kapcsolatokat tart illegális üzleti vállalkozásokkal.
Kirgizisztán előtt álló jelenlegi feladatok: az állami tulajdonú vállalatok magánosítása, a demokrácia és a politikai szabadságjogok kiterjesztése, az etnikumok közötti viszony javítása, a terrorizmus elleni harc.
2007 decemberi választások 2007 során Kurmanbek Bakijev elnök az ország alkotmányát sorozatosan módosította. December 16-ra előrehozott választásokat íratott ki, feltehetőleg hatalmának megszilárdítása reményében. Politológusok a választásokat megelőzően arra számítottak, hogy az államfő pártja, az Ak Zsol szerzi meg a legtöbb szavazatot. Több jel utalt arra, hogy a választások nem demokratikusan folytak: a választást megelőző két hétben a kirgiz központi választási bizottság a mérsékelt ellenzéki szociáldemokrata párt két vezető tagját törölte a jelöltek listájáról. A korábbi kirgizisztáni választásokat nemzetközi megfigyelők nem ismerték el demokratikusnak.Előre hozott választások Kirgizisztánban Magyar Nemzet Online, 2007. december 16. 14:20 Az ellenzék a választások során úgy fogalmazott, hogy „Tömegméretűek a szabálytalanságok”; mindkét ellenzéki párt azt állította, hogy több vidéki aktivistájukat megverték a szavazás előtt.Parlamenti választások Kirgizisztánban Stop.hu, 2007. december 16. 13:46
2010 áprilisi zavargások
2010. április 6-án súlyos kormányellenes tüntetések kezdődtek Talasz városában, ahol a tömeg elfoglalta a tartományi kormányzói hivatalt.Kirgiz tüntetők elfoglaltak egy tartományi kormányhivatalt index.hu, 2010. április 6. A zavargások később több városra, köztük Biskekre is átterjedtek, és halálos áldozatokat követelő véres összecsapásokká fajultak. Április 7-én a zavargások során a kormány több tagját, így a belügyminisztert és az első miniszterelnök-helyettest is túszul ejtették és megverték; a kormányzat és a média számos épületét elfoglalták.17 halott a kirgiz zavargásokban index.hu, 2010. április 7. Ugyanezen a napon Danyijar Uszenov kormányfő rendkívüli állapotot és kijárási tilalmat rendelt el az ország egész területére.Rendkívüli állapotot hirdettek ki egész Kirgizisztánban - véres összecsapások inforadio.hu, 2010. április 7. A nap folyamán a tüntetők a fővárosban feldúlták a parlament épületét, és felgyújtották a főügyészség és az adóhatóság épületeit. Estére a kormány lemondott, az államfő – az előzetes, zavaros hírek szerint – repülőn hagyta el Biskeket, az ellenzék pedig koalíciós kormányt alakított. Április 8-án reggelre azonban kiderült, hogy Bakijev elnök Dzsalalabad városába menekült. A zavargások során 89 ember vesztette életét, a sebesültek száma pedig meghaladta az 500-at.Kormányt alakított a kirgiz ellenzék index.hu, 2010. április 7.
Bakijev még április folyamán elhagyta az országot és előbb Kazahsztánba, majd Fehéroroszországba menekült. Az év folyamán júniusban újabb etnikai alapú zavargások törtek ki az ország déli részén fekvő Osban a kirgizek és az üzbég, valamint tádzsik kisebbség között. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány katonai erővel állította helyre a rendet, a konfliktusnak 893 halálos áldozata volt és több ezren menekültek el a környékről a szomszédos Üzbegisztánba. bélyegkép|Szooronbaj Dzseenbekov, az ország államfője 2017 és 2020 között A 2010-es év folyamán az Ideiglenes Nemzeti Kormány új alkotmánytervezetet dolgozott ki, melynek elfogadása után Kirgizisztán parlamentáris köztársasággá alakult. A 2011 októberében tartott elnökválasztáson Almazbek Atambajevet választották meg, így ő az első kirgiz államfő, aki békés úton vette át a hatalmat, az ország függetlenségének 1991-es kikiáltása óta.
Konfliktus Tádzsikisztánnal 2021 tavaszán fegyveres összecsapások robbantak ki a tádzsik-kirgiz határon. A két ország közötti viszály oka az Iszfara folyó körüli határvita.Чек ара жаңжалыбы же агрессиябы? эл аралык эксперттердин пикири (BBC) A csatározások május végéig tartottak és több mint félszáz (jelentős részben civil) ember életét követelték, s mintegy negyvenezer kirgiznek kellett elhagynia otthonát és a tádzsik hadsereg néhány kirgiz falut is lerombolt.Civilians Harmed in Kyrgyzstan, Tajikistan Border Clashes (HRW)