A közönséges mocsáriantilop (kob, Kobus kob) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és a nádiantilop-formák (Reduncinae) alcsaládjába tartozó faj.
Világszerte ismert neve, a kob a Szenegál, Gambia és Mauritánia vidékén beszélt wolof nyelvből származik.
Előfordulása, élőhelye
A közönséges mocsáriantilop Közép-Afrika északi részén, a Szaharától délre honos antilopfaj. A faj őshonos Benin, Burkina Faso, Kamerun, a Közép-afrikai Köztársaság, Csád, a Kongói Köztársaság, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Elefántcsontpart, Etiópia, Egyenlítői-Guinea Guinea, Ghána, Mali, Niger, Nigéria, Szenegál, Szudán, Togo és Uganda területén. Gambia, Kenya és Tanzánia egyes területeiről már eltűnt, jelenléte Mauritánia és Sierra Leone területén bizonytalan.
Alfajai
Kobus kob adolfi Lydekker & Blaine, 1914 Kobus kob bahrkeetae Schwarz, 1913 Kobus kob kob Erxleben, 1777 fehérfülű kob (Kobus kob leucotis) Lichtenstein & Peters, 1853 – Szudánban és Etiópiában Kobus kob pousarguesi Neumann, 1905 Kobus kob riparia Schwarz, 1914 ugandai kob (Kobus kob thomasi) P. L. Sclater, 1896 – Uganda területén élő alfaj Kobus kob ubanguiensis Schwarz, 1913
Megjelenése, felépítése
Marmagassága 70–105 centiméter, testhossza 125–180 centiméter, tömege 50–120 kilogramm. Sima, fényes szőrzete aranybarna a hátán gesztenyebarna árnyalattal, a hasa élénkfehér. Az idősebb bikák sötétebbek; a fehérfülű Kobus kob leucotis alfaj mély mahagóni színű lesz. Fehér pofarajzolatai közt feltűnő a szeme körüli gyűrű, a füle belseje és a torkán lévő folt. Lábának külső oldalán végig egy függőleges fekete csík húzódik, a belseje pedig fehér. Fekete csúcsban végződő, bozontos farkának alsó oldala fehér. Csak a hímeknek van szarva — ez „S”-alakú és gyűrűs; a szarv először élesen hátrafelé hajlik, majd felfelé görbül, hossza elérheti a 40–69 cm-t. A kelet-afrikai közönséges mocsárantilopok közül az ugandai alfaj, a Kobus kob thomasi Uganda címerállata.
Életmódja, élőhelye
A közönséges mocsárantilop a nyirkos területeket, pl. az ártereket kedveli, ott bőséges táplálékot talál. Nappal aktív, de a legmelegebb órákban pihen. Csoportosan él, az 5-40 létszámú csoportok vagy csak nőstényekből és borjakból, vagy csak hímekből állnak..
A felnőtt bikák territoriálisak, bár az védett területük mérete nagyban függ az élőhelytől és a populáció sűrűségétől — ez az élőhelytől függően négyzetkilométerenként 8–124 egyed lehet. Szudán délkeleti részén a novembertől áprilisig tartó száraz évszakban hatalmas csordák gyűlnek össze az itatóhelyek környékén, ilyenkor az egyedsűrűség elérheti négyzetkilométerenként az 1000-et is.
A sűrű csoportokban foglalt kis területek az úgynevezett lek (a svéd eredetű szó hozzávetőleges jelentése „játszótér”). Egy-egy 200 m körüli átmérőjű lekben 12–15 nagyjából kör alakú, 15–30 méteres egyedi területet jelölnek ki és foglalnak. A bikák nem jelölik meg területüket, hanem folytonosan járőröznek annak határán, és időnként hangos, füttyszerű hangot hallatnak. Egy-egy bika néhány naptól több hónapig tartó ideig tudja megtartani a területét.
Táplálkozása
thumb|300px|right|Közönséges mocsárantilop (Kobus kob)
A közönséges mocsárantilop legelésző állat, fűvel táplálkozik, emiatt a nedves területeket és a szavannákat kedveli. A rövid füvet legeli, ezért függ az olyan nagy testű állatoktól, mint a nílusi víziló, a kafferbivaly, vagy a gnú, ezeket követi. Egyes területekre napról napra, sőt évről évre is visszajár.
Vándorlása
A Szudán déli részén és Etiópiában élő fehérfülű Kobus kob leucotis alfaj csaknem egymillió példányának 1500 km-es vándorlása összemérhető a Serengeti csordáinak vándorlásával. A 25 évig tartó szudáni háború végén, 2005-ben úgy vélték, hogy a faj létszáma jelentősen csökkent, de 2007 januárjában ismét hatalmas csordákat figyeltek meg. „Látván nap mint nap a repülőgépem alatt hömpölygő fehérfülű kobok ezreit és ezreit és ezreit, úgy éreztem magam, mintha meghaltam volna és életem leghihetetlenebb álmát álmodnám.” – J. Michael Fay, National Geographic Jan 2007 aerial survey covering in war-torn southern Sudan. Team leader: J. Michael Fay, Wildlife Conservation Society biologist and National Geographic explorer-in-residence
Viselkedése
Viselkedésének tanulmányozása nagy hatással volt az etológia fejlődésére. Robert Ardrey Helmut K Buechner kutatásaira alapozva több kulcsfontosságú viselkedésmódot ír le : A közönséges mocsáriantilop hímje soha nem a nőstényért, hanem a területért verseng. A közönséges mocsáriantilop kedvenc tartózkodási helyén, a leken, a terület „tulajdonosa” csaknem mindig megnyer bármilyen küzdelmet. A tulajdonos pszichológiai előnye csökkenti a konkrét harc bekövetkeztét és súlyosságát. A közönséges mocsáriantilop hímjei közötti ellentét a kedvenc tartózkodási helyre korlátozódik. A párosodás csak a kedvenc tartózkodási helyen történik. A közönséges mocsáriantilop populációi nem keverednek. A földterülethez való ragaszkodás erősebb, mint a nőstények csordájához való ragaszkodás.
Szaporodása
bélyegkép|Párzó példányok A nőstények 13 hónapos korukra, a hímek 18 hónapos korukra érik el az ivarérettséget. Az ivarérettséget elérő hímek általában elhagyják a csordát és kijelölik saját lekjüket. A nőstény 7,5-9 hónapnyi vemhességet követően egy utódnak ad életet. Bár az ellések az év bármely szakában bekövetkezhetnek, a száraz területeken az esős évszak végén, szeptember-októberben érik el a maximumot. Az ellés után a fiatal borjak mintegy hat hétig rejtőzködnek, ezután követik anyjukat. Az elválasztás 6-7 hónapos korukban következik be.
Természetvédelmi helyzete
Bár a közönséges érzékeny a vadászatra és élőhelyének elvesztésére, ha hatékonyan védik, gyorsan helyreállítja létszámát.
A védett területek létfontosságúak a faj fennmaradásához. Ilyen területek: Szenegálban a Niokolo-Koba Nemzeti Park, Elefántcsontparton a Comoé Nemzeti Park, Burkina Fasóban az Arly-Singou Nemzeti Park, Burkina Fasóban és Beninben a Pendjari Nemzeti Park, Ghánában a Mole Nemzeti Park és a Bui Nemzeti Park, Kamerunban a Waza Nemzeti Park, Benoué Nemzeti Park és a Faro Nemzeti Park, Csádban a Zakouma Nemzeti Park, a Közép-afrikai Köztársaságban pedig a Manovo-Gounda St. Floris Nemzeti Park és Sangha Nemzeti Park (a Kongói Köztársasággal és Kamerunnal közös).
A fehérfülű kobnak csak kevesebb mint 1%-a él védett területen, ilyen területek Szudán délkeleti részén a Boma és Badingilo Nemzeti Parkok. Az utóbbi felmérések azt igazolják, hogy a polgárháború ellenére a fehérfülű alfaj nagy létszámban átvészelte a polgárháborút.
Az ugandai kob jelentős létszámban található a Kongói Demokratikus Köztársaság területén fekvő Garamba és Virunga Nemzeti Parkokban, valamint az ugandai Queen Elizabeth és Tore-Semliki Nemzeti Parkokban.
Jegyzetek
További információk www.ultimateungulate.com
Kob: Wildlife summary from the African Wildlife Foundation Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (editors). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3rd ed).
Kategória:Kobus Kategória:Emlősfajok Kategória:A Nyugattrópusi-Afrika emlősei Kategória:A nyugatközéptrópusi-afrikai erdőzóna emlősei Kategória:Az északkelettrópusi-afrikai Szahel-övezet emlősei