Habsburg–Lotaringiai Zsigmond (németül: Erzherzog Sigismund Leopold Rainer Maria Ambrosius Valentin von Österreich) (Milánó, 1826. január 7. – Bécs, 1891. december 15.); a Habsburg–Lotaringiai-házból származó osztrák főherceg, altábornagy.
Élete Származása balra|80px Zsigmond főherceg Milánóban, a Lombard–Velencei Királyság fővárosában született, 1828-ban. Édesapja Habsburg–Lotaringiai-ház főágából származó Rainer József osztrák főherceg (1783–1853) volt, a Lombard–Velencei Királyság alkirálya, I. Ferenc osztrák császár öccse, Lipót toszkánai nagyhercegnek, a későbbi II. Lipót német-római császárnak, magyar és cseh királynak (1747–1792) és a Bourbon-házból való Mária Ludovika spanyol infánsnőnek (1745–1792) fia.
Édesanyja Savoyai Mária Erzsébet Franciska carignanói hercegnő (Maria Elisabetta Francesca di Savoia-Carignano, 1800–1856) volt, Károly Albert király húga, Károly Emánuel Ferdinánd carignanói herceg (1770–1800) és Mária Krisztina szász–kurlandi hercegnő (1779–1851) leánya. Nyolc testvér közül Zsigmond főherceg született ötödikként:
Mária Karolina Auguszta főhercegnő (1821–1844), nem ment férjhez, fiatalon meghalt. Mária Adelheid Franciska főhercegnő (1822–1855), Maria Adelaida néven szárd–piemonti királyné, II. Viktor Emánuel szárd–piemonti király felesége. Lipót (Leopoldo) Lajos Maria Ferenc főherceg (1823–1898) altábornagy, altengernagy, nem nősült meg. Ernő (Ernesto) Károly Félix főherceg (1824–1899) altábornagy. Zsigmond (Sigismondo) Lipót Rainer főherceg (1826–1891) altábornagy, nem nősült meg. Rainer (Ranieri) Ferdinánd Mária főherceg (1827–1913) altábornagy, a Birodalmi Tanács (Reichsrat) elnöke, aki Mária Karolina Lujza Krisztina főhercegnőt (1825–1915) vette feleségül. Henrik (Enrico) Antal Mária főherceg (1828–1891), aki a polgári származású Leopoldine Hofmannt, a későbbi Waideck bárónőt vette feleségül (morganatikus házasságban). Miksa (Massimiliano) Károly Mária főherceg (1830–1839), gyermekként meghalt.
Pályafutása Katonai tanulmányokat nem folytatott, mégis szép, de rövid pályafutást mondhatott magáénak. 1847-ben a lombard-velencei gyalogezred ezredtulajdonosává nevezték ki (ezrede 1866-tól a galíciai 45. ezred nevet viselte). Az 1848-49-es forradalmat Radetzky tábornagy parancsnoksága alatt küzdötte végig a Szárd–Piemonti Királyság elleni hadjáratban. A Mortaránál, Sománál, Compagnál és Novaránál vívott csatákban ezrede élén több ízben kitüntette magát.
A háború után Kézdivásárhelyen és Zimonyban (Semlin) állomásozott ezredével. 1856. január 28-án altábornagyi kinevezést kapott, majd Grazba irányították a 6. hadtest vezetésére, de úgy tűnik, hogy sosem teljesített ott katonai szolgálatot. Az Aranygyapjas rend lovagjává fogadták. Rövid katonai pályafutása alatt a következő kitüntetéseket kapta: az orosz Alekszandr Nyevszkij-rend (1852), az orosz Szent András-rend lovagkeresztje, a lengyel Fehér Sas-rend és az I. osztályú Szent Anna-rend.
bélyegkép|right|A gmündi kastély
Utolsó évei A katonai szolgálattól hamar visszavonult, és Gmündben, alsó-ausztriai birtokán folytatott gazdálkodást, kiállításokon is képviseltette magát. Birtokait mintagazdaságokká fejlesztette, ő volt az alsó-ausztriai birtokosok között az első, aki gazdaságaiban gépekkel dolgoztatott.
1890 januárjában komolyan megbetegedett. A gmündi kastélyban tartott étkezés során méreggel (arzénnel) kevert étel került az asztalra, és Zsigmond főherceg, valamint az étkezés más résztvevői is súlyosan megbetegedtek. A kuktát elfogták és börtönbe zárták, de a waidhofeni járásbíróság nem tudta bizonyítani a szándékosságot, és szabadon engedték.
Zsigmond főherceg sosem nősült meg. Élete vége felé már csak a gmündi birtokán lévő pálmaház gondozásának élt, amit ő építtetett. A birtokot csak ritka alkalmakkor hagyta el, ezeknek egyike a Bécsben, 1873-ban megtartott Világkiállítás volt. A világkiállítás utolsó hónapjában az Annunciáta-rend kitüntetését kapta az olasz királytól. A gmündi kastélyt öccse, Rainer Ferdinánd főherceg örökölte.
Zsigmond főherceg 1891. december 9-én a dél-tiroli Bozenben részt vett öccsének, Henrik főhercegnek és sógornőjének temetésén, ahol megfázott. A betegséget eleinte nem vette komolyan, mikor orvoshoz fordult, már késő volt. December 15-én belehalt a betegségbe; ugyanabba, amit testvérét és annak feleségét is elragadta. Kérésének megfelelően testét nem boncolták fel, és Gmündben helyezték örök nyugalomra.
Jegyzetek
Források Vasárnapi Újság, XXXVIII. évfolyam 51. szám (1891) Országgyűlési almanach, 1887 Családi, életrajzi adatok (ThePeerage.com) A négy fivér (Henrik, Lipót, Ernő, Zsigmond Életrajzai
</center>
Zsigmond Kategória:19. századi katonák Kategória:Osztrák katonák Kategória:Az Aranygyapjas rend lovagjai Kategória:1826-ban született személyek Kategória:1891-ben elhunyt személyek Kategória:Földbirtokosok Kategória:Milánóiak