A húti felkelés Jemenben, más néven a húti lázadás, szaadai háború vagy szaadai konfliktus vallási alapú katonai konfliktus Jemen északi részén, ami később polgárháborúvá szélesedett ki, melybe Szaúd-Arábia is beavatkozott. 2004 júniusában kezdődtek az összecsapások, mikor a zajdita disszidens Hussein Badreddin al-Houthi vallási elöljáró felkelést robbantott ki a jemeni kormány ellen. A harcok többsége Jemen északi részén, Szaada kormányzóságban zajlott le, de összetűzésekre került sor a közeli Amrán, Dzsauf, és Haddzsa kormányzóságok valamint a Szaúd-Arábiához tartozó Dzsízán tartomány területén is.
A jemeni kormány szerint a hútik megpróbálták őket a hatalomból eltávolítani, hogy aztán a zajditák vallási törvényeit vezethessék be. A felkelők visszautasították, hogy "diszkriminációra és a kormány elleni erőszakra buzdították volna a közösségeiket". A jemeni kormány a felkelés finanszírozásával és irányításával vádolta meg Iránt.
2009 augusztusában a jemeni hadsereg egy újabb támadást indított az északi Szaada kormányzóságban tartózkodó hútik ellen. A harcok miatt több százezren hagyták el otthonukat. A harcok 2009. november 4-én váltak nemzetközivé, mikor az északi felkelők és a szaúdi biztonsági erők között összecsapás történt a két ország közös határszakaszán. Erre válaszul a szaúdiak hútiellenes offenzívát indítottak. A felkelők azzal vádolták a szaúdi kormányt, hogy az ellenük mért csapásokkal a jemeni kormányt támogatják. Ezt a monarchia kormánya visszautasította. A hútik szerint 2009. december 14-én az Amerikai Egyesült Államok is belépett a háborúba, mikor 28 alkalommal légitámadást intézett ellenük.
A konfliktus alatt a jemeni biztonsági erők vezetője Ali Mohsen al-Ahmar volt, aki 2004 és 2011 között irányította az összes kormányzati támadást. Ekkor lemondott a pozícióiról, hogy meg tudja védeni a 2011–2012-es jemeni forradalom alatt tüntetőket.
A hútik Szanaában 2015. január 20-án ragadták magukhoz a hatalmat, mikor megtámadták az elnök rezidenciáját, és elfoglalták az elnöki palotát. Mikor a rezidenciát heves lövéssorozatok érték, Abdrabbuh Mansur Hadi elnök bent tartózkodott a rezidenciájában. Nadia Al-Sakkaf információs miniszter szerint azonban a támadás alatt nem érte sérülés, és a biztonsági szolgálat folyamatosan védte. Miután megbizonyosodtak róla, hogy Hadi épségben kijutott az épületből, a biztonságiak feladták a rezidencia további védelmét.
A kialakuló helyzet miatt összehívták az ENSZ Biztonsági Tanácsának rendkívüli ülését. Pan Gimun, az ENSZ főtitkára aggodalmának adott hangot a romló jemeni helyzet miatt, és mindkét felet a viszály rendezésére szólította fel. Január 22-én Hadi elnök és Haled Bahah miniszterelnök benyújtotta lemondását a parlamentnek, mely azokat nem fogadta el.
Előzmények 1962-ben Észak-Jemenben forradalom vetett véget a magukat Mohamed próféta leszármazottainak tartó zajdita imámok több mint 1000 éven át tartó uralmának. Az északi Szaada volt a legfontosabb erődítményük, ez bukásuk után gazdaságilag kifejezetten elhanyagolt területté vált, és alulfejlettnek számított az országon belül. A jemeni kormánynak kevés hatalma volt Szaadában.
Az 1994-es polgárháborúban a szomszédos Szaúd-Arábiában lévő, a szunnita iszlám szélsőségesebb ágához tartozó vahhábiták támogatták a kormányt az elszakadni igyekvő déliek leverésében. A zajditák szerint a jemeni kormány túl nagy beleszólást engedett a vahhábitáknak a körülmények alakítása terén. Szaúd-Arábia szerint a zajditák által a közös határhoz túl közel kezdeményezett harcok a nála lévő csoportokat is felbuzdíthatják.
A konfliktust végül is az robbantotta ki, hogy 2004-ben a kormány megpróbálta letartóztatni Hussein Badreddin al-Houthit, a hútik egyik vallási vezetőjét, volt parlamenti képviselőjét. Fejére 55.000 dollár vérdíjat tűztek ki.
Célok és motivációk Mikor a jemeni kormány és a hútik között először robbant ki fegyveres konfliktus, Ali Abdullah Saleh, Jemen akkori elnöke azzal vádolta a hútikat és más iszlám pártokat, hogy megpróbálják őt és a kormányát a hatalomból elmozdítani és a köztársasági rendszert megszüntetni. A húti vezetők saját részükről ezeket visszautasították, mondván soha nem kérdőjelezték meg sem a köztársasági berendezkedést, sem az elnök személyét, ők csak a közösségeiket ért kormányzati támadások ellen léptek fel.
A Newsweek egy 2015 februári riportja szerint a hútik "olyan célokért küzdenek, melyekért minden jemeni sóvárog: a kormány számonkérhetősége, a korrupció felszámolása, rendszeres közszolgáltatások, elfogadható üzemanyagárak, munkalehetőségek a jemeni közembereknek és a nyugati befolyás megszüntetése."
A Yemen Timesnak adott egyik interjújában Hussein Al Bukhari, a hútik egyik jó ismerője szerint a hútik olyan köztársasági berendezkedést szeretnének, melyben a nőknek is lenne szavazati joga. Szerinte nem olyan vallási vezetésű ország létrehozatala a cél, mint amilyen az Iráni Iszlám Köztársaságé. „Mi Jemenben nem követhetjük ezt a példát, mert a sáfi doktrínáknak több követője van, mint a zajditának."
Lefolyása
1. szakasz 2004. június–szeptember 2004 júniusában és augusztusában a kormány katonái al-Houthi támogatóival az ország északi részén csaptak össze. Becslések szerint 500-1000 ember esett el a csatában. A jemeni erők szeptember 10-én végeztek Houthival. Utána egyik testvére, Abdul-Malik al-Houthi vette át a csapatok vezetését. A csoport vallási vezetője édesapjuk, Badreddin al-Houthi lett.
2. szakasz: 2005. március–május 2005. márciusban és áprilisban a kormány fegyveres katonái és a vallási vezetés támogatói közötti összecsapásokban nagyjából 1500 ember halt meg.
2005. májusban a kormány megtagadta a felkelők feltételeit, melyek szerint letették volna a fegyvert. Ezután a felkelők utasították vissza az Ali Abdullah Saleh elnök által ajánlott elnöki kegyelmet, amit a fegyverletétel esetén nyertek volna el. Kisebb ütközetek ezután is több helyen előfordultak. A kormány 2005. május 21-én közzétett becslései szerint a felkelésnek 552 halottja, 2700 sérültje volt, a gazdaságban pedig 270 millió amerikai dollár kár keletkezett.
2005. május 3-án a jemeni haderők a kormány és a törzsi vezetők közötti megállapodást követően őrizetbe vették a felkelők katonai vezérét, Abdullah al-Ruzamit.
3. szakasz: 2005. november – 2006 eleje A harcok harmadik szakasza 2005 novembere és 2006 eleje között zajlott. Ezalatt a Sheikh Abdullah al-Awjari vezette kormánypárti hadam törzs küzdött meg a hútikat pártoló törzsekkel. A hútik megpróbálták megölni Dhamarban az Igazságügyi Minisztérium egyik tisztviselőjét. A harcok az abban az évben megtartott elnökválasztások előtt véget értek. Március 6-án a kormány több mint 600 fogságban tartott síita fegyverest engedett szabadon. Ezekre a harcokra vonatkozóan nincsenek adatok arról, hányan haltak meg, de lényegesen kevesebben, mint az előző szakaszokban.
4. szakasz: 2007. január–június 2007. január 28-án újabb hulláma csapott fel a fegyveres összetűzéseknek, mikor a hadsereg a kormány több helyszínét is megtámadta, miközben 6 embert megöltek és húszat megsebesítettek.
A január 31-i támadásokban további 6 katona halt meg és 10 szerzett sebesüléseket. Február 1-jén a Szaúd-Arábiával közös határ közelében lévő útzárnál 10 katonával végeztek, 20-at pedig megsebesítettek. Bár a felkelők oldaláról nem hoztak nyilvánosságra adatokat a veszteségekre vonatkozóan, a kormányzati források szerint a január 31-i támadás után indított műveletekben három felkelőt megöltek.
Februárban a kormány bejelentette, hogy 3000 katona bevonásával nagyméretű támadást indít a felkelők ellen. Február 19-ig a biztonsági erő 200, a felkelők 100 embere halt meg a harcokban. A következő két hétben újabb 160 felkelővel végeztek. A halottak között volt egy francia tanuló is.
2007. január 17-én tűzszüneti szerződést kötöttek. Ebben a felkelők vállalták, hogy leteszik a fegyvert, és Katarba távoznak száműzetésbe, mivel Katar közvetített a megállapodás létrejöttében. Cserében a kormány beleegyezett a bebörtönzött felkelők szabadon engedésébe, anyagi támogatást nyújt az újjáépítéshez, és segít a belföldön maradt menekültek hazatérésében. Összességében 2007-ben a konfliktusban mintegy 1500 ember halt meg, akik közül 800 a kormány hadseregében harcolt, 600 felkelő volt és 100 polgári áldozat.
5. szakasz 2008. március–július A fegyveres összetűzések 2008 áprilisában ismét felélénkültek, mikor április 29-én a felkelők rajtaütésében 7 jemeni katonát megöltek. Május 2-án egy robbantásban 15 ember meghalt és 55 megsebesült, miközben a pénteki ima után elhagyta Szaadában a Bin Szalman mecsetet. A kormány a felkelőket tette ezért felelőssé, de a hútik visszautasították, hogy közük lenne hozzá. Röviddel később egy éjszakai összetűzésben 3 katona és 4 felkelő vesztette életét.
Május 12-én a Szaúd-Arábiával közös határ közelében vívott csatában 13 katona és 26 felkelő halt meg. A májusi csatákban a kormány oldalán 1000 katona esett el és 3000 szerzett sebesüléseket. A harcok miatt nagyjából 70 000 ember hagyta el az otthonát. Saleh elnök 2008. július 17-én bejelentette, hogy az északi Szaada kormányzóságban a harcok befejeződtek.
6. szakasz: 2009. augusztus – 2010. február
Miután a kormány megígérte, hogy vaskézzel bánik majd a lázadókkal, tankokkal és harci repülőgépekkel megerősített jemeni csapatok 2009. augusztus 11-én felperzselt föld néven hadműveletet indítottak a lázadók észak-jemeni állásai ellen. Szeptember 17-én egy menekülttábor elleni támadásban Jemen északi részén több mint 80 ember halt meg.
A hónap későbbi szakaszában vált a konfliktus nemzetközi méretűvé. A határ közeléből a jemeni és a szaúdi erők összecsapásáról érkeztek hírek. A jemeni hivatalnokok a Vörös-tengeren feltartóztattak egy hajót, melyen tankelhárító rakéták és – egyes jelentések szerint – a működésükhöz részletesen értő 5 iráni irányító volt. Erre több hivatalos iráni lap is válaszolt, mondván ez egy politikai hátterű híresztelés, valójában a hajó üzleti úton volt, a fedélzetén pedig egyáltalán nem voltak katonai eszközök. November elején a felkelők azzal vádolták Szaúd-Arábiát, hogy megengedte, hogy Jabal al-Dukhan bázisáról lőhessék őket. A jemeni kormány ezeket az állításokat visszautasította. Október végén a harcokban Razih közelében a hútik elfoglaltak két katonai központot, és megölték a jemeni Amr Ali Mousa Al-Uuzali tábornokot. November elején Ali Salem al-Ameri tábornokot és a regionális biztonsági vezetőt, Ahmed Bawazeirt a hútik szaúdi útjukból hazafelé tartva egy rajtaütésszerű támadásban végezték ki.