Keleti szőnyegeknek az iszlám világban és a Távol-Keleten készült szőnyegeket nevezik. A szőnyegkészítés ezeken a területeken hosszú múltra tekint vissza, a szkíta-nomád időkig. Használatuk különféle: falra akasztják, sátorban, földre terítik, takaróznak vele, vagy imaszőnyeg. A keleti szőnyegek abszolút többségben az iszlám kultúra termékei, amelyek átvettek bizánci, kínai, szászánida illetve hellenisztikus elemeket.

A németalföldi festménynek alapján elmondhatjuk, hogy nagy volt a hatásuk az európai szőnyegkészítésre is, bár itt az ülőbútorok hagyományos használata miatt a falikárpitok voltak az elterjedtebbek. Készülhetnek csomózással vagy szövéssel. Legkorábbi ismert utalások a keleti szőnyegekre a 9. századból származnak, a legrégibb leletek az Altajiak, ilyen a Kelet-Turkesztáni 1,8×2 méteres jégbe fagyva talált paziriki gyapjúszőnyeg. A szászánidák szőnyegszövési hagyományait I. Khoszroész legendás, mintegy huszonhét négyzetméteres szőnyege szemlélteti a ktésziphóni palotából, amelyet a mondák azóta is az egyik legértékesebb szőnyegnek tartanak.

Az 1900-as évektől kezdték az európai és amerikai piacra nagy mennyiségben gyártani.

A szőnyegkészítés technikái és anyagai

A keleti szőnyegek gyártásához gyapjú-, pamut-, len-, kender-, juta-, selyemfonalakat, kecske- és teveszőrfonalakat használtak. A fonalakat S- illetve Z-sodrattal fonták.

Szövött szőnyegek

150px|bélyegkép|jobbra|Szumak szőnyeg A szövött szőnyegek esetében a láncfonalakat hosszirányban a szövőszékre feszítették, két vízszintes rúdra, és a vetülékfonalakat ezekhez képest vízszintesen vezették át. A szövött szőnyegek legfontosabb típusai: szumak szőnyeg szaracén szőnyeg Kilim vagy kelim ikat dzsidzsim palasz

Csomózott szőnyegek

200px|bélyegkép|jobbra|A csomózás technikája A csomózott szőnyegek nagy részében egy alapszövetet képeznek, és a lánc- és vetülékfonalak kereszteződéseiben a láncfonalak közé csomósorokat alakítanak ki. Minden csomó áthurkol két láncfonalat és a fonalak végei elől állnak ki. Az alapszövet vetülék- és a láncfonalai ezért nem is láthatók. A csomósorokat vetülékkel zárják, majd ezt egy erre szolgáló „fésűvel” erősen leütögetik, ezzel biztosítják, hogy termék egyenletes sűrűségű legyen. Törökországban, a kaukázusi és Perzsia északkeleti régióiban, amit elsősorban a kurdok laktak, a török vagy gördesz (jordes, gordesz) csomót (a török város Jordes után, de anatóliai csomónak is nevezik) használták. Ennél minden második láncfonal két csomóvéget tartalmaz. Elterjedt volt a perzsa, vagy szenné csomós eljárás is (Szenné perzsa város után elnevezve), főleg perzsa területeken és Indiában. Ezek aszimmetrikus elrendezésben tartalmaztak csomóvégeket és a gordesz csomóval ellentétben minden láncfonalrésben egy csomóvég található.

Fontosabb csomózott szőnyegtípusok:

Indiai szőnyeg Karabag szőnyeg Lengyel szőnyeg Örmény szőnyeg Savonnerie-szőnyeg Tebrisz szőnyeg

Színezés

A szőnyegek színezésére növényi és állati eredetű színezékeket alkalmaztak. Megszokott volt a szervetlen színezék is, például a vasrozsda.

A növényi eredetű színezékeknek sok olyan tulajdonsága van, ami rendkívül előnyös a színtartóság szempontjából. Növényi festőanyag a festőbuzér a vörös, az indigócserjék, zuzmók és algák főként a kék színekhez, a sárgához citromhéj, kurkuma, orleancserje, sáfrány, zöld színhez a pórsáfrány. Feketét csak ritkán, kis felültre használtak, ezt a gránátalmafa kérgével borkősavval, vasrozsda felhasználásával érték el. Állati eredetű pl. a lengyel bíborpajzstetű, amelyből a 16. század közepéig a kármin színt állították elő.

A 19. század közepén (1856 William Henry Perkin, az anilin felfedezése) gyakorlatilag megszűnt a természetes anyagokkal való színezés, áttértek a kémiai színezésre. Ezt még a perzsa kormány sem tudta megakadályozni, amikor megtiltotta a szintetikus színezékek előállítását.

A színezési módszerek családi vagy műhelytitkok voltak. A gyapjú minősége kihat a színárnyalatra is. Egyáltalán nem használtak előrerajzolt mintát, ez csak a manufaktúrák kialakulása után alakult ki.

Gyakori motívumok 200px|bélyegkép|jobbra|Gyakori motívumok: 1. Abbász sah minta 2. Mina Kháni minta 3. Guli Hinnai 4. Heráti design. 5-a, b, c, d, e, f. Svasztika 6-a, b, c, d, e, f, g, h, i, j, k, 1, m. Körte 7. Felhőképek 8. Kancsó. 9. Kis-ázsiai és örmény motívumok 10, nyolcszögek 11. Fésűk 12. Melez szőnyegmotívumok 13-a, b, c, d, 14,15. Hagyományos levélformák a kis-ázsiai szőnyegekben 16-a, b, c. Lótusz 17. Csomó 18-a, b. Dagesztáni és kabisztáni motívumok 200px|bélyegkép|jobbra|1. Rombuszminták 2. Csillagmotívum 3. Nyolcszögminta 4. Meanderek 5. Betű formájú szegélydíszek 6. "Borbélybot"

A szőnyegek bizonyos rendszer szerint, elsősorban a minták beosztása alapján jellemezhetők: A belső, a fő mintaelemeket tartalmazó nagy felület a tükör, ezt általában egy keret foglalja be. A keretet szélesebb keretsáv, azt a keretszegély határolja, amely állhat külső és belső elrendezéssel.

Tükörben és szegélyen is előforduló mértani motívumok: kereszt (nincs szimbolikus jelentése, kivéve a keresztény örményeknél). Főleg egyenlő szárú görögkereszt a Kaukázusban, Kelet-Turkesztánban háromszög: boldogság, anyaföld sakktábla: beludzsisztáni és turkesztáni napszimbólum szvasztika kör: Buddha jelképe rombusz: Perzsiában vallási szimbólum, minden keleti szőnyegeken megtalálható csillag: ősi zsidó szimbólum, Kaukázusban gyakori nyolcszög

Szegélydíszek cikkcakk, a folyóvíz szimbóluma meander futókutya kulcs díszű szegély betű formájú szegélydíszek T (Kína) X, Y (Teke, Buhara) S, Z (fény és istenség) borbélybot-szegélydísz (angol elnevezés, ahol a borbélyok cégérként spirálisan festett botot raktak ki cégérként). nyílhegy hegy-völgy oromcsipkés díszítés (kilimen gyakori) homokóra-szegély (Kaukázus, az időt jelenti) gálya-szegély (partvidéken) kampó (szvasztikából származik) borospohár halcsontváz (gazdagság, egészség) türkmén vonal (többszörösen megtört vonal) gyertyatartó-szegélydísz

Növényi motívumok szegfű (kisázsiai és marokkói imaszőnyegeken) tulipán (kisázsiai) lótusz (Buddha jele) liliom (Perzsia, India) rodéziai liliom (Konya, Kisázsia) kardliliom (nyelvre emlékeztető formája miatt tolmácsot láttak benne, földi bonyodalmak megoldója) gránátalma krizantém (szerencse, Kína) rozetta (örök élet) hennavirág (Mohamed kedvenc virága) levelek (luxusszőnyegeken fordul elő, nomád szőtteseken ritka, előfordul még mint szaracén lóhere) lancetta szaracén hármaslevél inda, ág (az görög művészetből származik, nomádok készítette szőnyegen szinte sosem fordul elő) fa szomorúfűz (halál) pálma (titkos kívánság beteljesülése) ciprus, az örökzöld a gyász, a túlvilági élet szimbóluma) életfa kókuszpálma (vágyakozás és beteljesülés fája)

Állatok meselények: sárkány sárkánykígyó, főnix, kilin egyéb állatok a luxusszőnyegeken: róka, szarvas, hiúz, skorpió, farkas, nyúl, párduc, tigris, elefánt, őz, antilop, gazella, oroszlán – a nomádokon inkább teve, sertés. kutya nyakörv nélkül hűtlenséget jelent sas, papagáj, daru, kócsag, páva, fácán, lúd, kacsa, kakas hal kígyó pillangó pók, skorpió, tarantella – marás elleni védő állatharcok: pozitív és negatív energiák

Emberábrázolás

Emberábrázolás főleg a perzsa vagy indiai szőnyegeken fordul elő.

Medalionok, összetett motívumok: palmetta: koszorúpalmetta, kehelypalmetta, levélpalmetta, bizánci vagy szaracén palmetta, sah-abbász-palmetta, korongpalmetta, géniuszpalmetta arabeszk kör és spirálindákból összeállított a heráti minta alakja a gyémánthoz hasonlít, négy kifutóval és kis levelekkel gül (virágokkal kombinált nyolcszög) mina-kháni rákszerű elrendezett ismétlődő virágpár, a nagyobb középsőt négy kisebb veszi körül mir-i-bota: a legenda szerint négy ősi uralkodó jele, akik összeszorított, vérbe mártott öklüket használták pecsétnyomónak, így jelölték meg a megszerzett tárgyat. Egyrészt ezt, máskor csak a Gangesz kanyarulatát, fenyőtobozt, fenyőt szimbolizál. Belső mezőt díszíti, gyakran kitölti az egész alapot. Jellemző Iránra, India csintamani: két hullámvonal felett három golyó, gömb vagy gyöngyszem, Buddha jele. Timur Lenk is viselte címerében csi: felhőcske, kunkorodó vonallal, a halhatatlanság szimbóluma felhőszalag, csiből származik villám templomi gyűjtőpersely, Nyugat-Turkesztán sorscsomó: Buddha végtelensége lámpa, váza fésűkorsó, irányt mutató jelek imaszőnyegeken, vagy az imádság kellékei fésű, egyúttal a szövőszék tartozéka

Feliratok kúfi írás kínai írásjegyek: szerencsét hoznak Tughra-felirat Abdul Azisz oszmán szultán aláírása, melyet először jobb keze három ujját vérbe mártva írt le. Stilizált formája gyakoribb a hímzéseken nyolc taoista szimbólum: kard lopótök s mankó, lótuszvirág, bambuszszár és varázspálca, fuvola, legyező, kasztanyetta, virágkosár nyolc buddhista jel: baldachin, lótuszvirág, napernyő, váza az élet vizével, kagyló, két hal, kerék, oldhatatlan csomó

Története és fajtái

Ázsia nomád pásztorai már akkor készítettek színoldalukon csomózással díszített szőtteseket, amikor az iszlám még meg sem született. Ezekkel borították padlóikat, falaikat. Ezek a szőnyegek nem maradtak fenn, mivel elsősorban napi használati tárgyak voltak. A kelet-turkesztáni paziriki lelet tükre (középső díszített része) huszonnégy négyzetben virágmintákat tartalmaz. A kereten állatmotívumok találhatók, lovasok, oroszlánok, dámvadak ábrázolásával. A szászánida időszakból vannak leírások szőnyegekkel gazdagon díszített palotákról, ami azt jelzi, hogy a szőnyegek már a 6. század előtt is kifinomult technikával készültek. Az achamenidák korából vannak szőnyegfoszlányok, amik már mintegy 3600 török csomót tartalmaztak négyzetdeciméterenként. Nagyon kis töredékeket talált Stein Aurél a közép-ázsiai Turfánban, amelyek a 3. és a 6. század közé datálhatók. Ezek azonban nem csomózott szőnyegek voltak, hanem bolyhosra szőtt textíliákA. Stein, Ruins of desert Cathay, London 1912, 380, plate 116, 4)

Az Abbászidák a Bagdadi Kalifátus alapításakor a 8–12. században gazdag palotáikat szőnyegekkel díszítették, de ebből a korból csak meglehetősen kevés szőnyeg maradt fenn. Az első nagyobb leletanyag a közép-anatóliai Konya egyik imaterméből került elő, ahol a szőnyegeket egymás tetejére rétegezték. A motívumok és a felhasznált selyem kínai behatásról árulkodik. A 14–15. század során gyártott kis méretű, úgynevezett „állatos” szőnyegeket is, amelyek csomózása a szimmetrikus ún. török csomó volt. Ezek a szőnyegek könyvillusztrációkon is megjelentek, pl. Firdauszi: Királyok könyve is tartalmaz erre utalásokat, de exportjuk is jelentős volt, mert a reneszánsz festményeken is látunk belőlük ábrázolást. Domenico di Bartolo freskóin, amelyek 1440 és 1444 között készültek, megfelelő motívumokkal azonosíthatók a konyai szőnyegek.

Anatólia

Helytelenül a "török szőnyeg" megnevezést is ezekre használják. A szőnyeg szövése, csomózása az ókorra visszamenő hagyomány. Legrégebbi darabok 1200–1300 körüliek, szigorú mértani ornamentika jellemzi ezeket. A bizánci, szászánida motívumok, úgymint a körminták, pajzsok állatokkal, kereten kúfi írás jellemzi ezeket. Marco Polo 1283-ban feljegyezte, hogy milyen szép szőnyegeket gyártanak Konya tartományban. Sok 1300–1400 körüli festményen láthatók anatóliai szőnyegek ábrázolásai: Giotto di Bondone: San Pietro sekrestyéjének triptichonja, assisi freskók, Fra Angelico, Lippo Memi festményei. Ezek mór hatást is mutatnak. Akkoriban a kis-ázsiai szőnyegek gyakran kerültek Itáliába. Az örmény szőnyegek előfutárai. A kis-ázsiai szőnyegek 1500 körülre teljesen elváltoztatták a perzsa mintákat.