Az Atlanti-óceán a Föld második legnagyobb óceánja, a bolygó felszínének kb. 20%-át foglalja el. Az óceán medencéje megközelítően észak–déli irányban, elnyújtott S alakban húzódik végig a nyugati féltekén. Két jelentős területre szokás osztani, az Északi- és Déli-Atlanti-óceánra, a választóvonalat az Észak-egyenlítői áramlás jelenti, a 8. északi szélességi fok magasságában.
Határai és méretei Nyugatról az amerikai kontinens, keletről Európa és Afrika, északról a Jeges-tenger, délről a Déli-óceán határolja. Egyes nézetek a Jeges-tengert, illetve annak bizonyos részeit az Atlanti-óceán részének tekintik. Hasonlóan megosztottak a geográfusok a Déli-óceán megítélésében, az elnevezés csak 2000-ben vált hivatalossá, sok térképen a tradicionális 3 óceán, így az Atlanti is, az Antarktiszig tart. Az Atlanti-óceánhoz tartozik a Földközi-tenger is, annak nyugati medencéjében így az óceán - közvetve - határos Ázsiával is. Az óceán a mesterségesen épített Panama-csatornán keresztül áll kapcsolatban a Csendes-óceánnal. Afrikától délre a keleti 20. hosszúsági fok (meridián) az Atlanti- és az Indiai-óceán határa. A Jeges-tengerrel alkotott tengeri határvonala a Grönlandtól Izland ÉNY-i sarkáig, majd annak ÉK-i sarkától a Spitzbergák déli csúcsáig és onnan Észak-Norvégiáig, az Északi-fokig tart. Délen a 60. szélességi fokig tart az Atlanti-, az attól délre eső terület a Déli-óceán.
Melléktengereivel együtt teljes területe 106,4 millió km²; a melléktengerek nélkül 82,4 millió km². Térfogata 354,7 millió km³, a melléktengerek nélkül 323,6 millió km³.
Átlagos mélysége 3332 m, melléktengerei nélkül 3926 m, legnagyobb mélysége 8605 m a Puerto Ricó-i árokban.
Brazília és Libéria között csak 2848 km széles, az Egyesült Államok és Észak-Afrika között kb. 4830 km.
Jelentősebb melléktengerei: Karib-tenger, Földközi-tenger, Fekete-tenger, Északi-tenger, Balti-tenger. Jelentősebb öblei: Mexikói-öböl, Szent Lőrinc-öböl.
Számos szigete közül a jelentősebbek: Grönland, Izland, Nagy-Britannia, Írország, Azori-szigetek, Madeira, Kanári-szigetek, Zöld-foki Köztársaság, Új-Fundland, Bermuda, a Karib-szigetek, Szent Ilona, Tristan da Cunha, a Falkland-szigetek és Déli-Georgia és Déli-Sandwich-szigetek.
Évente nagyjából 3 cm-rel növekszik a szélessége kelet-nyugati irányban.1001 Unbelievable Facts, p. 133
A tengerfenék és a víz jellemzői Az Atlanti-óceán fenekének – szó szerint – legkiemelkedőbb képződménye egy hosszanti irányban végighúzódó hegység, a Közép-Atlanti-hátság. Izlandtól a déli 58. szélességi fokig húzódik, rá közel merőlegesen számos kisebb hátság és gerinc fut a kontinensek felé. Legszélesebb részén 1600 km széles, a vízmélység átlagosan 2700 m-re csökken felette. A hátságtól távolabb a tengerfenék – néhány hegytől és hasadéktól eltekintve – jobbára sima.
A felszíni víz hőmérséklete az égövtől és a tengeráramlatoktól függően széles értékek között változik. Leghidegebb részein -2 °C, a trópusokon eléri a 29 °C-ot is. A mérsékelt övben a legnagyobb a vízhőmérséklet ingadozása (7-8 °C).
A víz sótartalma 33 és 37 ezrelék (3,3-3,7%) között mozog. A partok mentén, a folyók hatására alacsonyabb, a 25. szélességi körök környékén a legmagasabb, de regionálisan és az év folyamán is sokat ingadozik. Az áramlatokkal körbevett, ekképpen bizonyos mértékben elszeparált észak-atlanti Sargasso-tenger jelentősen sósabb a környezeténél.
A Coriolis-erő miatt az Atlanti-óceán északi medencéjében az óramutató járásával egyező irányú az áramlás, a déli medencében ezzel ellentétes.
Klíma frame|jobbra|Szélirányok az óceán fölött
Az óceáni és a környező szárazföldek klímáját nagyban befolyásolja a felszíni víz hőmérséklete, az áramlások és az általuk keltett szelek. A tengervíz hatalmas hőtároló kapacitásának köszönhetően a hőmérséklet sokkal kevésbé ingadozik, mint az azonos égövbeli szárazföldeké. Az áramlatok jelentősen befolyásolják (egyensúlyozzák) a hőmérsékletet. Ennek legismertebb példája a Golf-áramlat, amely a trópusokról szállított meleg vízzel enyhíti Nagy-Britannia és Észak-Európa időjárását.
Az Észak-atlanti medence déli részén, az egyenlítői konvergencia zónában keletkeznek a hurrikánok.
Történet és gazdaság A Déli-óceán után a második legfiatalabb óceán az Atlanti. A jelenlegi kutatások bizonyítottnak látják, hogy nem öregebb 180 millió évnél. Akkoriban következett be, hogy az addig szuperkontinens, a Pangea lemezekre töredezett, amelyek lassan eltávolodtak egymástól.
Az emberiség története során az egyik legkorábban felfedezett óceán volt. Partjain (de főként az óceán melléktengereként számontartott Földközi-tenger partján) évezredek óta élnek emberek, azonban hajóikkal csak ritkán távolodtak el a parttól. Feltételezések szerint valószínű, hogy az egyiptomiak az ókorban már kihajóztak a Gibraltári-szoroson és az sem kizárt, hogy esetleg a partok mentén expedíciókat vezettek Nyugat-Afrika partjai mentén, vagy esetleg megkerülték Afrikát. Ez utóbbira azonban semmilyen egyértelmű bizonyíték nincs. Más elképzelések szerint, szintén az egyiptomiak esetleg áthajózhattak az Atlanti-óceánon is. Ennek a teóriának az igazolására a norvég Thor Heyerdahl 1970-ben ősi technikákat használva papiruszsásból épített tutajt, amelyen második próbálkozásra sikerült is áthajóznia Marokkóból Közép-Amerikába. Elmélete szerint nem véletlen, hogy az egyiptomi és a közép-amerikai (például maja) kultúrák nagyjából egy időben építették a maguk piramisait. Útjával azt akarta bizonyítani, hogy lehetett kapcsolat ezen ősi népek között.
Ami biztosan tudható, hogy északon a vikingek a 10. vagy 11. században – körülbelül a magyar államalapítás idején – Izland érintésével áthajóztak Grönlandra (amit ők neveztek el Zöld földnek) és elérték a mai Új-Fundland, de ott nem tudtak tartósan megtelepedni.
A viking kor lezárultával a legendák ködébe vesztek a távoli földek, a középkor hajósai csak a partok mentén hajóztak, sokan úgy hitték, hogy az óceán jelenti a „világ végét”, ahonnan nincs tovább. A török hódítás és a természettudományok fejlődése hozta meg lehetőségét annak, hogy az addigi hagyományos szárazföldi karavánutak helyett a tenger felől próbálják meg elérni az európai kereskedők Ázsiát. A Föld kerületének méretében azonban korántsem volt egyetértés.
1492-ben jöhetett létre egy vakmerő és eltökélt itáliai hajós első utazása a spanyol uralkodók anyagi támogatásával. Kolumbusz Kristóf (Christopher Columbus) öt heti hajózás után, 1492. október 12-én ért partot a mai Bahamák egyik szigetén, amit ő San Salvadornak nevezett el. Hogy ez pontosan melyik mai sziget volt, arról viták folynak, legvalószínűbb, hogy a Samana Cay. Habár Kolumbusz köztudomásúlag úgy halt meg hogy nem tudta hogy új földrészt és nem a kelet-ázsiai partokat érte el, ma is úgy tekintünk rá, mint Amerika felfedezőjére. Az egyre gyakoribb expedíciók lassan feltérképezték a partokat és magát az Óceánt is, ami a világ egyik legfontosabb tengeri útvonala lett. A gyarmatosítás fénykora után nemcsak a kereskedők és katonák, hanem a tudósok is elkezdtek vele ismerkedni. Az óceán nemcsak hajózási útvonalként, hanem közvetlenül – a halászat és a modern korban a bányászat révén – is hozzájárul a környező országok gazdaságához. Sajnos végtelennek gondolt mérete miatt sokszor használták és használják arra is, hogy megszabaduljanak a hulladékoktól.
Jelentős kikötők Észak-Amerika Amerikai Egyesült Államok Baltimore Boston Port Canaveral Charleston Corpus Christi Port Everglades Houston Jacksonville Port of Miami-Dade Morehead City Nantucket, Massachusetts államhoz tartozó sziget New Haven New London New Orleans New York Newport News Norfolk Port of Palm Beach Port Newark-Elizabeth Marine Terminal Portland Portsmouth Providence Savannah Tampa Wilmington
Kanada Charlottetown (Prince Edward-sziget) Digby Halifax Nova Scotia Liverpool Pictou Hantsport Saint John, Új-Brunswick Shelburne Sept-Îles, Quebec St. John’s, Újfundland és Labrador Sydney, Új-Skócia Yarmouth
Egyéb észak-amerikai kikötők Puerto Cortés, Honduras Willemstad, Curaçao
Európa Aberdeen, Egyesült Királyság A Coruña, Spanyolország Ålesund, Norvégia Amszterdam, Hollandia Antwerpen, Belgium Avilés, Spanyolország Belfast, Egyesült Királyság Bergen, Norvégia Bilbao, Spanyolország Bodø, Norvégia Bordeaux, Franciaország Bréma, Németország Brest, Franciaország Bristol, Egyesült Királyság Cádiz, Spanyolország Cherbourg-Octeville, Franciaország Cork, Írország Dublin Port, Írország Dunkerque, Franciaország Edinburgh, Egyesült Királyság Esbjerg, Dánia Funchal, Portugália Galway, Írország Gijón, Spanyolország Glasgow, Egyesült Királyság Göteborg, Svédország Hafnarfjörður, Izland Hamburg, Németország Las Palmas de Gran Canaria, Kanári-szigetek Le Havre, Franciaország Lisszabon, Portugália Liverpool, Egyesült Királyság London, Egyesült Királyság Milford Haven, Egyesült Királyság Nantes, Franciaország Narvik, Norvégia Newcastle upon Tyne, Egyesült Királyság Newport, Egyesült Királyság Normandy, Franciaország Oslo, Norvégia Oostende, Belgium Penzance, Egyesült Királyság Peterhead, Egyesült Királyság Porto, Portugália Portsmouth, Egyesült Királyság Reykjavík, Izland Rotterdam, Hollandia Saint-Nazaire, Franciaország Santa Cruz de Tenerife, Kanári-szigetek Santander Spanyolország Sevilla, Spanyolország Sines Portugália Southampton, Egyesült Királyság Stavanger, Norvégia Swansea, Egyesült Királyság Tromsø, Norvégia Trondheim, Norvégia Tórshavn, Feröer Vigo, Spanyolország
Dél-Amerika Quequen, Argentína Bahia Blanca, Argentína Cayenne, Francia Guyana Fortaleza, Brazília Georgetown, Guyana Maceió, Brazília Mar del Plata, Argentína Montevideói kikötő, Uruguay Paramaribo, Suriname Recife, Brazília Rio de Janeiro, Brazília Rio Grande, Brazília Salvador, Brazília Santos, Brazília Vitória, Brazília
Afrika Abidjan, Elefántcsontpart Accra, Ghána Banjul, Gambia Bissau, Bissau-Guinea Casablanca, Marokkó Conakry, Guinea Cotonou, Benin Dakar, Szenegál Douala, Kamerun Fokváros, Dél-afrikai Köztársaság Lagos, Nigéria Libreville, Gabon Lomé, Togo Luanda, Angola Malabo, Egyenlítői-Guinea Monrovia, Libéria Nouakchott, Mauritánia Port Harcourt, Nigéria Porto Novo, Benin Praia, Zöld-foki Köztársaság Rabat, Marokkó Saldanah, Dél-afrikai Köztársaság Tanger, Marokkó Walvis Bay, Namíbia
További információk
Jegyzetek