Az indiai labdarúgó-válogatott India nemzeti labdarúgócsapata, amelyet az Indiai labdarúgó-szövetség (All India Football Federation, AIFF) irányít. Az Ázsiai Labdarúgó-szövetség (AFC) tagja. Legjobb kontinentális eredménye az 1964-es Ázsia-kupán elért második hely. Az 1950-es világbajnokságra kijutott, de a torna előtt visszalépett; világbajnoki döntő tornán azóta sem szerepelt. Az Ázsia-kupa döntő tornáján öt alkalommal vett részt: 1964-ben, 1984-ben, 2011-ben, 2019-ben és 2023-ban.
bélyegkép|Az India–Szíria-mérkőzés kezdőcsapatai a 2007-es Nehru-kupán
Története A kezdetek és az 1950-es világbajnokság India függetlenné válását követően a válogatott az 1948. évi nyári olimpiai játékokon lépett először pályára nemzetközi tornán. Londonban, 1948. július 31-én 2–1-re kikapott Franciaországtól. A csapatot Talimeren Ao vezette; több indiai játékos cipő nélkül futballozott.
A csapat az 1950-es világbajnokság résztvevője lehetett volna, miután ázsiai ellenfelei visszaléptek a selejtezőktől, az indiai labdarúgó-szövetség azonban végül nem küldte el Brazíliába. A visszalépésről többféle magyarázat terjedt el. Az AIFF történeti összefoglalója a csapat összeállítása körüli nézeteltéréseket és a felkészülési idő hiányát említi. A mezítlábas játék esetleges tilalma szintén gyakran szerepel a történet elbeszéléseiben, de önmagában nem tekinthető bizonyított, kizárólagos oknak.
Az aranykor (1951–1970) Az 1950-es évek elejétől az 1960-as évek közepéig India Ázsia legsikeresebb válogatottjai közé tartozott. Syed Abdul Rahim szövetségi kapitány irányításával megnyerte az 1951. évi Ázsiai játékok labdarúgótornáját: a döntőben Irán ellen győzött. Az 1956. évi nyári olimpiai játékokon negyedik lett. A melbourne-i tornán a házigazda Ausztráliát 4–2-re legyőzte, és Neville D’Souza három gólt szerzett a mérkőzésen.
Az 1962. évi Ázsiai játékokon India ismét aranyérmet nyert, miután a döntőben 2–1-re legyőzte Dél-Koreát. Az 1964-es Ázsia-kupán másodikként végzett; a tornán körmérkőzéses rendszerben dőlt el a helyezések sorrendje, külön döntőt nem rendeztek. Az 1970. évi Ázsiai játékokon bronzérmet szerzett. Az 1951 és 1970 közötti eredmények miatt ezt az időszakot az indiai labdarúgás aranykorának nevezik.
Az aranykor után (1971–2006) A következő évtizedekben a válogatott nem tudta megismételni korábbi kontinentális eredményeit. Az 1984-es Ázsia-kupán ismét részt vett, de a csoportkörben búcsúzott. Ezt követően hosszú ideig nem jutott ki a kontinensbajnokság döntő tornájára. Dél-Ázsiában ugyanakkor továbbra is sikeres volt: 1993-ban, 1997-ben és 1999-ben is megnyerte a dél-ázsiai bajnokságot, a SAFF-bajnokságot. A 2003-as afroázsiai játékokon második helyen végzett.
Visszatérés az Ázsia-kupára (2007–2019) A Bob Houghton vezette válogatott 2007-ben megnyerte a Nehru-kupát, a döntőben Szíriát legyőzve. A 2008-as AFC-Kihívás kupa döntőjében 4–1-re győzött Tádzsikisztán ellen; Sunil Chhetri három gólt szerzett. A tornagyőzelem révén India kijutott a 2011-es Ázsia-kupára, amelyen Ausztráliától, Bahreintől és Dél-Koreától is kikapott, így a csoportkörben esett ki. A Nehru-kupát 2009-ben és 2012-ben is megnyerte.
Stephen Constantine második szövetségi kapitányi időszakában India újra kijutott az Ázsia-kupára. A 2019-es tornán 4–1-re legyőzte Thaiföldet, ami 1964 óta az első győzelme volt az Ázsia-kupa döntő tornáján. Az Egyesült Arab Emírségektől és Bahreintől elszenvedett vereség után azonban nem jutott tovább a csoportjából.
A 2020-as évek Igor Štimac irányításával India kijutott a 2023-as Ázsia-kupára, amelyet 2024 januárjában rendeztek meg Katarban. A csapat Ausztráliától 2–0-ra, Üzbegisztántól 3–0-ra, Szíriától pedig 1–0-ra kapott ki, és szerzett pont, valamint lőtt gól nélkül zárta a csoportkört. A 2026-os világbajnokság ázsiai selejtezőjében a második fordulóig jutott. A dél-ázsiai bajnokságot 2021-ben és 2023-ban is megnyerte; az utóbbi döntőben Kuvaitot tizenegyespárbajban győzte le.
2025 augusztusában Khalid Jamil lett a szövetségi kapitány. A csapat 2025 őszén elvesztette az esélyét a 2027-es Ázsia-kupa döntő tornájára való kijutásra. A selejtezőcsoport utolsó, 2026. márciusi mérkőzésén legyőzte Hongkongot, de öt ponttal zárt, és nem jutott tovább.
Jelentősebb eredmények Ázsia-kupa: második hely (1964). Ázsiai játékok: aranyérem (1951, 1962), bronzérem (1970). Olimpiai labdarúgótorna: negyedik hely (1956). SAFF-bajnokság: kilenc bajnoki cím (1993, 1997, 1999, 2005, 2009, 2011, 2015, 2021, 2023). AFC-Kihívás kupa: győztes (2008).
Világbajnoki szereplés 1930–1938: Nem indult. 1950: Kijutott, majd visszalépett. 1954: Nem szerepelt. 1958–1970: Nem indult. 1974–2026: Nem jutott ki.
Ázsia-kupa-szereplés 1956: Nem indult. 1960: Nem jutott ki. 1964: Második hely. 1968: Nem jutott ki. 1972–1980: Nem indult. 1984: Csoportkör. 1988–2007: Nem jutott ki. 2011: Csoportkör. 2015: Nem jutott ki. 2019: Csoportkör. 2023: Csoportkör (a tornát 2024-ben rendezték). 2027: Nem jutott ki.
Jelentős játékosok Az aranykor meghatározó labdarúgói közé tartozott Chuni Goswami, P. K. Banerjee, Jarnail Singh és Neville D’Souza. A későbbi évtizedekből Baichung Bhutia és Sunil Chhetri emelkedik ki. Chhetri a válogatottságok és a szerzett gólok számában is az indiai válogatott rekordere; 2024-es visszavonulása után 2025-ben ismét pályára lépett a nemzeti csapatban.
Kapcsolódó szócikkek Indiai női labdarúgó-válogatott Indiai labdarúgó-szövetség
Jegyzetek
További információk
Kategória:Ázsiai labdarúgó-válogatottak Kategória:India labdarúgása