bélyegkép|jobbra|300px|Ligeti Antal:Trencsén vára, 19. század vége A trencséni vár () Trencsén városának szívében, a Várhegy (Mária-hegy) mészkőszirtjén emelkedik a Vág völgye fölött. A meglehetősen nagy alapterületű vár viszonylag jól felújított. A Várhegy három oldalról igen meredek, csak a déli részén lankásabb. A vár nemcsak Trencsén városának jellegzetes látnivalója, hanem az egész középső Vágvölgynek.
Története bélyegkép|jobbra|300px|Trencsén vára 1930-ban Trencsénben az ásatások szerint már Kr. e. 1700 körül élt itt ember. A római korban a II. Légió Laugaricio nevű tábora állt itt, amely azonban a limesen túl volt. A római kor emlékét azonban megőrizte a várhegyen található, Kr. u. 179-ből származó felirat, mely a Tátra Szálló első emeletéről látható. Az emléktábla megörökíti a II. római légió a germánok fölötti győzelmét. A várhegyen egy másik dombormű Giskra Jánosnak állít emléket.
A szlávok idejében egy 1 km² alapterületű földvár állt itt, amelyben egy négyapszisos rotundát is találtak a 9. századból. Az Árpádok idejében a 11. századból származik a legkorábbi információ arról, hogy a várhegyen egy bástyát emeltek. A vár ellenállt a tatár támadásnak IV. Béla idejében. Az Árpád-ház kihalása után Csák Máté kiskirály Trencsénben rendezte be a székhelyét, ahol a várhoz palotát is emelt, emellett a 11. századi bástyát is jelentősen kibővítette és átalakíttatta, melyet Máté-bástyának hívtak. Csák Máté halála után 1321-től Károly Róberté a vár, aki a cseh és lengyel királlyal 1335-ben itt folytatott tárgyalást. Nagy Lajos idejében a felső várat megerősítették és átépítették a várpalotát. Nagy Lajos 1362-ben itt tárgyalt Luxemburgi Zsigmonddal arról, hogy Nagy Lajos lánya Mária Zsigmond felesége lesz. Mivel Zsigmond cseh királyként ellentétbe került a huszitákkal, ezért Trencsén várát megerősítette, számítva egy magyarországi támadásra. bélyegkép|300px|balra|Trencsén várának látképe a felújítás előtt az 1950-es években Ekkoriban épült a Borbála-palota és a várkápolna, jelezve, hogy Luxemburgi Zsigmond a várat feleségének, Borbálának ajándékozta. 1431-ben a husziták sikertelenül ostromolták meg a várat. Habsburg Albert halála után Giskra János rendezkedett be a várban, aki 1462-ben Hunyadi Mátyással megegyezett, így a vár ismét királyi kézre került. Mátyás a várat azonban zálogba adta. A zálogdíjat csak Szapolyai István fizette ki 1477-ben. Ebben az időben keletkezett a monda szerint a vár kútja. A Szapolyaiak a tüzérségi technológia fejlődése miatt megerősítették a várat. Három új falat emeltek kettős árokkal. Ezen átépítés után a várat többé nem tudták bevenni. Szapolyai István után, fia János lett a vár tulajdonosa, azonban Ferdinánd koronázása után a várat megostromolták. 1528. június 30-án a várőrség feladta a várat Katzianer császári generálisnak. Az ostrom során a vár jelentősen megsérült, javítását az Illésházyak végezték el, akik 1586-tól Trencsén vármegye örökös ispánjai lettek. A javítás során olasz építészek tervei szerint csillag alakú védelmi erődöt emeltek a vár védelmében és modernizálták az épületeket, vagyis a magas gótikus tetőket síktetőre cserélték a reneszánsz kor ízlésének megfelelően. Illésházy István 1594-ben előbb zálogba kapja a várat, majd 1600-ban az uradalommal együtt meg is veszi. Ezután hozzákezdett a vár költséges felújításának. 1663-ban a törökök felgyújtották Trencsént, azonban a várat nem kísérelték megostromolni. Az utolsó bővítést ekkor a Brezinán végezték, ahol egy csillagtornyot építettek a malomtorony védelmére. A Rákóczi-szabadságharcban mindvégig császári kézen maradt. A vár elfoglalására induló kurucok 1708. augusztus 3-án súlyos vereséget szenvedtek Trencsén mellett. A német várőrség 1782-ig maradt a várban. 1790. június 11-én a vár leégett, azóta rom. A még megmaradt berendezést az Illésházyak máriatölgyesi kastélyukba szállították, majd később a trencséni múzeumhoz kerültek. A 19. század végén a vár állagát konzerválták, hogy a további romlást elkerüljék. 1905-ben a romot Trencsén városa kapta meg, majd az első világháború után a csehszlovák turistaegyesület kezelte. 1952-ben a szocializmus évei alatt 1. kategóriájú műemléknek nyilvánították és elkezdték költséges felújítását, amely 1954-től kisebb-nagyobb megszakításokkal folyamatosan tart.
Út a várba bélyegkép|200px|balra|A Kara Mihály által készített Hunnia emlékmű, melyet a cseh katonák 1920-ban gipsszel eltakartak, helyén ma a Giskra-emlékmű áll bélyegkép|200px|jobbra|A mai Giskra emlékmű a trencséni Várhegyen A várba vezető út mentén láthatjuk a várhegyen a Giskra János domborművet, amely eredetileg a világháborúban elesett hősök emlékére készült, azonban amikor a városba bevonultak 1918-ban a csehek az emlékművet elpusztították, mivel Hunnia-nőalak volt rajta ábrázolva. 1921-ben a dombormű maradványaiból készült el a Giskra emlékmű. A plébániatemplom alatt található a városi hóhér háza, mely mellett találhatók a rejtett lépcsők, amelyeket 1568-ban építettek, ezen jutottak fel a trencséni céhek tagjai a várba. A rejtett lépcsők a trencséni gótikus plébániatemplom apszisához visznek. A templom mellett áll a Szent Mihály karner (csontkápolna), mely eredeti gótikus stílusában maradt az utókorra. A karner betemetett pincéjében egy olvasztókemencére is rátaláltak, ami azt bizonyítja, hogy nemcsak egyházi célokat szolgált az épület.
A vár részei Elővár bélyegkép|500px|jobbra|A Trencséni vár alaprajza, az egyes részek számozva Kapualj – Párkányos várfalból, két toronyból és összekötő falból áll. Az első kaput a 16. század végén Pietro Ferrabosco tervei alapján építették. A párkányos várfal szabálytalan alakú, és néhányszor megtört, amelynek csak az alapjai maradtak meg. A várba menő út keresztül halad a két bástya között. Első kapu – torony a függőhíddal – 1430 körül épült a négyszögletes alaprajzú torony a csapóhíddal, mely híd alatt van a várárok. Ez volt a vár első kapuja. A torony pártázatos reneszánsz attikával rendelkezik. Pietro Ferrabosco alakította át a tornyot reneszánsz stílusban. A torony előtti várárok is oldalról fallal volt védve, amelynek csak részei maradtak meg. A gótikában ez a kapu csapóráccsal is rendelkezhetett. Összekötő várfal – Az első és második kaput kötötte össze egymással. A falat később átépítették, mivel az alapjai nem illeszkednek a magasabban fekvő részekkel. Második kapu – Eredetileg két kapu védte. Később csak a Mátyás vagyis Óra torony maradt meg. Mátyás torony (vagy Óra torony) – A tornyot eredetileg 15. században építették. Ennek helyén állhatott a Máté-bástya, melyről még 1550-ben is történik említés. A Mátyás torony három emeletes volt, hagymakupolával rendelkezett, dél felé egy rejtett út is vezetett belőle a laktanyák felé. A 17. században ezt két keskenyebb emelettel toldották meg. Ezen munkálatok során a régi hagymakupolás tetőt megszüntették és toronyórát, illetve új egyszerűbb tetőt alakítottak ki. A vár leégése után az órát elvitték Máriatölgyesre és az ottani várkastély tornyába építették be. Elülső várudvar – A Mátyás torony, és párkányos fal között helyezkedik el az elülső várudvar. Ezen a helyen állt a várőr háza, amelyet 1968-ban bontottak le. Nyugati várfal – A nyugati várfal köti össze a Mátyás tornyot a várkastéllyal. A 15. század első felében épült. Eredetileg gótikus díszítése volt, amelyet azonban a 17. századi átépítés során eltávolítottak. Ezen átépítés során a falat meg is magasították. Ez a várfal kötötte össze a laktanyát és a Mátyás-toronnyal. Laktanya – Szapolyai János nagy hadsereget kívánt elszállásolni a várban. Ezért Zsigmond király várfalát felhasználva, épített egy egyemeletes laktanyát a várfalhoz. A földszinten lőréseket létesítettek. Az emeleten egyszerű ablakok voltak egyenes mennyezetű helységekkel. A 16. századi reneszánsz átépítés során egy újabb emelettel toldották meg az épületet. a laktanyából csak három fal maradt meg. Újabb két laktanya – a nagy várudvar egy magasabb fekvésű helyén feküdtek. Csak az egyikből maradt meg egy pince, melynek dongaboltozata van. Erről tévesen azt feltételezték, hogy az egykori puskapor raktár volt. 1663-ban a császári katonaság kapott ezekben a laktanyákban helyet és 120 évig itt is maradtak. A várőr háza – Helyén eredetileg egy torony állt, mely a Mátyás toronyhoz illeszkedett. 1540-ben Thurzó Elek építtetett helyén egy földszintes épületet, amelyből megmaradt egy belső fal két reneszánsz portállal és ablakkal. Az első Csehszlovák Köztársaságban beton kilátótornyot építettek ide, melyet mint lakást is kihasználtak. Ágyú bástya – Helyén eredetileg egy gótikus kör alakú bástya állt, amely a várhegy keleti részében lévő éheztetőkamrához hasonlíthatott. Az új bástyát 1540 után építették Thurzó Elek utasítására. Az új bástyába a régi maradványait is beépítették. A bástya ágyú lőrésekkel van ellátva, ugyanis ez a bástya védte a Vág hidait. Malom – Az ágyú bástyáról néhány lépéssel jut el az ember a téglalap alakú puskapormalomba. Kápolna – A malom keleti oldalához csatlakozik a várkápolna, mely gótikus eredetű. Viszonylag kicsi volt és közvetlenül a várfalhoz épült. Dongaboltozata a kutatók számára sokáig fejtörést okozott, hogy vajon román vagy gótikus stílusú-e. Várkút – A kápolna előtt áll a várkút, amelyhez az ismert legenda kapcsolódik. A legenda szerint a kút Szapolyai István idejében épült. A kút valójában az 1420-as években épülhetett és helybeli jobbágyok építették. Más vélemények szerint jóval később Katzianer katonái kezdték el ásni 1557-ben és 1564–1570 között fejezték be. Eredetileg 72 méter mély volt, 1955-ben azonban már csak 56,3 méter mély, melyből 6,3 méter a vízoszlop. Mivel a kút nem érte el a Vág szintjét, így a benne lévő víz esővíz volt és független volt a Vág szintjének változásától. 1968-ban a várkutat kitisztították 72 méteres mélységig és egy 10,1x0,8 méteres vak járatot is találtak az aljában. 1970-ben további 7 méterrel mélyítették a kutat, azonban még csak vízforrás nélküli szikla feneket találtak. A kutat ma egy hatszögletű tető fedi. A kút megépítése előtt vagy a Vágról hoztak vizet vagy a éheztetőkamra melletti Hóhér-forrásból (Katova studnička). bélyegkép|300px|jobbra|A trencséni várkút Esküvői terem – A várhegy északi részénél a 17. század első felében a várfal mellett több épületet emeltek, amelyekből csak az alapok maradtak meg. A legjobban megmaradt az esküvői terem fala, melyen három reneszánsz ablakrész látható. Éheztetőkamra – A várhegy keleti részénél egy nagyméretű hengeres alakú épület Luxemburgi Zsigmond idejében épült. A 17. században Királyi toronynak hívták. Falai 2,8 méter vastagok, a földszintről, amelyben az őrök tartózkodtak a pincébe csak egy 45×45 cm-es résen lehet átjutni. A pince magassága 7 méter, átmérője 6 méter. Egyetlen szellőzőnyílása 12×12 cm. Semmilyen tárgyi vagy írásos bizonyíték nem maradt meg azonban arról, hogy bárkit kiéheztettek volna itt. Kettős várfal – Az éheztetőkamra mellett a várfalak a belső vár felé emelkednek, miközben egymáshoz is közelednek. Üteg bástya (kavaliér) – A török korban az éheztetőkamra mellett egy négyoldalú bástyát építettek, melynek ágyúit meg lehetett fordítani a nagy várudvar felé is. Az üteg bástya építéséhez felhasználták a régebbi épületek köveit, a közepét pedig földdel töltötték ki és hogy az ágyúk ne döntsék ki a falat, támasztópilléreket is építettek. Harmadik kapu – Török-kapunak is hívták. Érsekújvár eleste után (1663) a Szeles-torony védelmére kiépítettek egy íves kapualjat (propugnaculum), amely a Borbála-palotát kötötte össze az Üteg bástya melletti gótikus várfallal. Ez lett a harmadik kapu. A kapuhoz kapcsolódó várfalon sok lőrés volt a nagy várudvar irányába is. Ciszterna – A 17. században ásták ki a Borbála-palota és az Üteg bástya közötti ciszternát. Ezt 1958-ban kibetonozták.
Második kapualj