Gambia

Gambia (The Gambia), teljes nevén Gambiai Köztársaság (Republic of the Gambia) a kontinentális Afrika legkisebb területű és szinte teljesen sík állama. A kis területen fekvő, gazdaságilag kevéssé fejlett országot Nyugat-Afrikában Szenegál fogja közre, kivéve az Atlanti-óceán felé nyíló rövid partvonalát. Fővárosa és legnagyobb városa Banjul. Hivatalos nyelve az angol, ezt használják az iskolákban és a közigazgatásban, de több helyi nyelvet is beszélnek (mandinka, volof, fula). Az országban számos népcsoport él, közülük a legnagyobb a mandinka. A lakosság mintegy 90%-a szunnita muszlim vallású. Függetlenségét 1965-ben nyerte el az Egyesült Királyságtól.

Gambia területe a Gambia folyó mentén húzódik mintegy 320 kilométer hosszan, szélessége általában 20–50 km. Ásványkincsekben szegény, a gazdasága nagymértékben függ a mezőgazdaságtól, a halászattól és az egyik legfontosabb bevételi forrása a turizmus. A trópusi éghajlat, a tengerparti üdülőhelyek, a madármegfigyelés és a kulturális turizmus vonzza az európai és más nemzetközi turistákat.

Az ország többek között az ENSZ, az Afrikai Unió, a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közössége (ECOWAS), a Nemzetközösség, a Világbank, az OIC és a WTO tagja. Nevének eredete Az ország neve a Gambia-folyó nevéből származik. A név talán a mandigó kambra/kambaa (folyó) szóból lehet, de van olyan elképzelés, ami a gamba (lopótök) szóból származtatja, amely az egyik helyi törzsi vallásban szent növény.Godfrey Mwakikagile (2010): The Gambia and Its People. Ethnic Identities and Cultural Integration in Africa, New Africa Press. . 141. o.

Földrajz Gambia Nyugat-Afrikában fekszik a Gambia-folyó mentén. Az ország hossza K-Ny irányban 330 km. A legszélesebb részén (É-D) 41 km széles.

Domborzat Gambia földrajzilag alacsonyan fekvő síkvidék, a tengerszint feletti magasság nem haladja meg az 50 métert. Legmagasabb pontja: 48 m. A területet a Gambia-folyó dominálja, amely az ország fő víziútja és az Atlanti-óceánba ömlik.

Vízrajz Legjelentősebb folyója a Gambia, amely kelet-nyugati irányban széles szeli át az országot és széles deltatorkolattal ömlik az Atlanti-óceánba. A Gambia folyó a 450 km-es útja során mindössze 10 m magasságcsökkenést mutat, azaz egy lassan hömpölygő víztömegről van szó, melynek útját számos mellékág, valamint mangroveerdő kíséri.

Éghajlat Az ország éghajlata trópusi szavanna, esős és száraz évszak váltakozik. Az esős évszak júniustól októberig tart, ilyenkor intenzív záporok és magas páratartalom jellemző. A száraz évszak novembertől májusig tart. A száraz passzátszél a Szaharából érkezik az országra. A páratartalom 30 és 60% között, az évi középhőmérséklet 21 és 27 °C között van.

Élővilág, természetvédelem A Gambia folyót galériaerdők kísérik. A galériaerdők sávját elhagyva a folyó középső szakaszán nedves, nyugatabbra száraz szavanna terül el, valamint ritkás erdőségek jellemzők. A folyó tölcsértorkolatának peremén mangrovenövényzet, a folyó partján rafiapálmákkal tarkított mocsárrétek vannak. Az eredeti növényvilág helyét nagyrészt kultúrnövényzet foglalta el.

Faunájára (a nemzeti parkokban) a főemlősök nagy száma jellemző.Magyar Nagylexikon: Országok lexikona, 2007. Mintegy 560 madárfaj él vagy költözik átmenetileg a part menti a területre, emiatt Gambia gazdag ökoturisztikai célpont. A folyó és annak környezete fontos élőhely krokodilok, vízilovak és halak számára.

Nemzeti parkjai Abuko Nature Reserve Bao Bolong Wetland Reserve Kiang West National Park Niumi National Park River Gambia National Park (nem látogatható) Természeti világörökségei Az UNESCO nem tart számon Gambiában természeti világörökséget.

Történelem

A térségről szóló legkorábbi feljegyzések 9-10. századi arab kereskedőktől származnak. A muszlim vallásra először a Szenegál folyó középső szakaszán, annak északi részén fekvő Tekrur királyság lakói tértek át 1066-ban. Muszlim kereskedők a Szaharán át kereskedtek rabszolgával, arannyal és elefántcsonttal. A 14. század elején a mai Gambia legnagyobb része a Mali Birodalom adófizetője volt. A portugálok a térséget a 15. század közepén érték el és jövedelmező kereskedésbe kezdtek.

1588-ban Antonio portugál trónkövetelő kizárólagos kereskedelmi jogot adott a Gambia folyóra angol kereskedőknek; ezt az adományt I. Erzsébet angol királynő szabadalomlevele erősítette meg. 1618-ban I. Jakab angol király adott szabadalmat egy brit társaságnak Gambiával és Aranyparttal (a mai Ghána) való kereskedésre. 1651 és 1661 között Gambia egy része kurlandi (ma Lettország része) uralom alatt állt. Ezt a részt az angol királytól Jacob Kettler herceg vásárolta, aki lengyel vazallus volt.

A 17. század végétől az egész 18. századon át Nagy-Britannia és Franciaország vetélkedett a Szenegál és Gambia folyók vidéke feletti politikai és kereskedelmi fennhatóságért. Az 1783-ban Versailles-ben kötött szerződés a Gambia folyót Nagy-Britanniának juttatta, de francia kézen maradt az Albreda nevű kicsi enklávé a folyó északi partján, amit 1857-ben csatoltak Nagy-Britanniához.

A transzatlanti rabszolga-kereskedelem három évszázada alatt hárommillió rabszolgát szállítottak el innen. Azt nem tudni, hogy ugyanebben az időben, illetve korábban hányan kerültek arab rabszolga-kereskedők kezére. A rabszolgák többségét az európaiaknak afrikaiak adták el; leginkább a törzsi háborúk hadifoglyai voltak; mások adósrabszolgák, megint másokat egyszerűen elraboltak. A rabszolgák kezdetben Európába kerültek szolgának, a 18. századtól az Antillák és Észak-Amerika munkaerő-igényét elégítették ki. 1807-ben a Brit Birodalomban betiltották a rabszolga-kereskedelmet és a britek sikertelen kísérletet tettek hogy Gambiában véget vessenek a rabszolga-kereskedelemnek. 1816-ban helyőrséget telepítettek Bathurstba (ma Banjul). A következő években Banjul a Sierra Leonéba települt brit főkormányzó igazgatása alatt állt. Gambia 1888-ban lett különálló gyarmat.

1889-ben Franciaországgal kötött egyezmény jelölte ki Gambia jelenlegi határait. Az ország brit koronagyarmat lett, adminisztratív szempontból felosztották a tulajdonképpeni gyarmatra (Banjul város és környéke) és védnökségi területre (az összes többi terület). 1901-ben alakult meg Gambia saját végrehajtó és törvényhozó tanácsa, fokozatosan önkormányzata lett. 1906-ban rendeletben tiltották be a rabszolgatartást.

A II. világháborúban gambiai csapatok a szövetségesek oldalán harcoltak Burmában. Banjul reptere az amerikai légi szállításokat szolgálta, kikötője a szövetséges konvojok megállóhelye volt. Roosevelt amerikai elnök 1943-ban a casablancai konferenciára utaztában oda- és visszaúton is megpihent Banjulban egy éjszakára. Ez volt hivatalban lévő amerikai elnök első látogatása Afrikában.

A II. világháború után fokozatosan alkotmányreformot hajtottak végre. Az 1962-es általános választások után a következő évben az ország megkapta a teljes belső önkormányzatot. 1965. február 18-án Gambia a Nemzetközösségen belül független alkotmányos monarchia lett. Röviddel később a kormány népszavazásra bocsátotta azt a kérdést, hogy közvetlenül választott köztársasági elnökkel cseréljék le Gambia uralkodóját (II. Erzsébetet). A népszavazás sikertelen maradt, mert az alkotmány megváltoztatásához kétharmados többség kellett volna. 1970. április 24-én, egy másik népszavazás után Gambia köztársaság lett a Nemzetközösségen belül, Sir Dawda Kairaba Jawara miniszterelnököt választották államfővé.

Jawara elnököt ötször választottak újra. Az időszak viszonylagos stabilitását először az 1981-es puccskísérlet szakította meg. Egyhetes zavargás után, amelyben több százan életüket vesztették, Jawara, aki Londonba menekült, szenegáli segítséget kért. A szenegáli csapatok szétverték a lázadókat. A puccskísérlet után 1982-ben Gambia és Szenegál államszövetséget kötött. Szenegambia ténylegesen létrejött; átmenetileg egyesítették a fegyveres erőket és a két állam egységesítette gazdaságát és pénzét. 1989-ben Gambia kilépett a szövetségből.

1994 júliusában katonai puccs volt. Eltávolították Jawara kormányát és betiltottak minden ellenzéki politikai tevékenységet. Yahya A. J. J. Jammeh hadnagy lett az államfő. Tervet készítettek a demokratikus polgári kormányzásra való visszatérésre. 2001 végén és 2002 elején Gambiában elnökválasztást, képviselő-választást és helyi választásokat tartottak, amit a tapasztalt hiányosságok ellenére a külföldi megfigyelők szabadnak, tisztességesnek, átláthatónak minősítettek. Yahya Jammeh, aki a puccs óta töltötte be az elnöki posztot, 2001. december 21-én ismét letette a hivatali esküt. Pártja megtartotta nagyarányú többségét a Nemzetgyűlésben.

2013 októberében az ország kilépett a Nemzetközösségből, amelyet Jammeh elnök neokolonialista intézménynek bélyegzett.UK regrets The Gambia's withdrawal from Commonwealth BBC thumbnail|right|Yahya Jammeh 2015. december 12-én a gambiai elnök, Yahya Jammeh bejelentette, hogy a Gambiai Köztársaság mostantól Gambiai Iszlám Köztársaság lesz.

2016 decemberében elnökválasztást tartottak az országban, amelyen Jammeh elnök váratlan vereséget szenvedett az ellenzéki Adama Barrow-tól. Ezt követően elismerte Barrow győzelmét, s ígéretet tett a hatalom átadására.

Az ország választási bizottsága az eredményt ellenőrizve elmondta, hogy egy terület eredményeinek megállapításánál szabálytalanságokat tártak fel, de ez nem módosítja a kialakult végeredményt. Ez azonban alapot adott arra, hogy korábbi álláspontját megváltoztatva, Jammeh megtagadja a hatalom átadását.

A környező afrikai államok (Szenegál, Nigéria) emiatt katonai beavatkozást helyeztek kilátásba arra az esetre, ha Jammeh nem távozik önként a hatalomból 2017. január 18-án, szerdán éjfélkor (amikor lejárt az alkotmány által megszabott megbízatási ideje). Mivel ez nem történt meg, ezért a szenegáli hadsereg másnap bevonult Gambiába. Utódját eközben az ország dakari nagykövetségén beiktatták.

A Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közössége (ECOWAS) bizottságának elnöke, Marcel de Souza aznap éjjel bejelentette, hogy a megszálló államok felfüggesztik a katonai hadműveletek végrehajtását, mivel készek a diplomáciai megoldásra. Az ECOWAS leszögezte, hogy amennyiben Jammeh önként távozik a hatalomból, akkor amnesztiában részesülhet, s száműzetésben töltheti élete hátralévő részét abban az államban, amelyet ő választ, de ha péntek délig ez nem történik meg, akkor újraindítják a katonai hadműveleteket. A tárgyalásokat Alpha Condé, Guinea elnöke vezette, s közvetítőként Libéria és Mauritánia vezetője is segítséget nyújtott.

Az ECOWAS államai a későbbiekben meghosszabbították a határidőt és Condé, illetve a mauritániai elnök, Mohamed Ould Abdel Aziz Banjulba érkezett, hogy a helyszínen vegye rá Jammeh-et a távozásra. Közben a Reuters telefonos interjút készített Ousman Badjie-val, a mintegy 800-2500 fős gambiai hadsereg legmagasabb rangú vezetőjével, aki kijelentette, hogy az ország katonái nem fognak fegyveres ellenállásba lépni „sem a nigériai, sem a togói, sem más az országba lépő haderő ellen”. Az ENSZ nyugat-afrikai és száhel-övezeti megbízottja, a tárgyalásokon is részt vevő Mohamed Ibn Chambas elmondta, hogy Jammeh valószínűleg nem fog Szaddám Huszein egykori iraki elnök sorsára jutni. Eközben szemtanúkra hivatkozva a Reuters jelentette, hogy Jammeh a szenegáli határtól 1 km-re lévő, megerősített birtokára vonult vissza.http://www.reuters.com/article/us-gambia-politics-idUSKBN1540SK Jammeh később bejelentette, hogy él az amnesztia lehetőségével és távozik a hatalomból.

Államszervezet és közigazgatás

Alkotmány, államforma Gambia demokratikus többpártrendszerű köztársaság, 2015 decemberétől 2017 januárjáig iszlám köztársaság.

1994-ben Jammeh katonák segítségével került hatalomra. 1998-ig betiltott minden pártot, és diktatórikusan kezdte vezetni az országot. A turizmus az országnak nagy bevételt jelent, ezért kénytelen volt választásokat kiírni, hogy turisták érkezzenek az országba. 1996-ban új alkotmányt vezetett be.