I. Ferdinánd román király (eredeti nevén Ferdinand Viktor Albert Meinrad von Hohenzollern-Sigmaringen; Sigmaringen, 1865. augusztus 24. – Szinaja, 1927. július 20.) 1914-től haláláig Románia királya.

1886-ban lett a román trón örököse, miután az öröklési sorrendben előtte álló apja és bátyja lemondtak a trónigényről. Ekkor Romániában telepedett le, és ott folytatta katonai pályafutását. 1893-ban házasodott össze Mária edinburgh-i hercegnővel, Viktória brit királynő és II. Sándor orosz cár unokájával.

Nagybátyja, I. Károly román király halála után, 1914. október 14-én lett Románia királya. Mivel országa az első világháborúban az antant oldalán vett részt a központi hatalmak ellen, II. Vilmos német császár kitörölte nevét a Hohenzollern királyi tagjai közül. A háborút követően Románia területe Besszarábiával, Bukovinával és Erdéllyel, a Partiummal és a Bánság egy részével gyqarapodott. 1922-ben Ferdinándot Nagy-Románia királyává koronázták. A következő években a román társadalom nagy átalakuláson ment át, elsősorban a földreform és az általános választójog következtében.

1925-ben a királyi ház válságba került, amikor Ferdinánd legidősebb fia, Károly lemondott a trónról, és a sorban következő trónörökös, Mihály még csak négy éves volt. Ferdinánd 1927-ben bekövetkezett halála után unokája, Mihály került a trónra; a tényleges hatalmat egy három tagú régenstanács gyakorolta.

Élete Gyermek- és ifjúkora I. Ferdinánd 1865. augusztus 24-én született Sigmaringenben. Apja Lipót hohenzollerni herceg (1835–1905), anyja Antónia portugál infánsnő (1845–1913) volt.

Gyermekkorát a család sigmaringeni birtokán töltötte. Düsseldorfban járt gimnáziumba és ott is érettségizett, majd belépett az 1. számú gyalogos gárdaezredbe, onnan a kasseli katonaiskolába ment.

1880-ban született meg az a családi döntés, hogy I. Károly román király utódja nem testvére, Lipót lesz, hanem annak valamelyik fia; ezt a román szenátus és képviselőház ugyanebben a hónapban megszavazta.

Több látogatást tett Romániában: 1881-ben I. Károly királlyá koronázásakor, 1883-ban,1885-ben, és 1886-ban. 1886-as látogatásakor (eddigre már eldőlt, hogy a másodszülött Ferdinánd lesz a trónörökös), a bukaresti 3. gyalogezred hadnagyává avatták.

1887-től három félévig jogot, közgazdaságtant és történelmet tanult Tübingenben és Lipcsében olyan tanároknál, mint Gustav von Schönberg (kozgazdaságtan), Ferdinand von Martitz (jog), Bernhard von Kugler (keresztes hadjáratok története), Emil Albert von Friedberg (egyházjog), Wilhelm Maurenbrecher (történelem). Emellett magántanárral román nyelvet, irodalmat és történelmet tanult.

Trónörökössége 1889. áprilisban Romániába költözött, ahol már márciusban szenátorrá és román királyi herceggé nevezték ki. A szigorúságáról híres I. Károly személyesen vezette be a kormányzással kapcsolatos ügyekbe, ugyanakkor elvárta tőle, hogy rangjára való tekintet nélkül teljesítse katonatiszti kötelezettségeit, aminek Ferdinánd lelkiismeretesen eleget is tett. 1890-ben a Román Akadémia tagjává választotta

1891-ben nagy port vert fel a trónörökösnek és a királyné egyik udvarhölgyének, Elena Văcărescunak romantikus kapcsolata. Ugyan a királyné pártolta az ügyüket, és a fiatalok el is jegyezték egymást, a házasságkötésre a román kormány ellenkezése miatt nem került sor.

Ezt követően a királyi család diplomáciai lépéseket tett, hogy megfelelő feleséget találjanak a trónörökösnek. Végül 1893. január 10-én Sigmaringenben kötött házasságot Mária edinburgh-i hercegnővel, aki apai ágon Viktória brit királynő, anyai ágon II. Sándor orosz cár unokája volt. Tekintettel arra, hogy a házasulandók különböző felekezetekhez tartoztak (Ferdinánd katolikus, Mária anglikán volt), három szertartásra került sor: egy polgári házasságkötésre, illetve egy-egy katolikus és anglikán ceremóniára.

1897-ben hastífuszon esett át, ami annyira súlyos volt, hogy a trónörökös a halálra készülve elbúcsúzott feleségétől. és felvette a szentségeket. A betegségből felgyógyult, de utána öreg embernek látszott.

1911-ben az idősödő I. Károly átadta a hadsereg parancsnokságát az akkor már tábornoki rangot nyert trónörökösnek, így 1913-ban a második Balkán-háború során a román hadsereget Ferdinánd vezette.

Uralkodása bélyegkép|200px|Ferdinánd és Mária megkoronázása, 1922. október 15. 1914. október 10-én elhunyt I. Károly, és másnap megtörtént Ferdinánd beiktatása. Uralkodása során nagy befolyással volt rá energikus és népszerű felesége, (Ernest Hemingway szerint „Európa legfőbb politikai szürke eminenciásainak egyike”) valamint a liberális Ion I. C. Brătianu, aki az ellenzéktől a „koronázatlan király” gúnynevet kapta.

Az első világháború elején várakozó álláspontra helyezkedett mielőtt 1916 augusztusában véglegesen az antanthoz csatlakozott volna. A német válasz nem késett sokáig, az év végén már a román főváros, Bukarest is német kézre került, és a király kormányával együtt Jászvásárba menekült. A megszálló erők gyors előrenyomulása demoralizálta a román hadsereget, ezért 1917 áprilisában a román katonáknak ígéretet tett a földosztásra, és szintén a fronton tett ígéretet a választójogi reformra is.

Románia 1918 márciusában kénytelen volt letenni a fegyvert a központi hatalmak csapatai előtt, de novemberben ismét csatlakozott az antanthoz. A világháborút lezáró békeszerződések során Romániához csatolták Erdélyt, Bukovinát, a Bánság egy részét és Besszarábiát, ezzel a királyság területe és népessége több, mint kétszeresére növekedett.

A király által megígért földreformot pedig 1921. júliusban fogadták el. A reform végrehajtása több éven át elhúzódott; ennek során 6 millió hektár földet sajátítottak ki, ebből mintegy 4 millió hektárt kiosztottak a parasztoknak, a többi községi birtokba került.

1922. október 15-én Ferdinándot Gyulafehérváron az ország királyává koronázták; ezt követően Bukarestben nagyszabású ünnepséget tartottak. 1923-ban elfogadták az ország új alkotmányát, amely továbbra is széles jogköröket biztosított az uralkodó számára.

1925-ben fia, Károly trónörökös Londonba utazott, hogy Alexandra királyné temetésén képviselje a családot. Innen nem tért haza, hanem Párizsba ment, ahol szeretője, Elena Lupescu várt rá, és együtt utaztak tovább Milánóba. Néhány nap múlva Károly értesítette apját, hogy lemond a trónnal kapcsolatos jogairól (ezt már harmadszorra tette), és a köznyugalom érdekében tíz éven át nem tér vissza az országba. A király 1926. december 21-én kapta meg a levelet, és december 31-ére rendkívüli koronatanácsot hívott össze. Két órányi vita után a kormány elfogadta a lemondást, és Károly fiát, az akkor négy éves Mihályt nyilvánították trónörökössé. 1926. január 4-én a parlament elfogadta a trónutódlásról szóló törvényt, és három tagú régenstanácsot jelölt ki mellé.

1926. végén Ferdinándot vastagbélrákkal diagnosztizálták, és műtéten esett át, aminek következtében állapotában javulás mutatkozott. 1927. január-februárban sugárkezelésben részesült, de márciusban az orvosok megállapították a rák továbbterjedését. 1927. július 20-án Szinajában hunyt el. Bebalzsamozott holttestét Bukarestbe szállították, hogy a nép leróhassa tiszteletét. A temetésre július 24-én a Curtea de Argeși kolostorban került sor. Ferdinánd utódjává unokáját, a kiskorú Mihályt nyilvánították.

Családja

bélyegkép|200px|Ferdinánd és Mária 1893-ban 1892-ben kérte meg Mária edinburgh-i hercegnő kezét, és 1893-ban házasodtak össze. Hat gyermekük született: Károly (1893–1953), később Románia királya Erzsébet (1894–1956), házassága révén Görögország királynéja Mária (1900–1961), házassága révén Jugoszlávia királynéja Miklós (1903–1978) Ilona (1909–1991), házassága révén osztrák főhercegné, magyar és cseh királyi és toszkánai hercegné Mircea (1913–1916), kisgyermekként elhalálozott.

Úgy tartják, hogy Ilonának és Mirceának nem Ferdinánd, hanem Barbu Știrbey volt az apja, akivel a királyné (férje tudomásával) viszonyt folytatott, és akire a gyermekek feltűnően hasonlítottak.

Mivel a gyermekeket (az ország alkotmányának megfelelően) nem római katolikusnak, hanem ortodoxnak keresztelték, a pápa kiközösítette Ferdinándot. A román diplomaták hosszú időn át hiába próbálták elérni a kiközösítés feloldását; erre végül 1927. áprilisban került sor.

A trónörökös családja I. Károly árnyékában élt, aki magánéletükben sem engedélyezte a legcsekélyebb függetlenséget. A trónörökös gyermekeinek nevelésével is a király foglalkozott, így Ferdinánd csak névlegesen töltötte be családfői szerepét.

Személyisége Magas, karcsú termetű volt, magas homlokkal, kékeszöld szemekkel, horgas orral és nagy, elálló fülekkel. A fülei feszélyezték, ezért a fényképei többsége profilból készült.

Nagyfokú szerénysége és visszafogottsága gazdag belső életet takart. Szeretett olvasni, és nagyon jó emlékezőtehetséggel rendelkezett. Elsajátította az ógörög és latin nyelvet, tudott angolul, németül és franciául, az orosz klasszikus írókat eredeti nyelven idézte. Szenvedélye a botanika és a kertészet volt, a királyi palota kerjében maga gondozta a rózsákat.

Már fiatal korától magasfokú kötelességtudás jellemezte. Szigorúan alkotmányosan kormányzott, és személyes érzelmeit félretéve teljesítette uralkodói kötelességeit választott hazája iránt.

Emlékezete Neagu Djuvara szerint „összes királyunk közül a legjobb”; ugyanakkor úgy tűnik, hogy a közbeszédben háttérbe szorul a látványosabb I. Károly és az ellentmondásosabb II. Károly között. A Neue Deutsche Biographie összefoglalója szerint országát átvezette a világháború válságán, és igyekezett belső stabilitást teremteni a Párizs környéki békeszerződésekkel létrehozott Nagy-Romániában.

A két világháború közötti Romániában hat szobra állt (Chișinău, Ismail, Szilisztra, Bukarest, Nagyvárad, Turnu Măgurele), de ezek mind áldozatául estek a kommunista hatalomnak. A nagyváradi szobor helyére 2019-ben egy hasonlót állítottak. thumb|I. Ferdinánd király és Mária királyné portréja 100 lejes emlékbankjegyen. 2015-ben, születésének 150. évfordulóján a Román Nemzeti Bank 3 darabból álló emlékérme-sorozatott bocsátott ki (100 lej, 10 lej illetve 1 lej névértékkel).

2018-ban a nagy egyesülés 100. évfordulójára a Román Nemzeti Bank egy 100 lejes emlékbankjegyet bocsátott ki I. Ferdinánd király és a felesége, Mária királyné portréjával.https://banknotenews.com/?p=1832

2018 és 2023 között több szoborportrét állítottak Ferdinánd király tiszteletére Moldovában, többek között Varnițán, Nisporeniben, Verejeniben (Telenești járás), Orheiben, a bălți-i egyetemnél, valamint a Cureșnița faluban (Șoldănești járás). Az összes alkotás Veaceslav Jiglițchi moldovai szobrász munkája.

Jegyzetek

Fordítás

Források

Kategória:Román uralkodók Kategória:Románia 20. századi történelme Kategória:Hohenzollern–Sigmaringen-ház Kategória:Első világháborús uralkodók Kategória:A Román Akadémia tagjai Kategória:1865-ben született személyek Kategória:1927-ben elhunyt személyek