Kuba (hivatalosan Kubai Köztársaság, spanyolul República de Cuba) karibi szigetország, területéhez Kuba szigetén túl több ezer kisebb-nagyobb sziget és homokzátony tartozik. A Karib-tenger északi részén, a Mexikói-öböl és az Atlanti-óceán találkozásánál helyezkedik el. A Yucatán-félszigettől (Mexikó) keletre, Floridától és a Bahamáktól délre, Hispaniolától (Haiti, Dominikai Köztársaság) nyugatra, Jamaicától és a Kajmán-szigetektől pedig északra található. Fővárosa és legnépesebb városa Havanna.
Az egykori spanyol gyarmat ma a legnépesebb karibi ország, egyben a világ egyik utolsó szocialista berendezkedésű állama. 1972 és 1991 között a KGST tagja. A világ azon kevés országainak egyike, ahol szocialista típusú tervgazdálkodás működik. Az Egyesült Államok az országtól bérli a haditengerészeti támaszpontjáról és börtönéről ismert Guantánamói-öblöt. 2015 augusztusában az USA levette az országot a terrorizmust támogató államok listájáról, ami azonban nem jelenti az 1962-ben elrendelt embargó felfüggesztését. Kuba írástudása világelső, 99,8%-os, szinte mindenki írástudó. Az egészségügy és az oktatás teljesen ingyenes, államilag finanszírozott. Tőlük ered a mojito, és betiltották a Coca-Colát, sehol sem lehet kapni a szigeten. Kuba évtizedekig el volt zárva a világtól az amerikai embargó miatt. Az internet a legtöbb ember számára 2015-ig illegális volt. Kubában kétféle pénz van, egy a helyieknek, egy a turistáknak.
Kuba többek között az ENSZ, az Afrikai, Karibi és Csendes-óceáni Államok Csoportja, az ALBA, az el nem kötelezett országok és az Amerikai Államok Szervezetének a tagja.
Az ország hivatalos pénzneme a kubai peso (CUP).
Földrajza
200px|bélyegkép|jobbra|Domborzati térkép 200px|bélyegkép|jobbra|Karsztos szigethegyek Pinar del Ríóban Kuba szigetén túl, – mely a Nagy-Antillák legnagyobb tagja, – hozzátartozik még több ezer kisebb szárazulat is, amelyek közül méretével kiemelkedik a Juventud-sziget (korábban Pinos).
Kuba a Karib-tenger északi szigete, keletről az Atlanti-óceán, nyugatról a Mexikói-öböl, délről pedig a Karib-tenger mossa határait. Bár sziget, közel van az Amerikai Egyesült Államok déli részéhez, Floridához. Északkeleten a Bahama-szigetek, délkeleten Haiti, délen a Kajmán-szigetek és Jamaica a szomszédja, míg pár száz kilométerre nyugatra Mexikó terül el.
Domborzata Kuba felszíne tagolt, túlnyomó részben sík terület, hegyvidékkel az ország délkeleti részén. Legalacsonyabb pontja tengerszinten van (0 m), legmagasabb pontja a Turquino csúcs (spanyol: Pico Turquino, 1974 m) az ország délkeleti részében.
Vízrajza Leghosszabb folyója, a Río Cauto 343 km hosszú; nem hajózható.
Éghajlat
Éghajlata trópusi, meleg és esős, ideális üdülésre, kikapcsolódásra. Fekvése miatt évente többször söpörnek végig a hurrikánok a szigeten.
Egész évben 22-28 °C közötti az átlaghőmérséklet. Az év 300 napján 7-8 óra a napsütéses órák száma naponta. Klímáját két évszak határozza meg: egyik a száraz, novembertől áprilisig, a másik az esős, amely májustól októberig tart.
A száraz évszak inkább enyhe, kevesebb csapadékkal. Az esős évszak forróbb és csapadékosabb, ami nem azt jelenti, hogy napokon keresztül szakad az eső, inkább csak záporok, zivatarok fordulnak elő gyakrabban. A páratartalom igen magas egész évben, kb. 80% körül mozog.
Élővilág, természetvédelem
Az ország területének 10%-án építési tilalom van a természet védelme érdekében. Nincs azonban egységes szabályok szerint működő természetvédelmi rendszer. Minden védett terület egyedi, helyi szabályok szerint működik.
Nemzeti parkjai Természeti világörökségei
Desembarco del Granma Nemzeti Park Alejandro de Humboldt Nemzeti Park
Történelme
thumb|right|Kolumbusz első útja thumb|Kuba indiánjai. 1558-as rajz Az első emberek I. e. 3500 tájékán érkezhettek a szigetre.
A spanyol kolóniák kialakulása
Kolumbusz Kristóf 1492. október 24-én szállt partra a szigeten. Ekkor az arawakok éltek itt, akik az akkori időben igen elterjedt etnikai csoportja voltak az egész karibi térségnek. Amikor a nagy felfedező partra szállt, mintegy 100 000 lehetett az őslakos tainók és ciboneyek (más írásmód szerint „siboney”) száma. A tainok földművelők voltak, míg a ciboney törzsek vadászó-gyűjtögető életmódot folytattak.
Az ország neve is a taino nyelvből ered, a cubanacan jelentése "központi hely." Kolumbusz az Isla Juana nevet adta a szigetnek.
Sebastian de Ocampo 1509-1511 között teljesen feltérképezte, majd 1512-ben Diego Velázquez de Cuéllar felfedezte és meghódította a szigetet. Ezután kezdtek teljesen berendezkedni és egymás után épültek fel az első települések. Az első Nuestra Asuncion de Baracoa volt 1511-ben, majd ezután a fontosabb városok jöttek, mint Santiago de Cuba, Bayamo, Puerto Principe és 1514-ben Habana, melyet San Cristóbal de Habanáról, egy helyi főnökről neveztek el.
A spanyol gyarmat thumb|Erőd az 1500-as évekből, Castillo del Morro (Santiago de Cuba) A spanyol hódítók fokozatos berendezkedése nyomán megindult és fellendült a kereskedelem, bár a kalóztevékenység megnehezítette a gyarmat elérését. Az őslakosokra kivetett robot miatt a sziget lakossága megcsappant, a munkaerő pótlására nagyszámú rabszolgát telepítettek be. A sorozatos rabszolgafelkelések hatására a gyarmattartók etnikailag és nyelvileg vegyesen telepítették a feketéket, hogy ezzel is csökkentsék a lázadás esélyét.
1533-ban került sor a fekete bőrű rabszolgák első felkelésére a fiatal gyarmat történelmében; a felkelést leverték. 1538-ban a francia kalózok felgyújtották Havannát. Abban az időben Havanna mindössze 70-80 házból állt. 1554-ben szintén francia kalózok támadták meg Santiagót, majd 1555-ben Havannát. A város védelmére 1597-ben befejezték a Castillo del Morro nevű erőd építését a Havannai öböl bejáratánál, ami ma is áll, turisztikai nevezetességként szolgál.
1602-ben Kuba lakossága elérte a 20 ezret, amiből 13 ezer Havannában élt. 1607-től Havanna az ország fővárosa. A virágzó kereskedelem hatására a sziget jelentősen fejlődött, a 18. század közepére Havanna a térség egyik legjelentősebb városává lett.
A spanyol–angol háború A gyarmatokért megindult a nagy birodalmak közt a háború. Az első nagyobb összecsapás 1588-ban a spanyolok Anglia elleni hadjárata volt, és bár a spanyol flottát, az Armadát legyőzhetetlennek hitték, Anglia partjainál megsemmisült. Ekkor indult el az angol világbirodalom térhódítása, sorra szerezte meg a gyarmatait, végül Kubába is elért. 1762-ben Anglia hadat üzent Spanyolországnak, az angol flotta meghódította a sziget fővárosát és kereskedelmi központját, Havannát.
A sziget azonban megmaradt spanyol gyarmatnak, székhelyét Santiagóba helyezték át. Egy évvel később francia–angol–spanyol tárgyalások után békét kötöttek. A spanyolok visszakapták Havannát, cserébe lemondtak Floridáról.
1708-ban egy királyi rendelet alapján a rabszolgák megvásárolhatták szabadságukat. 1762 és 1838 között 391 000 rabszolga érkezett Kubába. Az 1774-es népszámlálás szerint Kuba lakossága 172 620 fő, amiből 96 440 fehér; 31 847 szabad fekete és 44 333 fekete rabszolga.
1776-ban Havannában színház épült. 1777-ben Kuba saját gyarmati kormányt kapott, a spanyol korona főkapitányának fennhatósága alatt. 1784-ben Spanyolország megtiltotta, hogy Kuba Spanyolországon kívül más országgal bármiféle kereskedelmi kapcsolatot tartson fenn. 1790-ben Luis de Las Casast nevezték ki főkapitánynak (1796-ig volt e tisztségben). Szintén 1790-ben kiadták az első kubai újságot. A profitot az iskoláknak adományozták. 1793-ban engedélyezték a korlátozott kereskedelmet az Amerikai Egyesült Államokkal. Ugyanabban az évben Spanyolország hadat üzent Franciaországnak.
A függetlenségi törekvések Amerikában az első jelentősebb függetlenségi harc az Amerikai Egyesült Államok létrejöttéhez vezetett 1783-ban. A függetlenségi törekvések megjelentek a térség más államaiban is, például Haiti francia gyarmaton. Onnan 1791-ben sok francia kénytelen volt Kubába menekülni. Ők honosították meg a kávéültetvényeket. Az ültetvények száma jelentősen gyarapodott, a mezőgazdasági export növekedett. Emiatt még több rabszolgát hoztak be a szigetre.
1795-ben Spanyolország békét köt Franciaországgal, illetve lázadás tör ki Kuba keleti részén, amelynek a célja a feketék és fehérek közti egyenlőség elérése. A lázadást egy szabad fekete vezette (Nicolás Morales), különlegessége volt, hogy a fehérek és a feketék összefogtak, együtt harcoltak az egyenlőségért.
1796-ban ismét betiltották Kuba kereskedelmét az Amerikai Egyesült Államokkal és Spanyolország hadat üzent Nagy-Britanniának. 1803-ban Franciaország (Spanyolország szövetségese) ismét Nagy-Britanniával harcolt.
1805-ben a kubai cukortermelés eléri a 34 000 tonnát. 1795 ben a cukortermelés csak 14 000 tonnát tett ki.
1808-ban Napóleon császár megtámadta Spanyolországot, Anglia lett Spanyolország új szövetségese. Május 6-án a spanyol király, VII. Ferdinánd lemondott trónjáról. Júniusban Napóleon fivérét Józsefet nevezi ki Spanyolország új királyának.
1810-ben sikertelenül próbálták a kubai vezetőket bevonni egy Spanyolország ellenes lázadásba, 1812-ben 9 felkelőt fejeztek le.
A 19. század elejére egyre inkább visszhangot kaptak a függetlenségi mozgalmak törekvései, Kuba azonban a latin-amerikai országok függetlenségi harca idején hű maradt a spanyol koronához. Ennek okai: a kubai telepesek jóléte az Európával való kereskedelemtől függött, féltek a spanyolok kivonulása után esetleg kitörő rabszolgalázadástól, és jobban tartottak az Egyesült Államok növekvő hatalmától, mint a hanyatló spanyol uralomtól. Számított az is, hogy folyamatos volt Kubába a spanyolok beáramlása a társadalom minden rétegéből. A népesség összetételének alakulása már évtizedekkel azelőtt eltért a többi spanyol gyarmattól. A beköltözők részesei lettek a lassan kialakuló kubai nemzettudatnak. Ezen kívül jelentős gond volt a kalózkodás, az ellenük való védelemben pedig nélkülözhetetlenek voltak a szigeten tartózkodó spanyol csapatok.
Mivel az USA támogatta Európával szemben a rabszolgaságot, sokan az USA-hoz szerettek volna csatlakozni. Mások a teljes függetlenséget tűzték ki célul. Volt egy harmadik csoport is, akik egy óvatosabb reform mellett korteskedtek.
1817-ben betiltották a rabszolga-kereskedelmet a szigeten (nem a rabszolgaságot, hanem csak a rabszolgák eladását). A népszámlálás szerint Kuba jelentősen nőtt az előző népszámlálás óta. Az eredmények a következők: 552 000 lakos, amiből kb. 42 % fehér, 58 % színes bőrű.
1818 és 1819-ben bizonyos régi lakosoknak különleges jogokat adnak (például földtulajdon).
1821-ben új főkapitány veszi át a hatalmat. Spanyolország ekkoriban már az Újvilágot nagyrészt elvesztette. Az önállóság és szabadság vágya erősebb volt mint a spanyol elnyomás. Független már Peru, Venezuela, Columbia, Haiti stb. 1823-ban José Francisco Lemus kubai költő konspiratív szervezetet hoz létre, a függetlenség elérése érdekében.
1826-ban kivégeztek 2 kubai függetlenségi aktivistát a spanyolok. A nevük Francisco Agüero y Velazco és Andrés Manuel Sánchez. Ők a kubai szabadságharc első mártírjai.
1827-es népszámlálás: 704 000 lakos, amiből 311 000 fehér, 286 000 rabszolga, 106 000 szabad fekete és mulatt. Az országban 1000 cukormalom volt, 5534 dohányfarm és 2067 kávéültetvény.
1830-ban Spanyolország durva lépéseket tett Kuba ellen: jelentősen növelte az adót, és kedvezőtlen hatósági árat szabott Spanyolországba irányuló exportra.
1832-töl Kuba új főkapitánya Mariano Ricafort. Az angolok betiltották gyarmataikon a rabszolgaságot. A spanyolok nem követik a példát. 1833-tól Spanyolország királynője II. Izabella.
1834 – Spanyolország diktatúrát vezetett be Kubában. Miguel Tacón az új főparancsnok, aki a spanyolok embere, az ő szemében a kubai nép a spanyolok ellensége, akiket meg kell védeni a kubaiaktól. Kuba vezető rétege akkoriban Spanyolországban született földbirtokosokból állt, akik szemben álltak a criollo (kreol) helyi spanyol eredetű lakossággal, amelynek már ébredezett a saját nemzettudata.