Az Aptornithidae a madarak (Aves) osztályán belül a darualakúak (Gruiformes) rendjébe tartozó kihalt család, melybe egyetlen nem, az Aptornis tartozott két fajjal.
Rendszertani helyzetük A darualakúak jelenleg élő családjai közül egyik sem közeli rokonuk, legközelebb a kagu (Rhynochetos jubatus) és a guvatgém (Eurypyga helias) áll hozzájuk, de ezek is eléggé távoli rokonaik. Sokáig a kagut tartották legközelebbi rokonuknak, de feltehetőleg csak a hasonló életmód miatti konvergens evolúció miatt tűntek hasonlónak.
Elterjedésük Mindkét faj Új-Zéland szigetein fordult elő.
Tudományos megismerésük, megjelenésük Először a ma Aptornis otidiformis nevű faj csontmaradványai kerültek elő 1844-ben. A kor nagy természettudósa, Richard Owen kezébe jutottak a csontmaradványok, aki először egy újabb moafajnak vélte azokat és tudományosan elnevezte a maradványokat Dinornis otidiformis-nak. Csak mikor később egy koponya és egy láb is a birtokába jutott ismerte fel, hogy ezek nem egy moától származnak és hogy inkább a darualakúak rendjébe tartozó fajokkal áll közelebbi rokonságban. Ekkor kapta a faj ma is használatos tudományos nevét és Owen egy külön családot hozott létre a fajnak.
Az Aptornis otidiformis nagyjából 80 centiméter magas lehetett és feltehetően súlya 16 kilogramm körül mozoghatott. Maradványait kizárólag Új-Zéland Északi-szigetén találták meg.
Owen 1871-ben írta le a másik fajt, melyet Aptornis defossor-nak nevezett el. Ennek maradványait rokonfajával ellentétben kizárólag a Déli-szigeten találták meg. Ez valamivel testesebb faj volt, súlya elérhette a 19 kilogrammot is.
Életmódjuk
Mindkét faj jellemző bélyege a súlyos, hosszú, lefelé hajló csőr. A csőr hegye éles és erős. Az Aptornis fajok feltehetően ragadozó életmódot folytattak és nagyobb rovarokkal, gekkókkal, hidasgyíkokkal, fészkükön ülő tengeri madarakkal táplálkoztak.
Kihalásuk bélyegkép|jobbra|250px|Aptornis defossor, déli-szigeti adzebill kompozit csontváza
A fajok valószínűleg a 13. század utolsó évtizedeiben halhattak ki végleg, amikor a maorik letelepedtek Új-Zéland szigetein. A fajok vadászata mellett a maorik tájátalakító tevékenysége is közrejátszhatott eltűnésükben.
Az északi szigeti Aptornis otidiformis fajból 78 fosszilizálódott maradványt találtak, a déli szigeti Aptornis defossor-ból nagyjából 100-at.
Fordítás
Források Fain, Matthew G. & Houde, Peter (2004): Parallel radiations in the primary clades of birds. In: Evolution 58(11): 2558-2573. Hamilton, Augustus (1891) On the Genus Aptornis, with more Especial Reference to Aptornis defossor, Owen. Transactions and Proceedings of the Royal Society of New Zealand 1868-1961 Vol. 24, 1891 Livezey, Bradley C. (1994): The carpometacarpus of Apterornis. In: Notornis. 41.(1): 51–60. Tennyson, A. & Martinson, P.: Extinct birds of New Zealand - Te Papa Press, 2006, Weber, Erich & Hesse, Angelika (1995): The systematic position of Aptornis, a flightless bird from New Zealand. Courier Forschungsinstitut Senckenberg 181.: 292-301. Worthy, Trevor H. (1989): The glossohyal and thyroid bone of Aptornis otidiformes. In: Notornis. 36.(3): 248 Worthy, Trevor H., & Holdaway, Richard N. (2002): The Lost World of the Moa. Indiana University Press, Bloomington,
További információk Új-Zéland kihalt madarai (angol)
Kategória:Darualakúak Kategória:Madárcsaládok Kategória:Fosszilis madarak Kategória:Új-Zéland állatvilága a pliocénben Kategória:Új-Zéland állatvilága a pleisztocénben Kategória:A holocénban kihalt új-zélandi állatok