Idősebb alsótorjai Vastagh György (Szeged, 1834. április 12. – Budapest, 1922. február 21.) magyar festőművész.
Családja, ifjúkora Vastagh Béla jogász, Vastagh Géza festőművész és ifj. Vastagh György szobrász és ikertestvére Jozefin apja, Kenyeres Balázs igazságügyi orvos, hisztológus apósa, Vastagh Éva és Vastagh László szobrászművészek nagyapja.
Nyolcgyermekes családban született. Székely ősei az 1660-as évek táján a török-tatár pusztítás és pestisjárvány elől települtek át a háromszéki Alsótorjáról Szegedre. Apja Vastagh János hajósgazda, anyja Terhes Katalin.A művész keresztlevele (Szeged, római katolikus plébánia) alapján anyja neve Terhes Katalin volt. Barla-Szabó László: A Vastagh művészcsalád. Ernst Múzeum, Budapest, 2004. 4. oldal. A másik forrás a Kolozsvári Állami Levéltár – Matricola Corpulatorum: Vastagh György és Schell Josephin házassági anyakönyvében anyja neveként Hegedüs Katalin szerepel. Ez nyilvánvalóan elírás. Testvérei közül csak ketten érték meg a felnőttkort, egy nővére és egy fivére, aki mérnök lett.
Élete már ifjú korában mozgalmasan alakult. A szabadságharcban, 1849-ben belépett a felkelők közé, ekkor tizenöt éves volt. Kmety György és Perczel Mór tábornokok alatt a 16. vadászzászlóaljnál szolgált mint káplár. Több csatában vett részt hadnagy fivérével együtt. A temesvári csata és a világosi fegyverletétel után orosz fogságába került. Mivel vérhasban megbetegedett, szabadon engedték. Szegedre ment, itt egy Pozsgay nevű asztalosmester rejtegette hónapokon keresztül az osztrák sorozóbizottság elől.
Művészi pályafutása bélyegkép|Vastagh György, id.: Nő napernyővel, olaj, vászon bélyegkép|Vastagh György, id.: Látogatóban, olaj, vászon bélyegkép|Vastagh György, id.: Vastagh Josephine, 1887. olaj, vászon bélyegkép|id. Vastagh György Temesvárra készülő oltárképe előtt, 1898
Rajzkészsége már gyermekkorában megmutatkozott. Stech József piarista tanár figyelt fel rá, majd egy Gerstemberg nevű osztrák festő tanította. 1854-ben már a bécsi akadémián tanult. 1858-ban Kolozsvárra települt, Veres Ferenc fényképésszel közös műtermet nyitott. Stein János könyvkereskedésénél egész tárlat volt látható „árny és színezett képeikből”. Később Sikó Miklós festővel bérelt műtermet a kolozsvári Közép utcában, László Ferencné házánál az emeleten, de továbbra is együttműködött Veres Ferenccel a „photográphiai és festészeti műteremben”.
Vastagh György festői kvalitásaira gróf Mikó Imre hívta fel a figyelmet az 1850-es évek végén, ezt követően a kolozsvári arisztokrácia megrendelésekkel halmozta el. 1859-ben kapta az első nagy megbízását báró Kemény Istvántól, Kemény Simon halálát ábrázoló öt részes képciklus megfestésére az Erdélyi Múzeum-Egylet számára. Ugyanez évben készült az Egylet részére Kazinczy Ferenc arcképe is, valamint Bethlen Károly megrendelésére a Vitam et sanguinem jelenet.A magyar nemesség Mária Terézia trónjának védelmében életét és vérét ajánlja fel. Műtermét a kolozsvári Bel-közép utca régi Posta házába költöztette. 1860-ban gróf Kendeffy Ádám és Brandenburgi Katalin portréit festette meg, utóbbit a Porosz Királyi Képtárnak.
A Bach-korszak elleni tiltakozásként két ízben is visszautasította a neki, Eötvös József által felajánlott ösztöndíjat Friedrich Karl zu Schwarzenberg, Erdély akkori katonai kormányzójának lefestéséért. 1862-től a kolozsvári Monostor utcában, a Mikes-házban lakott, műtermében egyidejűleg fényképészettel is foglalkozott. 1863-ban Urlaky Jánossal egy hónapos fényképészeti tanulmányutat tett Székelyföldön, Előpatakon és Borszéken. Felvételeit továbbra is gyakran színezte. Egy korabeli lap így írt erről:
„Elismert tehetségű festészünk Vastagh György ki már annyi kitűnő művel gazdagítá Erdély, s különösen Kolozsvár nevezetes családjait, most műtermében a photográphiának is tért nyitott, melynek segítségével a festővászonra néhány másodperc alatt oda varázsolván az arcképet, annak mind nagyságát, mind színezetét úgy adja meg, hogy az illető meg van kímélve az órákig tartó fáradságos üléstől – társa néki a derék Urlaky János, s már eddig is sok sikerült képet állítottak elő – műtermük és kirakatuk van b. Monostor utcában, Korbuly-házban.”1862. Korunk. Kolozsvár. November 9, 157 szám.
1863. október 7-én vette feleségül az anyai ágon francia származású Schell Jozefint Kolozsvárott, majd Ploiești-be költözött. Itt született első fia Béla, a későbbi közjegyző, 1865-ben tértek vissza Kolozsvárra. 1866-ban megszületett fia, Géza, akiből állat- és tájfestő lett, majd 1868-ban ikergyermekei, Jozefin és az ifjú György, a későbbi neves szobrászművész.
1868-tól megszaporodtak bécsi megrendelései, ugyanekkor megbízást kapott a kolozsvári Fő téri római katolikus templom főoltárának helyreállítására.Magyar Polgár 1867. III. 22, 36. szám, 145. oldal
Három ízben is lakott Bécsben. Az ötvenes évek közepén még mint festőnövendék, később mint keresett művész, 1865 és 1867 között évente több hónapot töltött ott. 1870-ben az osztrák műegylet májusi kiállításán két olajfestményét mutatta be. Sikerének eredményeképpen mecénásként támogatta őt Wodianer báró veje, Nemes Vince és felesége. 1871 márciusától Moritz von Schwind tanítványa lett, de még abban az évben mestere elhunyt. Berlinbe látogatott, ott is sikereket ért el festményeivel. 1871 júniusában visszatért Kolozsvárra, a Híd utcában rendezte be műtermét. Közben 1870 nyarán a gyalui-havasokban tett tanulmányutat, novemberben pedig Marosvásárhelyen dolgozott. 1872-ben ismét Bécsben festett, áprilisban tért haza családjához Kolozsvárra. Ősszel a bécsi kiállításon a Török cigányok című képe szerepelt. Festményei az Erdélyi oláh lakodalmas menet, a Szerelmespár és a Pipázó cigánylány nagy sikert arattak az 1873-as bécsi világkiállításon.
1876-tól Budapesten élt, előbb a Zöldfa utcában volt műteremlakása, majd a Lipót utca 54.-ben, a későbbi Váci utcában vett házat. A fővárosban először a régi Műcsarnok 1877. évi tárlatán állított ki. Ismét a képmás lett fő műfaja, számos neves személyiség arcképét festette meg ez idő tájt. Ekkor készültek a gyomai Jézus Szíve templom freskói és főoltárképe. 1877-ben kapott megbízást illusztrációk készítésére Petőfi Sándor költeményeihez.A mű végül 1880-ban, Párizsban jelent meg Hubay Jenő és Aggházy Károly zongorakottájával, s többek között Vastagh György illusztrációjával. 1877-ben festette József nádor két leányának és fianak portréját, ugyancsak ekkor vállalta el gróf Forgách József, korán elhunyt Nógrád vármegyei alispán arcképének megörökítését. 1877–1905 között az idős József főherceg foglalkoztatta udvari festőként, számos arcképet készített a nádori család tagjairól, hetente utazott Alcsútra, festeni tanította a főhercegi gyermekeket. A kastélyhoz tartozó kápolnát három oltárképpel díszítette.
Az 1870-es évek végén kapcsolatba került Munkácsy Mihállyal, felmerült köztük egy közös kolozsvári látogatás gondolata is. 1882 júliusában Demjén László újságíróval és Sárdi István festőművésszel tíznapos tanulmányutat tett Naszód-vidékére és a Radnai-havasokba, hogy az erdélyi cigányság életét tanulmányozza, s azt felhasználja a Klotild főhercegnő által megrendelt kompozíciónál.
Kolozsvár képzőművészeti életében 1883. február elején jelentős esemény történt: a római katolikus Lyceum dísztermében megnyílt a város első gyűjteményes képkiállítása, amelyen Feszty Árpád, Than Mór és idősebb Vastagh György országos hírű művészek mellett olyan fiatalok is részt vettek, mint Melka Vince, Mesterházy Kálmán, Kővári Endre, Sárdi István, Spányi Béla, Vastagh Géza stb. 1884 augusztusában több neves festő is Kalotaszegre látogatott. Bruck Lajos és Telepy Károly Bánffyhunyadon és Magyargyerőmonostoron, Sárdi István és Vastagh Géza Bánffyhunyadon láttak munkához. Vendéglátójuk Gyarmathy Zsigáné Kalotaszeg nagyasszonya volt. Így ez a vidék is bekerült a művészet körforgásába. 1891-ben Vastagh szintén Maros megyében és Kalotaszeg környékén tett hosszabb utazást.
1894. március 12-én a Magyar Művészek és Műpártolók Egyesületéből megalakult a Nemzeti Szalon, elnökévé gróf Zichy Jenő mellett Vastagh Györgyöt választották. Krúdy visszaemlékezése szerint:
„Őse volt a mai Fészek-klubnak, és benne Mesterházy Kálmán a háznagy – Vágó Pali, Spányi, Vastagh György, Stetka, Feszty Árpád (nőtlen korában) várta itt frakkban, házigazdai szívességgel szombat esténként a főváros legelőkelőbb társaságát, amelyet a színésznők is élénkítettek, mint pipacsok a rétet.” (Jókai Mór utolsó tánca az úribanda előtt).
Vastagh György oltárképek festőjeként is maradandót alkotott. 1889-ben pályázaton nyert megbízást a belvárosi plébániatemplom Magyarország védasszonya és a magyar szentek című freskójára. A temesvári gyárvárosi templom számára 1898-ban festette a Magna Domina Hungariae című főoltárképet, valamint két mellékoltárképet, a Szent István Bazilikában található Szent Imre oltárképe. Az aradi minorita templom Szent Antal oltárképe 1905-ben, a szegedi Szent Rókus templom tituláris szentjének oltárképe 1911-ben készült.
1922-ben hunyt el, majdnem 88 éves korában.
A Műcsarnokban ravatalozták fel, amelynek létrehozásában maga is aktívan részt vett.
Festményeit a Magyar Nemzeti Galéria, a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnoka, a Magyar Tudományos Akadémia Művészeti Gyűjteménye mellett vidéki múzeumok (Szeged, Szentes, Veszprém stb.) őrzik.
Emlékezete bélyegkép|balra|180px|A család emléktáblája:I. kerület Tigris utca 55. bélyegkép|jobbra|180px|A Vastagh család sírja Budapesten. Kerepesi temető: 37/1-1-32 1925-ben Szentendrén utcát neveztek el róla.
1934-ben a Műcsarnokban unokája, Vastagh László rendezte meg centenáriumi tárlatát, ahol a család művész tagjai is bemutatták alkotásaikat.
2004-ben az Ernst Múzeumban a Vastagh művészcsalád kiállításán szerepeltek festményei.
Művei
Id. Vastagh György zsánerképei, egyházi és mitológiai témájú festményei mellett történelmi személyekről és korának nagyjairól készített portréival alkotott maradandót.bélyegkép|Vastagh György, id.: Önarckép, olaj,vászon 1902.bélyegkép|Vastagh György, id.: Nővérek, 1871. olaj, vászon bélyegkép|Vastagh György, id.: Kossuth arcképe (fotója alapján) thumb|Vastagh György, id.: Sephine és Izi, 1900 körül, olaj, vászon bélyegkép|Vastagh György, id.: Kalapos férfi, 1906. olaj, vászon bélyegkép|Vastagh György, id.: Zöld kendős menyecske, olaj, vászon Portrék Kazinczy Ferenc arcképe, 1859 Kendeffy Ádám gróf arcképe, 1860 Brandenburgi Katalin arcképe, 1860 (a Porosz Kir. Képtárnak) Kemény Ferenc arcképe, 1860 (az Erdélyi Múzeumnak) Kossuth Lajos (olaj, vászon), 1865 (Szentes, Koszta József Múzeum)Barla-Szabó László: A Vastagh művészcsalád. Budapest, 2004 Mihály vajda arcképe, 1862 (olaj, vászon)A brassói Román Egylet kiállítására készített kép: A brassói román műkiállításon a kolozsvári román ipar is képviselve lesz. Többek között innen egy képet küldenek, mely Básta által meggyilkoltatott Mihály vajdát ábrázolja életnagyságban. Az alak szobából kilépőleg, távolba mutató állást foglal, dolmánya kék, nadrágja fehér, palástja bíborszín. A ruházatot Molnár Zs. és R. itt lakó román hölgyek hímezték nagy gonddal és semmi áldozatot nem kímélve, az arcot Vastagh György festette. Bécsi színésznő arcképe (bécsi bankár megrendelése), 1868 Nemes Vince és nejének arcképe, 1870 Nővérek (Wittich Gabriella és Mária), 1871 Gyermekportré, Bécs Péchy Manó királyi biztos arcképe, Kolozsvár, 1872 Zichy József gróf arcképe, 1874 (Fiume részére) Krémer FerencAmerikát megjárt szabómester (elhunyt 1874-ben) a kolozsvári Iparos Egylet egykori elnöke arcképe, 1874 AgayValószínűleg a neves újságíró, Ágai Adolf arcképe, 1875 Királyi Pál arcképe, 1875 Deák Ferenc arcképe (Hont vármegye számára), 1876 Damjanich Jánosné arcképe, 1876.1877. január 7-én leplezték le a Budapesti Nő Egylet helyiségében. József főherceg családjának életnagyságú képei (3 db), 1877 Forgách József gróf, 1867–1872 között volt Nógrád vármegyei főispán arcképe, 1877 Károlyi György gróf arcképe, 1877 Coburg Ágost tábornok arcképe, 1878