Az űrtávközlés feladata az irányítóközpontok és az űreszközök közötti vagy két földi állomás közötti kommunikáció műhold segítségével. A rendszer mindenképpen aszimmetrikus, mivel az űreszközök mérete, és tömege erősen korlátozott, a földi eszközök mérete jóval kevésbé korlátozott.
A rendszer földi szegmensre és űrszegmensre tagolandó.
Az űrszegmens része a földi irányítóközpont is. A földi vevőállomás különálló adó és vevő részre bontható, amely azonban egy egységbe épül. Egy ilyen állomás lehet fix, vagy mobil. A Földről a műholdra irányuló sugarat uplinknek, míg a visszafelé irányút downlinknek nevezik. A műhold szerkezete fogja egybe a tápegységet, a rakétahajtóművet, a hőszabályzóegységet, a műholdat irányító egységet, valamint magát a hasznos terhet, amely az antennákat és a jeltovábbító egységet jelenti.
Az űrtávközlésben használt vivőfrekvenciákat nemzetközi szabványok írják elő, szokásos értékük 3..31GHz közötti mikrohullám.
Elérhetőség
Egy műhold antennája által lefedett terület lehet globális, zónás, pontszerű. A műholdpályák alapján elliptikus, cirkuláris, geostacionárius lehet a pálya. Az űrtávközlésben a geostacionárius műholdakat alkalmazzák főként, mivel ilyenkor a földi állomás a műholdat mindig az ég egy adott pontján "látja", valamint a műhold a Föld csaknem feléről látható.
Előnyök
Az űrtávközlés alkalmazásának előnyei: olcsó földi állomás (akár mobil is), egyszerre a Föld jelentős része belátható, ebből fakadóan egyszerre több vevőt is kiszolgálhat(amelyet többnyire frekvencia-osztással, időosztással egyensúlyoznak).
Hátrányok
Az űrtávközlés alkalmazásának hátrányai: lehallgathatóság, nagy késleltetési idő.
További információk
Egri János–Hegyi Gábor–Villányi Ottó: Űrtávközlés; Közdok, Budapest, 1974 50 éves a hazai televíziózás és űrtávközlés; HTE, Budapest, 2008 Ég és föld közötti kapcsolatok. Az űrtávközlés története, elmélete és gyakorlata; szerk. Vári Péter; Wolters Kluwer Hungary, Budapest, 2020
Kategória:Távközlés