Berend Miklós, Nicolaus Berend (szül. Bleuer,Berend Miklós. Magyar Életrajzi Index. Petőfi Irodalmi Múzeum (Hozzáférés: 2015. november 14.) Nagykálló, 1870. június 18. – Budapest, 1919. június 24.) magyar gyermekgyógyász, szakíró, egyetemi magántanár. Berend Miklósné (1881–1956)Halálesete bejegyezve Budapest VI. ker. polgári akv. 306/1956. folyószám alatt. író, műfordító férje, Berend Miklós (1908–1944) belgyógyász édesapja.

Élete

Anyja Láng Mária volt, természetes apja ismeretlen. 1877-ben Bleuer Miklós névátruházással örökbe fogadta.Házasságkötési bejegyzése, Budapest, IX. ker. polgári akv. 1080/1904. folyószám alatt. Orvosi tanulmányait Budapesten és Bécsben végezte, azután a Stefánia-gyermekkórház orvosa volt, majd hosszabb külföldi tanulmányútra ment állami ösztöndíjjal. 1893-ban az Eötvös szabadkőműves páholy felvette, de 5 év múltán törölte soraiból. 1904. november 20-án Budapesten a Ferencvárosban összeházasodott Kilényi Hugó és Spitzer Janka lányával, Kilényi Júliával. 1908-ban a gyermekgyógyászat egyetemi magántanára, majd egyszersmind a Fehérkereszt gyermekkórház főorvosa lett. Nagyszámú tudományos műveiből fontosabbak: A csecsemőbetegségek orvoslása; A csecsemők mesterséges táplálkozásáról; A csecsemők gastroenteritiséről; A gyermekgyógyászat kompendiuma; A gyermekkorbeli diagnosztikus tuberkulin-kísérletekről; Újabb kutatások és alapelvek a csecsemőtáplálás terén; Az újszülöttek táplálásáról; Csecsemők védelme a tuberkulózissal szemben; Magyarország csecsemőhalálozási statisztikája és a gyermekvédelem, jövője; Magyarország csecsemővédelmi institúciói; A gyermekbetegségek therápiája; A csecsemők és újszülöttek betegségei és therápiája; Német és magyar anya- és csecsemővédelmi intézmények a háború alatt és azóta (1917).

1916-ban megjelentette I. világháborús harctéri emlékeit: Dr. Berend Miklós hadiönkénytes honvéd törzsorvos Harctéri naplója, Adatok a magyar honvédség, főkép az 5. h. huszárezred történetéből

Felesége férje halála után az Új Nemzedék, majd a Nemzeti Újság munkatársa lett. Figyelmet keltett Boszorkány című regényével 1922-ben.

Halála

Berend a Magyarországi Tanácsköztársaság idején a Mária Valéria utcában lakott, amelyre a Szovjetház főbejárata nyílt. 1919. június 24-én Budapesten kitört a ludovikás ellenforradalom. E napon épp beteghez sietett, amikor meglátta a Dunán úszó nemzetiszínű lobogós monitorokat, mire izgalomba jött, visszarohant lakására, s magához vette pisztolyát és máig tisztázatlan okokból rengeteg pénzt: tizennégyezer kék és húsz-harmincezer fehér koronát. Otthon a Dunára mutatott az ablakon át, s feleségének lelkesen megjegyezte: "Nézd, feltámadt Magyarország!" Ezután lement az utcára, s az észak felé haladó hadihajóknak zsebkendőjével integetett, azt kiabálva: „Éljen Magyarország! Le a szovjettel! Le Kun Bélával!” A Vörös Őrség tagjai meghallották ezt, s ráparancsoltak: „Állj!” Berend látván a ráfogott pisztolyokat, a Petőfi tér felé kezdett futni, ám mikor üldözőire hátrapillantott, egy oszlopnak ütközött. A földre esett, felszökkent, s tovább menekült volna, ám ekkor egyszerre négy irányból tüzeltek rá. Eltalálták, mire elvágódott a betonon. Megpróbált fölegyenesedni, ám nem sikerült, ekkor a Türr István utca irányából egy nyitott autón megjelent Cserny József, és kísérője Schőn Béla. Schőn Cserny biztatására csőre töltött fegyverrel ugrott ki a kocsiból, Berendhez lendült és háromszor belelőtt, mire az holtan terült el az aszfalton. Schőn a vértócsából kiemelte Berend pisztolyát, majd otthagyták a hullát. Sötétedéskor négyen – Weisz József, Lőbl Mór, Rosen Antal és Trailla György – visszatértek a holttesthez, s kifosztották azt: elvitték aranyóráját, aranyláncát, sétapálcáját, pénzét, Lőbl Mór pedig még a cipőjét is. Ezt követően négyen megfogták a hullát, majd a Dunába dobták.Gelencsér Miklós (szerk.): Vörös Könyv 1919. Lakitelek, 1993, Antológia Kiadó. 349. p.

Jegyzetek

Források

Palatinus József: A szabadkőművesség bűnei. 4. kiad. Bp., 1938-1939. Budai-Bernwaliner József ny.

További információk Gergely András: Jeles magyar zsidó orvosok lexikona. Bp., Makkabi, 2001.

Gutenberg nagy lexikon. Minden ismeretek tára. Bp., Nagy Lexikon Kiadóhivatal, 1931-1932. Bartha István-Förster Rezső: A Kis Akadémia negyvenkét esztendeje az ezredik előadásig 1899-1941. Bp., Kis Akadémia, 1941. Das geistige Ungarn. Biographisches Lexikon. Hrsg. Oscar von Krücken, Imre Parlagi. Wien-Leipzig, W. Braumüller, 1918. Magyar prágaiak - prágai magyarok. Szerk. Gál Jenő. Praha, Pražská záklandí organizace Svazu Maďarů žijících zemích, 2002. Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-. Tolnai világlexikona. Bp., Magyar Kereskedelmi Közlöny, 1912-1919. 8 db.; Bp., Kassák Kiadó, 1999- Tolnai új világlexikona. Bp., Tolnai, 1926-1933. Új Idők lexikona. Bp., Singer és Wolfner, 1936-1942. Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.

Kategória:Magyar gyermekgyógyászok Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:Magyar orvostudományi szakírók Kategória:Magyarországi szabadkőművesek Kategória:Zsidó származású magyarok Kategória:A vörösterror áldozatai Kategória:Családi nevüket magyarosított személyek Kategória:Nagykállóiak Kategória:1870-ben született személyek Kategória:1919-ben elhunyt személyek Kategória:A Farkasréti temetőben eltemetett személyek