thumb|Midgard az Yggdrasil közepén - Oluf Olufsen Bagge (1847) Midgard (ó-skandináv: Miðgarðr, jelentése „középföld”) a skandináv mitológiában az emberek által lakott föld neve (Egyes források szerint Mannheim, jelentése "emberek hona"). A Voluspa-ének szerint (Eddák) a földkorongot Borr fiai, Odin, Vili és Vé emelték ki a tengerből, akkor, amikor a nap, a hold és a csillagok még csak bolyongtak az égen. Ymir szemöldökéből (vagy szempilláiból) védőfalat emeltek a Midgard köré, hogy megvédjék az óriások támadásaitól. Az istenek ekkor megszabták a csillagok útját és alakját, a nap pedig rásütött a hullámokból kiemelkedett Midgardra, ekkor pedig kizöldellt rajta a fű. Később az ázok közül Odin, Hönir és Lodur Midgardra jönnek és itt megteremtik az első embereket, Askot és Emblát.
Idézet az Eddából: Majd Bur fiai földet fakasztottak, megformálták híven a híres Midgardot; délről nap verte a külszín kövét, zsendült mélyről növények zöldje.
A Midgard a világmindenség közepében van, fölötte van az Asgard (mennyország) és alatta a Helheim (alvilág). Az alvilágot az Asgarddal (a földet az éggel) a Bifrost szivárványhíd köti össze. Midgardtól keletre és északra fekszik az óriások földje. Midgardot tenger veszi körül, s ebben él a Midgard-kígyó (Jörmungandr), Loki és Angrboda szülötte, amely körbeéri a földet és a saját farkába harap. A Ragnarökben Thor pusztítja el, a Mjölnir segítségével, de ő is belehal a kígyó marásába.
Források A viking mitológia legfontosabb szereplői Nordisk familjebok (2:a upplagan, 1908) Edda Mitologikus énekek (Tandori Dezső fordítása) Istenek a skandináv mitológiában A Pallas nagy lexikona
Fordítás
Kategória:Skandináv mitológia